ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-06 / 41. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. október 6. 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Kettészelt katholikusok. Esztergom, október 5. (Dr. R.) Cziráky Béla gróf, a kétségkívül derék katholikus főúr, ki évekkel ezelőtt tiszteletreméltó jelét adta katholikus hithüségének s föltűnést keltett rendületlen magatartásával, az elmúlt napokban újra föltűnt ... a politika terén! Valóban tünemény volt öt látni politikai szereplésben, o maga mondotta, hogy 17 év óta a politikával nem foglalkozott s hogy csak a mostani nehéz idők hivták öt erre a neki igazán rögös, botlós térre. Fölkötötte azonban »udvari marsalli« bojtos botját és az eszterházi kerület egyik főhelyén: Kapuváron végignézett az ország katholikusai fölött s sajnálkozva tapasztalta, hogy a legjobbak is két táborba szakadtak s mindez ... a néppárt miatt, mely exkluzív politikai irányt követve a katholikusokat megosztotta. E szakadást megszüntetni volt Ö Méltóságának legtöbb s mondjuk hozzá: leghőbb vágya s azért maga mellé véve Ö Hercegségét, Eszterházy Miklóst, bejárta az egész kerületet, emelvényrölemelvényre, söt sokszor székröl-székre ugrálva védelmezte meg a szabadelvüséget s Széli Kálmánt s támadta Molnár János praelátust, a nép-pártnak s a magyar parlamentnek ezen legbátrabb és legérdemesebb harcosát. Ime a választási epizód

; s mi, kik őszinte fájdalommal valljuk be, hogy csakugyan két táborban vannak a katholikusok, szemlét akarunk tartani hőseik fölött. Az egyikben, melynek egységében szeretné látni valamennyit Cziráky Béla gróf, azok vannak, kik a nép-pártnak Bánfíy bukását nem tudják megbocsátani. Ebben vannak, kik két év előtt megsajnálták a szegény Bánffyt, s kik az országra s a monarchiára pótolhatlan veszteségnek tartották egy oly hatalmas bajusznak nélkülözését. Ebben vannak, kik akkor duzzogva hagyták el a néppártot hajthatlansága miatt, melylyel támadta a zsarnokságot, s kiknek sértett önérzete nem tudott többé kibékülni azon iránynyal, melynek megteremtésén buzgón fáradozott. Sértett s duzzogó, fekete-sárgaságban s aulikusságban leledző urak vannak itt, kiknek rémületet okoz a kormánynyal szembeszállani, s kik az erélyes ellentállást s a jogért való küzdelmes baj vi vast a »társadalmi akció« erőtlen levegőjében, söt nehézkes és ingoványos lápjaiban szeretnék fölnevelni, hadd maradna sárga, beteges, maláriás, gyenge idegzetű gyermek, akinek anyja se hallja a szavát. Ezen tábornak sátraiban tanácskoznak, s rendezésén fáradoznak azok, kik az elvi ellentállást készek félbeszakítani a hatalommal szemben, ha látszólagos személyi garanciák békességet Ígérgetnek. Itt küzdenek azok, kik a 48-tól remegnek, a nép-párttól tartózkodnak, a liberális jelzőt nagyuriasan visszautasítják s a liberalizmus elveit túlzóknak, radikálisoknak tartják, de a szelid, kedves és jóságos Széli Kálmán egyéniségében le nem dönthető gátját látják minden rombolásnak. Ezek a Széli Kálmán pártiak. Ide tartoznak szóval mindazok, akik »politikat nem űztek« s következőleg nem tudják a személyi garanciák egész értéktelenségét belátni. Nem érzik ezek, hogy minő lehetetlenséggel határos egy nagy táborban, minő a liberális-párt, a katholikus elvekhez állani s mellettök hiven kitartani, a katholicizmus ellen semmit nem tenni! Nem veszik észre azt az ezernyi szálat, mely leköti őket; az érdeket, a sok csititót, a sok jóbarátot, a biztatókat, kik szelídebb megoldással kecsegtetnek nehéz, válságos, minket mélyen érintő és sértő kérdések előtt; nem látják be, hogy a miniszterelnök is csak eszköz egy pártnak akaratával szemben, hogy a párthangulat a döntő, mely minisztereket kényszerit, s minden egyéni véleményt torkon ragad, s hogy a pártok önmagokat meg nem tagadhatják ; létfeltételük, hogy elveiket mindjobban kifejtsék s hogy rejtsenek bár mérget s bolond gombát, egyiket is, másikat is kifejleszszék mindaddig, mig tart a csiraeröböl. A liberalizmus nem élhet meg, ha nem támadja az Egyházat; elve a vallástalanság, s az Egyházat kímélni egy volna neki az öngyilkossággal. A Kossuth-párt adja rendesen a faltöröket s a liberális-párt egy darabig kacérkodik a mérséklettel, azután »kényszerítteti « magát a Kossuth-párt és az ország »közvéleménye« által s üt nagyokat az Egyházon. Igy történt ez csak az imént is a polgári házasság és az összes egyházpolitikai törvények megalkotásánál, igy a béke-lobogós Széli Kálmán alatt a »Kanzel-paragrafus«-sal. Ezen táborral szemben áll a nép-párthoz hü katholikusok sokasága ; szemben állanak azok, kik nem személyi, hanem törvényes AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ihletért. Sötét van, és a sürü éjszakának Csillagja nincs a gyászszinü ruhán, Miként az özvegy tiszta feketében, Ha minden ékszert elvet, sutba hány. S a szivek éje ennél még sötétebb, Nyirkos ködében semmi fény sem ég, Oh Istenem, ha gyújthatnék dalommal! Ihless meg engem, égi Bölcseség! Sötétben jár s boldogtalan az ember. Az úttalan homály oly jéghideg, S a fojtó köd beszíva mintha jéggé Fagyasztaná az úgy se hö szivet. És sajganak a dermedő szivekben Reménytelen a fájó érzetek : Irt, balzsamot rá úgy szeretnék adni, Ihless meg engem égi Szeretet! Ihless meg Isten, térden állva kérlek, Ihlesd a lelkem, ihlesd szivemet, Hogy énekem, belőle ha kicsordul, Rendítse meg a puszta kebleket, Lelkükbe fényt, szivükbe lángot adjon Es feldagassza vágyuk ég felé, És millió sziv sóhajába szőve, Feljusson végre trónusod elé. Ihless meg Isten, hadd daloljak rólad, Ki egymagad vagy éltünk, mindenünk, Ki nélkül rögtön semmiségbe hullunk, S nyom sem marad, hogy egy világ letűnt; Ihless meg Isten, hadd daloljak rólad, Ki egymagad vagy tiszta szeretet, Hogy énekemnek ihletett szavával Hozzád daloljam mind a sziveket! De bárcsak tudnék elvezetni hozzád Csak egyet is, egyetlen egy szivet, Hogy megszeretne tiszta mindenéből És lenne forró, nem, mint volt, hideg. Nem kell nevemnek százados dicsőség, Nem homlokomra büszke zöld babér, Csak ezt tehetném, erre megihletnél! A szivem, Isten, csak ez egyre kér! Havadi Barnabás. Laci barátomnak. Mi a barátság ? Rokon lelkek Csodás szent összedobbanása; Törekvés szépre, jóra, nagyra, Egymást segítve haladásra. Földi szerelmek legdicsőbbje, Mely megfogant itt valaha, S mit látva, zokog örömében A szeretetnek angyala. Habár az Isten összülőink Kiűzte paradicsomából, Kizárva őket mindörökre Az örömből, boldogságból: A régi üdvnek egy mosolygó Sugara hozzánk tévedett, Mely beragyogja most is éltünk: A barátság, a szeretet! Megosztva könnyű elviselni Akármi nagy legyen a bánat. Holott szivünk mélyére zárva, Egy búcsepp is tengerré árad. S az öröm ? Ah! ha meg nem osztod, A bánatnál is nehezebb; Hajlong a rózsa csak a szélben, De elhervasztja a meleg. 0 — az szivünknek a barátság, A mi a napfény a virágnak. Felemel, nemesit, jobbá tesz — S én ily barátsággal kínállak. Fogadd, fogadd el drága lélek, Az élet-harcra fegyverül ! Csak a szeretet maradandó A földiek közt egyedül! Sipos István,