ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-11 / 41. szám

nek, ellenkező esetben súlyos következményeit lássák oktalan, gyerekes magaviseletüknek. Ugyanezen időre volt kitűzve a tanári konferencia határozatának kihirdetése is. Szombat reggel a sztrájkoló ifjak, kik számszerint vagy hatvanan voltak, kitűzött időben az intézet udvarára vonultak s ott várták a tanári tanácskozás eredményét. Kis vártatva megjelent köztük a tanintézet igazgatója és felszólitotta őket, hogy három növendéket küldjenek be a tanári tanácsterembe, hol ezeknek, mint képviselőiknek kihirdetik a határozatot. »Mind egyformák vagyunk! Mind akarjuk hallani!« kiáltotta erre a diáksereg, és bevonult egy nagyobb tanterembe, de ekkorra az elégületlenek közé állt a másodévesek egy része is. A meggondolatlan ifjak száma igy vagy 80-ra szaporodott, s kiáltásaikkal nem kivántak kevesebbet, mint hogy az önképzőköri vezérelnök és tanár távozzék a tanszékről, mert ők nem járnak többé előadásaira. Nagy zaj és folytonos éljen kiáltásokkal fogadták a tanterembe vonuló tanári kart, melynek élén a praelátus főtanfelügyelő is belépett, hogy az ítéletet kihirdesse. Midőn többszöri felszólításra a zaj végre megszűnt, Walter praelátus kihirdette a határozatot, mely szerint a növendékek magatartása miatt az intézeti ifjúsági önképző-kör működését a tanári testület határozata bizonytalan időre felfüggeszti és az intézeti szabályokat megszigorítja. Felszólítja továbbá a növendékeket, hogy haladéktalanul menjenek a tantermekbe, hol az előadások megtartatnak, mert ellenkező esetben mindazokat kizárják, kik önönbirájuk akarnak lenni, s nem vetik magukat alá ezen határozatnak. Éktelen lárma kisérte a kivonuló tanárokat, kik ismét a tanácsterembe gyűltek. A növendékek erre az udvarra vonultak s a két felsőbb osztály a hozzájuk csatlakozott másodévesekkel nyolcvanan kijelentették, hogy nem mennek be előadásra. A tanulók tüntetőleg kivonultak az utcára a tanári tanácsterem ablakai alá, s ott rázendítettek a Himnuszra, majd nagy abcugolás között az egész csapat a szigeti sétányokra tartott, hol tanácskoztak s abban állapodtak meg, . hogy küldöttséget menesztenek a hercegprímáshoz és a kultuszminiszterhez, hol orvoslást kérnek a szigorú határozat ellen. Ennek ellenében az intézet elöljárósága elhatározta, hogy érvényt szerez a határozatnak s az ország összes tanítóképzőit értesiti az önkényeskedő növendékek kizárásáról. A három felső osztályban igy nagyon kevesen maradtak, mindennek dacára az előadások ott rendben folynak. Saját meggyőződésünk szerint az ifjúság helytelen tüntetése a legszigorúbb elitélésre adott okot. Nagyrészük szegény szülők gyermekei, kik oktalan tettük következményeivel magukat büntetik meg, s családjuknak felesleges és kellemetlen gondokat szereznek. Fiatalos hévvel ám elhatározhatták magukat, de önfejüségüket nyugodtabb gondolkozásukkal még sokszor megbánják. Követeléseiknek semmi esetre sem lehetett eleget tenni, mert az intézeti fegyelem teljes feladása volna. Az intézet különben az utóbbi években hírnevét tekintve, sokat lendült, s az ország tanintézetei között egyik első helyet foglalja el, kár tehát gyerekes berzenkedéssel a tanintézet belső csendes életét zavarni. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a tüntető ifjúság közül mintegy tizen bűnbánóan jelentkeztek, s kérték, hogy rájuk a szigorú határozatot ne alkalmazzák, mert készek az előadásokra menni, s a tanári testületet megkövetni. Ezek sorsáról egy újabb tanári tanácskozás dönt. * A magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző országos egyesület Budapesten a Szent-István-Társulat dísztermében (VIL ker., Szentkirályi-utca 28. sz. alatt) 1903. október hó 19-én délután 4 órakor fogja megerősített alapszabályai értelmében alakuló közgyűlését megtartani, melyre az egyesület tagjai tisztelettel felhivatnak. Budapest, 1903. szeptember hó 30-án. gróf Zichy Aladár elnök. Dr. Zlinszky János jegyző. Kivonat az alapszabályokból: 5. §. Minden egyleti tagnak joga van ahhoz, hogy az egylet igazgatásába a közgyűléseken való részvétel, tanácskozás és szavazás útján, valamint aktív és passiv választási jog által befolyjon. A pártoló tagoknak szavazati és választási joguk nincs. * A kőfaragó iparnak díszére válik az a szép vörös márványtábla, mely most készül Gurgulils József helybeli kőfaragó mester műhelyében. Az emléktábla a nagyölvedi róm. kath. iskola homlokzatára készül s remek stílszerű betűivel nemcsak a helyi, de a hazai ipar dicsőségére válik. Az emléktábla és rajta a betűk a törekvő iparos sikerült munkája. * A lovagias Barmos. A helyőrség Barmos János nevű egyik őrmestere nevét az esztergomi leányság hálával fogja emlegetni, mert egy iparosleány becsületének védelme közben ugyancsak beverte Szlávik Imre cipészlegény fejét. A dolog rendje ez : Szlávik a szőllőben sétálgatván, észre vett egy csinos leányzót, ki szintén sétált. Ha mindketten sétálnak, hát miért ne sétáljanak együtt. Ezt a cipészsegéd gondolta, gondolatát pedig tett követte. Megszólította a kisasszonyt, ki a közös séta ajánlatát a cipészsegédre nézve nem épen hízelgő melléknév füszerezésével utasította vissza. A lovagiatlan suszter erre valamivel nyersebben felelt, mire a leány roppant megharagudott s az épen véletlenül arra jövő Barmost felszólitotta, hogy utasítsa rendre a cipészt. Az őrmester erre úgy felképelte Szlávikot, mint egy közönséges regrutát, (de nem ideit) mire meg Szlávik felelt egy-két ütéssel, mire a katona kirántotta spádéját s olyat ütött az élével Szlávik fejére, hogy annak koponyája megrepedt. A történet folytatása most a kórházban van, vége pedig a járásbíróság előtt lesz. * Tűz. Szerdán délelőtt Koller Lőrinc kenyérmezei pusztáján tűz ütött ki s a gazdasági termés nagyrésze a tűz martalékává lett. A tűzhöz az esztergomi tűzoltóság Kitzinger József alparancsnok vezetése alatt kivonult s azt teljesen elfojtotta. A tüzet gyufával játszó gyermekek okozták. Itt emiitjük meg, hogy a bajnai tűzoltóság három derék tisztviselője, Nóvák János, Szekér József és Dinda Ferenc bajnai lakosok, kik ép akkor jártak városunkban, hogy egy tűzifecskendőt vegyenek, szintén kivonultak mieinkkel a tűzhöz és ott derekasan dolgoztak. * Iparosok tanulmányútja. Minden második évben felhívja a győri'keresk. és iparkamai'a a kerületéből származó s ambiciózus iparos ifjaikat arra, hogy a kereskedelmi miniszter által adományozni szokott 600 koronás külföldi utazási ösztöndíjra pályázzanak. Ezen felhivás folytán az idén is két pályázati kérvény érkezett be a kamarához, melyek közül az egyik Sághy József esztergomi könyvkötő-segédé, ki a helybeli Buzárovits-cég könyvkötészetének vezetője. Miután a pályázó félreismerhetetlen jelét adta értelmének s megbízhatóságának, a kamara különös figyelmébe ajánlotta a kereskedelmi miniszternek kérvényét és oly javaslat kapcsán terjesztette fel, hogy ha lehetséges, részesítse a második pályázót is 600 koronás ösztöndíjban, hogy szakképzettségét külföldi tanulmányúttal tökéletesíthesse. A kereskedelmi minisztertől már megjött ez ügyben a leirat, melyből kitűnik, hogy a kamara javaslatát a minisztériumban is egész terjedelmében elfogadták s a pályázónak 600 koronát utalványoztak ki szakmájában leendő magasabb kiképzés céljából. * „Csúf csúf csakugyan ..." A közigazgatás egyszerűsítése igen sok boszankodásra ad okot úgy az egyszerűsítéssel járó sok irkafirka és más haszontalan munkák terhével agyonlapított tisztviselőknek, mint a közönségnek, de néha aztán alaposan kárpótol mindezekért az a jóizű komikum, mely a hivatalos eljárások komolyságát és egyszerűségét akarja öregbíteni. A közigazgatás egyszerűsítésének egyik kényszerszülötte a vármegye hivatalos lapja is, mely, miután hivatalos tudomásunkra hozza, hogy a hottentották fővárosában levő magyar-osztrák konzul itthon szerzett köszvényét gyógyítandó kétheti szabadságot kapott, mely idő alatt titkárja képviseli az ott nem létező magyar-osztrák kereskedelmet, — még arra is való, hogy a vármegye alispánja alantosabb tisztviselőinek a felsőbb rendeletek végrehajtását elrendelje. A rendeleteket közlik az illető község elöljáróságával és még egyszer kinyomtatják a hivatalos lapban s a vármegyei közigazgatás feje ott is elrendeli annak végrehajtását. Azért hát a külömböző rendeletek külön cimek alatt jelennek meg. Igy p. o. »N. N. község elöljáróságának«, »A járási főszolgabiró uraknak«, »Valamennyi megyebeli község elöljáróinak« és igy tovább. Ha az alispánnak szól a rendelet, azt is közhírré teszi az alispán és saját figyelmét fel kell hivnia a felsőbb rendeletre. Emellett a furcsa copf mellett döngicséli Csuli nótáját az a hivatalos hirdetmény is, mely vármegyénk hivatalos lapjában legutóbb látott napvilágot és szól eképen: 7937/1903. szám Esztergom vármegye alispánjától. A kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevó'ségek által a vármegyei törvényhatóságok részére teljesítendő számvevői szolgálat ellátása tárgyában. Magamnak, a központi előadóknak és a számvevőségnek. A legíönt olvasható cimirattal ellátott s a B. K. f. évi 43. számában 104. f. sz. alatt megjelent B. M. körrendeletre s mellékletére különös figyelmét hivom föl. Esztergom, 1903. október 7-én. Andrássy, kir. tanácsos, alispán. Nem hisszük, hogy vármegyénk közszeretetben álló és eredményes komoly munkában megőszült alispánja ne mosolyodott volna el, mikor a copf csúf csúf nótája a hivatalos lap sorai mögül igyen felé vigyorgott. * Kegyeletes ünnep. Unyról írják lapunknak : Folyó hó 4-én ünnepeltük 50 éves évfordulóját annak, hogy néhai Andrássy Mihály Esztergom vármegye első alispánjának kérelmére szent Mihály arkangyal lett templomunk védszentje. Ez ünnepélyt emelte nagys. Andrássy János úr azáltal, hogy édes atyja vallásos lelkületétől buzdittatva oltárainkat újra festette és megaranyoztatta. Továbbá az 50 év emlékére Venturiai Hugó nyug. m. kir. zálogházi pénztárnok egy gyönyörű márvány kőkeresztet állíttatott a templom elé, melyet ez alkalommal dr. Miksó István kerületi esperes a szentbeszéd után felszentelt. Ugyanez alkalommal Andrássy Mariska kisasszony ő nagysága egy gyönyörűen kivarrt antipendiummal és 3 oltárteritővel ajándékozta meg kis templomunkat. Midőn e kegyeletes ünnepet szives tudomásra hozom, egyúttal hálás köszönetemet is akarom nyilvánítani úgy a magam, mint hiveim nevében a kegyes jótevőknek. A plébános. * Ürméne községben e hó 5-én Pöck Rezső Radosna kerületi esperes az újonnan felépült és immár rendeltetésének átadott róm. kath. elemi népiskolát fölszentelte. Már a reggeli órákban ünnepi jelmezbe öltözött az egész község; a hivek arcáról leritt az örömérzet, hogy azoknak a filléreknek, amelyeket talán a saját szájuktól megvonva, a kultura oltárára helyezték, immár látható eredménye van. — S ebben az örömben osztoztak a lelkipásztorral, Hollady Jenővel, a vidéknek összesereglett notabiUtasai, akik szemtanúi kivántak lenni egy olyan ténynek, amely a mai hithideg és önző korban valóban párját ritkitó dolog, hogy t. i. a hivek minden idegen hozzájárulás nélkül, tisztán lelkipásztoruk buzdításainak engedve, a népnevelés ügyének egy diszes csarnokot emeltek s ugy a kántortanító, mint a II. tanitó lakását is alapjukból újra építették. Az ünnepély alatt Dusinszky Lipót nyitrai székesegyházi tarnagy művészies orgonajátéka és többek közreműködésével előadott tisztán gregorián stilű énekei hangolták áhítatra ugy az iskolás ifjúságot, mint az ünneplő közönséget is, amelynek soraiban ott láttuk Libertiny Gusztáv kir. tanácsos, tanfelügyelőt és annak segédjét Jánossy Jánost; továbbá Tóth Lajos járási főszolgabírót, dr. Szulyovszky Dezsőt, a ker. országgyűlési képviselőt, Klapetek Ferencet, mint a kegyúr képviselőjét, Kelecsényi Károly körjegyzőt, Pulman Andor alesperes tanfelügyelőt, a kerületi papság és a környékbeli tanítóság több tagját. — A templom, mint már annyiszor, ez alkalommal is kicsinynek bizonyult be, mert azt az ünneplő közönség a szorongásig töltötte meg, sőt igen sokan még kirekedtek. Szent mise után Pöck esperes az őszinte meggyőződéstől áthatott hangon a hálának szavait intézte az egybegyűlt híveknek áldozatkészségükért, nemkülönben a lelkipásztornak odaadó buzgólkodásáért, amelynek egyedül — úgymond — tudható be, hogy ezen messze vidéken párját ritkitó róm. kath. iskola létesülhetett. — Utána Libertiny Gusztáv tanfelügyelő lelkes beszédben a maga részéről is megköszönve a híveknek a népnevelés oltárára emelt ezen áldozatát, szivükre kötötte, hogy az intézet továbbra is szorgoskodásuk tárgya legyen. A szent ténykedés végeztével nem lohadt le egyszersmind az ünneplő kedv sem, mert templomi búcsú másodnapja levén, a község apraja és nagyja átadta magát a tisztességes mulatozásnak. A plébános vendégszerető asztalánál egybegyűltek barátságos lakomára a fent emiitett vendégek; a helybeli kántortanító kartársait, a községi biró pedig az iskolaszékek