ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-08 / 50. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. december 8. 50. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A néppártról. Esztergom, december 7. A »Magyar Allam« december 3-iki számában egy cikk jelent meg dr. Laurán Ágostontól, az ismert nevü tudós és tekintélynek örvendő írótól. A néppárt orgánuma a cikkre nem reflektált, jóllehet úgy a néppárt, mint a lapja ellen merész vádakkal lépett fel a nevezett iró. S ezt nagyon helyesen tette. Mi cáfolatot Laurán dr. állításaira sem a párttól, sem lapjától nem vártunk, nem pedig azért, mert ott, ahol tettek és tények beszélnek, szavakra nincs szükség. Laurán dr. cikkének vádszerü tartalmára legjobb, legcsattanósabb cáfolat a párt múltja és jelene. A néppártnak dr. Laurán cikke fölött való napirendre térése azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy mi, kiket a Cicero pro domo sua vádja nem érhet, ne reflektáljunk azokra. Mert hátha vannak emberek, kiket Laurán dr. cikke gondolkodóba ejtett, s akiket a tekintély hamis felfogása még útvesztőbe is csalhat. Első kifogása Laurán dr.-nak az »Alkotmany« ellen szól. Ez magában véve nem nagy dolog, nem is újdonság, söt igazságtalanság sem volna, ha a kifogás nem az »Alkotmany« cikkeinek katholicitására vonatkoznék. Laurán dr. annyira kevésre becsüli az »Alkotmany« katholicitását, hogy annak valóban katholikus szellemű cikkeit (mert megengedi, hogy ilyenek is vannak) csak a mai »torzképek értékes keretének" tartja. Valóban bámulni fog a nagy világ, hogy a sötét reakció, a klerikalizmus, a fanatizmus orgánuma ellen egy egyházi dignitarius AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Véletlen mögött a Gondviselés. Irta; Filó Károly. Csendes beszélgetésben ültünk a nyiló akácfa árnyában, midőn egyszerre csak közénk toppant Berci barátom. Kissé szeleburdi ifjú, de őszinte jó barát, kit mindenki szeretett, de főleg a nők, mert ő tartotta őket újdonságokkal. Épen azért, mert szerették és mert ily módon mindenhol szivesen látták, — mindent megtudott. Láttam rajta, hogy most is valami érdekes mondani valója van, mert izgalmában észre sem vette vendégemet : Weér nyugalmazott kapitányt és nejét, kik néhány hétre a falusi nyugalmat keresték fel. — Kolosszálisán érdekes dolgot mondok — lihegte, alig törődve azzal, hogy bemutattam. — Képzeljék csak, Dombi nősül és a mi a fő, menyasszonya kérte meg. Azt mondta szüleinek, hogy neki más nem kell, csak az orvos, ki oly ügyesen és gyengéden húzta ki a fogát, nagy fájdalomtól mentve őt meg. No, egy foghúzás által feleséget szerezni, . . . már mégis csak hallatlan . . . Aztán azt tartják, hogy szerelem fűzi egybe a sziveket . . . Hiszi a pici . . . mikor fog is összehozza őket. . . Szeszély, semmi egyéb, szeszély . . . Ki tudja, még meddig filozofált volna, ha az öt kedvvel hallgató Weér vendégem nyugodt megfontolással közbe nem szól: Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. a katholicitás szempontjából emel kifogást. Nagyon sajnálom, hogy az iró nem sorolta fel, vagy legalább távolról nem célzott ama cikkekre, melyeket nem tart kifogástalanul katholikus álláspontoniaknak, mert igy nincs mit megvédenem. Puszta, üres állítással szemben a védekezés, a bizonyítás nemcsak nem kötelesség, de nem is lehetséges. Hiszen igy még arról sincs sejtelmünk, hogy dogmatikus, egyházjogi, vagy erkölcsi megcsuszamlásokra gondol-e Laurán dr. De nemcsak a párt orgánumát nem tartja Laurán dr. elég katholikusnak, de magát a pártot sem. Szóval vádja a párt ellen ugyanaz, mi a lapja ellen volt. A néppárt elveit, programmjainak pontjait, az álláspontját kifogásolja katholikus szempontból. Hogyan és mennyiben? Csernoch dr. képviselő november 26-ki beszédében, csak úgy, mint a néppárt két pontjában — melyek a felekezetek jogai tiszteletben tartását foglalják magukban — a vallási indifterentizmus veszedelmes magvát látja. Valóban egyszerűen rémképeknek neveznök e látomást, ha nem egy tudós s tiszteletben álló egyén látná azokat. Vagy tán a rémlátomások még itt is divatban vannak? A néppárt az indifferentizmus képviselője, igy hangzik a vád. Szegény néppárt! Szegény »Alkotmany«! Hová jutottál? A sötét ultramontanizmus lovagjaiból — még a Times világlap is igy nevezte a napokban — egyszerre a felvilágosodás hősei bontakoznak ki. Akik eddig lelkük minden erejével, tettük minden mozzanatával a katholikus ügyek, a keresztény politika érdekében dolgoztak, azokat Laurán dr. az indifferentizmus terjesz— Téved barátom. A világ az ily gyors elhatározásokat szeszélynek bélyegzi, pedig ki mélyebben tekinti a dolgot, a gondunkat viselő Teremtő útmutatását látja benne. Maga összetéveszti az alkalmat az okkal. A szív érzései ismeretség folytán fejlödnek; de az ismeretség keletkezéséhez alkalom kell. Sokszor igen kis csekélység elegendő az alkalom megteremtéséhez, mint a jelen esetben is. A fájdalom az orvoshoz vezette a hölgyet, — enélkül ki tudja, találkoztak-e volna ? S csakis az ismeretség fejlesztette sziveik érzéseit . , . Az ember soha sem tudja, mily csekélység, nem várt kis véletlen lesz ennek okozója . . . Magamnál is úgy . . . hirtelen elhallgatott. — Ejnye urambátyám — szóltam hozzá. — Felkelti kíváncsiságunkat és elhallgat. Pedig Berci barátomat oktassa ki és adja elö, mibe belekapott. A többiek is kérték. — Huszonhét éves voltam — kezdé Weér rövid gondolkozás után, — midőn első arany csillagom mellé odavarattam a másodikat. Ezredünk ez időben egy-két hete hogy B . . . n állomásozott, örömöm nagy volt; társaim osztoztak benne. Huszonhét év, s máris főhadnagy ! Boldogságom azonban még fokozódott. Bajtársaim ünnepélyt rendeztek tiszteletemre. Magam, mintha mitsem gyanitanék, inkább pedig azért, hogy jelenlétem ne zavarja őket előkészületeikben, — kisétáltam. A vidék fensége megragadó volt. A elragadtatás hatása alatt gondolataimba mélyedve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. tőinek, a katholicizmus veszélyeztetőinek, a »protestantizmus szekértolóinak« nevezi: Ezer szerencse, hogy a kereszténység e bátor harcosai nem püspöki és kanonoki kegyek- és szemek-, nem jutalmak- és elismerésekért harcolnak, mert különben ezekután a leszerelésüket várhatnók. Ellenkezőleg tudják, hogy az igazság utján járnak; érzik, hogy ha emberek lévén, néha tévednek is, de a legszentebb eszmékért s feladatért önzetlenül, lelkük sürgető szavát követve álltak ki a küzdőtérre, tehát ök csüggedni nem fognak, dr. Laurán Ágostonok őket utjokban megállítani nem fogják. Erösebb hatalom, a belső meggyőződés, a tiszta szándék, a kereszténység, a haza, a keresztény Magyarország szeretete élteti és serkenti őket munkára. Laurán dr. még a pápai áldással is előjön. Pedig ez nagyon szerencsétlen gondolat. A néppárt, ha örömmel vette is a pápai áldást, s ha lelkesedéssel emlegette is a pápa kitüntető magatartását Zichy Nándor gróffal szemben, abból politikai tökét nem akar kovácsolni. Csak annak dokumentálására hirdette örömmel, hogy a szent Atya tiszteli törekvésünket. Laurán dr. azonban a pápai áldást máskép fogja föl. Ö, ugylátszik, ebbe helyezi a katholikus politika lényegét. Kérem ne quid nimis. Ép a pápaság mindenek felett való elsősége, ép az, hogy a pápa a kereszténység közös feje, ép az hozza . magával, hogy a szent Atya a politikába elegyedni nem fog, országok belső politikai ügyeibe vezérül fel nem lép. Én az igazat megvallva, ezzel a pápai áldással való argumentálását, s annak oly messzire haladtam a sürü, illatos és balzsamos levegőjű fenyvesben, hogy hirtelenében tájékozódni sem tudtam hollétem felől. Köröttem madár zengett; a zöld tülevelek között káprázó csillámként tört át a sziporkázó napsugár; szivemben öröm lángolt, boldogság rezgett, — nem is igen törődtem nagy elönyomulásommal. Haladtam, bolyongtam, — mig végre kiértem az erdőből. Ismeretlen helyen voltam, Előttem lejtő, túloldalt kevésbbé meredek lankás terült el aprócseprő házikókkal. A szomszéd határ szólei közé kerültem. Még jól szét sem tekintettem, midön a langyos szellőt hirtelen zúgás követte. A fenyők suttogása éles sipitásba ment át, melyen hébehóba áttörött egy recscsenés, midön a hajlított faágak egymásba ütődtek. Feltekintettem az égre. A sugarak még tűztek, de a távolban ott volt a fekete felhő, mely ólomszárnyakon látszott jönni, — pedig sebesen jött, mintha csak nyomán akarná követni előre küldött fullajtárját, a fák koronáit erösebben tépázni kezdő szelet. Csak álltam, álltam, feltekintgettem a szürkülni kezdő égboltra, s meredten tekintettem a mindinkább közeledő és szélesre terjeszkedő felhőt, melynek sötét tömege, magva körül patyolat finomságú fátyol tekerödzött. Csupa apró-cseprő felhő volt, melyek el-elszakadoztak a sötét törzstől, majd meg hozzáterelödtek a szerint, mily szellő kapta szárnyaira.