ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-09 / 32. szám

unalmassá ne váljon, alkalmazkodik a korhoz, vagyis a közönséghez. Mikor a világ népe a hős tornákat szerette, azt mutogattuk. Hősi küzdelmek folytak itt le a világ szemeláttára, melyeket tapsolt az emberiség és újongott a világ; majd nagyszerű drámák és tragédiák kerültek sorra és a kiontott honfi vér gőze könnyet facsart az idegen nemzetek szeméből is. E közben mi magyarok elmaradtunk. A szomszéd nemzetek már régen letették a páncélt és a kardot s helyette keményített inget, és sétapálcát kezdtek hordani. Egymás rontására már nem kellett a sok nehéz szerszám, mert ravasz fondorlattal, sima szóval is meglehet az embert őrölni olyképen, hogy az saját magát ölje. Az emberi elmének a gazság éppen olyan nyersanyag volt, mint a tűz, a villamosság, a mágnesség, a vas, az ólom, az üveg, a vászon, a selyem és gyapot, meg minden. Ezeket mind modernizálni kellett, hogy megfeleljenek a kor követelményeinek. Mindent átalakít, mindent tökéletesít az ember s igy a kemény ökölnek sincs már létjoga, mert amit el akarunk venni a testvérünktől erőszakkal, azt megnyerhetjük hamissággal és fondorlattal is. A világot megfertőztették a korruptorok s a civilizált nemzetek lassan belezökkentek a korrupcióba, s akkor, mikor nálunk még a róna futó homokját a betyár lópatkója rúgta, egyik nemzet a másiktól diplomatikus fogással vett el országokat, egyik gazember a másik zsebéből metszette ki a lopott bugyelárist. A magyar barbár volt még egy ideig, mert szegénylegényei mordályt szegeztek az utas mellének és fokossal szálltak szembe a pandúrokkal. A francia társadalom szennyeseit egész világ mosogatta a Panama, a Dreyfus és a legutóbbi Humbert ügyekből kifolyólag s talán az összes nemzetek között a magyar volt az, mely legkeményebb ítéletet mondott a gallok romlottsága felett. Mert micsoda nevetséges alak az ősz Lesseps, ki nemcsak megásta a hires csatornát, hanem bele is rántotta országát, milyen ügyetlenül előrántott bűnbak a zsidó kapitány Dreyfus, és mily együgyű vásári tolvajok Humberték a mi közéletünk azon »szereploi« mellett, kik az utóbbi évtizedekben a világsajtó révén hírhedtté tették ez országot. Ismét felénk fordul a világ szeme. Magyarország megint egy nyilt színpad, melyen lám modern társadalmi és politikai botrányokat adnak a népek okulására. Színhely egy azzal, melyen a hős legendák megteremtek, csak a díszlet más. Futóhomok helyett aszfalt, rozoga födelű, súlykozott föld-padlózatú betyárfészek helyett parkettes szalon, s hogy a szereplőn is modern gúnya legyen, hát levetette a mosásra nem szorult kék gyolcsot és frakkot húzott. Nyereg helyett gummiradlisba veti magát, vagy a luxusvonat bársony zsölléjébe, mert az gyorsabb, mint a betyárló, de meg kényelmesebb is, mint a nyereg. És kiálltó ellentétben a múlttal, a modern betyár sokszor nem elégszik meg ha pénzt lop és sikkaszt, hanem revolver helyett ezreseket tart az ember elé és becsületet követel. A gazember érintkezéseivel félgazembert produkál, emez meg legalább is gyanús alakokat, kétes egyedeket s igy látjuk, hogy Magyarországban, ha vannak még feddhetlen erkölcsök, nemes törekvések, ugy azokat palánta korban igyekszik elnyomni a dudva. Erkölcsi züllés minden vonalon. A betyárvilág az utcán, a szalonokon, a hálószóban át már bevonult az a parlamentbe is, ugy hogy ha végignézünk az országon, nem látunk mást mint egy káoszt, egy zűrzavaros keveredést, melyben a tisztességes legalul van és a salak kerül felszínre. A postakocsis százezreket lop, a mágnás egy-két ezresért politikust veszteget, a kormánypárti képviselő függetlenségi lapot támogat; a kormánypárti szerkesztő esküdt ellensége a kormány fejének; az excellenciások a nemzetközi demokratákkal szeretnék az állam alapjait megerősíteni és igy tovább pénz, haszon, önérdek csinál itt politikát társadalmat és mindent. Az ország szenyesét szellőztetik most a fővárosban és napfényre kerül politikusainknak és közéletünk néhány »jelesenek« belső nem épen helyes összeköttetése. Hatóság és méltóság van pellengére állítva, hagy lássa meg országvilág, hogy a magyar mindent bravúrral csinál, még takargatni valóit is nyilvánosságra viszi. Mélyen elszomorító e kép. bennmaradt. Még egy kölcsönös üdvözlet után a marsall megcsavarta a kulcsokat. Az utolsó kivezető út is elzárva! A kulcsokat zsinegre fűzve a marsall táskájába rejtette és mindig magánál hordja. Az elzárás féltizkor történt meg. Szombaton semmi biztos hir sem szivárgott ki a zárt ajók mögül, csak az a sötét füst, mely a Sixtína kürtőjéből felszállott, jelentette az első két választás meghiúsultát. E percekben az óriási néptömeg, mely a szent Péter-téren hullámzott, az a feszült figyelem, mely ott ült minden arcon, a tompa zúgás, az őrködő, de dolgot nem lelve mozdulatlan sorfalait álló olasz katonaság — mind hangos hirdetője az esemény nagyságának. Még nagyobb néptömeg várta a jó eredményt vasárnap, de füstön kivül nem észlelt ismét semmit. A nép sűrű soraiba a szent Péter-térre, tömérdek rikkancs furakodik, s fülsértő kiáltozásokkal árulja, kínálja a maga lapját. Természetesen a lapok mind telve az új pápára vonatkozó találgatásokkal. Egyik szerint Rampolla lesz, a másik meg Oregliára esküszik és megcáfolni igyekszik egy harmadik újság azon állítását, hogy Vanutelli lesz a pontifex. A zsidó élelmesség kitűnő üzletet csinál az elhalt nagy pápa fényképeivel és őt ábrázoló képes lapokkal. A nép, de kivált az idegenek csomag számra veszik a képeslapokat s aztán egymásután irják meg, hogy bedobhassák a szent Péter-tér egyik sarkán levő postahivatal öblös levélszekrényébe. Az újságok többször jelennek meg naponkint és szörnyű fontossággal mesélik, hogy hány szavazatot kapott vasárnap Rampolla és hányat Vanutelli. A laikusoknak roppant imponál ez a jól értesültség, de akik ismerik a konkláve szigorú szabályait, azok tudják, hogy ezek a szabályok merő feltevéseken alapulnak, s a leleményes olasz újságírók fantáziája működik ott, hol olvashatják, hogy a bíborosok mit beszélnek bent, mit csinálnak és kire fognak szavazni. Szombaton délelőtt 11 óra 1—4 perckor, délután 6 óra 2—12; vasárnap 11 óra 20—25; délután 6 óra 35—50 percig volt a füst látható. A közönség lesi várja a »fumatat« s ideges moraj kél a légben, midőn a sixtusi kápolna födeléről égnek meredő csőkéményből lassú méltósággal száll ki a füst. Ha a füst eloszlik a levegőben, a közönség is hátrább vonul a térről. Sokan előveszik órájukat s megnézik, mely percben látták a hires füstöt, meddig tartott s mily szinű volt. Egyesek, kik talán maguk is útbaigazításra szorulnának, élénken magyarázzák a pápaválasztás lefolyását és szabályait. Hétfőn a nagy nyilvánosság megint csak füstöt lát. Már kezd a kíváncsiság lohadni. A közönség egyre gyérül s azok pedig, kik kitartanak bizonytalanságot leső várakozásukban, roppant aggódnak a bíborosok helyzete miatt, mert, ugymondják e nagy melegben már többen megbetegedtek. Roppant csalódás ez az idegeneknek, hogy még a hétfői nap sem hozta meg a pápát, mert azt hitték, hogy az első napon megegyeznek a kardinálisok az uj pápa személyében. Kedden a szent Péter-templom előtt óriási néptömeg tolong. Egy reggeli lap, állítólag magából a konkláveből szerzett értesülése alapján (?) azt állítja, hogy az uj pápát már tegnap megválasztották, de mert késő este volt már, a választás eredményének kihirdetését és az apostoli áldást keddre déli fél 12 órára halasztották. A forróság dacára nagy tömegekben tódult a nép a Pétertérre, hogy a ritka látványnak tanuja lehesItt az idő tehát, hogy az igazak sorompóba lépjenek ! Körmünkre forrott a szégyen, álljon elé hát az, kinek még tiszta a homloka és küzdjön a tisztességért. Ez áldatlan gyanúsításokkal telt levegő minden légkörbe eljutott, megmételyezett köz és családi életet, züllötté tette viszonyainkat s szennyes habok csapkodnak alkotmányunk ezredéves szirtjei felé. Meg kell menteni hazánkat, becsületünket, mert különben elnyel bennünket is a romlottság. Még most birunk a korrupcióval, mert lám van még valami kis igazság", de ha ezt is elnyeli, végünk van. Pont. Ä II. keresztény szociális kurzus programmja. Augusztus iy-én, hétfőn : Délelőtt 9 órakor: Szentmise az egyetemi templomban. Délelőtt 10 órakor: Előadások a Katholikus Kör dísztermében (IV. ker., Molnár utca 11.) 1. Megnyitó beszéd. Mondja: Giesswein Sándor dr. kanonok. 2. Keresztény szocialismus és a keresztény szociális kurzusok. Mailáth József, gróf. 3. A falu védelme. Helvey Lajos clr. Délután 3 órakor: Előadások: 1. Mezei munkások egyesületei. Virág István, tanár. 2. A háziipar társadalmi gazdasági fontossága. Vaszary Mihály, primási bányafelügyelő. 3. A telepítés és parcellázás. Ernszt Sándor dr. orsz. képviselő. Este összejövetel a Budapesti Katholikus Népkörben. Augusztus iS-án, kedden : Reggel 8 órakor: Szentmise az egyetemi templomban O Felsége apostoli királyunk születése napja alkalmából. Délelőtt 9 órakor: Előadások : Szövetkezeti ügy, a ker fogyasztási szövetkezetek. Vildfeuer Károly dr., a ker. szövetkezeti központ igazgatója. 2. Takarékmagtárak. Ifj. Weninger Mátyás, főapátsági gazdatiszt. 3. A kivándorlás. Szilvek Lajos dr. theologiai tanár. 4. A romániai kivándorlás. Páll Albert, gyergyóalfalusi katholikus tanitó. Délután 3 órakor : Előadások: Katholikus ifjúsági egyesületek falun. Esztergályos József, mocsai katholikus tanitó. 2. Városi ifjúsági egyesületek. 3. Katholikus Legényesületetek. Erdosi Károly. Este összejövetel a Közp. Kath. Legényegyesületben. Augusztus 19-én, szerdán: Reggel 8 órakor: Előadások: 1. Munkásegyesületek. Giesswein S. dr. kanonok. 2. Ingyesen. A Péter-tér szinte ég a napsugaraktól. Az utcákon lárma, kiáltozás és felhangzik mindenfelé a popolanik hangja: — Ma szent Domonkos-napja van! Ma kell a pápát megválasztani! Háromnegyed tizenkettőkor három zászlóalj rohamlépésben a szent Péter-templom elé ment, ahol ä templom homlokzatával párhuzamosan sorakozott. Ebben a percben kinyitották a külső loggiát és a kőkorlátra egy damasztszövetet borítottak. Először egy zászlóvivő jelent meg, mögötte pedig Aíacchi bibornok. A csapatok tisztelegtek, a nép ujongott. A közvetlenül reá beálló mély csöndben ezek a szavak hallatszottak: Annuntio vobis gaudium magnum. Habemus papám eminentissimum et reverendissimum dominum cardinalem Josephum Sarto, qui sibi nomen imposuit : Pius X. A Péter-téren összegyűlt tömeg zajos éltetése kisérte a kihirdetést. Macchi biboros erre visszavonult. 12 óra 10 perckor megjelent X. Pius pápa a székesegyház belső erkélyén a pápai diszruhában és áldást osztott a népnek, mely ő szentségét lelkesen éltette. Az összes templomokban megkondultak a harangok s a rikkancsok villámgyorsan futottak szét folyton kiabálva: — Sarto ! Sarto! Voltak olyan lapok, melyek félórával a kihirdetés után már megjelentek és bő adatokat közöltek a konklavéról. X. Pius életrajzát és életéből merített apróságokat közöltek. Nem egy esti lap homlokán az uj pápa arcképét hozta. A kihirdetés után csak ugy özönlött az ujságiró had a sz. Péter-téren levő postafiók hivatalba, hogy a világba szét táviratozza a váratlan és meglepő eredményt. Inkább zugnak, mint hivatalnak mondható postán ugy összetorlódott a nyilvánosság képviselőinek sokasága, hogy még az utcán is