ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-11 / 41. szám

fennálló hatalommal szemben éppen politikai barátaik részéről védelemben nem részesülnek, miután emberek vagyunk és élni kell, s mert az örökös zaklatást sokan végre is megunják: gyakran meg fog történni, hogy egyesek jobb meggyőződésük ellenére elhidegülnek, vagy legalább tartózkodni fognak a néppárti politika kinyilvánításától. A vidéken megnyert vezető férfiakat tehát igazuk védelmében segíteni és a politikai zaklatásoktól védelmezni kellene. Ez a szervezkedésnél szintén figyelembe veendő. A választási központból áradnának ki aztán a sugarak az egyes községekbe, hol ismét nem kellene mindent a paptól várni, hanem a központból kiküldött lelkes apostoloknak a pappal karöltve bizalmi férfiakat kellene szerezni, kik aztán a községi tagok politikai neveltetésére gondolnának. Ilyen szervezettel lehetne a jó sajtót megkedveltetni a néppel; lehetne katholikus gazdaköröket bevezetni, hol aztán minden kérdést, mely a központból oda lőn irányítva, meg lehetne beszélni. A szervezetnek azonban nem akkor kell életre kelni, mikor már a szervezet működésére, életerejére van szükség, hanem jóval előbb, hogy mély gyökeret verjen és életerőssé váljék. A nép megcsömörlött ugyan már a politikától és érzéketlen. Csak a pártvacsorák, a bor és pálinka tudja felhangolni, de azért még mindig van valami önállósága, ha idejében ébresztgetjük. Tény, hogy a nép a fennálló rendszerrel elégedetlen; hogy a néppárt eddig szeplőtlen zászlója előtte még valamelyes varázszsal bir. Fel kell őket ébreszteni a fásultságból. Mindezt a helyi szervezettség teheti, mely állandó összeköttetést tart fenn a választási székhelylyel. Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha a vármegyei központban permanenciában álló néppárti szervezet van. Ebből is látható, hogy addig, mig a vármegye központjában állandó működésben élő néppárti szervezet nincsen, egészséges politikai szervezettségről elméletileg beszélni és irni lehet, de a gyakorlatban az elméletnek értéke nincsen. Vármegyei központi szervezetet kérünk tehát, ha minden eshetőséggel szemben élni akarunk. —• Ötletszerűen pártot szervezni és összetartani nem lehet. HIREK. Patrona Hungáriáé. (Október 11.) Égi trónod zsámolyához Leborul ma néped, Őseinek buzgóságát Mutatja be Néked; Csillagtrónusodról nézz alá a földre Menyországnak Gyöngye 1 dászok. Űzik és csalogatják, hajtják és édesgetik az ártatlan sziveket s ha elejtik a nemes állatot, szemébe kacagnak, addig mig a vonagló sziv ki nem hűl, mig boldogságot vágyó dobbanása el nem áll. — Tehát az áldozatot ilyenkor szerelme teszi boldogtalanná, — mondta az Elet, mintegy ráolvasva Ámorra. — Igen, de a tökéletes boldogsághoz két sziv egyforma vonzalma szükséges, az adott esetben pedig ez nincs meg. Mig az egyikben olthatatlanul ég a szerelem szűzi, tiszta lángja, a másik szivében Diana szenvedélye lobog. Prédát ejteni, ártatlanságot ölni! — ez az ő vágya, hogy szemébe kacaghasson áldozatának és újra ujat keressen. — De hiszen ha ön a szivek ura, miért nem tesz a prédára leső szivébe is olyan érzelmet mint amabba? — Akkor már késő, — monda Ámor. Én az emberek szivébe már születésükkor plántálom a szerelem virágát, melynek addig kellene szenderegni, mig a másik, a párjának teremtett sziv illata fel nem ébreszti. — És a szerelem öntudatlan álmába ejti. — Nem. Mig ugyanolyan érzelmű szivre nem talál. Ekkor mindkettő megnyitja kelyhét, s igy az emberpár lelkét boldogságot nyújtó illatárral tölti meg, életüket a megelégedés és nyugalom derűs napja sugározza be . . . — Ez pedig ritkán fordul elő a földön. •— No lám, szólt Ámor most már keserű szemrehányással. Rájöttünk ime, az önök bűSziveinkbe bánat mellé Bú szegődött társul; Óh nézz alá: szemed elé Siralomvölgy tárul, Zokon sir a nemzet . . ; tekints alá reánk Nagyasszonyunk, Anyánk . . ! Panaszunkat viszhangozza Hármas halom tája, A négy folyót megdagasztja Könyüinknek árja . . . Hallgass bizó szivünk esdó' sóhajára Hazánk Pátronája! Beléd veti reménységét Pannónia népe, Könyörülő szent Fiadnál Esedezz hát érte; Szebb jövő hajnalát hazánk Tőled várja Asszonyunk Mária! Érzi szivünk: nem hiába Folyamodunk hozzád, Hiszen gyermekeid vagyunk, Hisz tied ez ország . . . Védd magyar hazánkat, veszély ha törne ránk, Boldogasszony Anyánk . . 1 Szvoboda Román. * A király névnapját okt. 4-én, mint legutóbbi számunkban előzőleg említettük, a főszékesegyházban ünnepi misével ünnepelték meg, melyen Horváth Béla főispán vezetése alatt valamennyi polgári és katonai hatóság részt vett. A misét dr. Rajner Lajos praelatus-kanonok, mondta. — Szentmise volt még a város kegyúri templomában, hol a misét dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán és plébános, és a sz. Ferencrendiek templomában, hol Hollóst Rupert, a bencés főgimnázium igazgatója mondotta. Ez utóbbi helyen a főgimnázium ifjúsága is jelen volt s mindenütt nagy közönség imádkozott az apostoli királyért. * Főegyházmegyei hirek. Billot Ferdinánd br. elbocsáttatott az egyházmegyéből. Hübne?'János tiszteletbeli kanonoknak neveztetett. Szokol János Mária-Nosztrán plébános lett. Stampay Ferenc a kisgyarmati plébánia-javadalomra bemuttatott és oda adminisztrátornak küldetett. Braun Ferenc a kemencéi kerületben alesperes és tanfelügyelő. Pillmann Alfonz kapucinusrendi áldozár az egyházmegyébe felvétetett és hitoktatónak küldetett Budapestre. Zey Apollo nius lelkész Péliföld-SztKereszten október hó 3-án életének 60., papságának 33. évében meghalt. * A kath. nagygyűlésnek mai számunkban-közölt sorrendjéből látható, hogy ott a tárgyalás rendszeresen van szétosztva és igy előre tájékozódhatunk az egyeseket különlegesen érdeklő neire. Mert ám azért nincs tökéletes boldogság a szerelemben odalent, mivelhogy önök megakadályozzák az egymásnak teremtett emberek találkozását. Ön például mindig más-más útat jelel ki nekik regényeiben, a Sors pedig nem engedi letérni egyiket sem az ellenkező irányú utakról, hanem vezeti őket tovább. Ha pedig véletlenül útjaik keresztezik egymást az életben, nagy gondját képezi ez ^a Sorsnak, hogy eltávolítsa őket egymástól. Űzi tovább, vagy olyan indulatokat lop a szivekbe, mely, ha összeforrnak is, aláássa a boldogságot. Különben Ön is sokszor teszi érzéketlenné a sziveket. Az élet viszontagságai sokszor hamarabb teszik fásulttá az emberek lelkét, mintsem ideálizmusuk szárnyai megnőhettek volna, hamarább törik meg keserveikkel a sziveket, mintsem azokban az igazi szerelem felébredhetett volna. Az Élet felelni akart Ámor vádjaira, mikor Diana, Psyche és a Sors odaléptek. — Mennénk talán. Ez Psyche indítványa volt. Elfogadták, s a földiek még egy pillantást vetve a holdas istennő otthonára, a szabadba iparkodtak. Legelsőbben Ámor ért ki a homlokzatot képező oszlopok alá. Látszott rajta, hogy »nem nagyon szivesen időz a szarvak között, melyek mindegyike talán apró csinyjeinek, a házasságtöréseknek, corpus delictijeként szúrt feléje a néma vádak finom hegyével. Kiérve a szabadba, felséges kép tárult a földiek szeme elé. (Folytatjuk.) ügyek felől. A vidékről jövő egyszerűbb népet illetőleg a csütörtök az, melyen teljes érdeklődéssel vehet részt. Azért ezeket főleg erre a napra hozzuk Budapestre, mivel a többi napok inkább a magasabb értelmiségüek számára vannak. Nehogy tehát esetleg unatkozzék, már előre igy rendezzük a megjelenését. * Himen. Városunk közszeretetben álló polgármestere, Vimmer Imre eljegyezte néhai dr. Mátray Ferenc vármegyei volt tiszti főorvos özvegyét. * Október 6. Az aradi gyásznap vértanúinak emlékezetére a belvárosi plébánia templomban tartott gyászmisén, az egész megyei és városi tisztikar is résztvett. Ezenkívül a közönség az idén feltűnő nagy számban jelent meg a requiemen, a melyet dr. Fehér Gyula plébános mondott. * Városi közgyűlés volt szerdán délután, mely alkalommal több érdemleges határozat között kimondották, hogy a szükség kívánta közkórházi segédorvosi állást rendszeresitik. A közgyűlés a városi rendőrkapitánynak egészsége helyreállítására két heti szabadságot adott, "mely idő alatt a hivatal ellátását Hoffmann Ferenc tanácsosra bizták. A közgyűlés ezen határozata érthetetlen, mert a rendőrkapitány törvényszerinti helyettese az alkapitány, és a tanácsnok úr rendőri tudománya a pénzügyi szakon nem hisszük, hogy oly magas fokot mutatna, mint az évek óta működő rendőr-alkapitányé. * Emlékezzünk. Az emlékezésnek hónapjává avatja a sok évforduló október hónapot. A nevezetes napok közül a következőket emiitjük: Október 4-én halt meg 1864-ben Madách Imre, 5-én született 1850-ben Blaha Lujza, nemzeti dalaink nagy énekesnője, 6-án 1849-ben az aradi 13 vértanusága, 11-én született 1812-ben Garay János, 13-án pedig 1823-ban Lisznyay Kálmán, 17-én 1803-ban Deák Ferenc, 19-én 1809-ben Horváth Mihály. 22-én halt meg 1882-ben Arany János, 27-én 1759-ben született Kazinczy Ferenc, 28-án 1824-ben Kisfaludy Sándor halt meg. * A tanitójelöltek sztrájkja. Ha ugyan sztrájknak mondható az, mikor egy intézet ifjúsága önönbirája akar lenni, s kicsinyes okok miatt nem jár az előadásokra, úgy vélekedvén, hogy ezzel boszút tesz a tanári testületnek. Az érseki tanitóképző-intézeti ifjúság tüntetése a tanári kar egyik tagja ellen irányul főképen, és olyan értelemben, mint annak idején Mócsy László zene-tanár ellen, kit szigorúsága miatt obstruáltak meg a növendékek. A tényállás szerint e héten volt az. ifjúság önképző körének választása, mely alkalommal az ifjúsági elnöki tisztségre három növendéket kandidált a tanári kar azon tagja, mely mint tanszéke is magával hozza, az önképzőkörnek vezérelnöke. Az ifjúság saját jelöltjét a vezérelnök jelöltjével szemben megválasztotta. A szavazásnál azonban rendellenességek és erőszakos korteskedések voltak, mit a tanár-elnök figyelembe véve, az alapszabályok rendelkezése szerint a választást megsemmisitette és'saját kisebbségben maradt jelöltjét nyilvánította ki önképzőköri elnöknek. A növendékek erre gyűlést tartottak a tanintézeten kivül és elhatározták, hogy addig nem látogatják a tanintézetet, mig a reájuk nézve sérelmes eljárást a tanári kar nem orvosolja. Az intézet igazgatója rendre intvén az ifjúságot, figyelmeztette, hogy az ilyen önhatalmú bíráskodásnak komoly következményei lehetnek, tehát rendesen jelenjenek meg az előadásokon. Ezen figyelmeztetésre a növendékek válasza az volt, hogy másnap csak mintegy hatan jelentek meg a harmad és negyedévesek közül az előadásra, s most már sérelmüket azzal is kibővítették, hogy az illető tanár túlszigorúságát tovább tűrni nem lehet, s hogy az őket meg nem illető, és sértő kifejezésekkel illeti. Az igazgató erre egy napi szünetet adott a tanuló ifjúságnak, és pénteken délután értekezletre hivta a tanári testületet, melyen dr. Walter Gyula praelatus-kanonok, mint az érseki főegyházmegye főtanfelügyelője elnökölt. A tanácskozásban a növendékek panasza beigazolást nem nyert, tehát felszólittattak, hogy szombaton reggel 8 órakor az előadásra jelentkezze-