ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-29 / 48. szám

hozzá futunk, segitséget kérve tőle minden kis bajainkban. Tőle várjuk a közigazgatás jobbítását, egyszerűsítését ; tőle gazdasági nyomasztó helyzetünk megszüntetését ; azt, hogy a magyar középosztály tagjai mint hivatalnokok nála nyerjenek alkalmazást s egy szóval mindent, el egész addig, hogy selyemhernyó-petét adjon a népnek és megtanítsa őt a háziiparra. Az államhatalomnak ily széles körű, mindenre kiterjeszkedő működése azonban semmi esetre sem helyes irányú fejlődés. Nem azért, mintha a mit tesz, az rosz volna (hiszen nálunk csak az a jó, a mi állami), hanem azért, mert az államnak nem az a feladata, a hogy társadalom egyes kis részeinek boldogulását legközvetlenebbül ápolgassa. Az államnak feladatai sokkal szélesebb körűek, sokkal magasabban járók ; melyeket sikeresen megoldani csak akkor fog, ha a társadalom őt ezen aprólékos munkától fölszabadítja. Akármerre tekintünk a haladó nyugati államokban, azt látjuk, hogy a teher ezt a részét a társadalom már magára vállalta. — Felhívni a nép figyelmét ujabb és ujabb kereseti ágakra, termékeinek értékesítésére, megtanítani őt ujabb és ujabb ismeretekre, — ezt Angolországban az egyetemek, Franciaországban és Németországban a társadalmi élet előkelői által szervezett egyesületek végzik. Az államnak ilyen apró, a helyi viszonyok szerint más és más, de azért az államéletre igen fontos ténykedésekre nem kell kiterjeszkedni. Mi azonban, mint a gyakorlati élet mutatja, minden jónak kiindulását az államtól várjuk. Csak panaszkodunk, deputációkat indítunk a miniszterekhez, de tenni, alkotni önállólag nem tudunk. Nem is gyakoroltuk benne magunkat soha. Olyanok vagyunk, mint a kis gyerek, a ki az anya segítsége nélkül nem tud boldogulni. És hogy e hasonlatot tovább folytassam, úgy hiszem, hogy erre a körültekintő támogatásra szükségünk volt sok ideig, de nem jött-e el az az idő, hogy a társadalom önerejével is alkotni tudjon s legalább némely tekintetben függetlenítse magát ? Mert nem szabad felednünk, hogy ezen időntúli támogatás immáron kóros, melynek tüneteit a társadalom figyelmen kivül hagyja. A fokozatos fejlődés útján ugyanis eljutottunk arra a pontra, a melyen túl az előrehaladáshoz a társadalom egészséges, ambiciózus működésére van szükség s a hol már óriási hordereje van a szövetkezésnek, az erők egyesítésének. A vidékek szerint más és más közös érdekű ügyek folytonos szaporodása szükségképen követeli, hogy a társadalom az állami gyámkodástól gazdasági téren emancipálja magát. A teljes emancipálás természetesen nem lehetséges és nem is kívánatos. A történelem tanúsága szerint az államnak a gazdasági .élet terén állandóan érvényesülni kell, s hol a védő, a vezető, majd a védelmező szerepét kell betöltenie, — ámde az a túlzás, a miben élünk, a bürokratizmushoz s a hatalom bálványozásához vezet. S hogyha mi önnönmagunk társadalmát történetében, hogy sohasem barátkozott azzal, a ki szivét megmételyezte s jellemét megrontotta volna. Talán érezte, hogy magárahagyatottságában egyedül nemes lelkű és jó törekvésű barátainak fogja köszönhetni életküzdelme sikereit. A börzsönyi egyhangú magányt olykorolykor tanulságos kirándulás szakította meg. Vörösmarty ugyanis tanítványaival többször meglátogatta a Perczel-család baranyai és somogyi rokonságát s ekkor Siklósvára és Szigetvár látása sok emelkedett eszmével termékenyítette phantasiáját. A Perczel-család kötelékében maradt azután Vörösmarty férfikora kezdetéig, egész a Zalán futása megjelenéséig, midőn megtakarított pénzét már mindig gondosan megküldötte édes anyjának. Huszonnégy éves korában elvégezte az ügyvédi vizsgálatait is, de az ügyvédi pályát sohasem kezdte meg. Ekkor már országos hírnévre emelkedett a fiatal költő. A nagy dicsőség megenyhítette szive nagy fájdalmát, mert épen akkor vívta Perczel Adélról való lemondása miatt szerelme élet-halál harcát s egyúttal fényes reményekkel is kecsegtette, mert volt ugyan ügyvédi oklevele, de biztos állása még mindig hiányzott. Az irók és költők hódolattal fogadták a legnagyobbat, a közönség nemsokára tárt karokkal üdvözölte a legünnepeltebbet s Vörösmarty Mihály ifjúsága erős és becsületes küzdelmei után csakhamar a magyar költészet harcraedzett vezérévé vált. (Vége.) vizsgáljuk, nem tapasztaljuk-e az államhatalmi támogatás túltengését minden téren ? A megye, azon egykoron hatalmas autonom szerv, minden izében államosittatik. Az autonom működése gyenge, elernyedt s igy nem alkalmas a nép boldogitására. S ha úgy már az átalakulás utján van az egyik autonom testület, vájjon mikor adja meg magát minden autonom város, mely hasonlóan erőtlen és gyenge az előhaladásra ? A népmentés munkája. Az eszterg'omi esperesi kerület papsága az éjjel tartatni szokott kocsmai táncmulatságok korlátozása érdekében — a folyó évi. október 14-én Esztergomban tartott őszi gyűléséből — a következő kérvényt intézte Esztergom vármegye közigazgatási bizottságához: Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Úgy egyes családok, mint egész nemzetek támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Olyan igazság ez, melynek bizonyítása végett nem kell a történelmet kutatnunk, naponkint szemünk láttára nyer beigazolást. De a tiszta erkölcsnek egyik legveszedelmesebb sirásója népünknél a késő éjjeli órákig tartó gyakori táncmulatságok. Ezek a fiatal legénységben a mulatozási vágyat egész mulatozási dühig fokozzák és éppen ilyen arányban csökkentik a munkakedvet. Minél többször mulatni és minél kevesebbet dolgozni: ez lesz a mi fiatalságunknak programmjává. Melynek kiviteléhez azonban pénz kell. Ezt számtalanszor szüleinek meglopásával szerzi az ifjú. De mivel ez nem sikerül mindig s ő kénytelen tapasztalni, hogy ez a föld nincs munkakerülésre és folytonos mulatozásra berendezve, hanem csak veritékes munkával megszerzett mindennapi kenyérre: elégedetlenné (lesz. Milyen kevés munkájába kerül azután egy lelketlen népámitónak, hogy ilyen ifjúból hitetlen és hazátlan szocialistát csináljon. A női fiatalságra — amennyiben ennek lelke fogékonyabb — még károsabb hatással vannak ezek az igen gyakori táncmulatságok. A jövendő családanyák egészen elvesztik a jövendő hivatásukhoz szükséges háziasságot. Nekik az otthon börtönné válik; bárhol jobban találják magukat, mint éppen hivatásuk színhelyén: otthon, a családi körben. Hogy ezáltal a család még jobban züllik, mondanunk is fölösleges. Mert mi lesz vájjon a családból, ha a nő, ha az anya és hitves megszűnik annak őre lenni ? Hogy ne is emiitsük azt a veszélyt, melyben a kiséret és felügyelet nélkül éjjel mulatozó fiatalság' a mulatság tartama alatt forog és azon körülményt, hogy az ilyen mulatságokból a késő éjjeli órákban hazatérők lármája a község pihenni vágyó lakosságának nyugalmát zavairja. Velünk együtt — ugy véljük —- minden igaz népbarát ezen állapotnak megszüntetését kívánja. A népet vezetni kell. Egyik vezetője a törvény, illetve — egyes dolgokban — a megyei szabályrendelet vagy községi határozat. De éppen egy ilyen kocsmai mulatság megtartásának megtagadása folytán beadott fellebbezésre hozott végzésből kitűnt, hogy e részben a mi megyei szabályrendeletünk nem vezet, mert hiányos. Odaterjed tehát az esztergomi esperesi kerület papságának tiszteletteljes kérése, hogy a Tekintetes Közigazgatási Bizottság a legközelebbi megyei törvényhatósági gyűlés tárgysorozatának pontjai közé — jelen kérelmünk kapcsán — a megyei szabályrendeletnek e részben való kiegészítését felvenni kegyeskedjék. Amely szabályrendeleti intézkedésnek az volna a célja, hogy az egyes községekben évenkint megtartható kocsmai mulatságoknak a száma ne függjön a pénzelni vágyó üzletemberek, vagy a kiforratlan fiatalság kényekedvétől, hanem a közgyűlés által meghatározandó módon — pl. a lakosság számarányához képest —• szabályrendeletileg volna megállapítandó. Ugy véljük, ezzel a Tekintetes Törvényhatóság a népmentés munkájához egy nem megvetendő eszközt nyújtana. Már pedig a népmentés munkájának szüksége oly égető, hogy abban minden, a nép érdekét szivén viselő tényezőnek vállvetve, egymást támogatva serényen részt kell vennie, ha üdvös eredményt óhajtunk munkánkból. Midőn szivünk hazafias, a nép javát célzó érzelmeinktől indíttatva jelen tiszteletteljes kérelmünket a Tekintetes Közigazgatási Bizottság asztalára helyezzük, tesszük azt ama biztos reményben, hogy azt annak minden tagja magáévá tevén, teljesítését teljes erejével támogatni fogja. Az „Esztergomi Kath. Legényegyesület

46 jubileuma. Fennállásának 40, újjászervezésének 10 éves jubileumát ünnepelte f. hó 22-én a helybeli kath. legényegyesület. — Ez ünnepély az egyesületnek valóban jubileuma volt, mely annak minden izében feleszmélést, újjáébredést, tisztulást, megifjodást eredményezett. Mindenekelőtt a hála köteles adóját rótták le a Mindenható előtt, kinek bölcsessége s végtelen kegyelme Kolping művét városunkban is létrehozta s fenntartotta, kinek mindenhatóságába vetett erős bizalom éleszti a reményt, hogy e korszerű intézmény, — bár nyilt utcán és sötét rejtekből hajrát kiált ellene sok torok, — növekedni fog" még fényben és erőben. — A szentmisét a belvárosi plébániatemplomban fényes segédlettel Andor György dr. m. elnök mondotta, melyen zászlaja alatt az egyesület testületileg jelent meg. A mise alatt Neményi Károly énektanár vezetése mellett a reáliskolai énekkar valóban remekelt, mig Offertoriumkor Rothtiágel Anna k. a. kellemes énekét nagy lelki épüléssel hallgatta az ájtatoskodó közönség. Az egyesület Csernoch János dr. elnöklése mellett d. u. 4 órakor tartotta díszközgyűlését, mely hivatva volt nemcsak az ünnep jelentőségét méltatni, de magát az egyesület beléletét is újjászervezni. Csernoch J. dr. elnöki megnyitójában széleskörű tudással vázolta az iparos-osztály helyzetét az államban s társadalomban; kimutatta, hogy a régi és ujabb országos törvények mily irányban gondoskodnak az iparos-osztályról, melynek tekintélyes részét azonban, a segédeket, figyelmen kivül hagyják az országos intézkedések. Ezen óriási hiányt ismerte fel Kolping éles szeme és résztvevő szive s ezért gyűjtötte egyesületekbe a legényeket, kiknek vezetője, atyja s gondviselője lett. — Az ő példája nyomán a világ minden részén támadtak Isten s felebaráti szeretet tüzétől hevülő szivek, kik az élet mámoros zajában támasz és segitő kar nélkül szűkölködő legényeket gondjaikba fogadták, hogy lelki s anyagi ügyeikben szolgálatukra álljanak. Igy alakultak a kath. legényegyesületek, melyek között édes hazánkban a legkorábbiak közöl való az esztergomi. Csernoch J. dr. buzditó szavai, melyekkel az egyesület iránt hűségre inti a tagokat, minden jóakaratú hallgatóra mély hatást gyakoroltak, mit az a lelkes éljenzés is bizonyitott, melylyel a jelenlevők a beszédet kisérték. Ezután a közgyűlés Csernoch J. dr. indítványára O Eminenciáját, az egyesület kegyes védnökét táviratilagüdvözölte. Majd Bárdos Gyula e. titkár olvasta fel alapos tájékozottságra valló s különös gonddal megszerkesztett értekezését, melyben az egyesület történetét az erkölcsi következtetések megtételével hangos tetszés és elismerés nyilvánítások közepette fejtette ki. — A felolvasás után szólásra állt fel Andor Gy. dr., hogy a tökéletlennek bizonyult alapszabályok módosításának időszerűségét, szükségességét s előnyös voltát bebizonyítsa. Az időszerűséget a »jubileum« szelleméből következtette. A szükségességet az 1902. aug. 27-én tartott »szövetsegi nagygyűlés határozata alapján fejtegette. A nagygyűlés jegyzőkönyvének idevonatkozó része szószerint igy hangzik : ». . . Erdőst Károly a következő indítványt nyújtja be: 1. Minden egyesület tartson rendezőválasztást. 2. A rendező-bizottságban csak rendes egyesületi tagok legyenek. 3. Az egyesületek minden hónapban rendező gyűléseket tartsanak... Többek hozzászólása után kimondatott, hogy a rendezők csak képviselve legyenek a választmányban, amennyiben a rendezők belügyei nem zavarhatók össze a választmány belügyeivel. — Andor György dr. ezzel kapcsolatban még azon óhajának ad kifejezést, hogy azon legényegyesületek, amelyeknek alapszabályai nem egészen megegyezők a központi egylet alapszabályaival, hassanak minden erejükkel oda, hogy az egyöntetűség kedveért módosíttassanak. A nagygyűlés az indítványt elfogadta.« Andor dr. az alapszabály módosítást továbbá azért tartja szükségesnek, hogy az elnöki tekintély érvényesülésének lehetősége szilárdabb alapokon nyugodjék, amennyiben az eddigi alapszabályok az elnökség érdemleges működésére csak bénitólag hatottak s lehetetlen volt, hogy az egyesületben Kolping szándéka szerint a »csaladi jelleg« domborodjék ki. Mennyire nélkülözhetlen a családi jelleg a legényegyesületben, megvilágítja Városy Gyula püspöknek e tárgyban nyilvánított véleménye: >A jól szervezett s helyesen vezetett legényegylet Kolping intentiója szerint a tagokra nézve a családi életet van hivatva pótolni ; és egy nagy szel-