ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-10 / 19. szám

vele üzérkednek. Az a pénz az iparosok szükségleteinek kielégítésére és azok segítésére szolgáljon. A porosz szövetkezeti bank pld. kapott az államtól 50 millió márkát, amelyet csak e célra használhat föl. Az osztrák iparpártolási törvény 5. pontja szerint a szövetkezetek kapnak olcsó kölcsönt. íme ezek azok a módok, melyekkel az állam segíthet. De mivel az iparosok semmiféle szervezéssel sem rendelkeznek, a kormánynyal szemben nem is tudnak semmit kivinni. Azért szükséges egy általános mozgalom az egész országban. Hadd lássa meg a kormány, hogy vagyunk, létezünk és élni akarunk. A parlamentben magában van egy párt, mely ezeket a reformokat programmjába foglalta, s ez a néppárt. A néppárt szerető jobbot nyújt a kis- és szenvedő embereknek. Ragadjátok meg és boldogultok. Nézzétek e párt működését és Ítéljetek. Ne hallgassatok az ellenvetésekre, hanem bátran, keresztény érzülettel szegődjetek hozzá. Segits magadon és megsegít az Isten ! Az iskola. rí. Maguk a szülők a gyermekek természetes nevelői is, a gyermekek katholikus nevelésére az egyháztól nyerik a missiót és annak joghatósága alatt állanak ugy miként arra, hogy gyermekeiket emberekké neveljék, [a. természettől jogositvák és kötelezvék. A két megbízatás egymást nem csak ki nem zárja, de sőt inkább támogatja; a természet kötelezi a szülőket, hogy a gyermeket teljes emberré, azaz vallásos és társas lénnyé neveljék, a katholikus egyház pedig arra, hogy katholikussá neveljék és e célra összes institutióival segíti őket. Ha ilyképen maga a szülőknek katholikus nevelői tiszte is az egyház nevelői tisztéből fakad, attól el nem választható és annak alá van rendelve, még inkább áll ez a katholikus iskoláról, mely természeténél fogva nem egyéb, mint a katholikus nevelésben a katholikus szülők helyettese. Ebben a viszonyban foglaltatik a lényege valamely iskola katholikus voltának és az ezen viszonyból fakadó követelmények megvalósulásában domborodik ki annak katholikus jellege. Az iskola fölött való joghatóság az iskola vezetésében és a felügyeletben nyilvánul. A vezetés és a felügyelet alakja lehet különféle ; a lényeg mindenkor az, hogy ugy a felügyelet mint a vezetés az egyház nevében gyakoroltassák. ezeket olvastuk le: »Szollosi János 1844—1902.« Nem ismertük őt, mondák a gyermekek. Nem csodálkoztam rajta. Hiszen a temetés után egy esztergomi elég tekintélyes polgár arra kért engem, hogy irjam le szóval a megboldogult arcvonásait, termetét, mert ő nem emlékezik reá! Pedig a megboldogult esztergomi születésű volt és 1863-ban főelemi iskolai tanítóságra nyervén képesítést: 6 évig Fürön és Csenkén, majd 1866. évi február havától J4 éven keresztül volt esztergomi tanító. És nem ismerte! De sokan nem ismerték, még olyanok sem, a kiknek ismerniök kellett volna, mert manapság hírnevet csak az szerez, aki ágaskodik és fenhangon hirdeti, hogy kicsoda ő és mit cselekszik ? Ehhez persze a megboldogult nem értett. Csendes, szerény és szorgalmas tanitó volt ő. Valódi művész; hivatásának élő tanitó. Az iskolát nem hivatalnak tekinté, hova az egyre szaporodó hivatalnok-tanitó óracsengetésre bemegy, de szivét, lelkét künn hagyja; óracsengetésre kijön, nem hozva ki onnan semmit, hacsak nem undort' a tanítói pálya iránt. Nem! O az iskolát Isten kertjének tekinté, hol az emberiség zsenge virágait lelkesedésének és ambíciójának verítékével öntözgeté, nemes lelkének igaz gyermekszeretetével nemesitgeté. Sokszor hallottuk tőle, hogy fáradt. Reggeli találkozásunk alkalmával mosolyogva szokta mondogatni : jaj, de fáradt vagyok. Ez a mosoly csak takarója volt a valónak, mert teste tényleg fáradt volt, nehéz gondjai voltak, melyek megfoszták a testet üditő álomtól, de az iskolában friss kedélylyel tanított. Ennek tanúi vagyunk mi, kik vele együtt Nevezetesen az iskola közvetlen vezetése nem szükségképen követel állásánál vagy természeténél fogva egyházi közeget, hanem reá bizható az, állása szerint nem egyházi funkcionáriusra vagy összetétele szerint nem egyházi testületre is anélkül, hogy ez által az iskola katholikus jellege megsértetnék; elegendő az, ha a vezetésre kijelölt közeg alkalmas arra, hogy az egyházi joghatóság hordozójává lehessen; vagyis, ha az egyén avagy testület összetételében katholikus. A lényeg itt is fönáll, mert a vezető közeg mint az egyház megbízottja az ő nevében és az ő felhatalmazása alapján jár el. Hogy az iskola katholikus jellegének kifejezésére elégséges a vezetésre nézve az egyházi hatóságtól nyert megbízatás, bizonyítékot lel azon tényben is, hogy a hitközségek által választott iskolaszékek sem választóiktól nyerik az iskola közvetlen vezetésére és felügyeletére a hatalmat illetve megbízást, hanem az egyházi hatóságtól; a hitközségek csak kijelelik az alkalmas személyeket ; az egyház tehát ép oly jól reá ruházhatja e hatalmat egy másik, nem a hitközség, hanem egyéb tényező által kijelölt alkalmas egyénre vagy testületre, ha ezt különös körülmények kívánatossá és indokolttá teszik. Ha az iskola nevelői feladatainak megvalósítója, az egyháztól a nevelésre adott missiónak élő hordozója, a tanitó lehet világi katholikus egyén, mennyivel inkább lehet ilyen az iskolai vezető vagy arra felügyelő közeg. Azon tényből, hogy a katholikus iskola missióját az egyháztól nyeri és annak joghatósága alatt áll, szükségképen következik : a) hogy az, aki az iskola feladatát megvalósítja, az egyházi missiónak élő hordozója, a tanitó, ilyen iskolában más mint katholikus nem lehet, következik: b) hogy ebben az iskolában más vallásos oktatás, mint katholikus, nem nyújtható, más vallásos ténykedések, mint katholikusok, nem gyakorolhatók ; következik : c) hogy az iskola, mint tanitók és tanulók együttes testülete, más istentiszteleten mint katholikuson, részt nem vehet; következik: d) hogy a felügyelet és a legfőbb fokon való intézkedés, a közvetlen felügyelet és vezetés egyébként való ellátása esetén is, mindenkor az egyházi joghatóság hordozóját, vagyis az egyházi főhatóságot illeti. Az egyház joghatóságában és annak felsorolt követelményeiben domborodik ki az iskola katholikus jellege. Az előadottakból világos, hogy az egyházi missio és az egyházi joghatóság szükségképen és elsősorban csak is az iskola nevelői tevékenységére irányul, annak belső vezetését célozza; az iskola anyagi ügyeinek vezetése természet szerint csak akkor esik az egyház joghatósága alá, ha az iskola föntartására szolgáló anyagi eszközök a katholikus iskola tulajdonát és igy katholikus vagyont képeznek. —- Ahol ezen anyagi eszközök mások tulajdonát képezik, ott az iskolai adminisztrációnak ez a része az egyházi joghatóság tanítottunk. Tanítási módja mesteri, művészi vala ; bemutatta ezt közgyűléseinken is nem egyszer. Az esztergomi fiatalabb tanitók az ő módszerét használják ; hogy talán nem azzal az eredménynyel, i mint a me'ster, annak részben az az oka is, hogy hiányzik belőlük az a gyermekies, naiv kedély, mely ő benne nagy mértékben megvolt. Aranyos jókedvű, mindig kedélyes, vidám társ volt. Összejövetelekkor rendesen ő volt a célpont, de csak látszólag, mert a tréfának barátja volt ugyan, de áldozatnak nem állott ki, hanem egészséges humorával az őt kikezdőre vetette magát, nagy mulattatására a többinek. Azok, kik az utóbbi időben ismerték meg, a humornak csak romját fedezhették fel benne. Letörülte azt lelkéről a gond, az a sok csapás, mely népes családjában állandóan befészkelte magát. De az összes csapás nem volt lelkére nézve oly gyilkoló, mint az a hamis, gálád vád, mely lelki nyugalmcira ólomsulylyal nehezedett. Meg akarták rabolni jó hírnevét, lelkének azt a főkincsét, melyről Shakespeare azt mondja, hogy: »Olyat rabol, mi őt nem gazdagítja, Engem pedig szegénynyé tesz.< Épen őt szemelte ki az ördögi gyanú, ki tanítványainak valóban szerető atyja volt. De a tanitó országút, azt mindenki koptathatja. Életének utolsó évében lett az esztergomi duna-utcai elemi- és az iparos tanonc-iskola igazgatójává. Igazgatói működésének egyik dicséretes törekvése az volt, hogy az intézetnek és kartársainak tiszteletet szerezzen. Előttem áll még nemes alakja, amint férfias kitartással küzd — kükeretein kivül, az iskolát föntartó tényezőnél maradhat. Ily esetek lehetségesek, de sőt az életben számtalanszor elő is fordulnak. Egyesek, társulatok sőt egész közönségek is vállalkoznak arra, hogy a katholikus nevelés céljára iskolát állítanak és tartanak fön a szükséges anyagi eszközök szolgáltatására kötelezvén magukat; az iskola céljára szolgáló anyagi eszközök és azon források tulajdonjogát azonban, honnét az iskola költségeit fedezik és igy a felettük való rendelkezési jogot is, föntartják maguknak. Sőt ily esetekben szokott előfordulni a szüksége annak is, hogy a katholikus nevelés érdekében hozott anyagi áldozatok ellenértékéül az iskola föntartójának az iskola belső vezetésébe is befolyás engedtessék, sőt nála mint az egyház megbízottjánál ez a vezetés kellő formában meg is hagyassék. Mindezek a természetes iskolajogból folynak. Hazánk iskolajoga kevés feltéréssel érvényesülni engedi a természeti jog követelményeit. Elsőben is a legszélesebb körű tanszabadságot biztosit mindenkinek. Egyesek, társulatok és egyházi és világi egész közönségeknek megadja az iskola-állitás jogát. Az állami főfelügyelet és az iskolák nyilvánossági joggal való felruházásának joga mellett az állam részéről, elismeri az egyház iskolajogát is; vagyis az egyház azon jogát, hogy iskolákat állithat és azokat saját joggal kormányozhatja. Azonban ezen kormányzási jog az állam részéről különféle korlátozásnak van alávetve. Igy egyebek között az elemi iskolák tanítóinak fegyelmi ügye, ha a tanitó elmozdításáról van szó, az állam legfőbb administrális közegének a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak van föntartva. A népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi 28. t.-c. 9. §-ának ezen rendelkezése pedig, mely szerint »A községi népoktatási intézetek a polgári község, a felekezetiek a hitközség alatt állanak. Ehhez képest minden, ugy polgári, mint hitközségben, amely népiskolát tart fenn, legalább 5 választott tagból álló iskolaszék alakittatik,« egyenesen ellentétben áll a felekezetek természetes iskolajogi autonómiájával és kiváltképen a katholikus iskolák adminisztrációjának fent körvonalozott természetével. Ha az iskola adminisztrációja általában az iskola felállítására jogosult felekezetet illeti, a dolog természetéből kifolyólag, mi jogcíme van az államnak arra, hogy ezen adminisztráció mikéntjét ő határozz.a meg ? Ez tisztán a felekezetek belső ügye, melyet az államnak az ellenőrzés foganatosithatása végett bejelenteni ugyan tartoznak, de amelyet érdemben elintézni egyedül ők jogosultak. Ha pedig csak az volt a törvény intenciója, hogy a felekezetek autonom jogát a felekezeti népiskolák adminisztrációjához kifejezésre juttassa : akkor sokkal helyesebb lett volna a tételt ugy lönben gyengéd lelkületű és az engedékenységre hajló vezérünk -— azok ellen, kik az iskola és tanitó tekintélyét csorbítani igyekeznek. Elmondhatjuk róla, hogy élete hasonló volt a nap rendeltetéséhez: Élt, hogy világítson és hevítsen. Negyven hosszú éven világitá meg tanítványainak elméjét, hogy azok az élet tekervényes útjain el ne tévelyedjenek. Egy emberöltőn keresztül építgette az ifjúság lelkébe azt az oltárt, melyen az Isten-, a haza-, a felebaráti szeretet tüzének kelle égnie. Es az ő építette oltáron ég a szeretet tüze, mert felgyullasztotta saját szive forró lángjával. Gyullasztgatta, hevitgette mások szivét, a magáé pedig hült, folyton hűlt és végre utolsót lobbanva elhamvadt. Ma már zokogva állják körül kigyepesedett sirdombját vigasztalhatatlan szerettei, hogy imádkozzanak dicsőséges feltámadásáért. Nyugodj drága emlékű kartársunk békével! Élj örök boldogságban az igazak országában ! Megérdemled te azt, ki annyi jót tevéi, hogy Isten jobbja mellett légy! Oh Uram: »Adj irgalmat, adj nyugalmat a Te megholt hívednek !« Kedves Kartársak! Ezek után egy tiszteletteljes kérésem van. U. i. méltóztassanak elhatározni, hogy a megboldogultnak halála fölött érzett mély fajdalmunk, őszinte 'kegyeletünk, valamint elévülhetetlen érdemei, melyeket, mint az egyesületnek hosszú ideig volt jegyzője, ily minőségben buzgó és fáradhatatlan tevékenysége által szerzett, a mai közgyűlésünk jegyzőkönyvében megörökíttessék.