ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-29 / 40. szám

alapokra van fektetve ? — A liberális jelölt úr e kérdésem elöl úgy tért ki, miszerint látja, hogy én vitát szeretnék provokálni, tehát ezt elkerü­lendő, a feleletet függőben tartja. De ugyan miért? Hisz ha politikus, ha meggyőződéssel vallja el­veit, hát lehetne ez ellen is érve . . . Ettől a pillanattól kezdve valami féiszegsé­get tapasztaltam a jelölt úrban. Először csak azt vettem észre, hogy kopasz, azután gyanakodni kezdtem, vájjon nem festi-e a bajuszát; majd megint komikusát találtam a mozdulataiban, és végül határozottan csúf embernek találtam és kissé oly ismerősnek az arczát. Hol láttam ? Gon­dolkoztam és hirtelen eszembe jutott: valami il­lusztrált lapban vagy képcsarnokban, mert olyan vonásokat láttam az arczán, mint a milyennel azo­kal a fővárosi vén ruékat festik, akik ott a nagy város zajos bűneiben mulatva, pezsgőben fürödve és hattyú pelyhekkel ágyazott nyugalmukban — agyoncsigázzák magukat. Brr! Rájöttem a legrosszabbra, hogy ez az ember ellenszenves, hogy bánt a jelenléte . . . . És mindennek, ha okát keresem, rájövök, hogy azért van, mert ezen ember az: »mely« az én nézeteim ellen dolgozik, úgylehet — meggyőző­dése ellenére . . . Ilyen formán megtudtam magamnak magya­rázni, hogy miért dolgoznak önök, politikusok, miért törnek oly hévvel az ellenjelölt romlására; megértettem, hogy miért kifogásolják, miért ta­lálnak benne ezer hibát s hogy miért áldozná­nak vérükkel eszméikért. De méginkább megértettem akkor, midön a néppárti jelöltet megismertem. Még mielőtt láttam volna, mint meggyőződést szuggerálta lel­kembe valami mistikus erö, hogy ez az ember csak szimpatikus lehet. Ez az én hitem védője, ez az én eszméim felkarolója és harcosa; ez az: »aki« ismeretlenül is régi otthonossággal helyez­kedik bizalmamba. No és midön megismertem ? Szép embernek nem mondom; hizelegni nem akarok neki azon egyszerű okból, mert ele­get hízeleg a kortestollú mellé tűzött arczképe, — de én lelkesülök ezért az emberért. Erös, fér­fias vonások; határozott fellépés, nyilt, a mai korban már ritkaságszámba menő becsületes, őszinte tekintet; és meggyőző, ellenfeleit is lekötelező szónok. Vonásaiban meg van a volt katonatisztnek erélye, azon erély, mely meg volt az ősében, a rácverő 48-as tábornokban. Nem fogok csalódni azt hiszem, mikor remélem, hogy ö is a rác­verő nevet veszi fel. Oh! igazán, — én nagyon szeretném, ha az ellenfél lerakná előtte politikai fegyvereit, ép úgy, mint hős vére előtt Ozoránál letette Róth és Filipovics a magyar igazság ellen törő rác fegyvereket. Pardon ! Már elég talán ! Üdvözli: Márga.*) Választási mozgalmak. Esztergom. Folyó hó 22-én tartotta Frey Ferenc pro­grammbeszédét, melyet nyomtatásban is szét­küldött választóinak. Megelégedéssel töltötte el a hallgatókat az okos és tapintatos tartalom, melyben a képvisefö-jelölt ismert egyénisége tükröződik. Ha október 2-ika minden zavar nél­kül fog elmúlni, úgy a csendes napot nagyrészt e beszédnek kell köszönni. Puff. Ez kérem nem azt jelenti, hogy Szaczelláry úr pezsgős üveget bontott fel, nem. Ez azt je­lenti, hogy leült, vagyis plüre esett. Mert kérem, aki nem tud arabusul — arról búsul; aki pedig nem tud korcsolyázni, ne menjen a jégre, pardon ! a politika sikos mezejére. Őszintén sajnáljuk őt, aki talán e rokonszen­vet visszautasítja, de mi már oly javithatlanok *) Márga, Márga ! — maga akaratlanul is aktuális. vagyunk, hogy politikai ellenfeleinket (?) is meg­sajnáljuk, ha azok szánandók. A dorogi kerület szabadelvű jelöltje bús kortesnótákat fog énekelni, mit automata instru­ment kisér zenével. E mellett a zene mellett fogja ringatni aztán politikai szereplésének böl­csőjét és altatgatni a választási harcokból vissza­maradt emlékeit. Szaczellári bukása kétszer kettő = négy. Pártja részéről mindenesetre büneül tekintenék a felsülését, ha egyáltalán a rendelkezési alap va­lamivel is segítené. Szacelláry úr teljesen a maga kontójára csinálja a dolgát, s ha valaki maga csíp magán egyet, ám magányosan is jajgasson. Minderre nem volt szüksége, beláthatta volna azt már szereplése elején, akkor még midőn a párt­jabeli és mandátumában ülő képviselő társa ellen dolgozott, hogy ez »tisztessegtelen verseny «-nek fog a közvélemény örökösen arnyat kereső szeme előtt feltűnni, de nagyon csodáljuk, hogy nem tudott akkor eléggé méltányos lenni, mert hisz előbbi tisztességes foglalkozása alkalmával csak tapasztalta, mily áldatlan az ilyen konkurrencia. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy két nappal előbb megjósolhatjuk Szacelláry úr buká­sát. Tesszük pedig ezt az önhittségnek legkisebb árnyéka nélkül, de meggyőződésünknek legmé­lyebb hangján. Szacelláry fogásait nem kárhoz­tatjuk ; úgy szeretne boldogulni, a hogy nem rösteli. A néppártra ráfoghatja, hogy antiszemita párt, de öreá igen is bizonyítva lesznek súlyosabb vádak: törvényellenességek. Az ö vádja azonban eloszlik ott, a hol az értelem kezdődik, és megtörik azon izraeliták elismerő és rokonszenves nyilatkozatán, a kik meghallgatták Perczell Bélát csütörtökön Párkány­ban ; ellenben Szacelláry úr ellen jegyzökönyvek, tanukkal aláirt jegyzökönyvek fognak, beszélni. Hogy a néppártot ütik az apró cseprö vidéki társadalmi újságok, ez csak természetes ! A kor­mány mellett szabad politizálni, s ha a kormány mellett politizálnak, mi sem termésrzetesebb, hogy minket szapulnak. Ez elnézhető ! — utóvégre is most van szezonja a politikának, most kóstolhat­nak bele az ilyen lapocskák a magas politikai régiók esővizébe; — mert ha már kauciót nem is, de ilyen szolgálatot csak most tehetnek a politikának önzetlenül. Ezt tőlünk megtehetik s nem reagálunk a Szacelláry és Kobek hangulat­ból eredő támadásokra, de a jó izlés ezt már a szerénytelenség rovatába irja. Szacelláry már különben látja, hogy a sze­rencse csillaga hanyatlik és ép azért minden eszközt felhasznál és detronizál. Azt hisszük a mandátumot mindezek dacára sem kapja meg, mert a pótválasztás — a mi pedig biztos — már nem fogja reményekkel kecsegtetni. A Szemere párt. A függetlenségiek mar egy kicsit jobban állnak mint a liberálisták. Ok erősen biznak. Bi­zalmuk erös pártjukon alapszik; a Szacelláry ellenes hangulat már gyűlöletté változik; kortes taktikája minden jó érzésű embert fellázit, tehát Szemere pártja folyton nő és nő. Szemere nagy aktiót fejt ki. Mi eddigelé tiszteltük politikai hit­vallását, mert hisz a dorogi kerületben ö politi­kai ellenfele a néppártnak, de több helyről ér­kező tudósításaink mondják, hogy Szemere úr kilépett volna a velünk szemben elfoglalt nyilt hadállásából és meg-meg simogatja Perczelnek már elmondott beszédjét. Biztosítjuk a jelölt urat, hogy a néppárt nem stenografáltatja le az ö beszédjeit s nem keres abban sem elvi sem for­mai hibákat. A falvakban a Szemere párt úgy aránylik a néppárthoz, mint egy a kettőhöz. Legtöbb hive lesz Párkányból, mert ott pláne izraelita honfi­társaink nagy eröt fejtenek ki — nem hogy a függetlenségi lobogó jusson diadalra, — de hogy Szacelláry megbukjék. Perczel Béla. A néppárt, minden önámitás nélkül mond­hatjuk, a dorogi kerületben kitűnően áll. Perczel kitünö és meggyőző szónok. Magvas, népies és könnyed beszédeit olyan közönség hallgatja meg, a milyen egyik pártnál sem észlelhető. E hó 22-én tartotta, mint tudósítónk irja, Bajnán. Impozáns látvány volt, mikor a Bajnával szemközti parton Perczel kíséretével megjelent. Elöl a bajnai legények nagy bandériuma haladt, tekintélyes szavazó polgárok kocsijai követték őket, melyeknek mindegyikén a kibontott hatal­mas Perczel-zászlókat lengette a szél. A jelölt kocsiját piros lajbis, borjuszáju ingujjas legények kisérték. Pont 1 j 3 12 órakor érkezett a menet Bajnára, a hol is mozsárágyuk dörgése, zeneszó és fehér ruhás leánykák fogadták. Koszoruzottan felvirágozva haladék nélkül a főtérre vonult a menet, a hol Hermán József plébános üdvözlő szavai után Perczel kezdett bele programmbe­szédébe. 3 / 4 óráig tartott, nemes tűzzel s szónoki hévvel előadott beszédéből a meggyőződés s a meggyőzés oly ereje érzett ki, hogy hallgatóit egészen elragadta. És ezt maga a kis számú liberális intelligentia is kénytelen volt elismerni. Már 1 felé járt az idő, mikor az egész lakosság összegyűlt tömege oszolni kezdett, de még késő estig folyton hallatszottak a csoportok »Éljen Perczel Béla!« » Éljen a néppárt I« Általában az egész községben erősen nyi­latkozik a hangulat Perczel mellett. Szemere pártja itt gyöngén áll, zászlója sehol sem látható; Szacellári zászlója csak főkortese, a patikus, a zsidók s néhány zsellér házán lobog, mig a Per­czel zászlóiért valóságos versengés folyik s ön­érzettel nézi, a kinek jutott, mint leng háza fölött a néppárt zászlaja. Még aznap, vasárnap délután folytatta a néppárti jelölt útját Epöl felé, hol nem kevésbé meleg fogadtatásban részesült. Itt csak valami Smideg nevü kazár polgártársunk iparkodik egyes zsebében tartott existentiákat Szacellári pártjának megfogni. Különben a zsidóknak iránta mutatott szinpatiája gyanakvóvá tehetne könnyen bennün­ket származása iránt. Igy csak az előbbi pályája iránt táplált rokonszenvnek tudhatjuk be reci­piált honfitársaink eme feltűnő kegyét. Bajnára visszatérve s,az éjt ott (a plébánián) töltve Sárisáp, Kirva és Uny következtek 23-án sorra s a jelölt valóban bámulatos erővel minde­nütt vagy félórás beszédet tartott. Bár e köz­ségben a néppártot csak rövid idő óta ismerik, Kirva tiszta néppárti. Mulatságos látni, hogy a Szacellári-zászlóknak csak hegye van kidugva a padlásablakokból; — a mi nyilván nagy lelkese­désre mutat Szacellári iránt. Szemere pártja itt is gyönge, —• hivei inkább a kerület felsőbb részén (Nyergesujfalu, Süttö, Nagysáp) vannak. 24-én Dágh és Csolnok jöttek sorra. Mind­két helyen az őszi munka dacára is meglehetős tömeg hallgatta Perczel beszédeit. Perczel 26-án Párkányban mondott pro­grammbeszédét. Előző nap kiragasztott plakátok hirdették az eseményt s a templom-téren egybe­sereglett néptömeg mutatta, mennyire érdeklöd­nek a néppárt jelöltjének beszéde iránt, dacára annak, hogy legkésőbb jött a jelöltek között. Egy szájhös fráter azzal a célzattal ment oda, hogy okvetlen megtévesszék a szerintük »zsidófaló« jelöltet, de bizony nem volt alkalmuk erre, mert Perczel beszédének elején meggyőzte hallgatóit, s hova tovább fejtegette programmját, annál inkább hallatszottak fel az elismerés hangjai. Még a zsi­dóság is helyeselte az egyes pontokat és aki már lekötelezve volt egyik másik pártban, e beszéd hallatára végtelenül sajnálni kezdte, hogy nem várta meg, mig Perczel kibontotta zászlaját. Azért igy is csoportosan szegődnek híveivé. Több tekintélyes polgár még az nap este összejövetelt tartott és elhatározta, hogy a jelöltet még a vá­lasztás előtt mégegyszer meghívják, hogy bizal­mas hiveit megismerje. Kortesnóta is akadt elég. Finomabb meg vastagabb. Mutatványul közlünk egy párt: Szemere is jobban tenné, Ha útját másfelé venné. Mert ki rád szavazzon, Huba, Nincs oly bolond a faluba. * Szacellári szegény Szacelláry Jobb lesz neked a börzén játszani Tovább is csak pezsgőben utazni, < Mandátumból ugy se lesz itt semmi. Köbölkút! kerület. A köbölkúti kerületben a legerősebb pártja Bonitz Ferencnek van. Utána Kobek jön s végül Szauder. Ez utóbbi alacsony műveltségi fokon álló, sokat próbált existencia, ki már minden volt, csak »nagysagos úr« nem. Maguk a választók vicceket faragnak Szauderre, s komolyan nem veszik, de mivel Szauder atyjának — ki egyéb­ként tisztességes földmives ember — kiterjedt rokonsága van, nem rázhatják le magukról. Ilyen alakkal dolgozik a Kossuth-párt. Ez kétségtelen, minden jóizlésü embert gondolkozóba ejt, és kevés lesz olyan választó polgár, ki Szauderre sza­vazna. Kobek István ágyban fekvő beteg és úgy vélekedik, hogy öt már csak az gyógyítaná meg, ha a kerület választói meleg mandátum-boroga-

Next

/
Thumbnails
Contents