ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-06 / 2. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. január 6. 2. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Ki az úr? Esztergom, január 5. (Dr. P.) Az első úr a föld hálán a rák volt; igy tanítja azt a tudomány s e ráknak neve trilobita volt. Furcsa világ lehetett az, melyben a rák, ez a reakcionárius rovar, a haladás élén járt; hajlandók volnánk meggyanúsítani azt az ösrákot, hogy úr-korában, mikor ö volt a természet termelő képességének tipusa, még nem tanult meg hátrafelé járni, nem tanult meg reakcionáriusnak lenni; ez a jeles szenvedélye talán csak később, szolga-korában ragadt rája. A második úr a föld hátán valami csigaféle néma állat volt, melyet ammonitának hívnak ; csont nem volt benne, hátán vitte házát, s ez az akkori kultúrának elég volt; a természet beérte a csigavérrel s abból boszszankodásra s fölhevülésre nem került. A harmadik úr a föld hátán egy kombinált szörny-alak volt krokodilból, óriás gyíkból, halból, delfinből, s ezeket saurusoknak hívták ; a természet magától elrémülhetett, mikor ez éhes fiainak iszonyú fogazatát s karmos kacsóit látta. A negyedik úr a föld hátán a vastagbörüek családja volt; igen tisztességes s mérsékelt érzületű növényevök, melyeknek késő ivadéka a jelenkor elefánlja és orrszarvuja, mint valóságos kis-Miskák pillanthatnak föl megtermett őseikre. Az ötödik úr a ragadozó állat, melynek szinte nem fogak, hanem kések nőitek ki állkapcsából; mindenféle macskák, hyénák, medvék. \ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A zene Bazilikánkban. Y Évtizedekre kiható tapasztalataim szerint Esztergom müveit közönsége a zene iránt különös finom müizléssel rendelkezik s azt minden alkalommal élénk érdeklődésével jutalmazza. A zeneművészek s a zenevirtuozok szívesen ellátogatnak Esztergomba, s mindig a legjobb fogadtatásban részesülnek s a lelkes részvét babérjaival koszorúzva megelégedetten hagyják el városunkat. De maga Esztergom is sokat foglalkozott zenével és szorgalmas műkedvelőink, főkép midőn a talán hálátlanul elfeledett Bellovics önfeláldozó tevékenységéből táplálkoztak, gyakran ritka műélvezettel kedveskedtek a zene iránt mindig melegen érdeklődő közönségnek. Esztergom ma sem közönyös a müzene. iránt. Kész az még áldozatokat is hozni, hogy valódi mesterek müveit élvezhesse. Részvétlenségről egy valamire való előadás sem fog panaszkodhatni. Azért meglepő, hogy az egyházi zenénk, melyet pedig tőlünk még a fővárosok is méltán irigyelhetnének, kellő méltánylásban nem részesül. Ennek, ugyhiszem, nem a részvétlenség, nem a bazilika távolsága s nem az esetleges rossz idöLaptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÍSZKA OTTO Kill. S ezek után gyors tempóban megjelent a hatodik úr a föld hátán: az ember. Isten hozta nagy-úr! Kihez van szerencsénk? Mi Ön? rák? csiga? saurus? vastagbörü? ragadozó? Ez alakokból, melyeket a természet kitapogatott a lehetőségek szürke világából, melyikből ragadt Önre legtöbb ? melyik ősével — bocsánat a darwinista kifejezésért — tetszik rokonszenvezni bensőségesebben? Amint jön — felelheti ez a legifjabb úr — én oiyan úr vagyok, hogy rák is, csiga is, saurus is, vastagbörü és ragadozó is lehetek ; sőt oly tökéletességre emelkedtem, hogy egyszerre is lehetek mindez. Elismerem ugyan, hogy ez a tökéletességem végzetes tökéletlenségem is, mely a visszaeséseknek nemcsak ajtót, de kaput is nyit; de nem tehetek róla s legfeljebb megígérem, hogy óvakodom majd, hogy dicstelen elváltozásokon át végre ki ne vetkőzzem formámból s visszafelé fejlődjem. A vajúdások s elváltozások a jó föltét dacára nagyon gyakoriak ; az élet oly körülmények közé hozza az embert, melyek közt megtörődik, átidomul ; kigyúrják belőle a formás, a harmonikus alakot, az erőt, a jellemet s hasonlóvá teszik nem az Istenhez, hanem azokhoz a mintákhoz, melyeket az Isten előhozott s próbaképen létbe hívott, hogy valamennyit összetörje, mert valamennyinél szebbet, jobbat teremtett az emberben. Az ember visszafejtik gyávaságból, erőszakból s utánozza a régi uraságok at, melyek előtte szerepeltek. Az első utánzat a rák mintának szól! Nem vagyunk-e mi rákok? hátrakúszó, járás az oka, hanem egyes egyedül, hogy a legtöbb műkedvelő, aki vallási kötelmeit más templomban rója le, nem is álmodik róla, hogy az egyházi zeneirodalom legjelesebb termékei mily meglepő szakismerettel érvényesülnek itt a bazilikában, mennyire tud zenekarunk behatolni a zeneköltő szellemébe, mily gyakorlottsággal, mily nemes ambitióval iparkodik a karnak minden egyes tagja maga részéről hozzájárulni, hogy a költő a közönségnek, s<aját nagyságában, méltóképen be legyen mutatva. S azt is gondolom, hogy sokan nem tudják, hogy a magasztos szertartásoktól ellágyult, áhítatra hangolt s minden szépre még fogékonyabbá tett szivre mily andalitólag, mily vigasztalólag, mily lélekemelöleg hat az ilyen egyházi zene, mert különben legalább a főünnepeken a műkedvelő közönség a bazilikát választaná ájtatoskodása helyéül s ép azért szívességet vélek tehetni az érdeklődő kath. közönségnek, ha az újévkor élvezett bazilikái zenérői néhány igénytelen szóval megemlékezem. E napon jeles Kerschünk megszólaltatta elődjét, a még mindig élénk emlékezetben levő hires zeneköltöt, Esztergom büszkeségét — Seylert. Kerschnek javára kell irnom, hogy Seyler 21-dik, az úgynevezett »jubiláris« miséjének méltó előadásához minden rendelkezésére álló erőt felhasznált s oly figyelmet, oly gondot fordított Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. gyáva rovarok? állami s egyházi életünk akárhány oly jelenséget mutat, melyben a rák ö kelmére ismerünk. A politikában is jelentkezik ez a rák-természet. Kibontottuk a keresztény elvek zászlaját, politikai pártot is teremtettünk az elvek talaján; neki buzdultunk sok helyen; de ime, nézzétek azt a rák-tempót, melylyel az »erején felül merö« hősök retirálni iparkodnak. — Egyházi életünk meg pláne ez egész állat-világban nem találhatna maga számára kifejezőbb »mintát«, mint a hátra toporzékoló rákot. Oda állítottak minket az autonómia folyóvizének partjára, de rosszul állítottak föl. A rák visszafelé mászik s igy történt, hogy a tisztelt kongresszus elmászott az autonómia megalkotásától; mély állami komplikációkat szimatolva, szerencsésen visszahúzódott az alkotásoknak folyó eleven vizétől. S kicsoda Széli Kálmán, ha nem egy újkori ammonita ? csigavér, aki bocsánatot kér s azután bölcsen túr. Kezdetben nem voltunk tisztában vele, most már mindent tudunk, azt, hogy a látszat mögött semmi sincs ; eszélyt, számító erö-összpontositást, ügyes kistajgerolást szimatoltak a jog, törvény és igazság nemzetközi lobogója alatt küzdtérre lépő államférfimban ; de ime a várakozás már eltűnt, az emberek ásítanak s a ragadozó macska-félék visszasompolyognak s odadörgölödznek dorombolva a félelmes vitézhez. Mert hogy vannak köztünk a ragadozó állatoknak nyomai, melyeket a »Szell« még be nem fujt; vannak politikai hagyományok, melyek az erőszakra, a saurusok szörnyreá, mintha csak saját legjelesebb müvével akarta volna magát a hallgatóságnál behízelegni. Legföllebb azt a megjegyzést tehetném, hogy Seyler ezt a misét valamicskével lassúbb menetben igazgatta volna. Kersch alig választhatott volna az év kezdetére alkalmasabb, megfelelőbb misét, mint Seyler jubiláris miséjét. Megmondom miért. A hivő közönség ugyanis az év reggelén vándorbotját az aggodalom bizonyos nemével veszi kezébe, hogy megtegye az első lépést bizonytalan jövőjébe. Annak a tudatában, hogy sorsa az idők Ura és Istenének kezébe van letéve, mielőtt útnak indulna, az égre tekint fel s ajkai rebegik a »Kyrie eleison«-t — »Uram irgalmazz«-t. Seyler jub. miséjének a Kyriéje mintegy a lélek e hangulatához alkalmazkodva oly sóhajszerü gyengéd hangocskákkal kezdődik. E »Kyrie« az egy magát fölötte gyengének érző, az életnek előre nem látott esélyei miatt aggódó, senki másban, mint egyedül Istenben bízó mélyen érző lélek csendes imája. S a kar, mintha valóban ezen felfogásnak akart volna hódolni, mindvégig megható gyengédséggel lehelte a »Kyrie« bájos akkordjait. Ki nem mondhatom, mily édes-kedves tápot nyújtott lelkemnek e szivlágyitó zene. Ily nemesítő benyomásokat semmiféle hangversenyen sem szívhat magába a lélek. A templomi