ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-18 / 42. szám

VIII. évfolyam Esztergom, 1903. október 18. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — 1 káplánokat szolgáinak tekintette s világi körökben nem csinált titkot abból sem, hogy csak a papok vállain akar az ugorkafára felkapaszkodni s innét adandó alkalommal a függetlenségiek közé átvitorlázni. Ugy tudom, hogy a bukásban ennek is jutott valami osztályrészül. Nem történhetnének meg az ilyen anomáliák a jelöltek megválasztása körül sem, ha a párt a vidéken előre volna szervezve, s mint ilyennel a felléptetendö jelöltek már a választás előtt jóval érintkezésbe jönnének. Ezen érintkezés a szivek dobbanását kölcsönösen megértetné, mi szintén nagy lendüleletet kölcsönözne a néppárti politikának. Általánosan elterjesztett hir, hogy a néppárt papi párt; hogy a néppárt mást nem akar, csak azt, hogy a papi javak idegen kezekre ne kerüljenek; hogy a nép a párbérfizetés alul magát ki ne húzhassa; hogy a párt csak a papi uralmat akarja meghonosítani az országban. Igy szólnak rólunk a zsidó-liberális lapok; ezt hirdeti a nép között minden bocher. Fel kell világosítani a legnagyobb közvetlenséggel a népet, hogy a néppárt elveivel ne az ellenségek ráfogásaiból, hanem a legilletékesebb forrásból ismerkedjék meg. Akkor még inkább fog lelkesülni a néppárti politika után, s nem lesz hatalom, mely őket e párt pártfogásbavételétöl elrémíthetné. A népnek ezen irányban határozottabb nevelésre van szüksége, mit nem teljesíthet egész erővel a katholikus sajtó, mert a bajokkal szemben még mindig nem eléggé erőteljes. A bajon csak az általános és állandó szervezettség segíthet, mely munkában a jelenlegi tisztességes sajtó csak segédkezet nyújthat; a fömunkának a szervezettség központjában kell végbemenni. A szervezettségre való törekvés általános ; azé a jövő, ki az elégedetlenkedő tömeg szivére tudja tenni a kezeit. A szociális mozgalmat szólamokkal, üres ígéretekkel többé munkájában feltartóztatni nem lehet. Zúgva, törve fogja áttörni a fennálló rendszer minden korlátait, ha idejekorán elébe nem állunk és meg nem értetjük vele, hogy békés úton csendesen munkálkodván is célt érthetünk. Ha meg nem értetjük idejekorán vele, hogy a gazdakörök, egyletek, szövetkezetek felkarolásával minden meg van mentve; hogy magunk is csinálhatunk gazdasági politikát, ha tartalékmagtárak felállításáról gondoskodunk ; ha szövetkezeti alapokon fekvő őrlést teremtünk; ha hitelszövetkezetekbe lépünk s ezzel feloldjuk magunkat az uzsorások kiszipolyázási terve alól; ha szakítunk az ósdi földmiveléssel s a jelenkor vívmányait a magunk javára kihasználjuk. Mindezekről azonban a népet felvilágosítani rendszeres nevelés, oktatás mellett lehetséges; mi meg sem történhetik, hanem csak akkor, ha minden megyében van egy bizonyos párt, „A néppárt szervezése." Esztergom, október 17. (/j Visszaemlékszem még arra az időre, mikor fülig úsztunk a választási küzdelemben. Ekkor egyszer azt a felhívást kaptuk a központból, hogy mennyi néppárti választóra lehet a községben számítani ? Nos és mi volt volna más a feleletben, minthogy meg kell várni a pártok alakulását; akkor fog elválni a tüdő a májtól. Akárhogyan kendőzzük a kérdést, a dolog igy áll. Lehet, hogy itt az illető lelkész hibáztatható. Mi azonban kénytelenek vagyunk kérni mindenkit, hogy ezen kérdésben mindenki óvakodjék a vakmerő ítélettől, mert senki sem hibás, hanem hiba van a mi szervezetlenségünkben s azon kapkodásban, mely az előre el nem készített ügyek körül rendszeresen mutatkozni szokott. Ha a vármegyei szervezettség már akkor meg lett volna, akkor az ilyen igen fontos kérdés körül a legnagyobb határozottsággal lehetne szólani. Igy a központ biztos képet birna kezében, s mint ilyennek módjában állana a felléptetendö képviselőjelölt személyére nézve is megállapodni, vagy a nem biztató jelentés esetében idejekorán gondolkozni, hogy a néppárti érzelmű választó polgárok legalább azon személy körül csoportosulnának, kinek más ugyan a politikai hitvallása, de azért még sem tartozik azok közé, kik oltárt és trónt egyaránt gyűlölnek, s kik éppen ezen veszedelmes elveiknél fogva támogatásunkra nem számithatnak. Szóval a szervezettség édes gyermeke a tájékozottság, mi egy választási hadjáratban megbecsülhetetlen. Ezt a cikkiró úr is hangoztatja; mi pedig határozottan elvárjuk a jó ügy érdekében, hogy a vezető férfiak ezen ténykörülményt figyelmükre méltassák. Ha a párt az általunk vázolt formában tényleg már megvolna, akkor mód nyújtatnék arra is, hogy a jelölt személyére nézve a központtal összhangban megállapodásra jussanak. Nem történhetnék meg sokszor az az eset, mint ahogyan már megtörtént, hogy teljesen idegenből küldenek a nyakunkra képviselőjelölteket, kik, volt eset reá, még meg sem választattak, máris nyakunkra ültek ahelyett, hogy szeretettel velünk együtt éreztek volna. Ha valakit mi bizalmunkkal megtisztelünk, szeretnők tudni azt is, hogy a jelölt a belehelyezett bizalmunknak meg is felel. Mindez szeretettel a szervezettség korlátain belül, családias őszinteséggel a központtal együttesen megbeszélhető volna. Remélhetőleg a választó polgárok lelkesedését is fokozná az a tudás, hogy a lelkipásztor vagy más bizalmi férfiú által bemutatott képviselőjelölt bizalmát egész mértékben megérdemli. Ismerek egy képviselőjelöltet, ki Ráday szellemében rendelkezett a plébániákon, a melynek tagjai a nép javára értékesitik tudásukat. Bárki mit beszéljen, téved, ha azt állítja, hogy mindezt saját hatáskörében a lelkes plébános megteszi. E tévedés azért bizonyos, mert az Ítélkező nem ismeri a népet. A lelkes plébános sokat tehet, söt tesz is, de aránytalanul többet tehetne és tenne is, ha a vármegyei központban alaTuilt szervezettségből irányítást, erősséget, pártfogást nyerne. A plébános nem tudhat és tehet meg mindent. Az ilyen szervezéshez sok minden kell; ez a minden pedig nem áll mindenkinek rendelkezésére. Ami az egyesnek nehezen menne, az a testület által istápolva igen könnyen nyélbe üthető volna. Mai helyzetünkre ezt írjuk fel: valódi eredményt egy a vármegyei központban szervezendő néppárti alakulástól várunk. Ha az érdekelt felek még ma sem lépnek akcióba, a tizenkettedik órában újra kapkodni fogunk. Nemesi kúriánk homlokzatára felsüti a kor szelleme a lagymatag politika jutalmát . . . a kudarcot. — Deák Ferene emlékezetét az országban sok helyen bágyadtan ünneplik. Olyan kimagasló történelmi alak, milyen ő volt, egészen más méltatást érdemelne rendes körülmények között. De talán épen a jelen körülmények okozzák e hidegséget. Nagy embereket azért ád a Gondviselés időnkint az egyes nemzeteknek, hogy előbbre vigyék az emberiséget nagy céljai felé. Az ilyeneknek példája olyan az utókor számára, mint a világító torony a tengeren. Mutatja a helyes irányt és megóv a hajótöréstől. Azonban ha sűrű köd terül el, akkor a világító nem használ. Az országra jelenleg ilyen sűrű köd borult, mely miatt nem látják meg Deák Ferenc alakját. Tudják, hogy létezik, de hogy hol van, azt nem is sejtik. A mai államférfiak egyszerűen képtelelenek követni Deák Ferenc példáját, annyira megváltozott most az erkölcsi felfogás. Még azok is, kik közel állottak hozzá és egyéniségének mélyébe tekinthettek volna, most csak fölületes ismerettel és elmosódó vonásokkal emlékeznek róla, de lényeges tulajdonságait, tetteinek forrását vagy nem tudják, vagy nem akarján emlegetni. Gróf Szaftáry Gyula emlékbeszédet tartott fölötte Szolnokmegye közgyűlésén, de ez inkább csak célzatos politikai beszéd volt, melyben a jelen válság érdekében akarta érvényesíteni Deák emlékét. Azonban a nemzet nagyjaira való megemlékezésnek más célzattal kell történni. Az ő egyéniségüket, jellemüket kell újra felidéznünk, hogy azon fellelkesülve, erőre keljünk, tisztán lássunk és sülyedésünket felismerjük. Emlékébe kell hozni a mai kornak Deák Önzetlenségét, mely összes politikai sikereinek oka volt. A legridegebb önzés uralkodik most mindenben és főleg a politikában.