ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-25 / 52. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÍK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. Az örök Bethlehem. Esztergom, december 23. (Dr. P.) Mily feledhetlen, csodálatos kép ez a mi karácsonyi Bethlehemünk; mily vonzó és bájos jelenet az isteni gyermek az istáló jászolában! Ki gondolt valamikor szebbet s édesebbet ? Igen, szép, szép ez a mi Bethlehemünk, szép mint az Istennek szerető gondolata, — szép mint a kis Jézus álma, — szép mint az angyalok éneke s a gyermeki tiszta lelkek öröme! Ezt a Bethlehemet közülünk mindenki a gyermek elragadtatásával s áhitatával nézi; a gyermeki hit s öröm szineivel van az lelkünkbe festve; édes anyánk festette oda s a szinek azóta sem fakultak meg; az élet nem törülte le, nem vetett árnyat rájuk; a szent éjnek csillagai nem halaványodtak el s egyre édesen cseng a glória, mintha ezüstharangok csengése volna. Valóban örökké szép és kedves a bethlehemí szent éj! Igy akarta ezt az Űr! E gyönyörű, mélységes, fölséges képben mutatkozott be nekünk ; igénytelenségének s szeretetének e páratlan jelenetében állította föl emlékét s gondja volt rá, hogy az emlék ne pusztuljon, hanem örökké éljen az emberi lelkekben. Tehát a bethlehemi éj a szerető Istennek örök, szép gondolata! Teremtő, művészi, alakitó lelkének müve! Nézzétek e mesteri kezet, hogy mit alkotott barlangból, jászolból, álomból, éjből, csillagfényböl, télből, zörgő avarból ? alkotott az evangéliumnak s a megtestesülésnek keretet; alkotott gondolatainak s szeretetének remek kifejezést s ráöntötte báját, kel lemét és évezredek óta nem törlődött e képről az Isten kedvtelésének s az emberi sziv vigaszának olaja. De a kép nemcsak szép, hanem fölséges is. Amit az ember a gyermeki hit szemeivel néz, attól a bölcsnek szeme lábad könybe; mert nemcsak kellem és báj van e képre kiöntve, de mérhetetlen erö van bele fektetve; erö, mely a csillagok közé nyúl s az időknek új kikezdését nyitja meg; erö, mely új registert húz ki a szférák zenéjében, új világot teremt a szellemiekben s gondolatban, erkölcsben, kultúrában, művészetben, életben, öntudatban, fejlődésben, erényben, haladásban s boldogulásban megújítja a vénhedt földnek szinét! Mindezt a bethlehemi gyermek kacsója eszközli; épit s ront világokat. Azért jött meg most, most mikor a Caesar összeirja a föld lakóit; ez a kis Caesar, az uj világ királya, teszi rá a jegyzökönyvekre kezét s az összeirt földkerekséget lefoglalja maga számára! Most, mikor a római sas a világ fölé terjeszti ki szárnyait, hogy oltalma alatt éljenek s nyögjenek, megjelenik a gyermek Jézus képében a világot oltalmazó és megváltó hatalom, melyről Mózes irja, hogy mint a fellegek királyi sassá leereszkedett s szárnyaira vette a porban vergődő világot. Most, mikor a görög szellem a római politikával kezet fogva lenyűgözte a nemzeteket s egy erőteljes, buja őserdővé változtatta a népek világát, melyet babona, mithosz, költészet, élvezet s művészet virágos lepellel takart ugyan, de az áthatlan sűrűségnek fenekén mocsár volt s kigyók s bazilizkusok tenyésztek benne : most az élet s a történelem Ura beleállt az idők folyamába, reá csapott a hullámokra s uj idöszámitást, uj történetet kezdett ki. Valóban a betlehemi barlangból szakad ki az uj idők folyama s nemcsak angyalok lebegnek a lejtök fölött, hanem a barlang szikláján ott üli a történelem s új lapot fordit, hogy új történetet kezdjen meg s a sziklafalára rávési az új évszámitás jegyét: az egyet. Krisztus született; vége a régi világnak; uj világ veszi tehát kezdetét. Veszi, de mikor hódítja meg az az uj szellem a régi világot? Leborulva a jászol előtt mondjuk: jöjjön el országod. A lelkünk sir bele ebbe az imába, ebbe a forró vágyba, hogy jöjjön el országod, ha már magad megjöttél! Mert csak nem jöttél király-létedre ország nélkül? vagy száműzött, földnélküli királykép akarsz-e köztünk élni s járni? Nem, nem; biztö!^ hogy országod van, hatalmad van; terjeszd ki hát ez országot, ez uralmat mi reánk. Csakhogy Bethlehemed maga adja e tépelődő kérdéseimre a feleletet. A te Bethlehemed éjben s fagyban áll. Az éjbe álltál bele, mert neked missziód az éjhez van! Téged a sötétség ingerel. A te palástod az" éj, mint az örvényé! Te csak azoknak szemében csillansz meg mint mennyei fény, akik a világnak, a végtelennek, a bűnnek, a nyomorúságnak, a megváltáshiánynak éjjét AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Karácsonyfa. Hófehér ruhában jött el a kis Jézus, — Gazdagabb e kisded, mint valaha Krézus ! Sok kincse volt ennek a gazdag királynak, De még sokkal több van a kis Jézuskának. Nincsen annyi csillag fent a magas égen, Mint amennyi kincs van az ő kis kezében ; Mindegyike oly szép, olyan kivánatos, Hogy azokból választani nagyon bajos. Tündérfényben uszó ragyogó szép ágon Ott van minden, mit csak láthat gyermekálom. De tán ily gyönyörűt álmodni sem lehet, A kis Jézus hozhatott csak ily kincseket. Felderül az apa komor arculatja, Az ártatlan öröm őtet is meghatja, S a köznapi élet ezer baja, gondja Lelke békéjét ma nem bántja, nem rontja. Az édes anyának szemében köny ragyog •, Az égnek peremén szikrázó csillagok, Miként ezek, ugy a jó anya könyei, Egy rejtett menyország fénylő hírnökei. Az ő kebelében annyi sziv dobog ma, Ahány kis gyermek áll körötte mosolygva, S e sziv mindegyike telve boldogsággal, Mint bőven termő fa tavaszkor virá Elosztotta minden kincsét a kis Jézus, Gazdagabb volt Ő, mint valamikor Krézus. Es most, ó, nézzétek — végtelen szegényen Ott pihen szent Anyja szűztiszta ölében. Ti, kiknek bőven juttatott a kincsekből, Ne feledkezzetek meg a szegényekről! Aki a szegénynek Jézus nevében ád, Karácsonya lesz az örök életen át. Ács Ferenc. Békesség földön az embernek. Irta: Fieber Henrik. Az Istenhegy oldalából barátságos épület tekint le Budapestre : a keresztény iskola-testvérek fiú-nevelő intézete. Nyáron paradicsomi környezetben az életvidám gyermek-sereg, vidáman trillázó pacsirta-rajhoz hasonlóan veri fel a hegyoldal csendjét, télen pedig a kedves házban a szeretet melege enyhiti a fagyosan pompás téli kép zordonságát. Eleven élet lüktet e kis intézet falai között mindig; ma azonban különösen lázas öröm bizsereg a kis fiúk testében, .lelkében: karácsony első napja van. Mennyi ábránd, álmodozás, epedő sóvárgás között teltek el az utolsó napok: és ma végre mehetnek haza a karácsonyi ünnepekre. Mindenhol jó, de legjobb otthon, ezt a népszerű filozófiát senkisem tudja úgy átérezni, mint a gyermekek, ha fülükbe cseng : haza megyünk, — szemük vidámabban ragyog, arczuk hamva rózsásabb árnyalatot ölt, kis kezeiket pajzánan verik össze; mintha villamos-áram futná át minden porczákujat, remegnek az örömtől. Hát még ha a bűvös karácsonyfa előre veti fénysugarait, ha a jóságos anyai arc áttetszik az illatos fenyö-galyakon ! Zakariás testvér, kit hatvan év súlya csak tapasztalatban tudott megterhelni, de örökké mosolygó arcára még ráncokat is alig tudott vonni, gyermekded örömmel és fiatalos kedélylyel gyűjti a fiúkat a harmonium köré, hogy ujjongó örömük dalban törhessen ki. Ujjait a billentyűkre teszi, rezgő bariton hangjával megkezdi az éneket: »Dicsöseg mennyben az Istennek.« ötven kis torokból lelkesülten tör ki az ős-régi dal, mely minden karácsonykor felemeli az ifjú és agg sziveket. Gondolatuk messze kalandozik már, de ki vehetné tőlük rossz néven ? Legnagyobb része haza készül, türelmetlen vágyuk gyorsabb a vonatoknál. Nem csoda tehát, hogy Zakariás testvér játékát nem kisérik szokott figyelemmel, s az ének zeng lelkesülten, de nem hibátlanul. A megváltó csengetyü is megszólal, s a gyermekek nagy zajjal tódulnak ki a tanteremből, ki a háló-szobába, hogy csomagjukat rendbe hozzák, ki a vendégszobába, hogy megnézzék, eljöttek-e értük. A konyhába is kimegy egynéhány, hogy az általánosan kedvelt szakácsbácsinak elmondhassa karácsonyi reményeit, vágyait, az pedig derült képpel és jó szívvel hallgatja csevegésüket. Vannak azonban olyanok is, akik nem készülődnek haza, mert nincs orthonuk. Árva fiúk, akiket vagy a könyörtelen körülmények, vagy egyes jótevők hoztak a testvérekkez. De azért a lelkesedés, öröm, náluk sem kisebb, mint haza készülő pajtásaikban. Nem ismerik az otthon melegét, nem az anyai csók méz-édességét, de a jó Isten kárpótolja őket, és az intézetben