ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-13 / 42. szám

felvonulásának . . . illetőleg nem tudjuk, minek tulajdonitható; szóval rendben ment minden. A választások puritán tisztaságúak voltak, hisz' ezért akart megbukni Apponyi Jászberényben, ezért nem akart bukni Ivánka Ipolyságon, ezért nem bukhattak meg azok a liberális jelöltek, akik ellenjelölt nélkül mentek a legtisztább választásokba és ezért bukott meg Tisza, Gajári, Légrádi s még mások; végre ezért buktak meg a néppártiak (ezek a szegény sötétségben leledzök) a kiket szabadon magukra hagytak, hogy tisztán a nép ítélete döntsön fölöttük. A nép itéltismár: 72 néppárti kerületből eddig 20-ban győztek a néppárt jelöltjei, 10-ben pótválasztás lesz, 2-ben felfüggesztették a választást (a néppárt fanatizmusa miatt !!) 15 — 20 kerületben legyőzettek 25—90 szótöbbséggel, a többiben pedig a »überaus nép« (mily érdekes kifejezés!!) nem engedte őket még ennyire sem érvényesülni, mert tiszta választásokat akart; s ha még hozzá vesszük azt, hogy maga a papság sem támogatta igen sok helyen a néppártot (pl. Szombathelyen a különféle hirek és mende-mondák szerint püspöki szék van s betöltése esetén majd kanonia lesz üresedésben,) hogy semmiféle jegyzőkönyvi felvétel sem volt sehol sem, s a néppártiak egyetlen egy mandátumot sem fognak megtámadni, akkor igazán megáll az ember esze; nem tud kiokosodni, mert hiszen a tények egészen mást mutatnak, mint a mit világgá kürtölnek felvilágosodott »közvéleményeink,« a tiszta igazságot hirdető liberális újságok. Szerény nézetünk erre a dologra vonatkozólag az {a mit jó tudásunk szerint ebben az országban ezerek és ezerek aláirnak »szelid nyomás « nélkül,) hogy a néppártnak igen is van és lesz talaja mindenütt, a hol jól szemügyre veszik törekvéseit; van és lesz talaja mindazoknak szivében (még a papokéban is) a kik ismerik, tudják és látják, legalább akarják tudni és látni a magyar fajnak, a magyar köznépnek nyomasztó helyzetét, szegénységét és pusztulását, egy idegen bevándorolt népfajnak túlsúlyra jutását; s a kik nem önző, mindenben saját érdekét, emelését tekintő célból lépnek a politika sorompói közé. S ha valaki mégis azt mondaná, hogy a liberális politika boldogítani tudja Magyarországot, az ilyenről bátran és biztosan el lehet mondani, hogy az istenadta föld népét csak messzevagy előkeresni a megtakarított krajcárokat s abból jegyet váltani. — Más kiút nem igen volt... Szállt is érte elég átok a kalauz fejére . . . Szerencsére azonban valamiképen biztosítva voltak ellene, mert az átok nem fogott rajtuk. Igy tehát tovább uraskodhattak. Lehet különben, hogy az ilyen gyermekkori emlékek miatt dühöng minden benszülött pesti a kalauzokra. Ez azonban zárjelben legyen mondva, mert nagyon el találok térni a tárgyamtól. Történt hát egy téli reggelen, hogy végre tárgyamhoz térjek, mikor már messze gördült a kocsi Kőbányától, s az utat meg sűrűn lepte el a hó, a kocsin mindenkinek megvolt a bérletjegye, csupán egy felejtette otthon, aki maga se vette észre: Ilonka. Ugy ült helyén, mint máskor; nézett, mint máskor; s nem látott senkit és semmit, mint máskor. A kalauzt se. Pedig ott állt előtte . . . Csak a hangra pillantott fel, mikor a jegyet kérte. Nyugodtan nyúlt a ridikülhoz. — Mindig ott hordotta a jegyet. — De most nem volt ott. — Izgatottan nyúlt a Piroska táskájához. Ott se volt . . . — Hm! Az baj ! — Akkor tessék vagy leszállni, vagy jegyet váltani — szólt közbe nem a leggyöngédebb hangon a kalauz. — Mindjárt, mindjárt — csak megnézem jobban — hátha meg lesz! — felelte pirosodva Ilonka. — Pedig hiába nézed — szólt most Piroska halkan — nem találod. Azt otthon hagytad az új ridikülödben, mert most látom, a régit hoztad el helyette. látóval és ünneplő ruhában látta, vagy pedig egyáltalán nem is látta és nem is akarja látni máskor, mint csak a választásokkor. De hát akkor hol van az annyira hangoztatott fajszeretet? Hol van az a rendkívüli gondosság, melylyel minden liberális képviselő anynyira szivén viseli a szegény köznép sorsát? — Hol van ? — Fönn a levegőben párák alakjában, melyeket a szelek hajtanak ide- s tova, mig nem lecsapódva a földre hullnak, hogy alkotó részeivé legyenek a sárnak, melyet mindnyájan lábbal taposunk; — ennyi az egész és más semmi. Érdekes és figyelemre méltó dolog az is, hogy a néppárt sehol sem tudott győzni 6—10 szótöbbséggel, holott ez a liberális párton igen gyakori; a legkisebb szótöbbség a néppárton 144 volt, ezen alul már nem győzhetett, a mint világosan mutatja a stomfai választás is; hogy mi ennek az oka, könnyen ki lehet találni. A liberális 6—10 szótöbbséget az úgynevezett »kipreselt szavazatok« teszik, a melyeknek okvetlenül létre kell hozniok a többséget, ha nem is egész tiszta uton-módon, és a melyeket néha a holtak birodalmából, máskor meg a szavazat nélküli egyénekből szorítanak ki. Végül apróbb tapasztalati megjegyzéseink befejezéseként szívvel-lélekkel üdvözöljük a derék néppárti kerületeket, a melyeken sem vész, sem vihar, sem semmiféle csábítás erőt venni nem tudott; üdvözöljük az uj országgyűlés keresztény hőseit, a kik •—• mint az előzmények már mutatják s bizton állítjuk, a következmények is mutatni fogják — mindnyájan a szó szoros értelmében képét viselik az elhagyott keresztény magyar népnek, mely »megbűnhődte már a multat és a jövendőt.* Választási küzdelem. Az áldatlan harc újból folyik. A kedélyek ismét felizgatvák és a rágalmak, a személyeskedések most még féktelenebbek, még szenvedélyesebben hullámzanak. Egyik párt a másik ellen hallatlan rágalmakat szór néha okszerűen, de legtöbbnyire teljesen alaptalanul. A dorogi kerület uj választási mozgalmainál legérdekeseba a Szaczellári párt végső rángatódzása. A néppárt felette sajnálja, hogy olyan párttal került szorosabb választás alá, mely nemtelen fegyvereivel akar sebet ütni épen az erkölcsi tisztességet védő bajnokon. Szaczelláriék minden alkalmat megragadnak, hogy a néppár— Jaj, hisz akkor pénzem sincs, az is abban van — kiáltott fel majdnem sirva Ilonka. — Akkor jól vagyunk csakugyan, mert nálam sincs annyi, hogy a jegy ára kifutná. —• Nincs más mód, leszállunk, s visszagyalogolunk ... — Bizony úgy lesz az valahogy. — Mert ingyen senkit se viszünk — dörmögött a kalauz s meg akarta állítani a kocsit, hogy Ilonka meg Piroska leszállhassanak. De alig indultak meg, eléjük állt egy nyurga gymnazista, a szőke Edus és udvariasan monda: — Kisasszonyok ! Ha nem veszik sértésnek én és barátaim felajánljuk kölcsön fejében a jegy árát. Ilonka még pirosabb lett és zavart, akart is szólani, de Piroska megelőzte, mert hamar felelte : — Dehogy is vesszük sértésnek. Söt nagyon köszönjük, hogy megkímélnek minket attól a kegyetlen úttól. — Kötelességünk ! — szóltak a fiúk s keresték a lapos tárcákat, hogy összeadják a jegy árát. Sikerült is. — S igy Ilonka meg Piroska nyugodtan mehettek be az iskolába s azzal a tudattal, hogy még nem halt ki a lovagias erény. — A fiúk is boldogok voltak, mert a piruló Ilonka adósuk lett nekik. — Csak a kalauz volt elégedetlen, mert az ő sokat boszantott szive inkább akarta volna arra fordítani a kaland végét, hogy visszatérjenek azok a lányok, — mint arra, hogy fenakadás nélkül jöjjenek be. Fel is tette magába, hogy máskor eddig se vár, nehogy még egyszer össze találják adakozni a jegy árát. Jeszenei. tot sötét rágalmaikkal feketére mázolják a közvélemény előtt. Izgatásról, erőszakról, vesztegetésekről, meg ilyen dolgokról énekel a liberális tábor csak azért, hogy megtévessze az embereket, no meg hogy ezzel saját bűneinek palástját ellenfele nyakába akaszthassa. Ám még vannak józan emberek. A Szaczellári bor és pezsgő még nem vette el a világ eszét, még tisztán, erös tekintettel át lát a liberális szitán. Szaczelláriék nevetségesen azt kiáltják felénk, hogy mi izgatunk! Oly alantas hangon tartott vádakat szórnak, oly piszkos szóburokba csavart bombákat röpítenek felénk, hogy tisztességes tónusban azokat tárgyalni lehetetlen s igy felelet helyett őszinte szánakozásunkat utalványozzuk azon uraknak, kik az ilyen vádakkal, az ily piszkolódásokkal saját magukat mázolták be még jobban, mint a hogy már bekenték magukat az első küzdelem alkalmával. A sárga gyűlölet, az epeontás fogja el az ellenpártot, ha csak egy hangot hall megnyilatkozni a néppárt mellett és önmagát ámitó hírekkel lepi meg a világot csak azért, hogy végvonaglását palástolja. A többek közt azzal ámítja magát Szaczellári, hogy a volt függetlenségiek mind az ö pártjukra állanak. Ezt csak igy szeretnék ök, de tényleg nem ugy van. Tessék annak, ki ellenkezőjéről akar meggyőződni, tessék csak Párkányba menni. Tessék az igazságot kedvelöknek meggyőződni arról, talán máshol, más faluban, hogy ez a hirlelés nem egyéb világcsalásnál, hiu önámitásnál, no meg, kérem, gonosz szándéknál, mely a még neutrális állásban levő függetlenségiek megtévesztésére szolgál, őket ilyenképen az aranyborjú táborába csalogatandó. De ebből semmi sem lesz, mert a néppárt, mint ellenzék, és mint egyedül létképes ellenzék, inkább adhat menedéket a sajnálatosan kibukott függetlenségieknek. Mi a Szemere-pártot mindig mint tisztességes elveket valló és meggyőződését követő pártot tiszteltük, vele mindenben, még a választás napján, a küldöttségekben is megegyeztünk; egymás intézkedései ellen óvást nem emeltünk, mert vállvetve küzdöttünk közös ellenségünk, a fékevesztett liberális elem ellen. Gyalázatos rágalom az a függetlenségiekre nézve, hogy Szaczeiláriékkal szövetkeztek. Ez nem igaz és minden tisztességes ember arcába szökik a vér ilyen ámítások hallatára. Ez alacsony szellemű kortesfogás, minek a Szemere-párt nem fog felülni. A józan része legalább nem, s ha fognak maguknak Szaczelláriék egy-két függetlenségit, az ugyan épen hozzájuk való, de valószínűleg ez sem követte el ezen ballépést józan állapotban. Az izgatás vádja épen a liberális pártot terheli. Mi józan becsületü embereknek magyarázzuk elveinket. Higgadt komolysággal adja tovább az értelmes polgár szent ügyünk érveit s a választás napján, a magyar állameszme produktumaként, olyan értelmesen, olyan meggyőződéssel adja le szavazatát az a polgár, hogy a szemérmetlen rágalmak kovácsai is elismeréssel adóznak neki. Ez nem igazgatás! Ez a józan felfogás, ez a meggyőződés munkája ! Maga a választást oly körültekintő pártatlansággal vezető elnök Burián János azt mondta a küzdelem végével: — Olyan józan, olyan fegyelmezett tábort, mint a néppártiaké, még nem láttam. Ez nekünk mérvadó ! !! Vissza tehát az elkeseredés zöldségeivel!!! Tanúnak hívjuk fel az értelmiséget; a józansághoz appellálunk ! Jöjjön oda október 18-án, nézze meg a mi szervezkedésünket és merje mondani pirulás nélkül, hogy mi törvénytelenséget tettünk, vagy a törvény szellemét megkerülve cselekedtünk. Győződjenek meg azok, akik követ dobnak ránk, az ellenpárt áskálódása után mondja a szemünkbe a vádakat, ha meri; állítsa ezeket tisztességes jellem anélkül, hogy ne rettegjen attól, hogy alávalóságáért az Isten haragja örökre elnémítja. Erre talán nem kellett volna * felelnünk, talán megvetni a gyalázatosságot, de van-e ember, kinek lelke ne lázadjon fel, hogy e sárgolyón annyi féreg mászik ? — Ne háborogjon akkor, midön eszmékkel homlokán tisztességes érvekkel fegyverkezve lép a küzdtérre, s lovagias ellenfél helyett páriákkai találja magát szembe, kik más fegyver hiján piszokba mártott söprüvel jönnek a szemének ? ? ? De jó van ez igy! önmagát veri meg Szaczellári azzal a" csúfos harcmodorral. A józan izlés, a nemesebb érzelem futva menekül közeléből és ha talán elvei nem engedik a volt válaszig