ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-13 / 42. szám

tóinak, hogy táborunkba szálljanak, semlegességbe merülnek és a rokonszenvükkel támogatnak bennünket, akik emelt fővel megyünk a küzdelembe, bár tudjuk, hogy az ellenfél meg nem engedett fegyverekkel küzd. És ez a meg nem engedett fegyver a pénz. Ez izgat kérem és nem a papok. Szaczelláriékat nem vádoljuk mi viszont izgatással. Ok nem izgatnak, de az a sok itóka, az a sok ropogós »alkotmányos utalvány« az az . . . még minket is izgat. * Szaczellári pártirodája, amint tehette, újból actióba lépett ép ugy, mint Perczel bizalmi emberei is. A választási küzdelem hogy újból megkezdődött, a felülkerekedett két párt a volt Szemere szavazókat iparkodott magához vonni. Szaczellárinak ez nem sikerült, dacára, hogy már a választás napján paktumot kinált Szemerének. Szemere a 10000 irtoknál többre becsülte a tisztességes bukást és nem szövetkezett Szaczellári úrral arra, hogy gyűlölt ellenfelét, a" néppártot egyszerre megbuktassa : Szemere egy gentleman. Elismerés neki és pártjának. Kalapot emelünk az olyan politikai ellenfél előtt, amint hogy Szaczelláriék előtt is kalapot emelnénk, ha ugy fogná fel a helyzetet, mint Szemere. Elvégre politikai pártok állnak szemben egymással és nem banditák. Ám menjünk tovább. Ami nem sikerült Szaczellárinak, az sikerült Perczelnek. Immár a függetlenségiek nagyobb része kilépett tartózkodó állásából és Perczel köré csatlakozott. Például Párkányban ma csak egy »egyesült ellenzek« van, mely a közös ellenfél ellen harcol; igy van az máshol is. Perczel éjt napallá téve járja kerületét és buzdítja a csüggedöket, kik uj harci kedvre kapva, mennek akár tűzbe ezért a geniális emberért. Szaczelláriék pedig a legjobb akarattal sem tudnak lelkesíteni mással, mint »bandával«, tyúkkal meg kalácscsal. Perczel pártján elvek tüzelnek, ö náluk meg fizetett rikkancsok rágalmai. A néppárt, vagy jobban mondva most már az ellenzék, győzelemmel kecsegtető reményei elcsüggesztik a kormánypárt hiveit és sokan jönnek át a volt Szaczellári harcosokból is, de — nem akarunk az önhittség sanda gyanújába esni — azért erös küzdelem lesz a két párt között. A választási elnök egy tapintatos úriember, tegnap szombaton tartotta meg a helyszíni szemlét Dorogon. Szó van ugyanis arról, hogy választási bódékat fognak felállítani és a pártokat — elkerülendő az összetűzéseket — teljesen elkülönítik. Perczel részéről az elnök két bizalmi férfiút hivott meg Karkecz Alajost és Dvihally Gézát. A bódékat a pártok állíttatják fel, testvériesen megosztozva a költségekben. Ha a választási elnökön múlnék a dolog, olyan jó egyetértésben élhetne a két párt, mint — nem szeretjük a frázist, de kiírjuk — mint két testvér. Perczel ma vasárnap 11 órakor beszél Párkányban. Ez a község mintha kicserélték volna, szívvel-lélekkel mellette van. Majd meglátjuk mi lesz 18-án. Addig is egy kis türelmet kérünk. R. Vasárnapi levél. — Liberális eszmegödrök. — Sok a mi ellenségünk rettenetesen. Az »Egyetertes«, amely bizony nem épen hódol címének és nyomán apró-cseprő lapocskák olyan élvezetesen rugdalnak felénk, mintha már mi halott oroszlán volnánk. Nem, kérem! Mi még nem vagyunk megholt oroszlán és ép azért fel nem vesszük az ilyen rugdalózásokat. Tudjuk mi jól, tisztelt »laptársak,« hogy most önöknek kissé meg kell csattogtatni a fogukat, mert hát . . . Megnyitották hát csatornájukat?! No jó! Csak öntsék ki lelkük fekete tartalmát és adják az anyagot ama fenkölt eszmékhez, mi ezért szánalommal honoráljuk önöket és tűrünk, mert »türöke a menyeknek országa, ahova nem hat el mindenféle hang.« Csak tovább, tessék egész nyugodtan, azaz hogy nem is nyugodtan, de »izgalmasan«; mi elég nyngodtan járunk, mi nem bántjuk önöket, mert hisz: nem tudják önök mit cselekesznek. Mi tudjuk és épen azért olyan hangokra nem adunk semmit. A választások elmúlnak majd és mi ismét nyugodtan — ollózunk egymásból társadalmi híreket. Ez elvégre — legyenek meggyőződve : kollegialitás. Most még echózik Szenttamás homok bérce az önök hullámaitól, de jön idö, midön önök megint csak a helyi viszonyok agyoncsépelt kérdéseire térnek, és ott találkozunk, de addig bocsánat, mi felfüggesztjük a polémiát. De ha tetszik, hát tessék tovább — a karaván azért halad. Ipsilon. Hát nem kell a néppárt ? (Dr. K.) Ha a most és általában az eddig lefolyt választásokat veszszük, a látszat nem kedvező. Vagy 80000-en jelentek meg a választások nagy piacán, hogy milliók nevében uj 5 évre szerezzék be a nagy országos szükségletet, és bizony kevés volt itt a néppártból. Bántana ez a tudat, ha nem tudnók, hogy ennek a 80000-nek legnagyobb része nem választó, hanem választó játékbáb, a melyet cérnán húzogatnak. Hogy az intelligenciának nem nagyon kell a néppárt, azt is könnyen megértjük, mert hiszen ismerjük a mondást: »és romlott intelligenciát*. Minket meglep sok katholikus viselkedése és még inkább sok kath. pap viselt dolga. Jó lesz egy kicsit komolyan gondolkodni. Alkotmányos országgyűléseink 33 éves története áll előttünk. Mit látunk? Azt, hogy az eddigi országgyűlések sz. hitünket és egyházunkat évrőlévre támadták, sértették, ütötték mind e mai napig; most várjuk az uj országgyűlést és a fenyegetés tovább folyik. Hát kérdem, a képviselők nagy többségét nem a 9 millió katholikus küldötte 67 óta, és mégis volt-e párt, mely a katholikusok legszentebb ügyeit védte volna ? nem; söt minden párt, akár kormánypárt, akár ellenzéki, mintha született ellenségünk lett volna. És mi katholikusok 33 évi fájdalmas tapasztalataink után még most sem látunk, még most is bízzunk csak egy pártban is a néppárton kivül ? A mig nem volt néppárt, abban bíztunk és azt hangoztattuk, főképen az elkeresztelési viták óta, hogy jellemes kath. férfiakat kell választani, olyanokat, kik reverzálist adtak és a revíziót Írjuk be megbízó levelükbe. Volt köszönet benne ? Mi volt az eredmény? Szépen megajándékoztak bennünket polgári házassággal, felekezetlenséggel, polgári anyakönyvekkel, kanzelparagrafussal stb. Mit használtak a reverzálisok, mit azok a jellemes kath. férfiak, akiket küldtünk a kormánypártba, nemzeti pártba, függetlenségi pártba? lía benn akartak maradni pártjukban, szájkosarat kaptak és ha ez jellemükkel meg nem fért, ajtót mutattak nekik. Igaz, vagy nem ? Hát, kérem, játszuk még most is tovább ezt a 30 éves szembekötösdit és azt a szégyenletes szájbekötősdit és sajnáljuk mi is Cziráky Béla és herczegi sógorával és egyéb kath. főurainkkal a néppártból eredő veszedelmet, mely 2 táborra osztja a katholikusokat ? Nem megbocsáthatlan vakság ez ? Czirákynak megbocsátjuk, mert önvallomása szerint 17 év óta már nem foglalkozik politikával; elég rossz ; de mit szóljunk azokról a katholikusokról és pláne kath. papokról, kik nem akarják ezt a nagyon megróni való önvallomást tenni ? A 67 óta létező kormánypárt és akármi néven nevezett ellenzéki pártok nyíltan kimutatták, hogy mi katholikusok és általában a jellemes keresztények, mint öntudatos, jellemes katholikusok és keresztények nem kellünk; hitünk érdekeiről náluk nem gondoskodnak; ha velük egy táborban akarunk lenni, akkor mondjunk le kath. öntudatunkról és általában a positiv kereszténységről, mert a kimondott, következetes keresztény gondolat nem udvarképes ö náluk. És mindezek után és dacára még mindig akarnánk remélleni a néppárton kivül csak egy pártban is ? Már most világosan mondjuk ki a dolgot. A 67 óta létező pártokkal, legyen az kormánypárt vagy ellenzéki, manap katholikus ember vagy akármiféle positiv keresztény ember többé nem tarthat. Nem Tisza, Csáky, Bánffy, Széli stb. az ellenség, hanem a kormánypárt mint ilyen és az eddigi ellenzéki pártok mint ilyenek; a kormánypárti és ellenzéki programmban, az ö elveikben van a méreg. A kik most még olyan maradónyelven beszélnek, hogy kár a katholikusokat szétválasztani, azt gondolják, hogy ha az eddigi kormánypártba katholikus többséget hoznánk, meg volna a győzelem! Pedig oh dehogy. Hisz ezt már próbálgatták 20—30 esztendőn keresztül és ezért a tervért már rengeteg katholikus pénzt dobáltak ki, és az eredmény az, a mit épen siratunk. Hisz nem a személyekben van a baj. A baj az eddigi pártok lényeges fővezérelve : a liberalizmus, a mi röviden és magyarán annyit jelent, hogy az állam érdekeivel szemben semmiféle különleges érdek, tehát semmiféle hitérdek sem létezhetik ! Az állam érdekeivel szemben nem létezhetik sem katholikus, sem lutheránus, sem kálvinista, sem akármiféle positiv hit érdeke. Az állam érdeke minden egyéb különleges érdeken fölül áll. Ez a liberalizmus röviden, ebben áll egész elvetendő tartalma. Azért, ha a mostani választásokkal az egész létező kormánypártot és az ellenzékeket mind lefoglaltuk volna a katholikusok számára, még akkor sem győztünk volna. Mert, kérem, egy vonattal, amely csak Babylonia felé indul, nem lehet Rómába jutni, akármit csináljunk; még akkor sem, ha a gépész, kalauz, a személyzet és az összes utasok úgy óhajtják. Ha Rómába akarunk jutni, föl kell szedni a síneket és újra lerakni Róma felé. Ha az eddig létezett országgyűlési pártoktól akarunk valamit remélni, föl kell szedni a vén, elavult, megrozsdásodott síneket, ki kell vetni az országgyűlésből a józan észszel ellenkező liberalismust. Ha tehát félünk ellenzékieskedni, ime itt a teendő, a kormánypárt programmjából ki kell törülni a fő vezérelvet, a liberalizmust! Tessék ezt megcsinálni, tisztelt aggódó katholikusok, kik oly fájó szívvel nézitek a katholikusok két részre oszlását. Mig ezt meg nem csináljátok, mi gondolkodó katholikusok az elmúlt 33 év szomorú tapasztalatai után nem maradhatunk többet nyugodt lelkiismerettel az eddigi liberális pártokban, ott kell hagyni, mint a sülyedö hajót, mikor már nincs más menekülés, hogy legalább azt mentsük meg, amit még meg lehet menteni. Azért éljen a néppárt! Éljen fenkölt ösz vezérünk Zichy Nándor gróf és nemes társai ! Föltétlen szükséges kötelességet teljesítettek a már kiáltó szükség órájában. Meg kell védeni a positiv keresztény hit nagy érdekeit minden támadással szemben, ez a néppárt nemes jellemvonása, ezzel emelkedik minden egyéb köznapi párt fölé. Ez az egy pont maga ad létjogot, söt követeli a néppárt létét, mert a pozitív hit az állampolgárok összes millióinak föérdeke, föjava, minden egyéb közérdek és közjó fölött, és e legnagyobb közérdek és közjó számára nem volt eddig gondozó és védő közeg a liberális kormánynyal és a liberális országgyűléssel szemben. Uraim, ismerjük jól a liberalizmus múltját; egész Európán keresztül visz az utja, nálunk is már elég útjelző követ rakott le. A liberalizmus országútja voltaképen a positiv keresztény vallások fején tapos végig; ha nem is akarja épen letiporni, legalább is nem tiszteli, nem becsüli, semmibe sem veszi és megveti a positiv hitet, és ha épen útjában áll, le is tiporja. Ha az állam érdeke ugy kivánja, kisajátít akármiféle hit- és vallásérdeket; hisz látjuk, már nálunk előírja : kit szabad keresztelni, kit szabad esketni, mit nem szabad prédikálni stb. és hogy mi minden jut még államérdek gyanánt a liberális állam eszébe, azt láthatjuk más államok példájából. Hát az ilyen állammal szemben ne csináljunk frontot, söt még lépjünk ilyen kormány pártjába ? Elég a »vakulj magyar«-ból! A néppárt köteles országmentö munkát végez és eddigi 5 éves munkájáért az egész ország becsülését és háláját érdemelte ki. Mi is sajnáljuk, hogy a katholikusok nem egyek, de nem az a baj, hogy nem egyek a hiábavaló, tespedő tovább várakozásban, hanem hogy még mindig nem egyesülnek fölgyürkőzni a közös munkára és harcra. Koldus Lázárok voltunk eddig a saját hazánkban és alázatosan kéregettünk, holott követelni kellett volna. Folytassuk a térden csúszást ? Talán már elég a megvetésből. Gondoljuk, hogy további alázatos kedveskedésekkel megállítjuk a liberalizmust útjában és megmentünk valamit, főkép azt, mit annyira látszunk félteni ? Erőszakos, hatalmas árral szemben csak egy hatalmas védgát biztosit, azért, ha meg lehet valamit menteni, azt igenis egy hatalmas néppárt fogja megmenteni. Azért éljen a néppárt! Éljen annak hős vezére Zichy Nándor ! Éljenek hős társai! És ha elfáradnak a harcban és nagyon megszomorítottak őket itt-ott a most lefolyt választások, lelkesítsék magukat azzal a tudattal, hogy a néppártnak ugyanaz a sorsa, mint az igazságnak. Az igazságnak sokat kell küzdenie, sok félreértést kell