ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-28 / 40. szám

Maiból veszitek. Ti nem akartok elnyomni senkit, ti a szatócsokat sem akarjátok kipusztítani, hanem a gyöngét akarjátok megvédeni. Ti nem vagytok antiszemiták, de nem is vagytok buta Jafetiták, hogy tönkretenni engedjétek fajotokat a szemiták által. Ti nem vagytok békebontók, hanem hazafiak, mert tevékenységtek nem a harc s a gyűlölködés, hanem az építés és alkotás. Ti nem szórtok szét, hanem gyűjtötök; egybegyüjtitek a szétszedett, ütött-kopott népét, hogy életképes fajjá s nemzetté legyen s koldusbotra ne kerüljön! Rajta, dolgozzunk tovább! Sándor Pál diagnózisa biztat, hogy a beteg nemzet orvoslása sikeres. Élni fog! „Sokan vagyunk." Németországban egy harmadát képezik a lakosságnak a katholikusok. A hetvenes években ezeket a protestáns jellegű császárság teljesen kiirtani akarta az úgynevezett kultúrharcban és Bismarknak határozott szándéka volt tönkre tenni a katholikus egyházat a német birodalom területén. Erre a célra rendelkezésére állt a hatalmas birodalom egész gépezete, a politikai és közigazgatási szervezetek és végül — a mi a legsúlyosabb volt — a német értelmiségi osztályok túlnyomó része. Emberi számítás szerint a megsemmisülés biztos volt. És ime most, 30 év múlva, a katholikus egyház sehol a világon nem áll olyan erősen, mint Németországban. Annyira biztos és virágzó ott a katholicizmus, hogy a német császár nem régen a nagy nyilvánosság előtt és a megcáfoltatás félelme nélkül hirdette a világnak, miszerint az ö birodalmában minden katholikus nyugodtan gyakorolhatja vallását, ezért öt semmi hátrány, semmi gúny nem éri. De ezt a tekintélyes helyzetet a német katholikusok nem a császár kegyéből, sem az ellenséges érzületű kormányok jóindulatából nem kapták, hanem teljesen a saját erejükkei küzdöttek ki. Ezt az erőt pedig egy tudatból merítették, mely a falusi kisbiróban, a kunyhó népében úgy, mint a palotában lakó előkelőkben évről-évre erősödött. Es e tudat abból áll, hogy : sokan vagyunk. Ugyanis a mindenütt mesterségesen háttérbe szorított katholikusok évenként egy nagy gyűlésre jöttek össze az egész országból és ezeSokára értettem csak meg az ö dolgát. Volt a fogorvosnál, hogyne lett volna, hiszen annak irányában ment Újvárba, hanem mint körültekintő emberhez illik, előre megkérdezte a foghúzás árát. — Egy forint! — mondta a mogorva orvos. — Mit-e, egy forint! Otthon a kovács kihúzza barátságból is, pedig neki nem megy olyan egy-kettő, mint a tekintetes úrnak. Egy foggal elvesződik fél nap is. Bácsi uram ígért ötven krajcárt, hatvan krajcárt. Az orvos csak a fejét rázta. — Egy forint! — mondta, — itt nem alkuszunk. Ki látott már ilyet ? Alku nélkül még az édes öregapja sem kötött semminemű konkraktust s ez a kecskeszakállú német azt mondja, hogy nem alkuszik. Csoda-e, hogy Bácsi uramban eldőlt a harag és elkezdett odamondogatni a németnek. Hát avval nem dicsekedett, más úton tudtam meg, hogy a fogorvostól nem a saját lábán ért az utcára. A lovai megemlegetik, hogy gazdájuk egyszer fogat volt húzatni Újvárban. Haza jövet több ütleget kaptak, mint ahány zabot aznap megettek. Bácsi uram hát haza jött foghuzatlan. Valami három napig meg nem állhatott előtte semmi teremtett állat. Dult-fult haragjában, még a fogfájását is elfelejtette. És tán nem is fájt úgy a foga, mint előbb. ken a gyűléseken ismerték föl a saját erejüket, itt hallották a vezérek irányító, lelkesítő szavait és innét mindenki azzal a meggyőződéssel távozott otthonába, hogy nem áll egyedül, de számos elvbarátjára számithat. Nálunk Magyarországon is égetően szükséges a tömörülés a vallás védelmére, mert maholnap az ország keresztény jellege is megszűnik, ha közönbösen nézzük a vallás ellenségeinek munkáját. Azért hívják össze buzgó vezéreink a katholikusokat nagy-gyűlésre, hogy itt lelkesedést merítve, öntudatra ébredjenek és a katholikus vallás érdekeinek, saját boldogulásuknak védelmére, előmozdítására serkenjenek. Az Isten inditó malasztjától függ itt is minden és hisszük, hogy Magyarország katholikus értelmiségének is kinyilik végre valahára a szeme és fölismeri azokat a kötelességeit, melyek elhanyagolása reá nézve végzetes veszélyt rejt magában. Tájékozásul közöljük a következőket: A Nagy-gyülés sorrendje. Október 14. Kedd. Délután 5 órakor: A Katholikus Egyesületek Országos Szövetségének közgyűlése. Este : Ismerkedési estély. Október 15. Szerda. Reggel 9 órakor: Szent mise, Veni sancte. Délelőtt 10 órakor: Első nyilvános ülés. Délután 2—5-ig a Szakosztályok értekezletei. Este 6 órakor: Második nyilvános ülés. Októeer 16. Csütörtök. Reggel 8 órakor: Szent mise. Délelőtt 9—11 óráig: Oltáregyesületi kongresszus. Déli 12 órakor: Diszgyülés XIII. Leo pápa pápaságának 25 éves jubileumára. Az ünnepi beszédet mondja : Vaszary Kolos bibornok, Magyarország hercegprímása. Délután 2—4-ig Szakosztályi értekezletek. Délután 4 órakor: Körmenet az Oltáriszentséggel. Október 17. Péntek. Reggel 9 órakor : Szent mise. Délelőtt 10 órakor: Harmadik nyilvános ülés. Déli 1 órakor: Bankett. Délután 3 órakor: A Regisi szent Ferencegyesület alakuló gyűlése. * Föpásztoraink egymásután nyilatkoznak meg lelkes szavakkal a Nagy-gyülésröl. A fövédnökséget Vaszary Kolos bibornok-hercegprimás fogadta el. Személyes megjelenésüket eddig megígérték : Császka György, kalocsai érsek, báró A képe meg mintha lelappadt volna. Hanem a mint a daganat fogyott, ugy tért vissza megint a fogfájás teljes bolonditó erejében. Valamit kellett tenni. Bácsi uram ismét a kovácshoz folyamodott. Elpanaszolta a majsztramnak, hogy mint járt a fogorvossal. —• Ej, akije van a németjinek, még forintot kért egy foghúzásért! — szörnyűködött el a kovács. — Annyit bizony, — mondta Bácsi, — én meg mondok, annyit nem adok. Egy fogért egy forintot kérni tiszta istentelenség. — Már hogy az, bizony az. Hanem ne búsuljon Bácsi uram, kihúzom én — ingyért. Majd egy kis áldomást fizet vasárnap a csárdában és kvitt. Paroláztak. A kovács elővette műszerét. No ez nem volt valami finom jószág ; közönséges harapó fogó. Bácsi uramnak volt oka töle megijedni. Hanem azért csak leült a kisszékre a tőke mellé. Kitátotta a száját s mutatta a gonosz fogat. A kovács nem késett, rátette a fogót. No és elkezdődött a mulatság. Bácsi uram hol a kisszéken ült, hol a földön. A kovács a mellén térdelt és ráncigálta a sok kint okozó fogat. Bácsi uramnak minden porcikája ropogott, haj csak a foga nem roppant. De egyszer mégis ... A paciens nagyot ordított iszonyú fájdalmában és, hála Istennek, a foga kint volt. Az ám ! Mindössze csak a fogó csúszott le a fogról. Hornig Károly, Szmrecsányi Pál, Babies Zsigmond, Hetyey Sámuel, dr. István Vilmos, Bende Imre, Bimély Károly, Ivánkovits János püspökök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát. * A Nagy-gyűlést előkészítő bizottság már megkezdte a tagsági jegyek s a vasúti igazolványok szétküldését. Mielőbbi jelentkezés kívánatos. * Az előkészítő bizottság tisztelettel kéri azokat az egyesületeket, melyeknek saját zászlójuk van, hogy zászlójukat is hozzák magukkal s ezzel is emeljék a szentségi körmenet fényét, jejentöségét. Temetkezési egyleteket-e vagy cselédpénztárakat ? Az esztergomi »munkások rokkant- és nyugdij-intézeté«-nek egy küldöttsége nem rég a minisztériumnál járt az alapszabályok módosítása ügyében. Ott azonban azt a választ nyerte, hogy a módosításra már nincs szükség, mert az egylet előbb-utóbb úgy is be lesz olvasztva az országos gazdasági cselédpénztárba. Bihar és Csanád főispánja már rendeletben utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy a gazdasági munkás- és cselédpénztárak felállítása végett megyeszerte indítsák meg a mozgalmat. A többi törvényhatóságok is mind kimondták elvileg a »szegeny nép törvénye« életbeléptetésének szükségességét. Mindezek után nem hallucináció, ha hallani véljük már a csenditést egy régi tiszteletreméltó intézmény : a temetkezési egyletek felett! Avagy kételkedhetik-e valaki a kormány intenciói iránt ez egyletekkel szemben, midőn látjuk, hogy az utóbbi két évben a belügyminisztérium feltűnő nehézségeket gördit uj temetkezési egyletek megalakulása elé, ezek megalakulását úgyszólván lehetetlenné teszi ? Ehhez tartsák tehát magukat azok, akik uj temetkezési egylet alapítását tervezik, vagy régit vezetnek. Számítsanak a jövő valószínűleg bekövetkező eshetőségével. A magánjellegű temetkezési és betegsegélyzö egyleteket vagy bekebelezik az országos segélyzö pénztárba, más szóval államosítják, vagy pedig kihalásra ítélik. Mert ahol gyökeret ver e modern betegsegélyzö és temetkezési egylet, mely egyúttal biztosító, leánykiházasitó egylet is, mint a régi fa mellé ültetett uj csemete, felszívja annak összes tagjait magába. Hasonlítsa csak össze bárki a két intézményt, s be kell vallania, hogy a régi az ujjal nem állhatja meg a versenyt. A temetkezési egylet fizet tagjainak eltakarítására 80—100, legfeljebb 120 koronát. Betegség, baleset esetén vagy végkielégitéskép semmit, csak egyszer, midőn már a tag nem veszi hasznát. A gazdasági cselédpénztár 10 kor. 40 fillér évi befizetés ellenében (körülbelül ennyit fizet néha a temetkezési egylet tagja is) biztosit minden tagjának balesetben A kovácsról folyott az izzadság és káromkodott, igy dicsérvén a gaz fogat, amely fájni mer, holott úgy tart még mint a cövek. Se Bácsi uram, se a kovács nem tűrték azonban, hogy rajtuk egy fog kifogjon. No és feljegyezhetem, hogy nem is fogott ki. Bácsi uram szájában egyszer mégis megroppant a fog. Hanem ez volt ám a roppanás, a két szeme mérföldes szikrákat hányt töle. No de csakhogy kint volt a fog. Micsoda agyar, én Istenem! A kovács elszörnyedt látásán, Bácsi uram pedig amikor megtekintette, nyakába borult a kovácsnak s ott sirta el hálája könyeit. — Fizetek olyan áldomást, majsztram, hogy nem lesz panasza, — mondta aztán. Fizetett is. Vasárnap délután ötös bankót gyúrt a mellénye zsebébe. — Nem lesz kevés ? — mondta a felesége tréfásan. — No csak nem gondolod, hogy mind elköltőm. Bácsi elment a kovácshoz. — Hát mennénk, vagy mi, majszteruram ! — De már hová, Bácsi uram. — Ejnye no, már elfelejtette ? — Nem én, épen csak hogy nem emlékezem. A kovács igy eleget tevén az illendőségnek, végre megértette, miről van szó. Elballagnak együtt a csárdába.