ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-15 / 51. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. december 15. 51. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Létezik magyar liberaliz­mus is?! Esztergom, december 14. (Dr. K.) Ugy beszélnek és irnak a »ma­gyar liberalizmus«-ról, mintha bizony magyar, német, francia meg egyéb liberalizmus is létez­nék, és a magyar liberalizmus valami közép­európai különlegesség volna. Amint nem létezik magyar bűn és német meg francia bün, hanem egy a bün mindenütt, úgy csak egy a liberalizmus is; ahol van, mindenütt egy, azaz veszedelmes, ragályos kolera. »Hogy a magyar liberalizmus nem olyan veszedelmes«, igy feleltek a minap a főrendi­házban több oldalról Zichy Nándornak, a katholicizmus vezérének, mikor a szabadelvű fölirati vita alkalmával a liberalizmus fölötti aggodalmának adott kifejezést. »A magyar liberalizmus nem olyan, mint a minőnek ki van kiáltva, nem katholikusellenes, vallás­ellenes, meg pláne atheus, dehogy!« És ezekután következett a hires miniszter­elnöki definitio ex cathedra a liberalizmusról. A magas miniszterelnöki meghatározásból azon érdekes részleten kivül, hogy »a liber rálizmus összekulcsol, általánosit, visz és élteta, főkép még az cseng fülünkben, hogy a liberalizmus azon van, hogy »adassék neg minden ami az emberé, ami a jogé, imi az államé, ami az Istené és ami a vál­ásé. « Igazán szép szavak. De elhiszitek ezt nagyar liberálisok és nem liberálisok? Éltű­zitek, hogy legalább is a magyar liberáliz­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Tele van a szivem . . . Tele van a szivem keserű panaszszal, S még csak egy haldokló sugár sem vigasztal • Dalba se önthetem, szavát sem találom, De ha megtalálnám sirva fakadnátok Szomorú nótámon. Kinek valamikor nagyon, nagyon régen Az utolsó köny is fölfakadt szemében, Szivéből fakasztna most újat e dalra, S mig végig nem sírná, nem tudná maga sem, Mennyi a bánatja. Csak az én szemeim maradnak szárazon, Csak én nem sirhatok a szörnyű bánaton \ Mintha könyeimnek árja kevés lenne, S félnék, hogy szivem a könyezetlen bútól Kétfelé repedne. Estéli András. Multunk emlékei. A szentgyörgymezei kath, olvasókörben felolvasta : Perger Lajos. Régi idők tudósa monda: »Bejarhatod az egész világot, akadsz majd bástyák, királyok és tudomány nélküli embertelepekre: de oltárok, templomok és istenitisztelet nélküli népekre nem Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. mus olyan ártatlan, beojtott, szeliditett fajta volna? ? Kérem, annyit mi is értünk a kertészet­hez, hogy az a fa, amelyen vadalma, vad­körte, söt mérges gyümölcs terem, az nem lehet nemes fajtából való. Mit termelt eddig a magyar liberalizmus? Nézzük. Főkép az egyházpolitikai dolgok vannak fölszinen, azo­kat vegyük. Menjünk sorrendben. A magyar liberalizmus először is detro­nizálta 1848-ban a kath. vallást, letaszította a nyolcszázados törvényes államvallást a bevett felekezetek közönséges sorába: a királynőt degradálták a közönséges nők közé. Ugyanakkor megszüntették a privilégium fori-t, azaz elvették az Egyháztól a papság fölötti bírósági joghatóságot, melyet 800 éven keresztül gyakorolt. Hát kérem ez is megadni a jognak, és pedig itt a 800 éves jognak, ami a jogé; vallásnak, mi a vallásé? Azt igenis érti a katholikus politikus is, hogy néha el kell tűrni a kisebb rosszat a nagyobb rossz elke­rülése végett, más szóval, ha szükség, elvi­selni a kisebb rosszat. De 48-ban mi szük­ség volt arra, hogy a magyar állam eltaszí­totta magától 800 éves törvényes királyi hitvestársát? Nem a szükség döntött, hanem tudvalevőleg az a liberális elv, hogy elvá­lasztani az egyházat az államtól, az államot az egyháztól; és az a másik elv: a mai műveltség és haladás megkívánja, hogy az államot vallásra való tekintet nélkül kell kormányozni, vagy legalább is az államnak nem szabad különbséget tenni igaz és akadhat senki.« Ezt a régi kor tudósa monda, de az ujabb idők tudományos buvárlatai csak megerősítik. Ha felássa a kutató a földet, talál eltemetett várost, abban oltárokat, templomokat, tanujeleit annak, hogy bármikor éltek, bárhol laktak az emberek, bár mennyire voltak egy­-mástól időre és helyre nézve elkülönítve, abban mindnyájan megegyeztek, hogy egy felsőbb lény­nek gondolata, akitől az ember függ, a neki tar­tozó tisztelet, a jövö élet mindegyiket foglalkoz­tatta, szóval vallással az emberiség mindig birt, ennek szükségét mindig érezte. A bálványokat imádó pogányok is keresték az Istent, szolgálni akartak neki, de utjokban eltévedtek. A vallás benne van az ember természetében, nem szár­mazik az valamely külső okból. A népek legré­gibb története, egyszersmind a vallás törtenelme; a vallásos hit és istenitisztelet, a népek erkölcsi életével szoros összeköttetésben van. A milyen volt valamely népnek vallása, olyan volt élete, gondolkozási módja; igy természetesen más a po­gány és más a keresztény élet. A vallás az em­ber egész életére befolyást gyakorol. A legbölcsebb törvényhozók elismerték a vallás szükségét, törvényeiknek legnagyobb biz­tosítékot, szentesítést a vallásban kerestek, tor­vényeiket Isten oltalma alá helyezték. Országok és nemzetek mindig annál erösebbek és virágzób­bak voltak, minél nagyobb becsben tartották a vallást és a vallásos intézményeket. Nemzetek hanyatlása, birodalmak sülyedése, bukása, zűr­zavar, bomlás, fölforgatás és minden becsületes érdek sérelme abban a perczben vette kezdetét, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. hamis vallások között. Ezek a 48-nak val­láspolitikai elvei, amelyeket a Syllabus* az 55. és 77. pontban és a hozzácsatolt Quanta cura Encyclica az 1. pontban kárhoztat. Hogy elvették az egyháztól a priv. fori-t, azt a Syllabus 31-ik pontja kárhoztatja. Most következik a 67-ki törvény, amely a vegyes házasságokból származott gyerme­kek vallásáról rendelkezik és az áttérésekről. Ez a törvény először is az egyház belügyeibe való avatkozás. Másodszor ez a törvény az egyházi törvény fölé helyezi önmagát. Harmadszor egyenesen Isten ellen vét, aki nem teszi semmiféle államtól füg­gővé, hogy kit legyen szabad megkeresztelni és az egyházba fölvenni. Ez a törvény a Sylla­bus 19., 20., 42. és 44. pontjaiban van kárhoztatva. A 67-iki törvényből következett 1890­ben az elkeresztelési üldözés, a bírságolás és herce-hurca. Lám, mennyire igyekszik az ártatlan magyar liberalizmus megadni Isten­nek mi az Istené, és a vallásnak, ami a vallásé! A magyar liberalizmus büntetéssel sújtja azokat, kik inkább engedelmeskednek Istennek, mint az embereknek, tehát régi vallásellenes csapáson jár. A magyar liberalizmus nemes fájának legújabb termése a polgári házasság, vallás­szabadság és felekezetlenség gyönyörűséges törvényei. Ezek természetesen szintén meg­adják mi az Istené, és mi a vallásé. * A Syllabus tudvalevőleg az a hires pápai körirat, amelyben IX. Pius pápa legfőbb egyházi tekintélyével ko­runknak legfőbb tévtanait röviden összegezi, rosszalja, el­itéli és kárhoztatja. Megjelent 1864. dec. 8-án a Quanta cura Encyclica kiséretében. amelyben a vallásos érzetet aláásták s az erkölcsi­séget megvetették. A társadalom ellen tör, ki megtámadja a vallást. Hol vallásosság uralkodik, ott teremnek a polgári erények ; ellenben a val­lásos érzet csökkenésével vész a becsület, a köz­jónak önzetlen támogatása; hazugság lesz ott a hazaszeretet, melyet folyton emlegetnek az ön­javukat kereső sivár lelkű emberek. Rég mondotta egy nagy államférfiú : »Val­lás és erkölcs legbiztosabb támasza a közjólét­nek. Nem hazafi az, ki az emberi boldogság e hatalmas oszlopait aláássa.« Nincs a vallástalan emberekben igazi benső érzés, nincs előttük semmi szent, nincs azoknak szükségük se tem­plomra, se hazára, oda mennek, ahol könnyebben élhetnek, áldozni, küzdeni az igaz ügyért soha­sem fognak. Belátta szent István a vallás nagy erejét az egész emberiségre s azért, hogy nemzete a mű­veltebb népek között helyet foglalhasson : beve­zette őket a katholikus egyházba, megtérité őket a keresztény hitre. Amint a magyar nép keresz­ténynyé lett, reá lépett a művelődés útjára. Itt fejünk felett Esztergom vára, a magyar Sión, hol első szent királyunk született és megkeresz­teltetett. A szülőhely iránti szeretet s azon kö­rülmény, hogy Esztergom volt akkor a magya­rok uj hazájának legelőkelőbb városa, ez vezette reá sz. Istvánt, hogy a magyar katholikus egy­ház főpapjának székhelyévé e várost tegye. Esz­tergom neve még a rómaiak idejéből származik. A Dunát a rómaiak Isternek, a Garamot Gram­nak nevezték, e két folyó itt előttünk egyesül-

Next

/
Thumbnails
Contents