ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-19 / 16. szám

4 ESZTERGOM 1903.. április 19. fog a megoldás, főleg miután a jelenleg bérházban elhelyezett tanterem nem maradhat továbbra is csúfságul Ebed község érdemes és értelmes polgárságának. Teljesen ujonan épitendők : a bátorkeszi izr., a dunamocsi ev. ref. s a kisujfalusi ev. ref. népiskolák. A bátorkeszi izr. iskolára nézve kijelentette, úgymond, a kir. tanfelügyelő, előzetesen írásban, látogatásakor pedig szóval is a hitközségi elnöknek, hogy abban az esetben, ha a létező egészségtelen helyiség helyett szabályszerű iskolát nem épit a hitközség, kénytelen lesz a jelenlegi iskolahelyiségnek egészségügyi szempontból leendő bezáratása iránt az intézkedéseket megtétetni. A dunamocsi ev ref. népiskolának .régi két tanterme szűk, alacsony és sötét. A bérházban elhelyezett tanterem pedig, úgymond, valódi szégyene a népoktatásnak s minthogy a református tankötelesek száma 209, itt négy tantermü uj iskola szükséges, amit előzetesen írásban, látogatásakor pedig szóval is előadott a preszbiteriumnak. Mivel azonban az ujonan megválasztott lelkész még nem foglalta el állását, az érdemleges határozathozatalra nézve a preszbiterium halasztást kért. A kisujfalusi református iskolaügy is teljesen ujolag levén szervezendő, a kir. tanfelügyelő figyelmeztetésére a hitközségi preszbiterium, illetőleg iskolaszék már egy izben el is határozta, még pedig egyhangúlag, hogy felépiti a két tantermü uj iskolát, ámde a népgyűlés, mely az egyházi szervezet értelmében ily ügyeknél végleg határoz, az épitkezést leszavazta. Ezzel szemben úgymond a kir. tanfelügyelő, látogatása alkalmával kijelentette az elöljáróságnak, amit előzetesen Írásban is közölt a hitközséggel, hogy a további ellenkezés esetében Kisujfalun községi iskolát lesz kénytelen szerveztetni. Karva és Bajna községeket illetőleg jelentette, hogy mindkét helyen csupán a tantermek szaporításának szükségessége forog fenn. Karván a meglevő egy tantermü iskola elég célszerű, csupán alkalmasabb padokról kell gondoskodni. A második uj tanterem felállítása iránt az iskolaszék már megtette a szükséges előintézkedéseket. Bajnán a néhai Simor hercegprímás által emelt három tantermü iskola egyike a vármegye legszebb iskoláinak, de az iskola hat tantermüvé levén kibővitendő, minthogy az iskolának községi alapon leendő fejlesztését a vallás- és közoktatásügyi miniszter meg nem engedte, az iskolának hitfelekezeti alapon leendő fejlesztését a rk. hitfelekezti iskolaszék vette kezei közé s bízvást remélhető, hogy a megoldás sikerülni is fog. Epöl községet illetőleg elismeréssel emiitette fel, hogy a régi tanterem mellé még egy tanterem felállításáról gondoskodott s az oktatás a folyó tanévben már két tantermü világos és tágas iskolában folyt. Itt is úgymond, csak megfelelő iskolapadokról kell még gondoskodni, valamint a szentgyörgymezei érseki rk. pusztai népiskolánál is, melynek tanterme ugy egészségügyi, mint Egy pillanat alatt künn termett s halálsápadtan vette észre, hogy leánya előtt egy óriási termetű tatár áll, a kezében valami irásfélével. Szombat arca eltorzult. Torkából rekedt ordítás tört elő s mielőtt a tatár védekezhetett volna, irtózatos erővel szorította össze a nyakát. »Ne bánts öreg! Békés szándékkal jöttem !« hörögte fuldokolva. De Szombat nem hallotta. Izmos keze vaserővel nyomta a tatár torkát, ki meg is fulladt volna, ha Bíbor meg nem fogja atyja kezét. »Atyus az Isten szerelmére ! Ne bántsd, hisz' azt sem tudjuk, miért jött ide!« Az öreg eleresztette a boldogtalant, ki fuldokolva kapkodott levegő után s jó darabig hápogott, mig végre szóhoz tudott jutni. »No, ti ugyan szépen fogadjátok az embert!« hörögte nagy nehezen. »Pedig örvendetes hirrel jöttem. A fölséges Béla király szövetséget kötött a világ urával, Batu kánnal s megparancsolja az összes magyaroknak, hogy térjenek vissza házaikba s munkálják szorgalmasan földjeiket. íme itt a királyi pecsétes levél!« Bíbor kíváncsian nyúlt a levél után. Jól ismerte a király pecsétjét. Sokáig nézte figyelemmel a levelet s végre e szavakkal nyújtotta át atyjának : »Atyus, ez az ember igazat beszélt. A király pecsétje van a levélen.« Az öreg Szombat szégyenkezve nyúlt a levél után. Olvasni nem tudott ugyan, de a királyi pecsétet ő is ismerte s most áhítattal emelte ajkához. Rettentő zavarban volt; nem tudta mit pedagógiai szempontból a kívánalmaknak eléggé megfelelő. Az esztergomi vízivárosi érseki rk. elemi leányiskolát illetőleg jelentette, hogy a tisztelendő nővérek vezetése alatt ebben az intézetben a leányoktatás rendesen és igen szép eredménynyel folyik. Rend és tisztaság uralkodik. A helyiségeket illetőleg csupán az érseki tanítóképző épületében elhelyezett III-dik évfolyamú osztály, melyben látogatásakor 50 leánykát talált, nem felel meg a kívánalmaknak, amennyiben a tanterem szűk, alacsony és nem elég világos. Ezen a bajon a tanitóképezdei helyiség átalakítása alkalmával óhajtanak segíteni. De ha ez, úgymond a kir. tanfelügyelő, hamarjába meg nem történik, az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 23. §-ának értelmében elő fog állani Esztergom város kötelezettségének érvényesülése, mert azt, hogy a Hercegprímás Ö Eminenciája, aki amúgy is oly sok áldozatot hoz az esztergomi leánynevelés érdekében, még az iskolák továbbfejlesztéséről is önmaga gondoskodjék, jogosan várni nem lehet. Vagy ha esetleg O Eminenciája, az ő jószívűségénél fogva, hajlandó is lenne uj iskolahelyiségről gondoskodni, a város bizonyára másnemű áldozatokkal kárpótolná az intézetet. Ami a bátorkeszi községi kisdedóvódát illeti, megvallja, úgymond, hogy nem sok gyönyörűséget talált benne. Váratlanul jelenvén meg az intézetben, a kisdedóvónő kisasszonyt az óvodában való foglalkozás helyett, a konyhában gépvarrással találta elfoglalva, amíg a jelenlevő 55 kisdeddel a 200 korona díjazással alkalmazott dada foglalkozott. A terem alacsony s nélkülözi a rendes kisdedóvoda minden kellékét. Nem is nevezhető másnak, mint állandó gyermekmenedékháznak. Mint ilyen is fészke a ragályos betegségeknek. Még kútja sincs. Tavaly is vörheny járvány miatt bezárva találta. Az óvodai helyiség mulhatlanul átalakítást igényel, melynek kötelessége a községre hárul, miután az intézet községi alapon van szervezve. A néptanítói fizetések kiegészítése ügyében jelentette, hogy a kultuszminiszter a lefolyt március hóban két tanító és három tanítónő fizetésére összesen 2900 korona évi államsegélyt utalványozott. Végül jelentette, hogy március hó 27-én Kisujfaluról átrándulván a még füstölgő romok között levő Nagyölved községbe, a rk. népiskola épületét s a tanítói lakást teljesen leégve találta. Az iskola mindkét tantermében már a gerendák is égni kezdettek, de egyik tanterem sem égett be. A paplak, iskola s tanítói lakás szomorú képét mutatta a pusztulásnak. Az esperes-plébános távollétében Pólya Lajos nagyölvedi református lelkész, Szvoboda Román szölgyéni s Borz János kurali rk. néptanítók fejtettek ki a mentésben erélyes buzgalmat. Sziklai Vilmos kántortanítónak sikerült ugyan megmenteni szobabútorait, de majorsága s takarmánya odaveszett s hét gondoljon a tatár felől, aki diadalmas, gúnyos tekintettel nézte végig. Valami benső hang óvatosságra intette. »Kitől kaptad te ezt a levelet ?« A tatár épen válaszolni akart, mikor Bíbor arca hirtelen lángvörös lett, majd holthalavány s iszonyatos sikoltás tört ki ajkán. »Mi lelt leányom ?« Kérdezte az öreg aggódva. Bíbor nem tudott szólani. Szeme ijesztő, vérfagyasztó iszonyattal meredt a tatár övére, onnan atyja szemébe. Az Öreg egy pillanat alatt megértette. Levente gyilkosa állt előtte ! Övében ott volt Levente tőre! »Halj meg, gazember !<; ordított irtózatos dühvel s hozzá akarta dobni baltáját. De a tatár keze gyorsabban járt. Hatalmas ökle irtózatos csapással zuhant alá Szombat homlokára, úgy hogy az öreg rögtön összerogyott. Aztán az elájult leánykát ölébe kapva, villámgyorsan eltávozott. Mikor a zsombékokon át szerencsésen kiért a partra, pokoli gúnynyal fordult a sziget felé. Az ájult leánykát magasra emelte s mennydörgő hangon ordított át a halál szigetére : »Vén gazember, itt a lányod! Az enyém a föld legszebb teremtése s nincs az a hatalom, mely elrabolja tőlem ! Aludjál békében ! Te már nem ébredsz fel többé ! Akit Dsenga ökle lesújt, csendes ember lesz abból! Jó éjszakát!« (Vége köv.) tagból álló családjával szomorúan néz a jövő elé. Ily körülmények között utasította a kir. tanfelügyelő, hogy folyamodjék azonnal államsegélyért, amit meg is tett s hiszi a kir. tanfelügyelő, hogy a miniszter részéről részesülni is fog tisztességes segélyben. Az iskola s tanítói lakás egyébként biztosítva volt s az épületekben szenvedett kár legnagyobb része megtérül. És igy, úgymond, az újjáépítendő iskola, amennyiben a régi amúgy sem volt megfelelő, — szebb lesz, mint volt. A közigazgatási bizottság egyhangú helyesléssel vette tudomásul a jelentést. A kir. tanfelügyelő további előadása folyamán, a bajnai iskolaügygyel kapcsolatosan dr. Csernoch János és dr. Fehér Gyula bizottsági tagok felszólalásai nyomán, magas színvonalon álló eszmecsere fejlődött ki köztük s Vargyas Endre kir. tanfelügyelő között. Erről azonban, kiváló fontosságánál fogva, lapunk jqvő számában, külön cikkben fogunk megemlékezni. Rip. HÍREK. A kis virág . . . A kis virág, mit adtál énnekem, Elhervadott szegény. De én emlékét hiven őrizem. Ahol nem látja senki, senki sem. Csupán te csak. meg én. Óh mondd, mit én adtam viszont neked, Szived ha őrzi-e ? Hervadhatlan árva szerelmemet Feledted-e. melynek te kívüled Tudod, nincs senkije? E. A. Magyar ifjak a pápa előtt. A magyar ifjúság és tanárikar római zarándoklatában részt vett esztergomiak szerencsésen hazaérkeztek. Az ifjúsági zarándoklat egyrésze szárazföldön, másrésze pedig a tengeri utat választva jutott el az örökvárosba. Az esztergomiak u. m. Mattyasóvszky Kászony kőszegi bencés tanár, Dvihally Géza szerkesztő, Grusz Rajmund reáliskolai tanár, Vasáry Dániel és Gedeon Endre bölcsészettanhallgatók is ezen uton mentek. A szárazföldi csoportban 84-en, köztük nők is, a másik csoportban 180-an vettek részt. A szárazföldön Glattfelder Gyula a központi papnövelde praefectusa volt a vezető, mig a tengerieket Fieber Henrik a sz. Imre collegium praefectusa, Tillmann (Turi) Béla az »Alkotmany« belmunkatársa, Fsóf Alajos a »Zászlónké szerkesztőié és Sebők Imre a budai Mária congregatio praesese vezette. A magyar államvasutak külön vonatot bocsátott rendelkezésükre, melyen elég kényelmesen tették meg az utat Fiúméig, hol szerdán reggel hajóra szálltak. A tengeren az áprilisi időjárás kisebbszerü viharral zavarta meg az utasok örömtelt jó kedvét, mert kivált a gyöngébbek sokat szenvedtek a szokatlan himbálás miatt. A hajó estére szerencsésen Ankonába ért, honnan ismét külön vonaton Orteba, itt a másik csoporttal találkoztak, majd csütörtökön reggel ért Rómába, hol éppen nagy általános sztrájk volt s igy a villamos és bérkocsik híjával tömött sorokban gyalog vonultak át a városon sz. Péter templomáig, melynek közelében van a Santa Márta, hol a zarándokok javarésze elszállásolva volt. Atöltözködés után nyomban szt. Péter templomába vonultak s megható módon a szent sir fölé borulva adtak hálát az Istennek, hogy az utat nagyobb baj nélkül tehették meg s hogy az örök város falai között lehetnek. Nagy csütörtök, péntek és szombat a szent vértanuk halálával szentelt helyek és templomok, muzeumok és a sok műemlék látogatásával telt el, de húsvét vasárnap volt a koronája e római napoknak, mert ezen a napon fogadta őket a pápa. Gr. Zichy Gyula hazánkfia a Vatikánban tartózkodó pápai kamarás örömtől sugárzó arccal jelentette már reggel, hogy O szentsége az ő kedvelt magyarjait egész közel engedi magához s külön-külön minden egyest kézcsókra enged. Ez a ritka kegy magában eléggé jelzi azt a meleg rokonszenvet, melylyel a szent Atya, az egyházhoz mindig hűséges magyar nép iránt viseltetik. A 260 főből álló magyar zarándok csoport feketébe öltözve 11 órakor vonult fel a Vatikánba, hol a pápa belső magántermében már várta a magyarokat. A halhatatlan nagy mesterek által festett képekkel díszített termeken egymás után vonultak fel a zarándokok s azután