ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-30 / 49. szám

érkezését a templomba, aki előtt fehérruhás koszorús leányok hozták a részéről felajánlott remek kivitelű zászlószalagot. 9 órakor érkezett meg dr. Csernoch János praelátus, apát-kanonok, aki a zászlószentelés szertartását végezte. Ezt megelőzőleg a szentelő praelátus szép szavakban emlékezett meg az ünnepély jelentőségéről s az egyesület szükségességéről, a melytől a keresztény szellem erősödése várható. A szegek beverését dr. Csernoch János praelátus a következő jelmondattal kezdette meg : »A katholikus nevet diszitsék katholikus tettek.« Utánna Oltóssy Ferencné urnö zászlóanya diszitette föl a zászlót a diszes szalaggal. Ezután, jelmondat kiséretében szeget vertek: Andrássy János kir. tanácsos, alispán, Szabó Mihály megyei főjegyző, Vimmer Imre polgármester. Frey Ferenc orsz. képviselő, Hollósy Rupert főgymn. igazgató, Hamar Árpád árvaszéki ülnök, dr. Fehér Gyula plébános, dr. Csajka Ernő theologiai tanár lovag Kaán János ip. és keresk. igazgató, Bleszl Ferenc, Eitner Elemér főszékesegyházi igazgató Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos, Brutsy János, Ivanics Gyula, Oltósy Ferenc, Oltósy Lajos, Vanitsek Rezső, Lindtner János, Kecskeméthy János, Paitl Ágoston, Ellinger Ödön, Unger Hugó alkapitány, Tátus János, Perger Lajos plébános, dr. Babura László elnök, a választmány minden egyes tagja és még számosain. A szentelés és szegbeverés után következett az ünnepélyes szt. mise, a melyet Perger Lajos plébános végzett. A szt. mise alatt a reáliskolai tanuló ifjúság dalárdája Neményi Károly városi tanitó szakavatott vezetése mellett a vallásos kedélyre üditöleg ható, összhangzatos énekeket adott elö, amelyek a jelenvoltak lelkét valóban az áhitat szárnyain emelték az Ur zsámolyához. A szt. mise végeztével a felszentelt zászló — a melyet Bartus István köri tag vitt a menet élén •— ünnepies körmenetben, zeneszó mellett, nagy népsokaság kiséretében visszavitetett a kör helyiségébe, a hol e szép ünnepélynek második része, a diszgyülés következett. A diszgyülést dr. Babura László elnöknek ünnepi beszéde nyitotta meg, amely szónoki hévvel elmondott beszéd valóban a szivekig hatott s gyújtó hatással volt a jelenvoltakra. Az eszmékben gazdag beszéd rövid visszapillantásban feltárta ama küzdelmeket, amelyeket a terebélyes fává erősödött kör 10 éves fennállása alatt többször megvívott s amely végre is, vésznek, viharnak ellenállva, ma sziklaszilárdan áll. Majd a katholikus egyesületeknek ama nagy feladatáról szólott, amely a társadalmi rend felforgatását véres szájjal hirdető anarchizmus és szociálismus izgatásai ellenében vár az egyesületekre. Az egyesületi zászlón látható kereszt jelzi a végcélt, a mely után minden tagnak vállvetve kell törekednie. Végül meleg hangon a kör háláját és köszönetét fejezte ki Oltósy Ferencné úrnőnek a zászlóanyai tisztség elfogadásáért és a kör irányában tanúsított nagylelkű figyelmességeért. A zajos tetszésnyilvánítás lecsillapodása után Perger Lajos plébános, t. elnök ült a felolvasó asztalhoz s »Körünk tiz éves multja« cimen vonzóan, tanulságosan körvonalozta a körnek múltját s a fontosabb eseményeket. Majd Mitter Ferenc egyes, tag szavalta el hatástkeltöen Karácsonyi Béla tanitó »Ünnepünk« cimü alkalmi költeményét. Ezután Vimmer Imre polgármester emelkedett szólásra s a legnagyobb elismerés hangján szólott a kör működéséről s a tagok ügybuzgóságáról. Végül azon óhajtásának adott kifejezést, hogy a kör, mint ma már szükségszerű gócpont, a jövőben is erös szellemi vára lesz a központtól kissé távolabb esö városrésznek. Befejezésül az elnök köszönetet mondott az értelmiségnek az üdvös erkölcsi kihatást eredményező részvételeért, az Oltósy-családnak, a melynek közreműködése tette lehetővé az eszme megvalósítását s végül mindazoknak, akik közreműködésükkel az ünnepély sikerét előmozdították. Erre a diszgyülés, a Hymnus éneklése mellett, véget ért. Este társas vacsora volt a körben, amely alkalommal a résztvevők a kört zsúfolásig megtöltötték. A résztvevők között volt több tekintélyes belvárosi polgár is. A kedélyes együttérzés jeléül számtalan toaszt hangzott el. A vacsora után tánc volt. HIREK. Liba romantika. Az ujabbkori libákról mindenki tudja, hogy azok szelid, ártatlan teremtések, észjárásuk közmondásszerüen naiv és mártonnapi dicsőségüknél nagyobbat sohasem ambicionáltak, mert belátták, hogy ez a dicsőségük is csak részleges: levén abban a gazdasszonyoknak is nagy része, ha jó szuszogóra meghizlalvák, kegyetlen halállal legyilkolva és piros-pozsgásra sütve az asztalra kerülnek. Mondom nagyon naiv jószág a liba s kapitoliumbeli sikerük is csak véletlen játéka volt és azon egyszerű körülmény, hogy az újságírók — abban az időben krónikások — jó viszonyban voltak velők s feljegyezték szereplésüket, mint ma is gyakorta feljegyzik némely libáknak véletlen sikerét. De most ám kiléptek a libák a közszereplés sikos jégmezejére és Párkány dicsősége, hogy olyan libákat tenyészt, melyeknek agyában az ismeretes liba ész helyett, a kalandok dicsőséget hozó nagy tervei főnek s most az ország libái, de főképen az esztergomiak, irigykedve tekingetnek a párkányi oldal nem épen párkányzatos partjai felé. De lássuk a történetet! Kósik Ferenc vendéglős Párkányban, az ottani libakultusznak szintén hódolván, kilenc szép fehér libát nevelt, vagy talán neveletlenül nőttek fel, mert nem következés, hogy a szép liba egyúttal jól nevelt is, —• elég az hozzá, hogy Kósik uram a libákat halálra szánta s már valószínűleg gondolkozott is, hogy mily búcsúztatót fDg mondani pohárral kezében, az asztalra ravatalozott és boros üvegekkel körül kandellaberezett libatetemek fölött, midőn a Kilenc nagyot gondolt s a halál elöl egyenesen a zajló Dunának ment. Helyet foglaltak ott egy uszó jégtáblán s gágogva mondtak bucsut Párkánynak. A világgá indult libák 22-én indultak el a vizijármüvön s keserűséggel telt májjal gondoltak a kegyetlen szándékot és vizet forraló vendéglősre. A jégdarab minden kormányzás nélkül vitte őket lefelé, közben-közben megtorlódva, mint valami vicinális. A libák aggódva látták, hogy a halál elöl vicinálison nem lehet elég gyorsan szökni. Libabőrös lett testük arra a gondolatra, hogy a vendéglős utolérheti őket, tehát átszálltak, — akár csak mi Füzitönél, — egy gyorsabb jégtáblára s nyugodtan tollazkodva utaztak tovább. A vendéglős igy nem érhette utol őket, de a vendéglősnél biztosabb tényező, amely mindenkit utol ér, a végzet, a libákat is utol érte. Tollazatúk lassan a jéghöz fagyott. Ha múltkoriban a fövonaton egy kis lány megfagyott, nem csoda, hogy az ilyen közlekedési eszközön a libák csak meggémberedtek és midőn az uszótábla 26-án reggel Vácnál hosszabb állomást tartott, nem tudtak szabadulni róla. Es igy történt, hogy Füredi Ferenc és Doknálik Lajos váci halászok úgyis mint magán detektívek, a miskolci béka sorsára jutott libákat elfoghatták s az ottani rendörségre vitték. A rendőrség most — mily fordított világ! — a szökevények gazdáját körözi, mig a libák rabkoszton várják, hogy a vendéglős gazda kiváltja őket, vagy az ismeretes kis hirdetést közzé teszi: >Gyertek haza, minden meg van bocsátva!!!« És mert mindenesetre megbocsát nekik, ha megtudja, hogy életben vannak, azonképen a szives olvasó is bocsásson meg nekem, hogy a kacsa-szezón multán ily hosszú lében tálaltam fel e valóban megtörtént libahirt. Fidihus. * Rendjelek átadása. Ureyschock Sándornak, a garamvölgyi cukorgyár-részvénytársaság igazgatójának és Sztankay Kálmánnak, vallásalapitványi uradalmi bérlőnek nagy ünnepélyességek között adták át e héten a pápa által adományozott Szent-Gergely-rendet, amelyekkel a katholikus iskolaügy körül szerzett érdemeik elismeréséül tüntette ki a Szentatya a nevezetteket. E végből Boltizár József püspök fáradt el a hercegprímás megbízásából Lekérre Klinda Teofil dr. kanonok kiséretében, ahol Kazy János Barsvármegye főispánja, valamint Ordódy Endre járási föbiró is megjelentek. Ott voltak még Kovács József, Koperniczky Ferenc, Varga József esperesek, Lovász Károly, Vass Ödön plébánosok, Jankó Ernő, Tölgyessy Jenő káplánok, Számord Ignác esztergomi óvóképző igazgató, Vass Lipót cukorgyári tiszt és Sztankay József, az egyik kitüntetetett fia. A zsúfolt templomban délelőtt tiz órakor Boltizár püspök fényes segédlettel misét mondott, amelynek folyamán Klinda dr. felolvasta a pápai adománylevelet latin és magyar nyelven, mire a püspök az ünnepeltek mellére szép beszéd kiséretében feltűzte a rendjeleket. A pápai érdemrendek átadási aktusát fényes lakoma követte Bózsa esperes házában. Az első felköszöntöt Rózsa esperes mondta a pápára, a királyra, a főispánra és Boltizár püspökre, mint a bibornok-hercegprimás képviselőjére, Boltizár püspök Kazy főispánt és a jelenlevő papságot éltette, Kazy főispán a kitüntetetteket, Rózsa esperes Klinda kanonokot. Kedves látvány volt, midőn a lakoma előtt Sztankaynak egy iskolás leány, Dreyschocknak pedig egy iskolásfiú mondtak a gyermekek nevében köszönetet azért a sok jóért, amelyet a kitüntetettek a katholikus iskolákért és tanulókért tettek. * Személyi hir. Dr. Walter Gyula, a hercegprimási iroda igazgatója rövidebb tartózkodásra Rómába utazott. * Főegyházmegyei hirek. Tdlmann Béla az »Alkotmány« szerkesztőségéhez bocsáttatott el. — Káplánnak küldettek: Huszár Elemér Esztergom-belvárosba, Arany Nándor Nagykérre, Búzás István újmisés Perbétére. * Horváth Béla, vármegyénk főispánja szeretett nejének elvesztése fölötti fájdalmában megható köszönetet mondott ugy a megye, mint a város őszinte részvéteért, a nagyközönség köréből jövő fájó együttérzést pedig a következő nyilt levélben köszöni meg, melynek közlésére lapunkat is felkérte : Hálás köszönet. Pótolhatlan veszteségem: szeretett feleségem elhunyta alkalmából a hozzánk érkezett, engemet és gyermekeimet mélyen megható részvét-nyilatkozatokra képtelen lévén mindenkinek szivünk mélyéből jövő őszinte és hálás köszönetünket külön-külön is kifejezni : Fogadják tehát ezúton hálás köszöneteinket mindazon testületek, hírlapok és egyesek, kik a temetési szertartáson jelen lenni, elköltözött földi Őrangyalunk koporsójára koszorút helyezni, jótékonyan esö részvétnyilatkozataikkal nehéz óráinkat enyhíteni s drága halottunknak nemeslelküségét és szivjóságát oly megható módon méltatni kegyesek voltak. Az irgalmas Isten távoztasson mindenikük háza tájékáról hasonló pótolhatlan veszteséget, lesújtó csapást! Őszinte és kiváló tisztelettel Budapesten, 1902. november 26-án. Alázatos szolgájuk Horváth Béla. * A közművelődésért. A város tanácsa Kollár Károly gazdasági tanácsos, polgármester helyettes elnöklete alatt elhatározta, hogy Apponyi Albert gróf lelkes felhívására alapító tagul belép a Pozsonyi Közművelődési Egyesületbe. * Halálozás. Schauer Antal és neje üdvardy Ilona fájdalomtól mélyen megtört szívvel jelentik, hogy leányuk, Vilma f. hó 29-én, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Temetése f. hó 30-án, d. u. 3 órakor lesz a sz.-Anna-utcai 309. sz. gyászházbói. * Katalin-estély. Az esztergomi kath. legényegyesület mult vasárnap igen kedélyes és jól sikerült zártkörű estélyt rendezett. A legényegyesület tágas helyiségét teljesen betöltötte a meghívott szép közönség. Egy szűkebb körű, mondhatni családias jellegű kis ünnepély volt ez, melyen az egyesület tagjainak csoport arcképét leplezték le. A jól sikerült képek közepén ott van dr. Csernoch János praelátus-kanonok, országgyűlési képviselő arcképe is, kit, mint az egylet elnökét, a tagok tiszteletteljes szeretettel rajongnak körül. A praelátust, mint közügyeinknek minden téren fáradhatlan harcosát, megér-