ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-28 / 40. szám

ingyen gyógykezelést, egy korona napidijat, munkaképtelenség esetére havi 10 kor. segélyt élte fogytáig, egyszerű halál esetére családjának 200—250 korona segélyt. A kik öt korona 72 fillért fizetnek évi tagsági dijul, ezen összegek felére tarthatnak igényt. Egy tag tetszés szerint akárhány tagsági könyvet vásárolhat. (Minő nehéz a temetkezési egyletekben tagsági könyvecskéhez jutni!) Ha tehát praktikusság, tökéletesség szempontjából a két intézményt egybehasonlitjuk, nem is lehet egy napon emliteni a kettőt. Ugy hasonlit körülbelül egymáshoz, mint egy régi nehézkes vitorlás a fürge gőzöshöz. Hátha még a részletekbe is belemennénk ! Ily lutri-szerencsék álomvilágából vett jótékony intézményt magánvállalat nem teremthet, egyedül az állam subvenciójával és az egész országra kiterjedt szervezettel, melyet alkotásainak biztosithat. Ha a gazdasági cselédsegélyzó valóban országossá válik, s amint már nemcsak a bérest, hanem a földesúri is befogadja védőszárnyai alá, ad egy kis helyet ott az iparos munkásnak, továbbá ha kimondja, hogy nemcsak baleset esetén, hanem bármely súlyos betegség esetén ingyen gyógykezelés jár a tagoknak, — akkor valóban beütött a hauptreffer minden szegény házba, akkor gondjainak felével könnyebbül meg sok ezer családapának a szive. Nem is maga az intézmény iránt viseltetik bizalmatlansággal a nép, s a népnek vezetői, mint inkább a kormány iránt, mely azt behozni akarja. Szomorú dolog, hogy a legüdvösebb intézmény sem képes nálunk a nép bizalmát megnyerni. Annyira mélyen gyökeredzettek nálunk a közigazgatási közegek önkénye, erőszakoskodása, oly korhadt alkotmányunknak egyik föpilótája: a nyilvános szavazási rendszer ! Ahol igazi alkotmányosság, igazi szabadság uralkodik, ott ily üdvös intézmény csak áldásait érezteti a néppel, de ahol az alkotmány, a szabadság csak cégér egy párt clubbjának ajtaja felett, hogy a nyilvános szavazással elnyomjon, megfélemlítsen minden szabad meggyőződést, s kezében tartson minden hatalmat, még a felségjogokat is, ott ily cselédpénztár áldásai mellett félelmes centralizáló eszköz is lehet. Németországban bátran államosíthatnak mindent, a betegsegélyzö-, temetkezési egyleteket, a takarékpénztárakat, a gabonakereskedést és a börzét. Mindez nem történik a szabadság rovására, mert titkos minden politikai szavazás. Nos, megeshetik, hogy a kormány és a liberális párt a cselédpénztárakban ujabb erődítményt nyer csúfos korteshadjáratainak céljaira, noha, legyünk igazságosak, ezt a törvény megalkotásánál nem intendálta. Még akkor is félre kell tenni ily áldásos törvénynyel szemben minden politikai meggondolást és teljes erővel fel kell azt karolni. Ha van villamosunk, küldjük penzióba az omnibuszt. A néppárti sajtó nem győzte eddigelé magasztalni az uj cselédtörvényt. Reméljük, hogy a gazdasági segélypénztárak legalább oly pártatlanok és tisztakezüek lesznek, mint a posta. S bizunk a nemzet józanságában és önérOtt egy-két litert elfogyasztanak egészséggel, más két litert a jó kedvért, a többit emberségből, mig valamelyik asztal alá nem kerül. Ami a pont a mondat végén, az asztal alá gurulás az ivásban. A kovács került oda először. Bácsi uram jócskán kótyagos volt, mikor éjfél tájban haza vetődött. Otthon — már hát szokásbul — kiforgatja a zsebeit. Az öt pengőből egy krajcárja se maradt, pénzt hát nem talált, de megtalálta az öt águ fogat, ott volt a lajblija zsebében. — Neé, fu-uttom te-eremte-ette — dadogja, — a fog. Ez aztán a fog. Lám hogy mért nem állt velem szóba a német egy forinton alul. A felesége,, aki jöttének zajára felébredt, — persze hogy bele kotnyeleskedett Bácsi uram filozofálásába. — Már hogy bizony jobb is tette volna ke, ha a fogorvossal huzattá volna ki a fogát. Egy az, hogy nem szenved annyit, más az, hogy csak egy forintot kóstált volna, Így meg . . . Ugy-e, hogy elfogyott az ötös tisztára ? — El ám! — vallotta be Bácsi uram. Volt még benne annyi józanság, hogy igazat adott a feleségének. Ennek bizonysága, hogy elkerítette a fogorvos ilyen-olyan nemjóját, mert hát ö miatta fucs az öt forintnak. Vagy mért nem mond az áldatlan forint-ötvenet, ha már egy forint a taksája, hogy — amint illik, —• alkudni lehessen. Kiss Pál. zetében, hogy valamikor csak lerázza a nyilvános szavazás gyalázatos jármát, minden haladás legnagyobb akadályát. dr. TI. Vasárnapi levél. — Régi jó magyar szokás. — A lezajlott Kossuth Lajos ünnepek alatt, — mint mindannyiszor, ha nemzeti nagylétünk hajdan fenragyogott napja fáradt sugaraival a satnyult jelenbe téved, — a nagy eszmék, a nagy tettek és nagy idők nemzete, kissé összetartott. A közös mostoha sors által vert nép vallásés pártkülömbség nélkül ünnepelt. Ünnepelte az eszmét, mely önmagából a nemzet szivéből pattant ki; üdvözölte a szikrát, mely lángra gyújtotta a rőzsét, a magyar hazaszeretetet, a szabadságért való lelkes rajongást. Nem is embert ünnepelt a nép, hanem a nemzet erényét. Önmagát ünnepelte. Vannak ugyan, kik a protestantizmus egy demonsracióját látták az ünneplésben, de ezek tévednek, mert hogy lehet az egy felekezet tüntetése, mihez a zenét más felekezetek adják ? Igaz ugyan, hogy a protestánsok most az egyszer kancsal szemmel pislogtak a „sok szentü" katholikusokra, s most az egyszer sajnálták meg, hogy e »kultuszt« nem kultiválják, mert úgy most legjobb alkalom lett volna Kossuthot szentté vagy boldoggá avatni. A zsidóság is prófétáját ünnepelte benne, mert nekik hazát adott; a katholikusok is ünnepeltek, mert nekik szabadságot adott. Felekezetkülömbség nélkül énekelte a mai magyar nemzet, hogy: Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni . . . Teljesen biztonságban és nyugodtan énekelhettek, mert Kossuth a kerepesi temető nehéz kőlapjai alól nem igen üzenget még egyszer. Üzengetett ö még életében Turinból nem egyszer, de bizony mindnyájan akkor sem igen mentünk az üzenetet hozó Klapka elé. Mások a Kossuth Ferenc-párt reklámjának gondolták ez ünnepet. Ez nem állhat meg, mert az, hogy Kossuth Ferenchez üdvözlő táviratok mentek : egy nagy vicc, mely a pártot sajnálja le. Gratulálnak a fiúnak, hogy a papSja 100 év előtt született. Ez az egyedüli szerencséje a Franci gyereknek, hogy a papája előbb született. Nem pártünnep volt, mert hisz egy közös ideált ünnepelt mindenki, nem pedig azt a cégért, mely most reklámjául akar szolgálni annak a konyhának, melyben nem az igazi eszmék forrnak, hanem kontár szakácsok csömört kotyvasztanak. De ha felekezeti ünnep volt, de ha pártünnep volt, mindnyájan találkoztunk a közös büszkeségben, — és a banketten. Igen, igen ! A bankettre mindnyájunknak el kell menni, mert ez a régi jó magyar szokás. A banketten aztán nincs felekezet, nincs párt, csak libacomb és borocska. Nincsenek eszmék, csak toasztok; nincsenek külömbözetek, mert mindegyik annyit vesz a tálból, a mennyit akar. Hires ősi virtus ! Már az idegenek is elismerik, hogy igy lelkesedni csak a magyar tud. Minden alkalmat megragad, hogy nagy múltja, nagy alakjai dicsőségére és lelki üdvösségére egy kis lakomát rendezhessen, mert az asztal fölött egy közös eszme heviti a kelkeket: jól lakni, mint a duda! Itt találkozik az egész nemzet! Hanem is világit ki a magyar az ünnep előestéjén, ha nem is dug ki zászlót az ünnepen, és ha templomba nem mén sem ezen, sem más alkalommal: a bankettre, magyarul tor-ra elmegy, és le van! Nem mondja rá senki, hogy nem jó hazafi. Oh, mily pazar élvezet a nagyok nevében megtömni ezt a korgó magyar bendőt! Ime ezen kultusznak legújabb termékei: Győrből kapott a redakció egy röpiratot. Egyszerű papirlap, melyen egy szomorú és egy örvendetesebb nap dátuma van. Hangzik pedig ez, e hazafias kesergés medrében eddig jutva: »Oktober 6-ika . . . Menjünk el e napon a szentegyházba . . . De ugyan e nap estéjén tartsunk egy testvéries összejövetelt valamely nyilvános helyen, hol régi jó magyar szokás szerint halotti tort ülvén, néhány pohár bor múlett emlékezzünk meg halottainkról, azoknak erényükről és fenkölt lelkűkről. Egy szűkebb körű meeting leszen ez, amely Győrött az idén másodízben tartatik meg és amelynek mult évi emlékezete máig is él a résztvettek szivében (!) Mind a két áldozásra (?) meghivatik minden jó hazafi. A halotti tor a „ Vigadó

11 termében lesz . . .« Hogy Győr város a hazafiságban csak egy esztendeje tart velünk, korábbi dicsőségére szolgál, hogy pedig a 13 felkötött szabadsághős halotti torát a »Vigadó«-ban tartja, mutatja, hogy ezen régi jó magyar szokást egészen pratikusan használja. És ezeken úgy elgondolkozva kérdem tőled becsületes türelmes olvasó: lehet-e magyar vendéglős, ki a magyar nemzet múltján nem épül és nagyjainkért nem lelkesedik ? Magadnak felelj meg tisztelt betüfogyasztó ! — én meg azon tűnődöm, az én emberséges, jámbor elmémmel, hogy miért is neveztek el bennünket nagypipájú nemzetnek, ha kevés a dohányunk hozzá? Miért nem inkább nagy-gyomrú nemzetnek, melyhez elégséges történelmi alakunk van . . . Ipse. HÍREK. * A zsinati vizsgálatot f. hó 23-án sikerrel letették : Jábornik Ede, Jurik Jakab, Karács István, Minarik József, Niederma?in József, Pálmai P. János, Zsekó Károly. * Főegyházmegyei hirek. Nyugdíjaztattak : Nóvák Lajos, t. kanonok, volt fögymnásiumi hittanár és Kovacsovszky József volt ottóvölgyi plébános. — Wiedermann Károly ideiglenes hittanárnak neveztetett a budapesti V. és VI. kerületi fögymnásiumba. — Segédlelkésznek küldettek: Senigla József Ujvároskába, Drevenyák Gáspár Vedrödre, Juriga Nándor Pozsony-Virágvölgyre, Csulák Cyrill Tótmegyerre, Hajdusek József lazarista Komjáthra. — Dobrozemszky Henrik katonai lelkész hitoktató lett Budapesten a vakok intézetében ; Breyer István végzett theologus szintén hitoktató lett Budapesten. — Fieber Henrik tanulmányi felügyelőnek neveztetett az egyetemi ifjak otthonába Budapesten. — Németh Gérárd az erdélyi egyházmegyébe ment át; Gnisz Eduárd, Rajmund bencés a föegyházmegyébe fölvétetett. * Meghívó. Az Orsz. Magy. Cecilia-Egyesület ez évi IV. közgyűlését dr. Samassa József egri érsek ö nagyméltóságának kegyes engedelmével Egerben fogja tartani október 1—9-ig. A választmányi gyűlés fontos ügyeket vett föl a közgyűlés tárgysorozatába és előadóknak Küzdy Aurél egri cizt.-r. tanárt és Tornyay Ferenc csalai lelkészt kérte föl. Kérjük az egyházi zene iránt érdeklődőket, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. A jelentkezést kérjük legkésőbb szeptember 30-ig, hogy a kedvezményes vasúti jegyek érdekében eljárhassunk (a névsort és a kiinduló állomásokat mellékelnünk kell.) A közgyűlésen csak az egyesület tagjai birnak szólási joggal. A tagsági dij (évi 2 korona) beküldése után, azonnal megküldjük a tagsági jegyeket. Jelentkezni lehet: a megyebelieknek Pogátschnigg Guido főszékesegyházi karnagynál O. M. C. E. alelnöke Egerben; a kik a vasúti kedvezményt igénybe venni óhajtják, jelentkezzenek : a »Kath. Egyh. Zeneközlöny« szerkesztőségénél, Budapest VIII., Mária Terézia-tér 9. * Az esztergomi tanítóképző Pozsonyban. Szép és tanulságokban gazdag kirándulást rendezett a helybeli érseki tanítóképző tanár-testülete Pozsonyba, az ősi koronázó városba. Szerdán a déli vonattal indult el az intézet 37 növendéke Guzsvenitz Vilmos igazgatónak mint vezetőnek, s Csepreghy Gyula, Keményfy Kálmán, Klinda Károly és Mócsy László tanárok kíséretében. Dél-