ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-01 / 49. szám

* A szerkesztőségből. Lapunk tartalmáért a mai számtól kezdve Dvihally Géza, eddig volt segédszerkesztőnk felelős. * Uj thea-szállitmány érkezett ismét Kínából Brutsy Gyula kereskedésébe. A sanghai lazaristák által közvetített teának kiválósága mellett legjobb bizonyíték az a tömeges megrendelés, mely az ország minden részéből érkezik Brutsy üzletébe. A nagy fogyasztás okozza azt az előnyös körülményt, hogy folyton friss termék kapható 8 koronás dobozokban. * Eskütétel. Dr. Hütt Árpád t. b. árvaszéki ülnök, és dr. Kabina Sándor t. b. ügyész mindketten mult hó 29-én tették le a hivatali esküt az alispán előtt. * Hamis pénzverde Esztergomban. A napokban midőn a Fürdö szálloda szolgája az udvart söpörte, egyik sarokban egy pénzveréshez szükséges ötkoronás Öntvényt talált. A modell nagyon kezdetleges pénzverő munkája lehetett. Mindazonáltal a rendőrség jóakaratú érdeklődéssel kutatja az ismeretlent, ki arra a fenomenális gondolatra jött, hogy kijátsza a sorsot, s ha nincs, hát csinál magának pénzt. * Olvasóink figyelmébe ajánljuk a »Korona« szálloda bérlőjének lapunk mai számában közölt hirdetését. * Rövid hirek. Szabó Mihály tokodi lakosnak 7 éves fia valahogy egy dinamit patronhoz jutott, mely játék közben elsült, s a kis flu balkezéről ujját letépte és karját összeroncsolta. — Állampolgári esküt tett Eichele Károly süttői lakos. — Uj levita. A megürült dunamocsi ref. prédikátori állást Csiba Imrével töltötték be. — Uj adóügy ér. A város fogyasztási hivatalában ujabban megint egy adóügyért alkalmaztak. Az uj közeg neve Volner Ferenc. * A szentgyörgymezei kath. olvasókör mult vasárnap sikerült ünnepélyt és táncmulatságot rendezett. A kör tagjai és barátjaí egészen megtöltötték a kör helyiségeit s lelkes örömmel hallgatták meg az ünnepély minden pontját. »örömünnepre gyűltünk itt egybe — szólt a kör elnöke megnyitó beszédében — e kör újjászületésének ünnepére. Kitettük új cégtáblánkat, melyen a »kath.« jelző olvasható, mert hisz' szivünkbe úgyis születésünk óta bele van vésve e szó és mindaz, a mit jelent, kitörülhetlen betűkkel, a szentség lángbetüivel. A mit tehát szivünk mélyén mint legdrágább kincsünket rejtegetünk, a kath. hitet, most külsőleg is megvalljuk. Azt, a mi szivünkben él és mint a tüz, lobogó lánggal ég, a katholicitást zászlónkra is irjuk, hadd hirdesse fennen mindenkinek, hogy itt Krisztus követői vannak, kik társulattá egyesülve az ö szellemét iparkodnak magukba szivni és a krisztusi szellemben akarnak haladni, akarnak tökéletesedni ! S ez n. t. gyülekezet örvendetes egy jelenség kivált napjainkban, mikor pang a hitélet. Nem panaszlom fel hosszasan, úgyis tudja minden komolyan gondolkodó ember. Hát mi nem akarunk ez árral úszni, mely előbb-utóbb, de biztosan romlásba sodor. Mi meg akarjuk mutatni, hogy van még annyi erőnk, hogy meg tudunk állani a lejtön. Meg akarjuk mutatni, hogy van bátorságunk is a jobb, a nemesebb, a tisztább, az egészségesebb elvek mellett sikra szállani, igenis hogy van bátorságunk harcolni a krisztusi elvek diadaláért Meg akarjuk mutatni, hogy a kath. önérzetből van ám bennünk is még annyi, a mennyi szükséges a jobb út követésére, az eszményibb célok hangoztatására, a boldogabb, mert krisztusi elveken alapuló közállapotok előteremtéséhez. A nagy sérelmek, melyek egyházunkat, hitünket, vallásunkat az utolsó évtizedekben érték, felébresztették milliókban a kath. öntudatot. Azt hitték elleneink, hogy e sérelmekkel mindmegannyi halálos csapást mértek reánk katholikusokra. De csalódtak ! milliókat nem tiporhatnak le ezrek, legfölebb — ha azok alusznak. A katholikusok — sajnos — valóban aludtak, tétlen tűrték az ellenség térfoglalását úgy, hogy ez már halotti tort készült ülni felettünk. Ámde örömrivalgása oly nagy volt, hogy mi végre is — felébredtünk és talpra állottunk ! Kidörzsöltük szemeinkből az álmot és munkához láttunk, hogy ez az ország ismét az legyen, a mi régen volt: keresztény Magyarország, Mária országa! E nemes munkában a mi körünk is részt akar venni, sőt kell is részt v ennie! Ez a jelen nemzedék feladata ! Apáink, kik száz év előtt éltek, templomot építettek az U*nak. Ha majd a mi sirhalmunkra is 100 év borult már, hadd mondják az akkor élö véreink: ök is templomot építettek az U rnak nem ugyan kőből, hanem az ö szivükben emlékből és lelkesedésből, bátorságos hitvallást tevén e kath. körnek megalakításával! Adja Isten, hogy úgy legyen !« A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Mitter Ferenc elszavalta Karácsonyi Béla szép alkalmi költeményét, mely után Perger Lajos szentgyörgymezei plébános felolvasása kötötte le mindvégig a hallgatóság figyelmét. Mitter Ferenc mély érzéssel előadott ujabb szavalata és az elnök záró szavai fejezték be az ünnepélyt, a mely után vacsorához telepedett le a vendégsereg, hogy a lelkes pohárköszöntők s a zene vidám hangjai mellett jókedvvel keltse el vacsoráját. Vacsora alatt kedves meglepetést szerzett Perger Lajos plébános a szentgyörgymezei plébánia 100 éves múltjáról irt müvecskéjétiek osztogatásával. Polczer József r. tag pedig O Szentségének diszes képével ajándékozta meg a körhelyiséget. * Magyar ünnep tót községben. Az országszerte lezajlott Erzsébet ünnepélyek szebbek lehettek, mint a hegybányai leányiskoláé, de lelkesitöbbek nem. A tót szülők gyermekeinek szívből fakadó lelkesedése feledhetetlen Erzsébet királynénkért igazán azt a meggyőződést érlelte bennünk, hogy az igy minden iziben vallásosán és hazafiasán tanitó és nevelő »kedves testverek« szép nemzeti hivatást töltenek be e helyen. — A megható ünnepély gazdag tárgysorozata különben ez volt: 1. Ünnepi szent mise. Tartottta: Litassy János esp. pleb. és igazgató. 2. »Szózat.« Énekelték a növendékek. 3. Emlékbeszéd. Mondotta : Litassy János esp. pleb. és igazgató. 4. »Honleanyok imaja.« Olvasta: Murányi Aranka V. o. t. 5. »Szüz Mária, hazánk reménye.« Énekelték a növendékek. 6. »Erzsebet királyné napjára.« Irta: Rozs Lajos. Szavalta: Babarczy Micike, polg. III. o. t. 7. »Erzsebet napján.« Irta: Iván András. Szavalták: Nóvák Frida és Daubner Vilma V. o. t. 8. »Gödöllői erdö.« Irta: Pósa Lajos. Szavalta: Morvay Emmus, pol. III. o. t. 9. »Hymnus.« Énekelték a növendékek. * Nyilvános nyugtázás. , Az alsó-váradi iskola építési költségeihez dr. Bajner Lajos praelatus kanonok 30 koronával, Maszlaghy Ferenc praelatus kanonok pedig 5 koronával volt szives hozzájárulni. * Ez se mindennapi. A mult hó 17-ére volt kitűzve Matus Antal nánai gazdaember házánál a lagzi, mikor is Marika lányát Nagy József párkányi legénynek el kellett volna venni. Ámde úgy fordult ám a dolog, hogy a család büszkesége, a pap nagybácsi, nem jöhetett csak harmadnapra, vagyis keddre. A lakodalmas nép azonban mit sem tudott a tilalomról, tehát gyülekezett annak rendje és módja szerint már vasárnap a lakodalmas házhoz. Matus uram pedig röstelte őket kitessékelni, igy hát vasárnap reggeltől kedd estig s ráadásnak még szerdán is együtt volt a násznép. Jókedvben és jóétvágyban nem volt hiány. Ezt tanúsítja a következő liszta, mely az elfogyasztott ételekről szól: 60 tyúk, 11 malac, l1

/, zsák kalácsliszt, 1 akó tej, 2 marhaállás kocsonya (8 láb és 2 fej), 10 kiló disznóhús, 6 lúd, 18 torta, egy nagy láda cukorsütemény, 5 akó bor, 1 akó édespálinka. E három napos lagzin elfogyasztott húsmennyiség mellett aránytalanul kevés fogpiszkáló fogyott, de mint a rossz nyelvek beszélik: annál több evőeszköz . . . * Törvénykezés. Végh János unyi lakos nagyon összeférhetien ember lehet, mert neve többször fordul meg a büntető járásbiróság lajstromában, mint abban a könyvben, melybe a jó cselekedeteket irják. Ifjú feleségétől már 2 éve elváltán él, mert a fiatal asszony fél töle. Mindig ütötte verte, s ha anyósa hozzá tévedt, azt sem engedte el szárazon a tanyájáról, hanem mint Cseke Jánosné az anyós mondta «örökkön keselte». A fiatal menyecske, habár szerette is férjét, elhagyta és többször bántalmazott szüleinek házához ment. Otthon aztán meglettek volna csendesen Csekéék, ha Végh nem járt volna az asszony után. Azonban valahányszor visszament hozzá, mindannyiszor ugy megverte őtet is, az anyját is, hogy nem igen kívánkoztak Végh János «ellátása» alá. Már 11 hónapja volt odahaza a menyecske, s a 11. hónapban megint eljött Végh János az asszonyért éjjel 12 órakor. Ott leselkedett az ablaknál épen mikor Cseke János, az apósa, etetni ment az istálóba. — Hát te mit keresel itt, mért nem mégy haza? — kérdezte tőle. Végh János erre roppant felingerült s először ököllel ment a különben is tehetetlen embernek, s aztán lekapva a falról egy kaszát azzal fejbe vágta ugy, hogy összeesett. Ezután feleségét akarta erővel elvinni, de az anyjával bezárkózott. Csekéné roppant bőséggel ontja a szót a kérdező bírónak, s közben igy beszél: kérem szépen a kasza egész életében ott lógott a szegen . . . Mikor a menyecskét kellett kihallgatni,, a biró figyelmeztette, hogy nem kell vallania, ha nem akar a férjével szemben tanúskodni. — De akarok kérem, mert édes szülémet ok nélkül ütötte félholtra. Vallott is az ura ellen, meg is esküdött rá, s Végh Jánost 8 napi hűvösre ítélte a biró. * A férfi papagály szerelme. A »Korpona és vidéke« cimü lapban olvasunk egy cikket »A madarak házaséletébőU. A nevezett lap cikkírója a többek közt ily udvarias hangon ir a madarakról: »A mily válogatósak a madarak a férjhezmenetelben és nösülésben, ép oly utánzásra méltókmagában a házasságban. Nincs rá eset, hogy a házastársak veszekednének egymással, vagy hogy évek hosszú során át elöállana köztük pörpatvar. Különösen a papagályokat kell itt megemlíteni. Az úgynevezett habos papagály p. o. kizárólag; nejének él, más nőt nem tür maga körül stb. Künn a szabadban oda ül egy ágra a fészek elé, és legszebb dalait dalolja el neki ..." Tehát Korponán az ojtott nyulak mellé a daloló férfi papagály ok sorakoznak, melyeknek még a cikk szerint az a ritka tulajdonságuk is megvan, hogy „becsukva soha sem hagyják el egymást . . .« Szilánkok a közönség köréből. (

#

%) Az erélyes elöljáró sokat ér. Bizonyítja ezt a párkányi és kéméndi kerületekben megejtett hajtó vadászat. Hogy aztán az erélyes intézkedés eredménye egyik helyen drótos-tót, a másik helyen pedig tigrisbörbe öltöztetett kóborló cigány volt, az nem tartozik máshoz, hanem csak ahhoz, hogy a mai korban nemcsak a müfelháborodás, müribillió, hanem a mü tigrisek gyártása is napirenden van. Ugy kezd nálunk átalakulni minden, akárcsak Amerikában, hol mü arany, ezüst, acél stb. található, csak mü liberálismus nincsen, mert ott egyformán védi az állam a vallásokat. Nálunk csak zsidónak és kálvinistának jó lenni. Azok részére minden téren készenlétben van a rebach,. a katholikus az hazaáruló. Ha megkérdezzük az okát, válaszul azt nyerjük, hogy oka ugyan nincsen, de hát azért vaklármát csapni egészséges politika. Rá kell kenni valakire, hogy hazaáruló, mert különben felnyílik az emberek szeme, Brrr . . . borzong a hátam a hazaárulás gondolatára, pedig mi volt az »ex-lex,« ha nem álnok kelepce, melyben az alkotmány örökre fogva maradt volna. Ha akkor katholikus kormányfő áll az államügyek élén, a jó Kálmán a szélső-balon rögtön a történelem kérlelhetetlen birói széke elé vonszolta volna az átkos katholicismust, teli torokkal kiáltván világgá, hogy igy árulja el a hazát egy katholikus kormányfő, de mivel ezt a világra szóló baklövést és ármányt egy ref. egyházi fögondnok követte el, személyi tévedésnek minősítik, a bűnöst futni engedik és kéztördelve futnak a jámbor katholikus politikus elé könyörögvén, hogy az állam megfeneklett szekerét a kátyúból az segítse ki; hála fejében megbuktatják Nagyváradon Tisza Kálmánt. Azért azonban a katholikus csak hazaáruló marad, mert hát manapság ez igy . . . sikk. Ezen rágalom lön kifőzve a páholyok ördögi konyhájában; a főzelék most már általánosítandó, hogy megpukkadjon töle minden hazája jövője fölött méltán aggódó pápista. — A kotyvalék azonban aligha nem a fő matadorok gyomrát fogja megfeküdni. Reméljük, mert történelmi igazság, hogy az Isten az emberek szarvát az égig megnőni egy időben sem engedte. Bálaám szamarát megszólaltatta, Corét, Dáthánt és Abiront a föld elnyelte; Nabukodonozort a legelőre kényszeritette; Napóleont megalázta; a fejedelmeket Cesario et Comp, által gyöngéden figyelmezteti, de nyakára nőni egy embert sem enged. A páholyszékek a sok ülésben szintén kikopnak s kibujkál belőlük a kóc. E szóra „páholy" eszembe jut, mennyire elbizakodottá teszi egyes vidéki notabilitásokat a tudat, hogy ök egyszer életükben már élő ministert is fogadhattak hajlékukban, talán vele brúdert is ihattak s talán Ígéretet is vettek arra való nézvést, hogy mig ö fog ragyogni az ég azúrkék boltivén, addig a protectiós brúder befagyni nem fog, mert ő mindent átható, éltető melegével elfonnyaszt minden képzelhető hatal-