ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-29 / 40. szám

Jó ezeket tudni mindenkinek és a ki a választásokra befolyni kiván

; szerezze meg magának a kúriai bíráskodásra vonatkozó 1899. évi törvényt. A választási mozgalom kezdetén legfontosabb az etetés, itatás, vesztegetés és a hivatalos hatalommal való visszaélések tilalma. Ezekre ügyeljetek. Mert nemcsak megsemmisíti a Kúria a mandátumot, hanem a mint bebizonyítva látja ezen törvénytelenségeket, hivatalból átteszi az aktákat az illetékes hatósághoz, hogy a közhivatalnokok ellen a fegyelmi bűntettekre nézve a bűnvádi eljárás foganatosittassék. Következik tehát nyomban a mandátum megsemmisítése után a büntetőtörvény alkalmazása. Ez alól idáig minden falusi jegyző, biró, megyei hivatalnok, választási elnök, minden szabadelvű jelölt és kortesei mentesek voltak, mert a képviselőház biráló bizottságai ha olykor el is rendelték a vizsgálatot, a liberális képviselőt igazolták és a visszaéléseket eltussolták. Ezentúl máskép lesz. »A ki etet és itat, valamint az is, a ki ezen etetést és itatást elfogadja, három hónapig terjedhető fogházzal és 500 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« (186. §.) A ki veszteget »pénzt vagy pénzértéket vagy más előnyt ad vagy igér, hat hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« (185. §.) »Azon közhivatalnok, a ki hivatala hatáskörébe eső cselekménye, vagy arra vonatkozó Ígérete által valamely választót bizonyos jelölt melletti, vagy elleni szavazásra, vagy a szavazástól tartózkodásra birni törekszik, két évig terjedhető fogházzal büntetendő.« (187. §) Tessék jól meggondolni ezeket. De még ezzel sincs kimerítve az uj választási törvénynek hatálya, mert ezekhez járul, hogy egyeseket és egész választókerületeket a Kúria politikai jogaik gyakorlásától megfoszthat, ha nagyarányú etetést, itatást, vesztegetést tapasztal. (1899. 15. t.-c. 140. §.) A mi pedig a közhivatalnokokat illeti, fegyelmi uton állásaikat is elveszthetik. S mindezen büntettek, ha egyszer a Kúria a mandátum megsemmisítését kimondotta s az iratokat az illetékes bírósághoz áttette, hivatalból lesznek üldözendök. Kitérni tehát a büntetés elölném lehet. Meg kell ezt magyarázni a népnek, mert az még nem tudja az uj törvényt. De figyelmeztetni kell a jegyző urakat és a fiatal szolgabíró urakat is, hogy vigyázzanak magukra, mert a néppárt éber lesz a törvény megtartásában és a bizonyítékok beszerzésében. — Politikai gyűlés a „Fürdó"-Den. Vettük a következő felhívást: Tisztelt Polgártársak! Miután felséges királyunk a magyar országgyűlést- berekesztette és a népnek szabad jogot adott, most van itt az idö, hogy az alkalmat megragadjuk. Ezért minden választópolgárt, ki e legszentebb jogával élni akar, az országos képviselőválasztás alkalmából egy ujabb pártértekezletre f. hó 28-án esti 7 órakor a »Fürdö« vendéglő nagytermébe, tisztelettel meghívja a bizottság. Nem tudjuk mi akar ez lenni ? A képviselőjelölést illetőleg mult vasárnap megállapodott a helybeli szabadelvű párt, és tudjuk, hogy Frey Ferenc a hivatalos jelölt. Más párt nem akar jelölni senkit, tehát a »Fürdö«-beli gyűlés vagy új pártalakulás »akar« lenni, vagy pedig felizgatása az eddigi nyugodt választási békének, mely a két utolsó választás után úgyszólván életszükséglet Esztergomra nézve. Ha a pártgyülés új pártot, Bánffy hantján és nefelejtseiból akar provokálni, állunk eléje; ha pedig a választási béke megkötött kartelljét akarja az »akarnokok« feltolásával felbontani, apellálunk Esztergom higgadt és politikai korrektségét megőrző választó elitjére, kikkel mi is kezet fogva ott leszünk a politikai béke és korábbi elhatározás megvédöi között. Esztergom város polgárságának a kimondott jelöléshez adott szava után hűnek kell lenni, mert máskép az ország előtt politikai hitelét elvesztené. Az adott szóval csak a politikai iskolák gyermekei szoktak játszani, nem pedig a választó jogot hazafias ambícióval kezelő érett polgárok. Mi nem vagyunk Frey Ferencnek pártján, mert szabadelvű, és ha mégis felszólaltunk ebben az ügyben, tettük azt Esztergom város politikai hitele megőrzéséért. A Frey ellen felléptetni szándékolt állítólagos jelöltet olyannak ismerjük, ki szavának ura, s mint ilyen nem egyszer kijelentette, hogy nem lép fel. Nem is hisszük, hogy nevét oda engedje dobni,, fonák választási hecceknek. O is osztotta nem egyszer Esztergom politikai tényezőinek azon nézetét, hogy egyszer már ideje ebben az elromlott kerületben egyhangú választást eszközölni. Néppárti képviselőjelöltek, Alsó-Kubin : Abaffy Ödön. Alsó-Lendva: Wilcsek Frigyes gróf. Aranyosmaróth : Linek Lajos. Bäks: Darányi Ferenc. 5 Bobró: Zmeskál Zoltán. Bazin: Hrabovszky N. ny. tábornok. Bodajk: Kéthy L. dr. Csacza: Gyurcsánszky Demeter. Csik-Gyergyó: Orbán János gyógyszerész. 10 Csik-Sz-Márton: Ladányi Miklós teng. kap. Csorna: Rakovszky István. Dorog: Perczel Béla. Dunaszerdahely: Rajcsányi Gyula dr. Érsekújvár: Kovács Pál. 15 hiszterháza: Molnár János. Félegyháza: Buzáth Ferenc. Győrsziget: Szabó István. lllava: Cocholasz V. Ipolyság: Zlinszky János dr. 20 Jákóhalma: Thassy Árpád. Kecskemét: Kaas Ivor báró. Keszthely: Somsich Béla dr. Köbölkút: Bonitz Ferenc. Köszegh: Kincs István plébános. 25 Letenye: Szüllö Géza dr. ügyvéd. Lövő • Páder Rezső plébános. Magyar-Igen (Alsó-Fejér m.): Harácsek Imre dr. ügyvéd. Magyar-Óvár: Landauer Béla dr. Marczal: Zboray Miklós ügyvéd. 30 Mező-Kövesd: Kálmán Károly plébános. Morva-Sz.-János: Kubina József ügyvéd. Nagybittse: Teszelszky József plébános. Nagykanizsa : Zichy Aladár gróf. Nagymarton: Tálos N. ügyvéd Sopronból. 35 Nagyszombat: Halmos Ignác plébános. Nagytapolcsány: Janda József plébános. Németujvár: Semadam N. ügyvéd. Ó-Becse: Mihalovich Ede plébános. Ó-Lubló : Pirhalla Márton plébános. 40 Pécsvárad: Vedella Mihály. Peér: Jankovich Béla nagybirtokos. Pétervásár: Komáromy István. Privigye: Ernszt Sándor. Pinczehely (Tolna m.) : Szűcs József. 45 Ráczalmás: Szentiványi Károly plébános. Báczkeve : Jankovich Jenő ügyvéd. Rózsahegy: Palugyay N. volt alispán. Rum: Buzáth Ferenc gyógyszerész. Sárvár: Förster Ottó. 30 Somló-Vásárhely: Meszlényi Pál. Somorja: Leszkay S. esperes. Stomja : Trubinyi János. Szabad-Báránd. Zichy János gróf. Szakolca: Csernoch János dr. kanonok. 55 Szempc: Világossy József ügyvéd. Szent-Endre: Nagy Sándor. Szombathely: Major Ferenc. Tovarisova: Adamovich István dr. JJgod: Kaas Ivor báró. 60 Uj-sz.-Anna: Robitsek Ferenc. Vác: Bossányi György. Vágvecse: Horváth Dezső. Várna: Karácsonyi Lajos orvos. Zala-egerszeg : Farkas József. 65 Zboró (Sáros m.): Artim Mihály plébános. Zirc: Major Ferenc. Zsámbokrét: Rakovszky István. Vasárnapi levél. — Ez már nem politika. — Elég volt kedves Redaktor úr! —• untig elég már a politikából. A vasárnapi levelet mi, nők, csemegének tartjuk, nem pedig untatónak. Örökké politika és mindig politika. Egy hangulatos vasárnapi levelet nem kapunk, hanem helyette holmi politikai alczimekkel megspékelt gúny himnuszt egyik-másik önjelöltről. Engedjen meg, de az engem nem érdekel, hogy vélekednek önök a vámkérdésre vonatkozólag. Mit bánom én, hogy a mezőgazdasági termékeket mily adóval akarják sújtani, vagy emelni. De meg legfökép mit bánjuk mi, nők, hegy jelöltjeik milyen emberek. Kérem, képzelje magát az én helyzetembe! Törődne ön kedves Redaktor ur azzal, hogy a jelöltek mit mondanak, mit tesznek és legfökép kíváncsi volna-e arra, hogy azok gentlemanok-e, vagy sem ! Ugy-e nem ! ? Tehát miránk nőkre az ilyen politikai mozgalmak semmi hatással nincsenek. Pláne rám!... Pedig tessék elhinni, ha mi csak egy kis érzékkel bírnánk a politika iránt, sokat tehetnénk. Csak egy esetet mondok: Mikor a liberális jelölt nálunk tisztelgett, — mert a Papa dorogh-kerületi választó, — engem is nagyon kitüntetett. Ugyanis egész apropó hozzám fordult és kért, hogy én is korteskedjem 1 neki, mert, úgymond: a nők, a nők, a nők, azok mozgatják a világot . . . Nohát tudja kedves Redaktor úr, akkor bennem oly különös érzelem ébredt fel . . . Köztudomású, hogy az emancipáció hive vagyok, és akkor, miként villám a sötét ég boltozatján, úgy futott el lelkem szemei előtt egy kép, tudja Redaktor úr, a jövendő képe, mikor a nők érdekeit nők fogják védeni a parlamentben. Bocsánat! Ne mondja, hogy álmodozó idealista vagyok, — de gondoltuk-e, mi nők ezelptt 19 évvel (lássa, most akaratlanul is elárultam az éveim számát), hogy valaha lesznek nők, akik mérnökök, orvosok, ügyvédek és gyógyszerészek ? Az a kis bakfis, aki ébredő fantáziában légvárakat épített, az ma palotát épit Pesten; az, aki 14 éves korában csak »szívbaj «-ról panaszkodott, az ma a boncasztalnál áll, késsel vágja ki azt az életében kalimpáló szivet és górcsövön, mikroskópon nézi annak szerkezetét; az pedig, aki valaha a férjhezmenést tartotta életcéljának, ma — önmaga vezeti a válóperét! De végül az a szöszke lányka, aki előtt más eszmény nem lebegett, mint a koromsötét haj, — ma önmaga keveri a gyógyszertárban a hajfestéknek készülő dió-pomádét!!! !! Tegyek még több felkiáltó jelet ? Nem. Hát leérem ez volt az a cikázó gondolat, és nyomban elszántam magam, hogy belekóstolok a politikába. Megkérdeztem a szabadelvű jelölttől: — Hive Nagyságod (?) a revíziónak ? — Nagysád (!) — mondta ö igen zavartan — ez már magas politika, mihez a nők már nem igen nyúlhatnak. — Ugyan! ? — az imént ép azt tetszett mondani, hogy mi stb. stb. — No igen, tehát, hogy ellentmondásba ne keveredjem, hát elismerem a kérdés illetékességét és kijelentem nyíltan: nem vagyok híve. — Ah! — mondtam neki, — hogy lehet az ? Hát Uraságod (!) nem nős ember ? — Igen, de kedves Kisasszony (!) ez, sajnos, már nem tartozik a revízióhoz. — Miért ne ? — eltekintve attól, hogy mily hátrányok és költségek haramiának az államra, mondom: eltekintve attól, mert hisz ehhez már igazán nem értek, nem találja un (!!) úgy, hogy az a házasság, mely a törvénytisztelte hit jegyében, az eskü szentségében született, az inkább megtermi a házasélet boldogságát, mert akkor a kapocs, mely a házasfeleket összeköti, erösebb; mert az a lelkükre, a hitükre van épitve, szent