ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-29 / 40. szám

vényes alapon áll és küzd. De persze nem hátra, hanem előre. Mert hiszen a kiegyezés útját nem Deák, hanem a liberális kormányok tették lejtőssé. Lejtőssé, melyen ez idöszerint csak lefelé csúszunk. De ha már Beöthy szerint is csak ezen a törvényes alapon állva lehetünk életképes ellenzék, akkor azt kérdezzük, hogy ennek az uj, alakitandó pártnak melyek még a programmpontjai ? Keresztény legyen-e vagy sem ? Más aligha lehet. Ilyen pedig van. Van keresztény is, liberális is. Milyent akar tehát Beöthy? Mi gondoljuk, olyant, mely a 67-es alapon állva a jogfejlődésnek nyisson szabad utat. Olyant, melyen a nemzeti jogfejlődés . arany fonala nem szakad meg. De legyen nyugodt, mi is ilyent akarunk. Csakhogy a jogfejlődést mi nem szoritjuk csupán a nemzeti eszme, erö és függetlenség terére, hanem ép a történeti jogfejlődéshez ragaszkodván hazánkat keresztény országnak akarjuk látni s mint ilyent fejleszteni. S mi ép ebben bizunk, hogy a néppárt is csak ezért állt a törvényes alapra, hogy azon a történeti jogfejlődés elöharczosa legyen. Mi tudjuk, hogy a néppárt is a jogfolytonosság értelmében hive a kiegyezésnek, s a természetes fejlődésnek nem áll útjába. Söt azt okosan mindig meg fogja ragadni. Azért mi a tévedések vigjátéka tanulságául nem uj párt alakításának szükségét jegyezzük fel, hanem azt szeretnők, ha a néhai nemzeti párt hive látva a nemzeti párt tévedéséből származó komikumokat, kijózanodnék az uj liberalizmus bűvköréből. Hogy pedig melyek e »fuzionalis« komikus jelenségek a jászberényi és kassai beszédeken kivül, azt mindenki tudja. Fejérváry-Horánszky, Tisza-Apponyi, Mezei-Károlyi, mint elvtársak ülnek egy pártban. Horánszky örökös miniszterjelölt. Apponyi meg annyira semmi, hogy saját elvtársai akarják Jászberényben kibuktatni. No meg egy egész sorsa az ilyeneknek. Túri. — Érsekújvári előkelőségek. Érsekújvárból halljuk, hogy ott furcsa dolgok történnek, s a legfurcsább az a dologban, hogy' ezek a mesés hirek az esztergomi kortes-nótáknak szőke dalnokára, Horánszkynak Tyrtaeusára, Ozoray ügyKözépkori rémmesék is megihlették a költőt : Sok balga rothadt vak börtönben el, Sok máglyán halt meg, mert nem hányt keresztet, Vagy rosszul ejtett ki egy »adjon Isten«-t. Az ima erejét is tollára veszi:' ... szándékom a világ Sarktengelyét is félre döntené. És eszközöm nem több, mint az imák Segélye, melylyel tüzet oltanak. A zsidó leány, Thirsa, még bűnre is kész, hogy kedvesének szerelmét megtarthassa: S ha bűnöm tetszik, legyen mindörökre Az a hiány féltett tulajdonom. Mintha a Nirvána fagyos szele csapna ki e sorokból: Nem lét, az az üdvöknek birodalma, Hol kialudt a kinzó öntudat. Ott nem leszünk már semmi önmagunknak És semmi lesz ránk nézve a világ. A fiatal Funke templomból jövet igy vélekedik. ... a templomot kívülről, A korcsmát belülről szeretem. Jó, hogy egy polgár még rámondja: Istentelen deák! Egy ősrégi nézetet uj alakban akarván előadni, káromkodással határos szavakat használ: Magister ur, mikor Isten teremte A nőt, igy szólt: becsapom a világot. És sikerült neki. A nemleges Előny csak meglopott természetünknek Lehet kegyencévé. A női nem Hiánya az, a mi bennünket megejt. véd úrra vonatkoznak. Igaz, hogy mikor Ozoray úrhoz még itt Esztergomban volt szerencsénk, akkor a függetlenség ellen pengette lantját efféle rigmusokban: »Ha a függetlenség győzne A gahér is égig nőne S azon másznánk föl az égbe.« Kár, hogy ezt is nem ígérte. Mit használt a szélbali párt ? Semmit. — De tett ezernyi kárt! Nem dolgozik komoly munkán '. Kapdos a szivárvány után. Igy zengett Ozoray akkor, azóta ö is beleállt a »komoly munkaba«, s kapdos a szivárvány után. Később azután megint mást gondolts jelenleg a kormánypárt szivárványát foltozza. Lelkes függetlenségiből lelkes kormánypárti lett s gondolom, hogy a legközelebbi választások alkalmából, úgy öt év múlva, néppárti programmal lép majd föl. Bizony kétszer sem mondom, hogy az ilyen tréfa komolyan megtörténhetik, mert költök és muzsikusok kiszámíthatatlan firmák; a Pegazus pedig, kivált a kortes-Pegazus,. pattogás ugyan, de vak ló. Ozoray úr legújabb versét Timon Ákosra még nem ismerjük, de annyit már hallottunk, hogy mulattató beszámithatlanságokat dob Timon Ákos választóinak gyér sorai közé : szidja a papokat s orgiákról álmodik, melyeket megint csak a papok tartanak. Ez már erös, költői licencia, s megvagyunk győződve, hogy ilyesmit Simor János életében meg nem riszkirozott volna Ozoray úr, s most sem válik becsületére az ilyen kirohanás, mert meg kellene jól gondolnia, hogy a lantból meg nem lehet élnie Esztergomban sem, s hogy a Primás emelte föl a költőt s adott neki kenyeret. Vagy a száraz kenyér miatt fáj a foga az orgiákra : de hisz az a kenyér sem maradt száraznak, került a kenyérhez még sok jó falat s más egyéb jó . . . azért legaláb is a jó izlés ellen vét, aki hálátlanul orgiákat vet azok szemére, kik vele csak jót tettek. Ezt érzi különben a közönség is, s halljuk, hogy igen érdekes közbekiáltások voltak hallhatók, melyek az ügyvéd úrnak ritka szerencséjére vonatkoztak. Engedje meg, hogy e sorokat zengeményeinek egyik strófájával fejezzem be: Ami aztán következett, A piac is szégyenkezett ! Gyalázkodott, — de nem tett kárt. — Olyan beszéd — aminő párt '• S mi hozzá tesszük: Juszt is Kovács éljen ! Tiszta választások. Uj korszak kezdetét jelenti az uj országgyűlést egybehívó királyi „meghívó levél". Ezelőtt itatással, etetéssel, erőszakkal és vesztegetéssel lehetett mandátumhoz jutni. Most mindennek vége. A második csoportban még szellemesebb dolgokra akadunk. Bálint Brigittára ^balkézről igényt tart.« Funke a nőkről hiszi, hogy : mindegy ő nekik, Ha him, az ördögöt is szeretik. Ugyancsak ö mondja: Ha már csiklandja bőröm a meleg, Ha ujjaim közt olvasó pereg, Ha már a bokorugró szoknya fodra, Óh! Katalinkám, Zencsim, édesem, — Nem huz a táncba és légyottotokra, Nem mászok már kerítést sohasem: Majd drága lélek, ábrándos dalommal Letünök én is kellő alkalommal. Az ideális Francesco szájába sem tud jobb hasonlatot adni, mint: Becsületében támadhatjuk azt, Kinek van még, de néki elfogyott. Örömleány ingerkedik ruhával, Hogy többet sejtessen, mint a való. De a szavakkal én nem élek én. Bálint rossz kedvében nem tud mulatni: Nem csipkedem meg itt-ott A felszolgáló lányok lábait sem. Brigittát keresvén mondja: Láttam, hogy erre ment. Most vagy soha, E hajsza üdvösséggel csal, kecsegtet; Az életemet teszem most reája. Enyém lesz a kéjes test, magamat Reá vetem, ha addig élek is. Üldözni foglak s meghalok veled. Kedves társa, Bruno, a wittenbergi deákélet örömeiről igy emlékszik meg: Bementem és sok holdvilágos éjét Töltöttem el szép lányok kebelén. Többé nem választunk borral, pálinkával, pörkölttel és túrós csuszával, nem részeg fővel, hanem józan meggyőződéssel. A ki azt hiszi, hogy a régi kortesvilág nem szűnhet meg Magyarországon, ám próbálja meg, nem semmisiti-e meg a Kúria a visszaélésekkel szerzett mandátumot. De szükséges, hogy a törvényt a közönség ismerje. A Kúria megsemmisít minden választást: ha a jelölt tudtával, vagy beleegyezésével a választónak, vagy hozzátartozójának azért, hogy reá szavazzon, vagy, hogy másra ne szavazzon »pénzt vagy pénzértéket, vagy más előnyt ad vagy igér« ; ha »oly előny elvonásával fenyeget, vagy befolyásolni törekszik, melyet az illető jogosan bir« ; ha »a választót erőszak vagy fenyegetés által választói jogának szabad gyakorlatában megakadalyozza« ; ha »valamely választót, hivatali hatalmával visszaélve, kényszeritett vagy hivatali alárendeltjét utasította «; ha »a választási határidőt kitűző rendeletnek közzétételéről a választási eljárásnak befejeztéig a választókat eteti vagy itatja« ; ha »bármi módon, szóval vagy írásban bűntett, vagy vétség elkövetésére s a hatóságok törvényes rendelete ellen engedetlenségre egyenes felhívást intézett, vagy terjesztett« ; ha »valamely osztály, nemzetiség, vagy hitfelekezet ellen gyűlöletre izgatott«; ha templomban, vagy vallásos jellegű gyülekezeten »a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozatot tett, egyházi kegyszerekben való részesítésre tett Ígéretet, vagy kegyszerek elvonásával, egyházi fenyítékkel, vagy túlvilági büntetéssel fenyegetett, a vallási tisztelet tárgyait, választók gyülekezetén, vagy választási menetben hasznalt« ; (ez a kancelparagrafus ;) érvénytelen a választás, ha csendőr, rendőr és fegyveres erö a választók felszólítására, összegyűjtésére, vagy fedezet alatti szállítására vétetett igénybe, vagy, hogy a szavazási helyen való megjelenésben megakadályoztassanak ; ha a választók személyes szabadságuk korlátozásával őriztetnek. És egész sora az intézkedéseknek vonatkozik a választási eljárásra, az elnök teendőire, a szavazásra, a személyazonosság megállapítására, a záróra kitűzésére, melynek magának a szavazásnak törvényes lefolyását biztosítani hivatvák. A börtönőr monologizálása méltó azon urakhoz, a kiknek levegőjében él: »Francesco ur annyira nem volt bűnös, a mennyire én nem vagyok szüz.« Ily ízléstelenségekkel ékeskedik Zivuska müve. Birálói különösen nyelvezetének erejét emelték ki, melyet Schakespearetöl sajátított el. Igaz, hogy ez a tulajdonság a műnek fegfóbb érdeme, mert nyelvezete valóban költői és erőteljesen drámai. De Schakespeare utánzásában nem lett volna szabad annyira mennie, hogy ízléstelenségek erejével akarjon hatni. Az erö nem a drasztikus kifejezésekben, hanem a szenvedély mélyében rejlik; a nemes lélekben duló szenvedélynek meg kell találnia azt a finom formát, a mely egyrészt nem sérti jó ízlésünket, másrészt nem lapul el asszonyos érzelgéssé. A nemzeti színház épen most dolgoztatja át Schakespeare drámáit, hogy uj szcenirozással hozza szinre. Ez volna legkedvezőbb alkalom arra, hogy nyelvezetét is finomítsa. Mert a min nyelvezet tekintetében a Schakespeare korabeliek nem akadtak meg, az bántóan hat reánk, a kiknek nyelve már csiszoltabb és érzése kényesebb. Nem kell a nyelvezet erejét félteni ezen rostálástól; van Schakespeareban egyébként is elég erö, csak akadjon ember, a ki azt vissza tudja adni. Ha iróink legalább az elegancia mesterei I lennének, nyugodtabb lélekkel járhatnánk színházba és küldhetnök oda művelődés és nemes szórakozás céljából a serdülő ifjakat és leányokat. Azért uraim: legalább finom érzék és elegancia !