ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-06-29 / 27. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. június 29. 27. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Eszme-tisztázás. Esztergom, június 28. Karitativ intézmény lesz-e a tervbe vett papi nyugdij-intézet, melyet a testvéri szeretet épit fel a munkában elaggott és kifáradt testvérek számára, vagy biztositó-társaság, melyet a nyugdíjra igényt tartó papok fognak megalakitani és fentartani'? Evvel a kérdéssel tisztába kell jönni, mielőtt az intézményt létbe hívjuk. Mert akármily égetően sürgős is a papi nyugdij-intézet megalkotása, különösen e kettőzött munkát követelő új világban, csak jó és életre való intézményt szabad létesíteni. Annál is inkább, mert az új intézmény új terhekkel jár. Új terheket pedig csak jobb helyzet teremtése reményében szabad és lehet elvállalni. Tehát ez a kérdés: karitativ intézmény lesz-e a nyugdij-intézet, vagy biztositó-társaság? Ha karitativ intézmény lesz, melyet egy egyházmegyei papság a szeretet parancsszavára hiv létbe, akkor a papi nyugdij-intézet tagjai közöl a megye egy tagja se hiányozhatik. Még a főpásztort is atyai bőkezűsége, s atyai gondoskodása majd oda csatolja. Ha azonban a papi nyugdij-intézet biztositó-társaságnak készül, akkor érthető, hogy az egyházmegyéből csak azok lesznek tagjai, akik a nyugdíjra tényleg reá is szorulhatnak. Vájjon szem előtt tartja-e ez elveket a nyomtatásban megjelent tervezet ? Nem azt akarjuk mi, midőn alapelvekről beszélünk, hogy az intézmény paragrafusai közt elvi kijelentéseket olvassunk a szeretetről, vagy a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mit mondanék . . . Ha egy este együtt lehetnénk, S megfoghatnám kicsi kezed, Ugyan miről, miről beszélnénk, Mit mondanék, édes, neked Tündérszépet, szerelmeset ? Elmondanám-e, hogy mi mélyen, Mi hőn szeretlek téged; Hogy két csillagom van csak nékem, De nem adnám száz más helyett, Mert e kettő a két szemed? Elmondanám-e, amennyi szépet És mennyi rosszat álmodom, Ha biztatgatsz, vagy szivem téped; — S hogy mily nagy érted bánatom, Ha felhőt látok arcodon ? En azt hiszem, hallgatnék újra, Szó nem rendülne ajkamon; Kebledre dőlve könnyem hullna, S nem hallanád csak sóhajom, Mert ládd — gyönge szivem nagyon. Estéli A. Tokodi Mátyás gazda levele. Tisztölt Úr! Ezen pár sorjaim a legjobb egésségben találják, és más külömben sem érje más köllemetlenség. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. jogról, ez csak kiskorúak gondolata lehet. Hanem azt akarjuk, hogy a tervezet gyakorlati intézkedései egy határozott alapelv logikus követelményei legyenek. S megtaláljuk-e ezt? A 3. § azokat a főegyházmegye cimére felszentelt papokat is kényszeriti a reájuk eső százalék megfizetésére, kik az érsek engedelmével a főegyházmegye területén kivül teljesítenek olyan szolgálatot, melynek sikeres teljesítése után ezen állások után nyugdijat fognak kapni. Eszerint a legmesszebb menöleg kiterjeszti a fizetés kötelezettségét. Kirója olyanokra is, kik a nyugdíjra reá szorulni nem fognak. S ugyancsak a 3. §., söt már az 1. § is kiveszi a fizetés kötelezettsége alól a javadalmas apátokat, prépostokat és kanonokokat, kik pedig egyházi vagyont élveznek. Mi nem kifogásoljuk azt az intézkedést, hogy a főegyházmegyei papság egyetlen egy tagja se legyen kivéve a reá eső százalék fizetése alól. Tekintet ne essék arra, akarja-e valaki igénybe venni a nyugdijat, reá szorul-e arra valamikor, vagy sem. Nem helytelenítjük, mert a testvéri szeretet áldozatára akarják fektetni a nyugdij-intézetet. Ez a kötelék pedig nem szűnik meg az által, hogy valaki másféle állásban — bizonyára javadalmazóbban — nyert alkalmazást. Csakhogy akkor a javadalmas apátok, prépostok és kanonokok sem képezhetnek kivételt. Mert az a kinevezésnél fizetendő összeg csak nem tekinthető a fizetési kötelezettség arányos megváltásának ? Ha valakit szerencse vagy kitüntetés ér, ám kegyeskedjék adományt adni, hisz Tisza Kálmán szerint is a jó kedvű adakozót Engödelmet kérek, hogy illen zséros papéron írok, de mondok úgy se kerüt pízbe hát ögye fránya, erre irom a levelem, hagy fogyjon. Ne gondúja, hogy valami más, mert ez csak tiszta embör zsir. Ne hogy kételködgyon, elmondom, hogy kerüt erre a papérra az embör zsir. Hát úgy történt, hogy a Petyegő sógorom mögbetegedett, és igy engöm bizott mög, hogy a vásárbajártamban, térjek bc az ügyvédjihöl is, mer hogy, az öröklési állapota folamatban van. Nem igen értöttem, de még is bemöntem. Amint betöszöm a lábam a pitarba, az üdvégy elmenőben vótt. Hát ipöghogy megköszönthettem. Mondok az üdvégybojtárnak: — Agygy Isten ! Aszongya: — Jónapot. Mondok mögöst: — Meg jó egésségöt. O még rá: — Mi jót hozott? Mondok: — Nem tiszta dologban járok. — No csak bökje ki, aszongya. — No hát, mondok, megkövetem: mi van a gyesznóval? — Miilen gyesznóval ? kérdi röcögve. — Hát azzal, mondok, aki a Petyegő sógoromra esne a Lábos család öröklési hagyatékából. Aszongya : Van-e végzése f Mondok: Még nem vígeztem el mindönt, mer vaslapátot kell vennöm, mög keh-port a lovamnak, aszt ha még lesz egy kis érkezésem, egy reprecetet is szeretnék a patikában elvégezni, mert a feleségemnek infulázai vannak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. szereti az Isten, de a mit a szeretet igazság szerint reá ró, az alól senki ki ne vétessék. Söt tovább megyünk: még annak is értjük az okát s van benne valami, hogy azok, kik jelenleg a nyugdij-intézet szervezésekor olyan helyzetben vannak, hogy a nyugdíjra igényt egyáltalán nem tartanak, ne legyenek kötelezhetők a fizetésre. Különösen nem kötelezhetők azok, kik eddig is nagy és szép áldozatokat hoztak ép a papi-nyugdíjra, holott arra rá nem szorulnak. Akik testvéri szeretetüknek ily nemes jelét adták, azok egyenesen tiszteletből kell, hogy kivétessenek a fizetés kötelezettsége alól. De arra már csakugyan semmi ok nincs, hogy azok is kivétessenek a fizetés alól, kik a nyugdij-intézet létesítése után nyernek majd javadalmas méltóságokat, vagy olyan állást, melyben a nyugdíjra reá nem szorulhatnak. Az egyházmegyei papság, mint testület, a jövőre nézve szabadon határozhaat. S akkor már nemcsak a szeretetre, de e jogi intézkedésre lehet hivatkozni. Azonban ennek az expediensnek, ennek a megoldási módnak is, ha már elhagyva a szeretet álláspontját, erre helyezkednök — igazságosnak kellene lenni. Egyforma mértékkel kell mérni mindenkivel szemben. Ha elfogadtatnék, hogy azok, kik olyan helyzetben vannak, hogy a nyugdíjra nem tartanak igényt, ne legyenek kötelezhetők a fizetésre, ezt az elvi határozatot a tanárok, nevelök, s egyáltalán mindazokra ki kellene terjeszteni, akik evvel élni akarnak. De igy ki tudja hová jutunk'? Ekkor már ott vagyunk, hogy Csak nízett rám a borona fejű, mintha uj kapu lőttem vóna. Vártatva mongya: — Hát kijé a pör? —- A Petyegöé. Aszongya, mongyam el legalább a formáját. Mondok: dagadt. — Micsoda: kérgyi. — Hát a sógorom. Hát erre mögin csak níz a laskafülü, oszt aszongya, hogy mönnyek haza, maj csak jó löszsz minden. — Mi minden ? — mondok. Aszongya: — Hát a gyesznó. — Milyen gyesznó ? kérdőm. — Aki beteg. — No mondok, nem ért az ur magyarul. Nem a gyesznó beteg, hanem a sógorom. Aszongya: — Hát mitül beteg ? — A gyesznótul, mondok. — Minek evett belőle annyit, hogy belebetegedett. — Hajsz nem evett belüle, és ipeg ezér beteg. Magyoráztam az ehetetlennek. — Hogy lehet az? kérdi a gúnyi fejű. — Mer össze kaptak mondok. — A gyesznóval ? — Nem, mondok, a Lábosokkal. Kérgyi mögin: — Mér kaptak össze ? — A gyesznóér, mondok. Kérgyi oszt, hogy nem-e tudom mikor történ. — Hajnalba, mondok.