ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-02-10 / 7. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. február 10. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Farsang ellen. E8Zter{J0m, február 8. (N. M.) Közelednek a farsangi ünnepek; sok iskola szünetel; a korcsmában folyik a dinom-dánoni; az emberek esznek-isznak, táncolnak ... s a templomban megkérlelik az Urat a világért, melynek divatját ök maguk szolgálják. Nem tudom, hogy miért nem sikerült régen, a nyugati államok megalakulásának korában ezt a pogány szokást eltörülni; de erös a gyanúm, hogy nem nagyon erősen akarták ; elnézték testvéreiknek s önmaguknak is a pogány, mulató-kedvet. Itt-ott ugyan találkozni erös ellentállással s ravenai szent Péter rekedtté prédikálta magát; de az egész akció nem nagy sikereket ért el, mert a többi mulatott, ha sóhajtott is hozzá. Ily ellenmondásokkal tele van a világ ; akarunk is, meg nem is, s az ilyen akaratnak is nyögés a vége ; az ilyen akarat legfölebb beszél, de nem tesz, vagy ha tesz, abban nincs köszönet, mert nem következetesen, nem kitartóan teszi. Ily gyönge, kétszínű, következetlen a mi eljárásunk a farsang ellen. A farsangi vasárnapon hatalmas dikciót mondanak a papok a templomokban a farsang ellen ; azt ördög ünnepének s az emberiségre nézve károsnak jelentik ki s fölhívják a népet, hogy a hétköznapon a templomban ünnepélyes istenitiszteletnél megjelenjen imádkozni az eltévedt juhokért, de tényleg a rendszer neveli a népet a szent farsangnak becsbentarására, melynek aztán az a következménye, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Legények farsangolása egy nöi zárdában, Midőn még a katholikus hivek a negyven„lapi böjtöt igen szigorúan megtartották, a hamvazószerdát megelőző napon, a ma húshagyónak nevezett kedden, mérsékelt s kifogástalan vigalmak között mintegy a hús-étkektől való búcsúzásul bővebben lakmároztak. E szokás ellen még a pápáknak sem volt kifogásuk, söt megengedték, hogy Rómában az Angyalvárról ágyúlövések jelezzék a vigan eltöltendő napot. Később az emberek telhetetlensége kiterjesztette, kitágította a vígság ezen óráit napokká, s ma már háromkirályok napján kezdődik s húshagyó-kedden végződik a »carneval« búcsúzás a hús-evéstől; holott a búcsúzók, illetve farsangolók, legtöbbjének tulajdonkép nem is volna oka búcsúzni a hústól, melyet ök a böjti időszakban is csak olyan bőven fogyasztanak, mint az év egyéb napjaiban. Az emberi telhetetlenség nemcsak megnyújtotta a farsangot, de példát véve a pogányoktól, kik épp ezen időtájban majd Bacchus a bor-isten, majd meg Pan, a nyájak istenének tiszteletére igen kicsapongó mulatságokat rendeztek, a keresztények is mindig többet, meg többet megengedtek maguknak a mulatságból és a vendégeskedésből; mig ezek is sok helyen nemtelen tobzódás- s kicsapongásokká fajultak. A hetvenes években egy húshagyó-kedden Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hogy az ember találkozik együgyű lelkekkel, kik áhítattal beszélnek a »szent farsangi ünnepekről.« S ugyan ki neveli az embert ez »ünnepek « megtartására? neveli az élet, csábítja a világ, sugalja a rossz természet, de mindenekelőtt a farsang tiszteletére nevel az iskola, nem az állami, hanem a felekezeti. Az állami népiskolákban s állami gymnasiumokban nem farsangolnak, de a felekezeti népiskolákban az szent ünnep; húsvét, karácsony után a farsang a legnagyobb ünnep ; akkor lehet inni-enni; iskola nincs négy álló napig; kijut a jóból itt is, ott is, s hegyibe iskola helyett a korcsma felé húzódik az élelmes ifjúság. Ilyen a régi szokás, még pedig igen kellemes szokás nem annyira a gyerekeknek s diákoknak, mint inkább a tanitó és tanár uraknak ; most már tradícióvá csontosodott s oly nehéz azt megtörni, hogy beleképzeljük magunkat a kellemetlenségeknek egész özönébe, melyek ránk szakadnak, ha reformátori kézzel nyúlunk a szent farsanghoz. De végre is hozzá kell nyúlnunk, mert a felekezeti iskolák erkölcsiség szempontjából már csak nem maradhatnak az államiak mögött s ettől eltekintve azért is kell a farsangot az iskolákból kiirtani, mert észszerütlen dolog, hogy a világ bolondos és mulatós kedvének egyház és iskola engedjen s hagyja befolyásoltatni a gyermekek kedélyét a dévajságnak és léhaságnak hivatalos elismerése által. Egyház és iskola farsangot ne ismerjen, viszonyba a .korcsmázással ne lépjen s ez undok szokásának semmifélekép ne engedjen. az esztergomi kerek-templom körül járván, a doroghi-út felöl egy temetéshez hasonló szokatlanul népes menetet vettem észre. Jól kivettem távolból a keresztet s a koporsót is, de a gyászoló nép ordítozása sehogysem felelt meg az egyház gyász-énekének. A menet hozzám közelebb érvén, megbotránkozással láttam, hogy a kereszt nem egyéb egy magasra emelt fagereblyénél, a füstölő zsinegre akasztott fazéknál, a hat suhanc által vitt teknöből pedig egy kéz emelkedett ki vörös borral töltött üveggel, melyből a halott jókorákat hörpintgetett. A gyász-ének pedig tréfás búcsúzásból állott a farsangtól. Meg nem rovom többé a mulatozás ezen módját, régen történt már, csak azt jegyzem meg, hogy a teknőben fekvő ép, egészséges halottat még azon év folyamán tényleg eltemették, miben sokan Isten ujját látták. Nem rovom meg mondom ez esetet, csak említeni akarom, hogy mig legtöbb helyen a régi pogány szokásokhoz hiven, kivált az alsóbb néposztály a hosszúra nyúlt farsangi időn át sok mindenféle költséges, sokszor az egészségre nézve veszélyes, lélekrontó mulatságoknak hódol, addig tudok, de sajnos csak egy helyet ismerek, ahol a régi hagyományos szokással teljes ellentétben a felserdült ifjúság a farsangi napokat nem a pillanatnyi, nem a muló, nem a látszólagos, de valódi és állandó boldogI ságának biztosítására fordítja. Ha az ember Párkány-Nána-Ersekujváron át Nyitra-Ivánkáig halad vasúton, egy termékeny dombon át félóra alatt egy katlanban elterülő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Egyesek természetesen ily megrögzött szokás ellen nem igen léphetnek föl; azt a hatóságnak kell tennie. Csak az sajnálatos, hogy az ilyen tisztán erkölcsi érdekben is a reformátori törekvések a ministeriumok s nem a konzisztóriumok felé kacsintanak. Fölszólítják a belügyminisztert, hogy szigorúan tiltsa be a falvakban divó azt a szokást, mely szerint a fiatalság a farsangi költségek fedezésére házról-házra élelmi szereket és pénzt gyűjt és kicsikar s vigye keresztül azt a méltányos elvet, hogy kiki saját költségén mulasson. Fölszólítják a pénzügyminisztert, hogy a három napig tartó táncmulatságot nem egy, hanem három különálló táncmulatságnak tekintse s az illetéket a szerint rójja ki. Fölszólítják végre a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy rendelje el szigorúan a három farsangi napon át az előadások pontos megtartását s hivja föl az egyházi hatóságokat, hogy saját iskoláikban is hasonlókép járjanak el. Ha a miniszterek tényleg megtennék ezt, amit a farsang halálos ellenségei ajánlanak, lehetséges, hogy csökkentenék legalább némileg a farsangolási dühöt; különben csökkenti ezt már hathatósan a szegénység is, jobban mint a három különálló mulatságért járó illeték. Ez az a vas-lánc, mely lefogja a finomabb, erkölcsi motívumokra nem hallgató szenvedélyeket; a zseb lapulása sorvasztja el a sziveket s óvja meg a mámortól a fejeket. Amit ezenkivül az iskola tehet, azt meg kell tennie, bár állásfoglalása a farsang ellen inkább a becsület dolga, mint a hasznosságé ; jelzi az irányt az életben, ha a közvetlen célt nem is éri el. községbe ér, melynek neve Ürmény. Ezen termékenységére és fásítására nézve Felső-Olaszországra emlékeztető kies helyen fekvő község ifjúsága nem táncol, nem vendégeskedik, nem duhajkodik s mégis boldogabb, sokkal boldogabb a legpajzánabb farsangolóknál. Van idő a farsangban, midőn néhány szolgán és szolgálón kivül az egész ifjúság eltűnik és három napon át nem mutatkozik. Legföllebb, ha az ember hajnalban lesbe állna, észrevenné, hogy a legények és a hajadonok siri csendben, nem szerint külön csoportokba osztva egy ház felé törekesznek. Késő esti órákban ismét oly csendben, s némán mint jöttek, szerényen, mintegy magukba szállva térnek szülői házukba vissza. A legszükségesebb házi teendőiket elvégezve, a nélkül, hogy szót szóltak volna, vagy hogy őket valaki e némaságukban zavarná, nyugalomra sietnek, hogy másnap hazulról ismét eltűnjenek s az emiitett házat benépesítsék. De lássuk, mit is csinálnak e házban ? Farsangolni nem farsangolhatnak, mert e ház is a három napon át oly néma, mint a sir. Játékról, táncról, mulatságról szó sem lehet. E sorok írójának módjában volt a házba sok éven ily alkalomkor bejuthatni s azt vettem észre, hogy a két nagy teremben elhelyezett ifjúság bár 3 napon át hallgat, igen-igen jól érzi magát. A nyugalom, a megelégedés, a háboritlan benső vidorság kiül arcukra, s ha nem mondanák is, egész kedves lényükről leolvashatja az ember, mily boldogító hangulatban van itt mindegyike. Ugyan