ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-25 / 35. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. augusztus 25. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Választások előtt. IV. A 48-as kerületek. Mi lesz a 48-as kerületekkel? Már tudniillik azokkal, melyeknek választó-polgárai túlnyomólag katholikusok. Hiszen a református kerületeket — sajnos — de kár akárcsak szóba is hozni, mert ök javarészt odadobták már magukat a zsidó-liberális politikának. A Bánffyékkal egy húron pendülő Kossuthisták politikájába vannak tán nem is annyira beleszeretve, mint inkább belehajszolva s belebonyolulva és sok idö s keserű tapasztalás kell még ahhoz, hogy ebből a szemfényvesztő politikából kiábránduljanak s kibontakozzanak. Pedig sajnáljuk, hogy ebben a kozmopolita zsidó-liberális világban elvesztettük őket nemcsak a keresztény, de még a független politikára nézve is. Annál nagyobb tehát a szükség, hogy a katholikus, vagy ha volna még, a nem Kossuthista, református 48-as kerületeket megmentsük s kiragadjuk a liberálisok s az Eötvösék körmei közöl. Mert a meggyőződések a közjogi kérdésekben lehetnek ugyan különbözők s ellentétesek is, de azt midenkinek be kell látnia, hogy a függetlenségi eszmét s politikát feladni nem szabad. Tőlünk katholikusoktól meg igazán óriási politikai hiba, bün volna, ha a függetlenségi politikát le engednők foglalni, mint valami monopóliumot a kálvinisták részére, kik mint a közelmúltban láttuk, azt csak alkudozásra, meg szemfényvesztésre használták fel, mi által azt teljesen hitelvesztetté is tették. A függetlenségi eszmét s politikát pedig AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. „ Menyasszonyt temetnek. A szomszéd faluban Húzzák a harangot. Elhozza a szellő Azt a gyászos har.got. Ide hajtja hozzám Suhanó szárnyakon, Kicsiny kis szobámba A nyitott ablakon. , Olyan busán csendül A harang a légbe, Könnyet csal rezgése Az ember szemébe; Felriasztja lelkem Szunnyadó bánatát, Felujit ezernyi Gyötrelmes éjszakát. Elszabadul keblem Minden titkos vágya Egy kinosan édes, Nehéz sóhajtásba, S elrepül utána, Szárnyán a szeleknek . . . A szomszéd faluban Menyasszonyt temetnek . . . Lyza. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hitelvesztetté tenni nem engedhetjük. Természetesen nem beszélünk itt arról a függetlenségi politikáról, mely Kossuth Ferencék és az Eötvösék cégére alatt tengődik, hanem arról, mely Magyarország jövőjét, haladását az Ausztriától hatalmilag és anyagilag független, keresztény politikában látta. Amely politikának a szent István alkotta, önálló, Ausztriával szövetségben és egy uralkodó-ház alatt élö keresztény Magyarország az ideálja. Mert, hogy e függetlenségi politika nem multa idejét, s hogy arra a haza érdekében szükség van, azt a mult évek eseményei s a jelen viszonyai a Lajtán innen csak úgy, mint a Lajtán túl a napnál fényesebben igazolják. Az idö nagy mester. Sokaknak megnyitotta már a szemét azok közöl is, kik a Deák-féle kiegyezés pontjaira az elsőtől az utolsóig ráesküdtek volna. Megmozdithatlan s megváltozhatatlan fundamentumnak nézték e paragrafusokat, melyeken biztosan áll a kiegyezés épülete, meg az országok jóléte. Hiszen látták, vagy legalább is elképzelték, hogy mily boldogan s napról-napra erősödve, söt tán fiatalodva élnek ez épületben a házasfelek. A gyermekek pedig szinte oly boldogok, hogy csak úgy játszanak az élettel. De mit látunk ma? A fundamentum sülyed, az épület repedezik, a falak kidűlő félben vannak, a házasfelek veszekednek, a gyermekek pedig — Hungária-é legalább igen — éheznek és sirnak a nyomorúságtól. Vagy nincs ez igy? Tán a haza polgárai úsznak a jólétben? Vagy az »alkotmányos« Ausztria, pedig csak ez a mi házastársunk, nem válik-e lassan üres fogalommá? Anyagilag kiszipolyuztatunk, kezünk meg Mária-Nosztra. A világ nagy s a sziv kicsiny, meglehet, hogy innen van, hogy a szivet nem a nagy világ, hanem kis darab föld, az a zugoly, az a szeglet boldogítja, ahol szeretetre talál. A nagy világot tehát elkerültem s zarándokúira is nem Lourdesba, hanem Mária-Nosztrára mentem. Nem Lourdesba, hanem Mária-Nosztrára! Kontrasztnak is bóditó; ennél nagyobb kontraszt csak ez: Paris vagy Kóspallag. S még ebben sincs igazunk; ha ellentétet keresünk Lourdes és Mária-Nosztra közt, más ellentétet nem találok köztük, mint azt, mely a Versaillesi kertek s a tarló mezei virágai közt van. Versailles szép ; de a mezei virág is szép ; hogy szép-e? bizony mondom nektek, hogy Salamon az ö dicsőségében sem öltözködött ugy, mint ezek még köznapon is. Tehát Lourdes pompás és fönséges s Mária-Nosztra a tarló szépsége, s mi most ezzel érjük be. Nincs is abban művészet, hogy valaki a királyi üvegházak virágaiból kössön bokrétát, hanem az igenis nagy művészet, ha a tarló díszéből fonunk koszorút. Igy gondolkoznak azok a tarka csoportok is, melyek a Duna mentében Pestről fölfelé s Párkánytól lefelé Nosztrára törekszenek. Mennek, bandukolnak, csevegnek, énekelnek, imádkoznak, fohászkodnak; hátukon viszik az elemózsiát fehér batyukban, kezükben az olvasót, hónuk alatt a Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. van kötve, szabadon dolgozni, előre menni nem tudunk! Gazdaságilag nem érvényesülhetünk, Ausztria kizsákmányolására vagyunk utalva, s amellett iparunk is a rabszolgája. Az erkölcsi erők és tényezők pedig, melyek nemzeteket tettek szabaddá, nagygyá és gazdaggá, szintén satnyulnak. A nemzeti erö és öntudat, a hazafiúi érzés, ez elementáris hatalmak, veszendőben vannak. Mert a nagyzási hóbortokat, az ostoba sovinizmust senki sem számitja a nemzeti erö és öntudat megnyilatkozásai közé. Ennek más téren kell jelentkezni! Alkotmánytiszteletben, nemzeti kultúrában, irodalomban, a nemzet ideáljának, valódi nagyjának, a nemzetet fentartó tényezők és eszmék tiszteletében. S hol vagyunk mindettől ? Igaz, hogy a tudatlanságra valló túlzás Írhatná mindezt csak az utolsó 30—40 év politikájára, de hogy nagyrésze van benne, az bizonyos. Mert hogy csak egyet emlitsek, nem megbélyegző s lesujtó-e egy nemzet politikájára ama tény, hogy a nemzet hadseregéből teljesen kivész a nemzeti érzés és öntudat. Hogy akiknek szivében a hazaszeretetnek erösebben kellene égni, mint bárkiében, annyira, hogy ha kell életüket is kockára tegyék, azoknak szivéből azt mesterségesen és hivatalosan tépik ki? Nem elég bizonyiték ez, hogy a követelt politika rossz ? Rossz, mert kiölvén a nemzeti érzést, fenyegeti a nemzeti létet. S ne ámítsuk magunkat, hogy csak a közösnek nevezett hadseregnél van ez igy. Igy van ez már a társadalom rétegeiben, a polgár embereknél is. Vagy mire mutat a Fehérváry-jubileum? Akit éveken át, hogy csizmát, ha uj; ha pedig már régi, kopott szerszám, akkor a lábukon is eltűrik. Minden csoport élén a keresztvivő halad. A keresztvivö vagy jókora kamasz, vagy öregebb, megvénhedt ember, s az igy van jól, mert a keresztet csak azok viselik könnyen, kik vagy nem érzik terhét, vagy beletörődnek. A keresztet piros, fehér papir rózsákból font koszorú díszíti, melyet a szél s gyermekajkak s gyermek-kezek borzasztanak Öszsze, mikor beleakadnak. Mert igazán különös, hogy a kereszt piros, fehér papirrózsáira nem méhek, de csókok szállnak. A keresztvivöt egyre megállítják kiterjesztett karok és csucsositott ajkak s ö meghajtja keresztjét s csókra nyújtja. Mennyire tetszenek nekem ez egyszerű, népies menetek, melyek a világot megvetik s a Krisztus sebeit csókolják. Foltokat csókolnak rájuk. Höszeretetem s lelkülésem dacára egyet még is megkívánnék, azt, hogy a csók élet s ne halál legyen. Annyi sok mindenféle ember csókolja az Ur keresztjét, vagy a szentek ereklyéit, annyian rácsókolják talán a betegségek csiráit; vigyázzunk, hogy mások ne csókolják föl az életet adó sebekről a halált hozó baktériumokat, s élet helyett ne halált szívjanak magukba. A tisztaság sehol sem lohasztja az áhítatot, de a piszok el is fojthatja az teljesen. A keresztvivőknek nincsenek egészségügyi aggályai; az öregapjuknak sem ártott a kereszt csókja s ök biztosra veszik, hogy nekik sem árt. A dicsőséges zászlót magasra tartva fölfelé tör-