ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-01-25 / 4. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. január 25. 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Alkotmányosság papíron. Esztergom, január 24 {TV.) Ha az alkotmányosság a monarka jogainak megkötésében állana, ugy Magyarország az alkotmányos ország mintaképe lehetne. Felfelé ugyancsak van szabadság ! A Felség személyes jogai is alkotmányos jogokká évülnek el. S a minisztérium is, mely az alkotmányos monarkia kátéja szerint a király elveinek, érzelmeinek képviselője lenne a parlamenttel, mint másik törvényhozási tényezővel szemben — nálunk egy pártnak a végrehajtó hatalmává lett. Ámde az alkolmányosság sarkköve, lényege : a népképviselet. S a mig nincs igazi népképviselet valamely államban, addig az alkotmányosság csak papiron van. Az abszoszolitizmus a monarkáról átment az oligarkia egy nemére : a minisztériumra. S az oligarkia nem sokkal jobb az abszolutista egyeduralomnál. Az alkotmányosság egyedüli biztositéka tehát a szabad választójog, mely igazi népképviseletet, a szó szoros értelmében vett alkotmányos parlamentet teremt a nemzetnek. Múltkor kimutattuk, hogy a választójog szabad gyakorlása csak községenkinti titkos szavazás mellett lehetséges. Magyarországon azért az alkotmányosság ez idő szerint csak papiron van. Van szabadság a miniszteriumteriumtól felfelé elég, de a mi fő: a minisztériumtól vagy ha tetszik, a liberális párttól lefelé — csak rabság van. Mi a magyar alkotmány e kórtünetében országos komoly veszedelmet látunk. A vakmerő játék, melyet négy évtized óta űznek a liberálisok a nép legszentebb jogaival, megboszulhatja magát. A köznép minden bajért az államhatalmat s a parlamentet okozza; olyanért is, a miben nem hibás. Mert nem tekinti azt saját képviseletének, hanem erőszakkal és furfanggal a hatalom polcára került részvénytársaságnak. Az elégületlenség és bizalmatlanság nöttön nő a közállapotok iránt. Mert a helyett, hogy kedvet adnának a népnek alkotmányos jogának gyakorlásához, a választásokat a szenvedés és gyötrelem napjává változtatják, a népet nyilvánosan demoralizálják, a köz- és magánpénzt vétkes módon pocsékolják. A testvérnépeket, a nemzetiségeket is az alkotmánynak meghamisítása, a választások idegenitik el a magyar állameszmétöl. Mert szabadság helyett elnyomást, népképviselet helyett komédiát látnak csak, szükségkép kivész belőlük a közügyek iránti lelkesedés s még a remény is, hogy alkotmányos jogaikat érvényesíthessék. Az egyesült államokban is vannak nemzetiségek, de szétváló törekvések nincsenek, mert ott az alkotmány nem papiron van, hanem a választójognak szabad gyakorlásában megtestesítve. Külföldön is jól ismerik a magyar alkotmánynak e gyengéjét; s midőn porosz, vagy orosz kuvikok Magyarország felosztásáról búgnak, mint a minap egy berlini röpirat, épen erre alapítják vész-jóslataikat. Tegyék lelkiismeretükre kezüket a liberálisok, ha ugyan van lelkiismeretük, s ha a haza fennállását drágább érdeknek tartják a párturalomnál, ha nem akarják, hogy Lengyelország sorsára jusson országunk: ugy öntsenek uj bizalmat az alsóbb néprétegekbe és a nemzetiségekbe a magyar állam eszme iránt a szabad választójog biztosítása által. A jég már meg van törve. Pozsony város törvényhatóságának kérvényét uj választási törvény alkotása tárgyában csak nem rég tárgyalta a kézviselöház. S Széfl Kálmán, kiben a magyar liberalizmus hamissága (»minden jogot nekünk, mások hallgassanak«) nem jut annyira kifejezésre, mint elődeiben, kijelentette, miszerint azon lesz, »hogy a maga és az ellenzék álláspontját e téren közelebb hozza.« Ha Pozsony város mozgalmához csatlakozna a többi törvényhatóság, nincs kétség benne, hogy a közvélemény óriási nyomásának engedne a parlament többsége és törvénybe igtatná még ez országgyűlés folyamán e községenkinti titkos szavazást. Úgyszólván minden kulturáltamban a választások e gyakorlata dívik, mert hisz ebben rejlik a választójog szabadságának egyedüli biztositéka. Csak mi vagyunk oly maradiak, mert a liberális párt félti uralmát. Szofizma az ellenzéknek szemére vetni, hogy a választás reformját azért sürgeti, mert uralomra vágyik. A községenkinti titkos szavazás egyik pártnak sem kedvez, hanem a közvéleménynek tiszta mérlege. A választójog e gyakorlatánál lehetetlen minden presszió, minden megvesztegetés. Hogy »az ellenzék uralomra vágyik«, ennél igazibb mondás tehát : a kormánypárt uralmát félti! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Dalt a szívnek . . . Dalt a szívnek, dalt — ha fáj — sebére És elcsitul a fájdalom szava; Dalt a szivnek, ha öröm deriti És felragyog derengő csillaga. Dalra hát, mig forró ajkatokra Rá nem fagy a sziv lehelete ; Mig el nem söpri álmotok világát A küzdésnek vészthordozó szele. Ne nézzétek a hulló csillagot, A melynek fénye eltűnik hamar; És ne bántsa szivetek reményét A hervadástól sárguló avar. Daloljatok csak örök szerelemről, Úgy a boldogság bennetek lakik: Balga sziv, mely számtalan reménynyel Nem lát tovább, csupán a sirlakig. Ne higyjetek a föld hült porának, A lélek tüze nem hamvadhat el! S ha leveti fáradt teste súlyát, Megkönnyülve aztán szárnyára kel. És a dal, mit itt a földön zengett, Égi útján is majd vele szárnyal: Dalra hát és féltett szép álmotok Nem hervad el majd a sirvirággal. Estéli András. K r a k ó. Irta : Reviczky Aladár. Kevesen ismerik a még ma is minden izében lengyel várost: Krakót. Az emberek nem szoktak keletre utazni, csak a nyugati kulturállamokat keresik fel. Pedig itt is gazdag tapasztalatokkal gyarapodik az utazó. Már a vonatról a legjobb benyomást teszi a város fekvése sok tornyával, várkastélyával, magaslaton épült házaival és hatalmas templomaival. Szakadó esőben ért oda az oderbergi gyorsvonat. Kiszálltam s egy egyfogatuba vetve magamat, a »Hotel Drezdenski«-be hajtattam. Néhány perc alatt rendbe hoztam magam s esernyőmet meg a Baedekert megragadva elindultam a város megtekintésére. Először a főtéren levő Mária-templomba mentem, mely a fenti szálló közvetlen közelében áll. Hatalmas gót ívei, három hajója, kereszthajója s struktúrája sejtetni engedik, hogy a 13. században építették falait. A későbbi századokban hozzácsatoltak néhány renesszansz stilű kápolnát, melyek nagyon zavarják az összhangot. Rendkívüli benne az, hogy külön szentségháza van a kereszthajó s a szentély érintkező pontjain. S jóllehet az Ízléses, márványokból s elefántcsontból készített toronyalakú, 8 m. magasságú renesszansz szentségház a maga nemében páratlan, mégis inkább szerettem volna látni a főszékesegyházban, mint e gótikus ivek alatt. Az istentiszteletet végző pap 8—10 lépcsőn felmenve jut az oltárszekrényhez s körmenetileg viszi a Legszentebbet ahhoz az oltárhoz, a mely előtt az ájtatosság végbemegy. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ I AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.