ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-10-19 / 43. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. október 19. 43. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Léghuzatmentes országházat! Esztergom, október 18. (Dr. K.) Azt mondják, az uj országházban olyan nagy a léghuzat, hogy egyes honatyák már is siratják; mások föltették magukban, hogy oda többet nem mennek. Áldott léghuzam, csak szellőztess! A telivér liberalizmusból remélhetőleg semmi sem maradt régi odújában, hanem mind átjött az ország uj fönséges palotájába, hogy ott is beleüljön a kényes bársonyszékekbe és a hosszú padsorokba. Nem sokára lesz mit hallanunk töle. És akkor te, minden argumentumnál erösebb léghuzam; ti uj nagy ablakok; te, a fényes palotát mosogató vén Duna, jöjjetek a jó ügy segítségére: a Dunára a liberalizmussal, a Dunára minél előbb! Hiszen miért vitte volna az ország az ö házát a messze Sándor-utcából közvetlen a Duna partjára, és miért csinálta volna olyan szellősre! A tisztes honatyáknak természetesen semmi rosszat sem kívánunk, Isten mentsen, se reumát, se fogfájást, de még fülszaggatást sem, csak a liberalizmusnak bacillusait, miazmáit, szemétgombáit, azokat ragadja magával az a léghuzat, azokat döntsék a nagy ablakok a Dunába és a Duna vigye-vigye a törököknek. Magyarország keresztény és keresztény akar lenni. Éljen az uj országház és annak friss uj levegője! A liberalizmus építette olyan léghuzarnosnak, hidegnek, barátságtalannak; léghuzammentessé, barátságossá, kellemessé csak a keresztény politika teheti: AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Esik eső . . . Esik eső, ősz felé jár az idő, Egész világ olyan, mint a temető. Sárga lombok csüggnek alá a farul, Mintha gondolkodnának a halálrul, Halálrul. Szomorúan állok én is idefenn, Gondolkodom, tűnődöm az életen. Csak olyan az ember, mint a falevél, Megszületik és azután sírba tér, Sírba tér. Eletünkben egyszer nyílik kikelet S a boldogság hány embert csak hiteget; Ez az, ami úgy fáj az én szivemnek. S könyeim, mint őszi eső peregnek, Peregnek . . . K. L. A szultán esküje. Irta Béri F. Zsigmond. (Vége.) IV. A szultán haragszik. Remegve jár mindenki a fényes palotában; olyan az egész szerail, mint egy óriási temető, melybe csak meghalni járnak az emberek. Mindenki tudja, hogy porba hull a feje, ha meg mer Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHlSZKA OTTOKÁR. a góth stylhez csak a kereszténység ért, hozzá van szokva kis korától. Mit is mondott olyan sokszor az a sándor-utcai dohos liberalizmus'? Mindig azzal dobálódzott, hogy »felekezeti álláspont,« »felekezeti fölfogás,« »felekezeti politika.« Mi az a felekezeti álláspont, felekezeti fölfogás, felekezeti politika voltaképen? Ugy-e az, mikor egyesek fölfogásából, meggyőződéséből, elvéből kiindulva másoknak fölfogásával, meggyőződésével, elvével szemben és ellenében nézzük a dolgot és intézzük az ország sorsát. Most kérdem, van-e felekezetibb álláspont, fölfogás és politika, mint épen a liberalizmus álláspontja, fölfogása és politikája? • A liberalizmus álláspontja, fölfogása, politikája az ö legszelídebb, legártatlanabb formájában röviden az, hogy a liberális állam nem ismer magasabb jogforrást, mint az embert; nem fogad el magasabb zsinórmértéket, mint az emberi észt és az emberi akaratot. Azért a liberális állam törvényeket hoz, rendeleteket ad ki, gondoskodik, intézkedik, tesz, de mindezekben csak azt nézi, mit akar az ember, az emberi tekintély, az ö legfőbb szabálya. Az ember fején tul magasabbra nem tekint: soha sem kérdi, mit akar az Isten, soha sem nézi mit parancsol, mit tilt az Isten, Isten akaratával egyáltalában nem törődik. Ugyan hányszor kérdezték 67 óta abban a sötét sándor-utcai házban, mikor törvényeket csináltak, mit szól ehhez az Ur Isten! A liberális állam a maga legszelídebb, legártatlanabb formájában olyan, moccanni. Mint a szegény Achmed berlebég is, aki reggel a legpontosabb számadatokkal mutatta ki Szulejmánnak, hogy mennyi pénzt és vért fecsérelt el azért, hogy a birodalom dicsőséges hadseregén jól végig verhessen a perzsák ura. Be sem fejezhette szegény a mondókáját, még csak a maga fejét sem vehette bele a lisztába ! Statisztikát hadarva röpült át Mohamed paradicsomába. Hja! A szultán haragszik . . . S haragját még fokozza felesége, Roxelana. Csudálatos híreket beszél neki a nagyvezérről. Azért tüzelte fel Szolimánt a hadjáratra, hogy erejében meggyengüljön s igy ö ragadhassa kezéhez a főhatalmat. S azért magasztalta annyira a szultán vakmerő bátorságát, hogy elszédítse a sok dicsérettől s ö nélküle menjen a hadjáratba. Hadd lássák a janicsárok, ki a birodalom legnagyobb embere; hadd tapasztalják, hogy Szulejmán mellett csak meghalni lehet, győzni nem. O pedig ezalatt, ö, a rettenthetlen hős, teljesen feleségének, annak az utálatos görög aszszonynak befolyása alá került, a ki hiúságával korlátlanul uralkodik rajta. Elhajtotta a kedvéért minden feleségét, nem jár el Allah templomába, badarságnak mondja Mohamed hitét s mármár azt rebesgetik, hogy titokban ő is a bálványimádó gyaurok közé tartozik . . . A szultán arca kigyúlt. Homlokán vastagon kidudorodtak az erek. ... A próféta utódja haragszik . . . »A minap meg felajánlottam neki egyik leányunkat« . . . »És?!« hörögte a szultán. »Es — visszautasította!« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. mint a modern ember. Ez nem tagadja épen az Isten létét, de nem is törődik vele, ugy tesz, ugy él, mintha nem volna Isten; nem mondja, nekem nem parancsol az Isten, de tényleg sohasem nézi, sohasem kérdezi, mit parancsol, mit tilt Isten. Épen ilyen a modern vagyis liberális állam, a mi annyit jelent, hogy a liberális állam a maga állami életében teljesen hitetlen és istentagadó; nem szóval, de tettel. Most kérdem, ki fogadja el, ki helyesli ezt az álláspontot, fölfogást, politikát? Az emberiség óriási többsége visszaretten az istentelenségtöl, legföljebb néhány ezer ködöslelkiismeretü államférfiú és vad politikus mer igy gondolkodni. Tehát a liberális álláspont, fölfogás, politika ugyancsak kis felekezeti és nagyon is kis felekezeti álláspont, fölfogás és politika! Hiszen a liberálisok voltaképen csak egy kis felekezet, valódi szekta az ország óriási többségével szemben. Valódi szekta, a melynek ugyan nincs papja, se temploma, de van hitvallása, van dogmája. A felelösségnélküli állammindenhatóság semmi más, mint az ö sötét felekezeti dogmájuk ; egy közönséges szektatan, a mely a millió és millió katholikusnak hitével és meggyőződésével és minden józan másvallásunak eszével és lelkiismeretével ellenkezik. És ime, ez a szük felekezetű liberalizmus, ez vádol bennünket felekezetiségröl! Van-e, lehet-e felekezetibb álláspont és politika, mint épen a liberalizmusé? És ez az apró szekta, mint egy fanatikus zsarnok, ráül az egész ország nyakára és rádiktálja a milSzulejmán halálsápadtan dőlt vissza trónjába. Aztán fölorditott, mint egy örült. A szerail remegett. »Halál reá, százszoros, ezerszeres halál!« bömbölt vérben forgó szemmel. »Küldjétek hozzám azonnal! A feleségét meg, azt a gyaur kutyát, hurcoljátok háremembe. Majd elfelejtetem vele örökre Krisztust!« Roxelana elérte célját. Néhány perc múlva már ott volt Musztafa effendi a nagyvezérnél. Alázatos, sunyi képéről levigyorgott a kárÖröm, mikor meginvitálta a nagyvezért a szultánhoz. Ibrahim épen a feleségével beszélgetett, mikor az effendi belépett. S mikor meghallotta, hogy a szultán hivatja, oly derült arccal búcsúzott, mintha semmit sem sejtett volna. A szegény effendi nem győzte eléggé a szemét meregetni. Különösen akkor

; mikor Ibrahim ki akart lépni s Irene utána szaladt, hogy a homlokán egy kis fekete folt van; hadd törülje le, hiszen igy csak nem mehet a szultánhoz ! Aztán az az ördöngös asszony megnedvesítette az ujját egy kis üvegből, melyen kereszt volt s meghintette vele a homlokát, melyen Musztafa vak apja sem födözött volna fel egy fia foltot sem. »Furcsa passziója van némely embernek a halála előtt ?« gondolta magában az effendi. Ibrahim meg átölelte feleségét, aki még az arcát sem födte el fátyollal, mint ahogyan a tisztességes török nők szokták, aztán derült mosolylyal fordult Musztafa felé : »Ha úgy tetszik, mehetünk !« Hanem az effendi nem igen volt erre hajlandó.