ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-28 / 31. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. július 28. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Autonómia és parlament. Esztergom, július 27. A képviselő-választások ideje közeled­vén, sokan már most törik rajta a fejőket, miféle kérdéseket vigyenek választóik elé. E kérdések között nem a legutolsó a katholi­kus autonómiának évek óta vajúdó ügye. Sokan hangoztatják, hogy az autonómiát is föl kell venni a választási programmba. Ha a kath. autonómia alatt mindnyájan ugyanazt értenék, vagy pedig az állam közegei által eddig gyakorolt jogoknak oly fiiérvü át­utalását a katholikus autonómiára, a mi a katholikusok jogos igényeinek megfelelne, magunk sem mondanók, hogy a választási programmok keretébe föl ne vétessék. De általában nem igy áll a dolog. Ma­gán az autonómiai kongresszuson láttuk, hogy ott az autonómiának fogalma és tartalma a pártok szerint alakult. Nem lehet ugyan mondani, hogy ott szorosan a politikai elvek szerint alakultak volna a pártok, de azt sem lehet tagadni, hogy igen sok autonómiai kép­viselőnek fogalma az autonómiáról nagyon is összefüggött a politikai életben vallott elvei­vel. A főispánok vagy liberális párti képvi­selők azt az autonómiát tartották jónak és ele­gendőnek, amelyet a kormány annak tartott. Hogy pedig a kormány minő autonómiát akar, azt láttuk a köztudomásra jutott Wlassics­féle memorandumból, a 12-es és utóbb a 27-es bizottsággal folytatott tárgyalásokból. Ily emberek szájában a választók előtt hangoztatott autonómia csak veszedelem. Olyan az, mint mikor mellüket verik és hangoztat­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A bűnbánat órájában. Fa vagyok én, nem erdei, Nem is kerti, csak útszéli, Melynek lombját villám tépte S elkorhadtak a gyökéri. Ily fa vagyok, a mióta Gyönyört űztem zabolátlan; S elfordultam Jézus ! Tőled, Utaidon meg nem jártam. Ily fa vagyok. Elfonnyadt sziv. örömöm nincs, csak szenvedek ... Mostanra haj! misem maradt, Csak tört lélek, fájó sebek. Ily fa vagyok — nem tagadom — Tépett, korhadt, gyümölcstelen. Megbüntettél Uram Jézus! Büntetésed most viselem. Viselem a büntetésed Görnyedt háttal, roskadt térddel; Irgalmadban bizom mégis ; S imádkozom nappal-éjjel: Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÍSZKA OTTOKÁR. ják, hogy ök is jó katholikusok. Csak hang­zatos frázis a katholikus választók félreve­zetésére. A választók azt hihetik, hogy ök valóban akarják a katholikus autonómiát, ök pedig csak annak torzképét akarják, mert nem akarnak egyebet annál, amit a kormány akar, ennek autonómiája pedig a semminél is kevesebb, vagy legalább nem több a név­nél. Az autonómia a képviselőjelölt pro­grammjában annyit ér, amennyit ö maga. Itt nem a programmba foglalt igéret, hanem csakis az illetőnek személye a garancia. Ha liberális és tagja a liberális pártnak, autonó­miája sem terjed tul, a liberális párt által kontemplált autonómián, ennek autonómiája pedig az, a mi a kormányé. Ha pedig nyil­vános működése a katholikus érdekek szol gálatában áll, akkor meglehet benne bizni s föltételezhető, hogy a parlamentben is szószólója lenne a katholikusok igényeinek. Egyébként kétséget nem szenved, hogy a katholikus autonómiának sorsa is, mint minden egyházpolitikai kérdésé, a parlament­ben dől el. A parlamenti többségből alakult kormány nem szállhat sikra más autonó­miáért, mint a minőnek támogatását neki pártja biztositja. Hiába szidjuk Wlassicsot, hogy ilyen meg amolyan autonómiát akar csak engedélyezni. Ez nem töle függ. Meg­vagyunk győződve, hogy ha olyan automonia mellett exponálná magát, a minőt mi kívá­nunk és a minőhöz jogunk van, a libe­rális-párt egy napig sem tűrné meg a mi­niszteri bársonyszékben. Nem a miniszter jó vagy rossz akaratán múlik a mi kíván­ságaink teljesítése, hanem a párton, melyre támaszkodik és amely öt abban a pillanat­Sokan voltak, a kiknek Te Bűneiket elengedted . . . Engedd el az enyémet is Erdemeért keresztednek . . . Mutasd meg nagy hatalmadat, Te, ki Ur vagy földön, égen! Szivem-lelkem teremtsd ujjá, Hogy egyedül érted égjen. Elismerem bűnös voltom, De megtisztít a bűnbánat. Öntsd ezt belém s boldog leszek Itt a földön, ott Te nálad. Jeszenei. Pajkos szivek. A bálterem vérforraló gőzében ismerték meg egymást: az örökké mosolygó poéta, a ki ver­seivel sok szívben gyújtott lángot, de melegét egyiknek sem érezé; és az örökké vig Mócika, a ki sok szivet borított sötét csalódásba, de fáj­dalmukat szintén nem érezte. És mind a kettő az első csárdásnál ezt gon­dolta magában: Vigyázz magadra! . . . Vigyáztak is. Megértették egymást; érezte az a két pajkos sziv, hogy párjára talált. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ban elejti, amelyben a párt elveivel és né­zeteivel ellenkező dologra vállalkozik. Ha maga Zichy Nándor gróf, az ö kipró­bált katholikus hűségével és elveivel ülne jelenleg a kultuszminiszteri székben, az sem adhatna nekünk többet az ö személyes jó­akaratánál. Mi következik tehát ebből? Az, hogy ha akarjuk kívánságainkat érvényesíteni, egy erös parlamenti párttal kell bírnunk, amely óhajainknak a parlamentben súlyt kölcsönöz és érvényt képes szerezni. Nem szükséges e célból, hogy többségünk legyen, mert ez a mostani körülmények között nem is lehet­séges. A választói kerületeknek Tisza Kálmán által a protestantizmus érdekeinek történt megfelelő kikerekitése, a katholikus válasz­tóknak még a Széli aera alatt is, különösen egyes felvidéki megyékben történt kiirtása, továbbá a katholikus intelligenciának példát­lan közönyössége és sok helyen ellenséges magatartása, ez idöszerint lehetetlenné teszik. Tekintélyes pártot azonban mindig összehoz­hatunk, de nem ölbe tett kezekkel, hanem folytonos, kitartó buzgó munkálkodással. Autonómiánk sorsa ott fog eldőlni a parlamentben. Hiába mondanók, hogy az ügy oda nem is tartozik; mert tényleg mégis a parlament gyakorol legnagyobb befolyást e kérdésnek elintézésére. Ha van egy párt, amely számánál és erkölcsi súlyánál fogva képes a kormányt kényszeríteni arra, hogy a katholikusoknak kívánságait figyelembe vegye és biztosítsa, akkor elérjük célunkat, máskép azonban nem. Az a beszéd, mely szerint iparkodnunk kell, hogy lehetőleg minden párton legyenek az Hazug volt minden mozdulatuk, hazug min­den szavuk, mert nem beszéltek szerelemről. Kerülték ezt a thémát, pedig a leány bogár szemeiben már elveszett a barna poéta kék sze­mevilága. A mamák, a lorgnettos mamák, már suttog­tak is róluk a szünet alatt: »Kozmasak, bizony kozmásak.« Mikor a szuppé-csárdást járták, a poétának egyszerre szilaj kedve kerekedett. Elkiáltotta magát: — Csak szívesen! És megforgatta hölgyét könnyen, szédüle­tesen, azután igy szólt: — Baba nagysám! ... —• ne flirteljünk . . . no nézzen rám ... no mondja : szeretlek . . . Mócika pedig gyönyörű fejét a keblére haj­totta, aztán hirtelen dacosan felkapta: — Nem mondom ! Erre a barna fiu ajkába harapott és tün­tetően félrenézett a tánc alatt; Mócika meg nézte öt átszellemülten, addig mig az véletlenül apró kis lábára nem lépett, akkor mondta érzékenyen, szerelmesen: — Köszönöm . . .

Next

/
Thumbnails
Contents