ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-09 / 32. szám

Üdv X. Pius pápának! Esztergom, augusztus 8. »Pecci Joachim meghalt, de a pápaság nem halt meg!« A ravatalon nyugvó XIII. Leó viaszsárga homloka körül ott derengett már a halhatatlanság biborfénye. Tizenöt napra boldog elhunyta után, augusztus 4-én utódot támasztott neki az Ur szent Péter trónján, mert az egyház isteni igéret szerint fundamentum nélkül nem fog maradni soha az idők végezetéig! Az örömujjongás, melyet Macchi gróf bíboros kamerlengo szavai keltettek a szent Péter téren várakozó ezernyi sokaság szivé­ben : »Nagy örömet hirdetek nektek! van pápánk del Sarto József bibornok személyé­ben, ki X. Pius nevet vett fei«, a távírók gyorsaságával terjedt el az egész keresztény világban, annak minden egyes falujában. Éljen az uj pápa! Üdv X. Pius pápának ! hangzók falun-városon keresztül, újságokban s az emberek ajkán és szivében. Ezt hir­dette a harangok ünnepélyes zúgása s az arany-fehér zászlókkal kevert nemzeti lobo­gók vidám lengése. Mindenki érdeklődött a pápaválasztás iránt. Egy hónap óta ez képezte az egész világ sajtójában a legfontosabb világeseményt. Nemcsak katholikusok, hanem protestánsok, szakadárok s más vallásúak egyaránt feszült figyelemmel kisérték a konkláve előkészüle­teit, lefolyását; érdeklődéssel várták, ki lesz a szerencsés halandó, ki egyszerre a föld legmagasabb méltóságára, a világ legősibb trónjára fog emeltetni'?! Mert felekezet kü­lönbség nélkül minden müveit ember elis­meri, hogy a pápai trón az első méltóság a földön, hogy a pápaságra mint ideális vallási és erkölcsi tekintélyre, az egész emberiség­nek szüksége van, s hogy a pápaválasztás függetlensége az összes nemzetek közös ér­deke! Csak II. Vilmos császárra hivatkozunk! Nem a szent Péter téren felállított három század olasz katona védte meg tehát a konkláve függetlenségét minden illetéktelen befolyástól, hanem háromszáz millió katho­likusnak s még hozzá kétszáz millió külön­kl „ESZTERGOM" TÁRCÁJÁT Római levél a pápaválasztásról. Róma, aug. 6. XIII. Leót eltemették, s Róma az egész világ érdeklődésének központja. Mikor ül össze a konkláve? Ki lesz vájjon a pápa ? A nép hullámzik, s ha egy olasz bíborost lát kocsin vagy gyalog, megéljenzi, sőt egész kis tüntetést rendeznek némelyiknek. Az ánglius ott hagyta a hűvös alpeseket és ide jött, hogy lásson pápaválasztást, vagy jobban csak a fala­kat, melyek mögött Krisztus helytartóját vá­lasztják. Van most Rómában annyi idegen, hogy az utcákon — kivált a nappali órákban — csak minden tizedik embert lehet olasznak számítani. A vasúton folyton érkeznek az idegen kar­dinálisok és az érdeklődők, úgy, hogy a Via Natzionalen egymást éri a sok apró bérkocsi, s a gyalogosan igyekvő turista-csoport. Kíván­csian nézedegélnek az utóbbiak jobbra-balra, de siet mindegyik a szent Péter-térre s lesi órák hosszat, hogy ki megy be, s ki jön ki a Vati­kánból. Itt egy csoportban spanyolok, kik XIII. Leo lakosztályának ablakait keresik ; amott egy sereg francia, kik áhítatosan lesik a hazájukbeli bíborosokat; emitt meg a Vatikán bejárata előtti oszlopcsarnok alatt egy angol társaság tippel az új pápára. A Vatikán főkapuja előtt egy csapat újságíró. Az egész világ sajtója képviselve van és sűrűn fordulnak a svájci gárda egyik szolgá­lattevő tisztjéhez felvilágosításért, na egy-egy bíborszegélyes pap fordul be vagy ki a kapun. féle felekezetű keresztény erkölcsi nyomása, szóval az egész keresztény közvélemény, mely féltékeny és őrködő szemmel nyugo­dott e napokban a Vatikánon. S az eredmény meglepetés dolgában teljes! Nemcsak nagyhatalmak óhaja nem érvényesült a konkláve választásában, hanem hogy ugy mondjuk: maguknak a választó bibornokoknak akarata sem, hanem szem­mel láthatólag Isten akarata! A bíbornoki kollégiumnak emberi becslés szerint legki­magaslóbb alakjai: Oreglia, Vanutelli, Gotti, Ferrari, Agliardi — kiestek. S akire az első relativ szótöbbség esett, s kinek az eddigi konklávék példája szerint legtöbb reménye lehetett volna a tiarára: a hasonlithatlan Rampolla bibornok is háttérbe szorult az elöl, kinek az első skrutiniumnál csak öt szavazata volt. Maga del Sarto biboros nem is álmodott róla. Tur-retur jegyet váltott s igy fohász­kodott elutazása előtt: Szegény ember, akire a pápai méltóság terhe fog nehezedni! Nem szeretnék bőrében lenni. A szocialista újságok is meghajtják zász­lójukat ennyi demokrácia előtt, mely a kath. egyházban nyilvánul: hogy egy egyszerű fa­lusi származású ember, kinek testvérei föld­művesek és iparosok, kit egyedül tehetségei és érdemei vittek előbbre, elnyerheti az egy­házban a legmagasabb méltóságot. Több de­mokráciát ök sem produkálhatnak. A Ries-i contadino-háztól a Vatikán pa­lotájáig hosszú pályafutást végzett az új pápa, mely fényes diplomáciai szereplésektől ugyan nem tündöklik, de annál gazdagabb a lelkek üdvéért s a nép anyagi javáért való fárad­hatlan tevékenységében. A leglényegesebb egyházi hivatalon ment végig X. Pius, mi­előtt Péter kulcsait átvette : káplán, plébá­nos, lelkiigazgató, irodaigazgató, vikárius és püspök volt, s mindezen minőségében két fövonás domborodik ki működésén : lelki­pásztori buzgóság és kiváló szociális érzék. E két irány fogja vezetni hihetőleg pápai működését is. Sokaknak volt alkalma öt látni a velencei szent Márk templomban s mindannyian elragadtatással irnak majeszte­Az Alpok öles termetű, de megnyerő arcú fia készséggel mondja meg a nevét a más nemzeti­ségű főpapnak, s ha az kimagaslóbb alakja a katholikus világnak, utánna néznek az újságírók amíg csak látják. A Péter-téren a Vatikánnal szemben levő vendéglőket meglepi a sokadalom, de minden vendég künn ül a szabadban s onnan nézi, mint hullámzik a nép a borgón keresztül a térre. A katonaság, az állami olasz katonaság a téren el­helyezkedik, a csendőrök pitykés frakkban páro­san cirkálnak, mig a rendőrök unottan ásítanak bele a közönség kíváncsiságtól égő szemébe. Szombaton a tér, de az egész város moz­galmasabb. A katona csapatokat megerősítik, s a közönség tódul az Angyal-hidon át a Vatikán felé. Egymás után robognak a fogatok a pápák rezidenciája elé s a tömeg megéljenzi, — most még zajosabban — a bíborosokat. Intelligens embe­rek futnak egy kis darabot a fogatokkal és be­kiáltják ismerős főpapjaiknak az üdvözletet, s nem egyet éltetnek közülük, mint leendő pápát. A kardinálisok mosolyogva fogadják a kitünte­tést, olyik pedig szomorú arccal, gondokba me- I rülve húzódik meg az üllés sarkába, és észre sem látszik venni a tüntetést. De lássuk a konklávét! Pénteken a jzagaoxev)]-nek, a készületnek napja volt. Tiz órakor Vanutelli, a szent Collegium szubdékánja hatvanegy biboros jelenlétében, bíbo­rosok segédkezése mellett ajánlotta fel a mise­áldozatot a Szentlélek Istennek. A szertartás után a Capella Paolinából az Aula Consistorialisban gyűltek össze a pápaválasztók; meghallgatták a rendeleteket, melyek a Konklávét szabályozzák, s megtartásukat esküvel ígérték. Jól elmúlt a tizenkét óra, mikor véget ért tikus s mégis szerény megjelenéséről, meg­nyerő jóságos arcáról, szeretetreméltó, de mindenkor papi komoly modoráról. Hasonlít IX. Piushoz nemcsak külsőben, hanem szív­jóságban s buzgóságban. »Presentate gli armik vezénylé a szá­zados a szent Péter téren felállított katona­ságnak, midőn a vatikán erkély-ajtaja meg­nyílt. E prezentirozás az uj pápa szuvereni­tására volt címezve s az olasz udvartól elrendelve. Alapos a remény, hogy X. Pius­nak személyes összeköttetéseinél fogva több szerencséje lesz a római kérdés megoldá­sában. Adja Isten, hogy a szomorú vatikáni fogság minél előbb megszűnjön, s X, Pius katholikus uralkodókat is fogadhasson, s vi­szont a modern kor szükségleteinek meg­felelöleg ö maga k ül földön a keresztény világ nevezetesebb helyein megjelenhessen. Közel van az idő, midőn Rómában megint lesz legalább egy városrész, melyet a keresz­tény világ fővárosának nevezhetünk, melyben otthon érezheti magát minden keresztény, mely a római pápának európai egyezség által biztosított független területe leszen, anélkül, hogy ennek veszteségét Olaszország megérezné. Adja az Isten, hogy a XIII. Leó alatt megindult mozgalom a hilegység felé : a germán és szláv fajok visszatérése a kath. egyházba X. Pius alatt folytatódjék. Ez a germán fajokat a társadalmi felfordulástól, a szláv népeket és a keletet a barbárságtól mentené meg s az annyira óhajtott világ­békét nagyban előmozdítaná. Holnap koronázzák Rómában X. Pius pápát a hármas aranykoronával, a tiarával! Az egész kereszténység e hő imát küldi mai nap az egek Urához: hogy új pápánkat, X. Piust tartsa meg számos évig a katholikus egyház dicsőségére s az egész emberiség üdvére! Betyár-világ vagy korrupció. Azt hiszem, igazat mondok, ha állítom, hogy Magyarország mindig egy színpad volt a világ szemében, a melyen változatos kosztümben és különböző szerepkörben ugrál egy nép, s hogy az eskütétel is és a bíborosok szétmehettek a városban levő lakásaikra. De rövid idő múlva, fél ötkor már útban voltak újra a Vatikán felé ; ki tudja, melyiküket fogja a hatalmas palota fogva, melyikük látta most utoljára a »harmadik« Rómát! Öt órakor mind együtt voltak, csak Palermo és Sidney (Ausztrália) . érseke hiányzott a teljes számhoz. Amazt aggkora gátolta, emezt az út messzesége tartja még távol. A megjelentek konklavistájuk és két-két svájci gárdista kísére­tében a Capella Paolinába mentek, hogy a Veni Creator Spiritust elimádkozzák. A himnusz el­végzése után a Sixtinába indultak, hogy a Kon­kláve méltóságai jelenlétében tegyék le az elő­irt esküt. Először a maior-domus lépett az oltár­hoz, majd a marsall indult a terembe, hol három­szori térdhajtás után üdvözölve a trónjaikban ülő bíborosokat, a Konklávénak hűséget fogadott. Ugyanekkor a Paolinában a konklávisták és a Vatikán többi személyzete esküvel igérte, hogy az eseményeket nem fogja elárulni senkinek. Ezek után a bíborosok rövid tanácskozást tartottak ugyancsak a Sixtinában, majd birto­kukba vették a sorsolás útján nekik jutott szo­bákat. O Eminenciája Vaszary Kolos, Magyar­ország biboros hercegprímása a Quartiere Guard ie Nobili-ba került. Új lakásaikban estig látogatókat is fogad­hattak, de amint sötétedni kezdett, elhangzott a Cerimonarius kiáltása: Extra omnes ; háromszor megszólalt a konkláve harangja. A maiordomus és a marsall nagy kísérettel elkezdték a lakáso­kat vizsgálni, hogy nem maradt-e bent valaki idegen. Az agg'odalmas vizsgálat sokáig tartott, kilenc óra is elmúlt, mikor a menet az egyetlen, nyitva hagyott kijárathoz érkezett. A Sala Regia ajtajánál a menet szétoszlott ; a marsall kísére­testül kiment rajta, a maiordomus a tanukkal

Next

/
Thumbnails
Contents