ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-06 / 49. szám

A mi népünk. Irta: Gróh József. Gazdasági életünkön végig tekintve, minde­nütt az állami beavatkozás határaival találkozunk. Hiszen olyan kevés ipari, közlekedési vagy pénz­vállalat van nálunk, mely társadalmi kezekben volna, s a mely jól és kifogástalanul teljesítené feladatát! A vasút akkor jó, ha állami; a pénztár ak­kor biztos, belőle a szegény ember pénze akkor nem vész el, ha az állam szeme őrködik rajta; ipar, kereskedelmi vállalataink csak úgy létezhetnek, ha az államtól szubvencionáltainak. Sőt még tovább megyek. A művészetnek pl. két fontos ága, a szobrászat és festészet is tulajdonképen az állam vezető keze alatt nőtt fel nálunk, oly annyira, hogy az állam vásárlásaival valóságos nyomorg-ó művészgárdát nevel. Olyan egyszerű, mindenki által naponkint látott jelenségek ezek. Az állam, az ipar, keres­kedelem, földművelés, művészet stb. terén meg­tesz mindent, csakhogy előrehaladjunk. Gondos­kodása sokszor oly messzemenő, hogy szinte ne­vetséges is. Hiszen csak a legelemibb tényekre utaljak: majd minden országban vannak a magyar államnak kiküldöttei, a kik csak azt figyelik, mikor alkalmas az idő a magyar termékeknek külföldre szállítására. Az állam gondoskodik ar­ról, mikor adhatom én el a franciáknál vagy németeknél a legdrágábban a tojást, a csirkét, a gyümölcsöt, meg tudom is én mit ? Miféle gyámkodás ez az egyén és társadalom felett? És ezért mi mégis meggondolatlanul mindent szidunk, a mi állami, pedig ennél jobbat a társa­dalom sem tud alkotni. De mind ezek mellett érdemes még egy körülményre figyelemmel lennünk. Nálunk úgy­szólván minden diplomás embernek törek­vése, hogy valami állami, hivatalba jusson, a mi biztos existenciát nyújt. És ez a felfogás már úgy elharapódzott, hogy lassankint minden úri ember az állam szolgálatában áll. Az igaz, hogy gazda­sági életünk most nem alkalmas magánvállalko­zásra, ámde voltunk-e mi valaha jobbak ? Nem vágyódtunk-e mindig az államhoz, a hol a mun­káért csak kenyeret lehet kapni, de nem boldo­gulást ? Igy fejlődik ki nálunk az állami hatalom túltengése, mely végletes hibát rejt magában. A nemzet egy része kormányozni fog, a másik része kormányoztatik és előhaladni még sem fogunk. És ez olyan természetes is. Mert az állam hivatalnokaival a társadalmi élet legelemibb részeibe bele nem tekinthet, azo­kat orvosolni soha sem fogja tudni. Már csak azért sem, mert hiányzik a közvetlenség, mely egyik legfőbb eszköze a bajok megszüntetésének. A társadalom az élethez elvégre mégis csak kö­zelebb áll s igy minden feladatot sokkal sikere­sebben fog" megoldani. Másrészről a társadalmi szervezésnél több szem többet lát, ott több kéz dolgozik, mint a mikor egyes, gyakorlati életet talán nem ismerő egyénekre van bizva egyes gazdasági kérdések elintézése. A társadalmi szervezkedés a körülmé­nyek hatása alatt idomul, az állami csak általá­nos séma szerint keletkezik. Tagadhatatlan, hogy a társadalmunk az Önálló szervezkedés terén valami rettenetes reny­heséget mutat. A gyakorlati életben úgyszólván naponkint fölmerülő társadalmi kérdések teljesen érintetlenül hagyják s a lehető legkülönbözőbb hatásokat és eredményeket közömbösen nézi. Mint­ha hiányzanék az erő, az ambíció az együttes működésre, az erők egyesítésére. Mintha nem volnának vezető szellemek, a kik belátva és mér­legelve a bajokat, kiválóságuknál fogva föl tud­nák kelteni a társadalomban a hajlamot, a vágyat a tömörülésre; mintha hiányoznának a mi társa­dalmunkból az önzetlen, puritán emberek, a kik az igaz ügyért hajlandók volnának a közjó szol­gálatába állni. Pedig úgy látszik, igy van; s rész­ben ez is az oka annak, hogy az osztrákok és németek temérdek » Verein«-jeivel szemben mi még úgy állunk, mint »oldott kévec, mindent az állam támogatásától várunk. Pedig olyan demok­ratikus államban, mint mi vagyunk, a társadalmi szervezkedés kiválóan fontos eszköze a jólét emelkedésének. HIREK. Az Erzsébet-egyesület népkonyhája. Nov. 19-én a jótékony Erzsébet-egyesület közgyűlésén Bogisich Mihály c. püspök, egyesü­leti elnök lelkes és meggyőző szavakban kérte fel a nagyszámmal megjelent tagokat, hogy sza­kítva az eddigi kevésbé eredményes és kielégítő pénzosztással, lépjenek a keresztény Charitas me­zejére, most itt igen sok a teendő. A mag ter­mékeny földbe esett. A tagok lelkesedéssel fogad­ták el az elnök hármas indítványát: r. állítson fel az egyesület a városi szegényházban az ott működő irgalmas testvérek felügyelete alatt nép­konyhát, 2. működjön közre az egyesület a szegény gyermekek felruház tatásán, 3. látogassák a tagok a szegény betegeket és szerezzen barátságos otthont, melegedő szobát azon elhagyottaknak, kik a zordon tél idejében a családi tűzhelytől száműzve nyo­morognak. Az inditványok foganatositására kikül­dött bizottság — Bogisich Mihály, c. püspök, dr. Fehér Gyula udv. káplán plébános, Niedermann József kapitány és Reviczky Gábor hgprimási főpénztáros — nov. 30-án a délelőtti órákban meg*­látogatták a szegényház helyiség'eit és azt a nép­konyha felállitásíira alkalmasnak találták. Felkér­ték az ott működő irgalmas testvéreket a nép­konyha vezetésére és ezúttal kérelemmel járultak a városi tanács elé, hogy a szegényház konyhá­ját és ebédlőjét dec. 15-ikétől april 15-ig népkonyhai célokra átengedni kegyeskedjék. A bizottság elhatározta, hogy a hetenként eddig kiosztatni szokott sz. Antal kenyere és a kisebb segélyosz­tás helyett az egyesület naponként déli 12 órakor 25 szegényt fog tápláló levessel, főzelékkel és kenyérrel ellátni. Hogy mily eredményes lesz a •népkonyha vezetése, erről beszél az irgalmas test­vérek főnöknőjének szeretettől lángoló eme szép levele, mely az egyesület elnökéhez van címezve: Bátorkodom mély tisztelettel Méltóságodnak becses tudomására hozni, hogy n. t. tartományi főnöknőnk f. hó i-én kelt levelével örömmel adja beleegyezését, hogy a városi szegényházban mű­ködő irgalmas nővérek a most létesítendő nép­konyhának vezetését elvállalják. Részemről szintén a legnagyobb készséggel igyekszem a megtisztelő megbízatásnak eleget tenni. A szükséges élelmi szerek jó részét már beszereztem s igy a meg­határozott időben, azaz f. hó 15-én Isten sz. nevé­ben megkezdhető 25 szegény számára a főzés. Engedje meg Méltóságod, hogy ez alkalommal köszönetet mondjak Méltóságodnak, mint a Jóté­kony Egylet Elnökének, a bizalomért, mely alkal­mat nyújt nekünk is, szegény irgalmas nővérek­nek arra, hogy a télen át különösen sokat nélkü­löző szegények nyomorának enyhítésében, szerény tehetségünkhöz mérten, közreműködhetünk Esz­tergom, 1903. dec. 3-án. Sr. Kassay Evangélista. Az egyesület közgyűlése megfogja erősíteni a kiküldött bizottság működését és az Erzsébet­egyesület népkonyhája az irgalmas testvérek veze­tése, a hölgybizottság tagjainak tevékeny részvé­tele mellett t. i. december 15-én déli 12 órakor megkezdi áldásos működését. Reméljük, hogy Esztergom sz. kir. város közönsége lelkesedéssel fogja a ker. szeretet művét felkarolni és adomá­nyaival vagy természetbeli élelmi cikkek ajándé­kozásával lehetővé fogja tenni, hogy rövid idő múlva a 25 szegény száma 50-re kiegészíthető legyen. A másik két indítvány foganatosítása rövid idő alatt be fog következni. Ugy legyen ! * Kulturális célú hagyományok. A mult héten elhunyt Klempa Simon nagyszombati pré­post-kanonok végrendeletében 63.990 koronát ha­gyott kulturális célokra. Szentmise alapítványokra 1800 koronát. A laksár-ujfalusi plébánia alapjára 4000 koronát. Az ugyanottani kántori javadalom gyarapítására 1000 koronát. A nagyszombati társas­káptalan törzsvagyonának gyarapítására 20.000 koronát. Iskolai (családi) ösztöndijakra 32.000 ko­ronát. Országos és városi katholikus egyesületekre és intézetekre 35.000 koronát. Egyházi cimekre (papi nyugdíj, papnövelde és egyházmegyei pénz­tár) 900 koronát. Tanitói segélyalapra 300 koro­nát. Szegényeknek 490 koronát. * A főegyházmegye seniora. Klempa Simon elhunytával a seniorság Sujánszky Antal püspök­kanonok és nagyprépostra szállott át, aki 1815. augusztus hó 4-én született. Viselje e méltóságát is minél hosszabb ideig. * Fogadalom megujitása. December 8-án a vizivárosi zárdatemplomban ünnepség lesz. Pré­dikáció, utána letenye, azután pedig az irg. nőv. fogadalmainak megujitása. A nyolcad folyamán naponként d. u. 4 órakor áldás. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszte­letét folyó hó 13-án tartja a vizivárosi zárda temp­lomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást vé­gezhetik. Az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. :;: Iskolalátogatás. Tankerületünk főigazga­tója, Francsics Norbert e héten látogatta meg iskoláinkat. A főigazgató mindent rendben talált. Pár napi itt tartózkodása alatt a bencés-ház la­kója volt. * Bankett. Szerdán este a polgári egyesü­letben, két elnöke névnapja alkalmából nagyobb szabású társasvacsora volt. Az egyesület diszel­nöke Frey Ferenc orsz. képviselő, elnöke pedig Dóczy Ferenc a városi ügyekben buzgón szereplő polgára Esztergomnak. Az összejövetelen a polgári egyesület tagjain kivül számosan vettek részt s a* egyesület két vezetője iránti bizodalom és szeretet több felköszöntőben nyilvánult meg. * A kath. kör második tea-estélye. F. hó i-én tartotta meg* a helybeli kath. kör ezidei második tea-estélyét, melyen a kör tagjai és azok családjai és számos vendég élvezte végig a kel­lemes estély műsorát és hangulatát. A szereplők egytől egyig, mind arra törekedtek, hogy a csa­ládias színezetű, szép társaságot megnyerjék az ilyen estélyek állandó publikumának, s hogy az sikerült nekik, mutatja az a sok taps és tetszés­nyilvánítás, melyből bőven kijutott a műkedve­lőknek. Az első számot Niel wan Gade négykezes zongora nyitányát Magurányi József ügyvéd és Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy adták kiváló zenei érzéssel és tudással. A második szá­mot Szlávy Matild k. a. szavalata töltötte be, ki Farkas Imrének, a fiatal poétának Cinka Panna cimű költeményét ismertette meg a közönséggel. A kedves előadást a közönség zugó tapssal jutal­mazta. Utána Táky Gyula belvárosi karnagy kuruc nótákat énekelt az ő ismert szép hangján, mit Kersch Ferenc kisért zongorán. Majd dr. Perényi Kálmán főszolgabiró ült a felolvasó asztalhoz és költői stílben tartott kis munkáját olvasta fel, mely Rákóczy Ferenc legendás alakját, méltó szép gondolatokkal színezve állította a hallgatóság elé. A felolvasás után az .est utolsó zeneszáma követ­kezett, a Rákóczy-induló Berlioztól, melyet ismét Kersch és Magurányi adtak elő zongorán. A kedves, hangversenyszámba menő és szórakoztató előadások után a társaság eloszlott a szép ter­mekben s tea mellett, kedélyes társalgással és szórakozással együtt maradt az éjféli órákig. * Az esztergomi kath. legényegyesület, mint minden esztendőben, az idén is kedves csa­ládi ünnepélylyé óhajtja változtatni tagjai számára a karácsonyt. E célból a többek között áldozatot nem kímélve megtette az előkészületeket, hogy Erdősi Károlynak: »A mi fentart minket« cimű alkalmi színdarabját minél biztosabb sikerrel ad­hassa elő. — Egyszersmind önérzettel jelezhetjük, hogy Erdősi Károly, ki a Legényegyesületek Országos Szövetségének megbízásából »Legény­Megjelentek és BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében kaphatók a következő naptárak: Szent család naptára 1904-ik évre. Érdekes és szép olvasmányokkal főleg a kath. nép számára. Sok szép képpel. Ára egyes példánynak 60 fillér. Jézus legszentebb Szive nagy képes népnaptára 1904-ik évre. Igen érdekes és tanulságos szép olvasmányokkal. Ára egyes példánynak 60 fillér. A ftdő lelkész uraknak 10 példány vételénél bármelyiket 46 fillérrel számitom.

Next

/
Thumbnails
Contents