ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-01-25 / 4. szám

A politikában a korral változnak a rendszerek is. A mi egy időben korszerű, hasznos volt, az később ártalmassá, veszélyessé válik. A korhadt politikai rendszerek tehát menjenek aludni, s a honatyák legyenek oly önzetlenek, hogy tiszta és teljesen független választásokban a közvéleményre bizzák: melyik pártot tartja legalkalmasabbnak a kormányzásra. Legyen már egyszer szabad választójog Magyarországon. Dűljön el igazán a sors, jobban mondva a nép szava által, melyik párt kell a magyarnak. Szűnjön meg már a veszélyes szemfényvesztés a nép alkotmányos jogával, hogy igy megerősödjék az alsó néprétegek és a nemzetiségek bizalma a magyar állameszme iránt, mert e bizalomra az országnak a jövő politikai alakulásaiban nagy szüksége lesz. A tanfelügyelők iskolalátogatása. IVlassics Gyula kultuszminiszter tudvalevőleg elrendelte, hogy a királyi tanfelügyelők az iskolalátogatásokat lehetőleg a helyi hatóságok, tehát az iskolai gondnokságok és iskolaszékek, illetve azok elnökeinek jelenlétében teljesítsék és meghagyta, hogy látogatásukról nyomban a helyszínén a miniszter által kiadott minta szerint jegyzőkönyvet vegyenek föl. Az ország erdélyi részében levő ág. hitv. ev. egyház országos konzisztóriuma ebben a rendelkezésben egy konkrét esetből kifolyólag sérelmet látott, mert szerinte a királyi tanfelügyelők azzal, hogy a hitközségi iskolaszéki elnökök az iskolalátogatási jegyzőkönyveket aláírják, a felekezeti iskolákkal szemben közvetetlenül rendelkezési jogkörrel vannak felruházva. A konzisztorium panasza ügyében most döntött a miniszter 74040. számú elvi jelentőségű határozatával. Ebben ugyanis kijelenti, hogy a konzisztorium fölfogása merőben téves, mert a királyi tanfelügyelők által fölvétetni rendelt jegyzőkönyv egyáltalán nem sérti a hitfelekezeteknek törvénynyel biztosított iskolai önkormányzatát. Előrelátható, hogy az efféle jegyzőkönyveket nálunk is fölveszik majd s azért jó volna, hogy ha eleve tájékozódnánk s utasitást is kapnának az iskolaszékek, illetve azok elnökei a követendő eljárás egyöntetűsége érdekében. Fontos dolog az, hogy a kath. iskolaszékek ne mint bomlott kéve, hanem mint egységes gát álljanak az állami térfoglalásnak ellent. Miféle kérdésekre keilend tehát majd a jegyzőkönyv fölvételénél megfelelni? nem lesznek-e azok a kérdések tényleg majd olyanok, melyek sértik a hitfeleke'zeteknek törvénynyel biztosított iskolai önkormányzatát. A miniszter ugyan azt mondja, hogy nem sértik ; no de lehet-e a miniszter biró a maga ügyében ? Olyan miníszAz 1889. évben remekül restaurálta a hires Matejkó. A festésnek szinei elég élénkek, de azért nem oly rikitóak, mint a mi Mátyás templomunkéi. Hiába, a művész finom izlése megtalálja a szinek ama vegyülékét és variációját, mely az | ember lelkét fölemeli s szemeinek igaz gyönyörűséget okoz, mert ez csak a szingazdag s ízlésben utolérhetetlen természetnek hű utánzása. A szentély kezdetén, a főív alatt egy hatalmas feszület látható, melyet — a jámbor hagyomány szerint — a Visztulából fogtak ki. Ez a feszület az Északi tengerből a folyón felfelé haladt s a város falai alatt megállott. A csodálatos keresztet körmenetileg vitték a Mária-templomba, hol jelenlegi helyére állitották s fekete fátyollal bevonták. Főoltára Strozztól való. Óriási méretei, 18 szárnya Jézus életéből vett jelenetekkel, karcsú, aranyozott tornyocskái és rozettái fenomenális hatást tesznek a szemlélőre. Külsőleg a templom keveset mutat. Két egyenlőtlen tornya, ódon külseje s tornyainak mérsékelt csúcsosodása helyett hirtelen, átmenet nélküli befejezése s egy orosz izlésű fatákolmánya a müncheni Frauenkirchére emlékeztetett. E templom átellenében van az úgynevezett Sukienice (kendőház). Ez egy keleti stílben épült egy emeletes palota, mely körül fedett folyosó vezet a legszebb ; kirakatokkal. Közepén egy hosszú, 16 m. folyosó szeli át az épületet, melynek egyik oldalán kendőket, a másikon élelmi szereket árulnak. Az emeleten van a nemzeti múzeum, melynek képtára oly magas nivón áll, hogy bármely nyugati állam múzeumában méltó helyet foglalna. Itt látható Henryk Siemiradzki világhírű ter már csak nem találkozik, ki rendeletéről elismerje, hogy az a jogot sérti. — Tagadhatlan, hogy az iskolaügy terén a kormánypolitika megmozdult s első sorban a nemzetiségeket akarják az iskola révén a sarokba szorítani, de ugyanakkor a hitfelekezetek iskolai önkormányzata is megadja az árát. Itt emiitjük meg, hogy a tanfelügyelők iskolalátogatásai a múlthoz képest rohamosan emelkedtek; az 1900—1901. iskolai évben ugyanis a tanfelügyelők 8353 iskolát és 1.6490 tanosztályt látogattak meg és 6125 napot fordítottak erre a célra; a mult tanévben pedig 9026 iskolát, 17667 tanosztályt, 36662 napot töltöttek az iskolákban. Néhány szó iparosainkhoz. fPs. Gr.) Ha egy kőmivest meghívnak egy rossz ház reperálására, ugy ez bizonyára előbb körülnéz, mi a hiba, hol kell javítani. Ha megtalálja a hibát, akkor eszközöket és módot keres, miként kell azt megjavitani. Ép igy kell eljárnunk az iparkérdéssel is. Az iparos osztály rossz helyzetét szükségtelen már ismertetni, azt mindenki tudja. Tudjuk mi magunk iparosok; de tudják mások is, a kiknek segíteni kellene s nem teszik. Tudja ezt t nagyon jól a kormány, s nem tesz semmit. Évenkint adnak be peticziókat az országos iparos gyűlések, de óh segítség! hol késel az éji homályban ? Mondom, nem festem le a viszonyokat, mert nem akarok sok szívnek keserűséget okozni. Jobb lesz e helyett azt kérdeznünk, honnét e rossz viszonyok ? Három okra vezethetők vissza: 1. a gépek uj világára; 2. a liberalizmusra; 3. az iparos osztályra magára. A gépek kizökkentették a legtöbb iparost a helyes, rendes kerékvágásból. A liberalizmus megeresztette a tőke zsilipjeit és ezek elöntötték mindent. Az árnak nem szabott gátat, hanem tovább engedte garázdálkodni s eltörölte a céheket; a szabad versenyt behozta s igy tette tönkre az iparos világ szép virányait. Mindezeket látva az iparos osztály megijedt, megreszketett és szó nélkül nézett a levegőbe. Nem tudta, mi tévő legyen. A szocialista apostolok hirdették, hogy az iparosoknak szükségképen ki kell veszniök, s ezt a legtöbb iparos, ha nem is hitte, de kételkedett, vagy engedte magát ragadtatni a sors által. E közben elhanyagolta kötelmeit saját magával szemben, legényeivel szemben, inasaival szemben. Itt az egyik oka az iparos osztály sülyedésének és nyomorának. Kérem, ne vegyék ezt rossz néven, hanem jó lélekkel és okuljanak belőle. Mert mit használ az iparosoknak, ha lesz uj ipartörvény, de ők maguk nem lesznek kiképezve? Vagy mit használ az, ha a konkurrencia szűnik, a kereset gyarapodik, ha még mindig oly gondatlan módon akarunk élni, mint most? festménye: »Néró fáklyái«. A hatalmas vászon két világot mutat be: az elpuhult, kegyetlen, élvhajhászó pogányságot Nérónak, Poppaeának, a ledér nőknek, a patríciusok személyében — és I a kereszténységet a szurokba mártott és égő vértanuknak türelmében, vasszilárdságában, Isten akaratán való fönséges megnyugvásban s hitüknek ragyogó fényében. Sokáig néztem a művésznek alkotását, remek koncepcióját s a gondolatnak, a szenvedélynek, a hitnek fenomenális ecsetelését. Az európai nevű Jan Matejkó 4 képe közül legnagyobb benyomást tett rám Kosciuszko raclavicei diadalmas csatája, mely a 90-es évek elején lázba hozta egész Európát. E kép ama fényes diadalok egyikét ábrázolja, melyekben Lengyelország régi dicsősége a végleges bukás előtt még egyszer és utoljára felragyogott: az 1794-i szabadságharcot. Zseniális kompozíció, ragyogó szinek, páratlan korhűség. Unierzisky »Krisztusnak a keresztfáról való levétele« mély érzelmekre gerjeszt. Stachiewicz mesterműve: »banyasz temetes« a képtár egyik remeke. Malczewski »egy fiatal nő halala« oly finoman, gyengéden van festve, mintha lelkét látnók elszállni porhüvelye fölött. Sokat lehetne még irnom wSzindler, Mroczkowski, Melónski, Wojtowitz és Stachiewicz művészetéről, melyet a gondolatok mélysége, a nemes izlés, a színeknek harmóniája, a kivitel finomsága és a megszólalásig hű természetesség jellemeznek. Már jóideje jártam az utcai zaj között s gondolataim még mindig a lengyel művészeten kalandoztak. Aztán felütöttem piros tábláju könyAzért »segits magadon, megsegít az Isten!« Belső reformot kell tehát alkalmaznunk, azután a külsőt. Mi tehát az első teendő? Jó, ügyes, komoly, szakértő, becsületes és takarékos mesterembereket nevelni! De a mesteremberek legényekből lesznek, ezek újra inasokból. Itt a kiinduló pont. Itt kell tehát elkezdeni. Neveljünk inasokat. Az 1897-iki uj német ipartörvény, a mely tavaly lépett érvénybe, határozott cikkelyeket ír elő az inasokról. * Legelső az inasok erkölcsi kötelmeiről, a) Az inasok kötelesek istentiszteletet hallgatni, a mester köteles reá vigyázni, hogy elmenjen, sőt el kell küldenie. Ha azt nem teszi, az iparhatóság kötelezi büntetés terhe alatt, b) Az inasoknak inasegyesületekbe kell állani. Nos, kedves magyar iparos, mit szólsz ehhez! ? Megteszed-e ezt törvény nélkül is ? Akarsz tehát jó inasokat nevelni, akkor küld el őket templomba. Ezt nem pap mondja ám, hanem egy ország, Németország, amely legelső a világon. A mesterrel szemben engedelmesnek kell lenniök, hűnek, szorgalmasnak, sőt fiának kell lenni. De mindez kitől függ, ha nem a mestertől? Igen, a mesternek jól kell bánni a fiúval, hisz később ez is osztálytestvére lesz, segítsége, sőt a hazának jó munkása. A német törvény előírja továbbá, hogy az inast rögtön el lehet bocsátani ha lop, szemtelenül goromba, vagy ha az erkölcsök ellen vét. Ha akarunk tehát jellemes inasokat nevelni, ugy szükséges jó példával is előljárni. Megtartani a törvényeket, vasárnapi munkaszünetet; nem káromkodni, erkölcstelen beszédeket tartani stb. A mesterek felelősek azért, ha a jövő iparosnemzedék rossz lesz. Majd előírja továbbá a törvény, hogy az inas köteles minden, az iparághoz tartozó munkát elvégezni; a mester pedig köteles mindezt megmutatni és tanítani. Továbbá szükséges még megtanítani a tárgyak, anyagok bevásárlására, a már elkészített tárgyakkal való bánásmódra stb. Ugyan ez képezi a legényi vizsga tárgyát. Hogy mindezt jól elsajátíthassa, 5 évig kell inasnak lennie. Inast csak oly mester tarthat, a ki arra képes, hogy őt jól kiképezi. Ez vonatkozik a szakképzésre a gyakorlat terén. Mit tanulhatunk ebből ? Azt, hogy az inasokat jól meg kell tanítani a munkák elvégzésére. Majd azután, ha a mesteremberek jó munkát végeznek, akkor bátran merjük a népnek mondani: Ne vegyetek gyári készitményeket, hanem menjetek az iparosokhoz, mert ők jót, erősét készítenek ! Mig az előbbi nem történik meg, addig nem merjük ezt megtenni. Meg kell tanítani az üzleti titkokra is. Nem titkolni előtte semmit. Az is igen fontos, hogy az inasok nem azért vannak ám a mesternél, hogy a konyhában vemet s megnéztem, mely utcán át juthatnék a dominikánusok templomába. Alig 2 percnyi út után egy magas, gót stilű, torony nélküli épület állt előttem: a szt. Domonkos temploma. Kívülről nem sokat mutat, de struktúrája igen szép. Magas, könnyen hajló ivek alatt három hajó foglal helyet. Kifestve nincs. A vakolat szürkesége barátságtalanná teszi. Hatalmas, aranyozott főoltára, keményfából faragott, masszív gót-gyóntatószékei és stallumai nagyon elütnek a csupasz falaktól. A rideg aszketizmus, a merevség, nagy méretek, hideg fönség megborzongatták idegeimet. S a milyen hatást tett reám e templom, úgy vannak vele — a mint láttam a város lakói is, mert egykét vénasszony csoszogott márványtábláin, mig a többi templomokban igen sok ájtatoskodóra találtam. Nagy előnye van e tekintetben a Máriatemplomnak, mely a város főterén van s a két utcát összekötő kereszthajója valóságos »Durchhaus«. Az emberek, kik itt keresztülmennek, letérdelnek a kegykép előtt egy Üdvözlégyre, mint a bécsi szt. István-templomban. Egyébként épültem azon, hogy bármely órában nyitottam be a templomokba, mindig 50—100 embert találtam ott. Áhítatuk meg épen meghatja az embert. Szt. Kázmér csinos egyháza mindig igen látogatott. Úgyszintén a franciskánusok temploma, mely ugyancsak meglepi az idegent. Gót épület szecessziós festéssel. Különös. S jóllehet az ízlésnek ez aberrációját ki nem állhatom, mégis mind jobban és jobban megbarátkoztam a szinek különlegességével és a méretek szertelenségével. A