ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-13 / 3. szám

lésével és összpontosításával. Azért áldozzunk nagylelkűen a szövetkezeti mozgalomra: lelkesülést, pénzt, bizalmat és kitartást. Az ósdi emberek morálisa e jó cselekedeteket nem ismeri; azt gondolja, hogy nagyobb jót tett, ha szegénynek 2—3 forintot adott, mintha egy üzletrészt aláirt; azt gondolja, hogy a szorgalmasan tőkésített ezreket kegyes alapítványokra fordítva a testamentumban, megfosztaná értéküktől, ha üzleti célokat szolgálna velük a szövetkezetekben; hagyjuk ezt; ez is abba a fejezetbe tartozik, melyben mondatik, hogy a világ fiai okosabbak a világosság fiainál, kik ez esetben inkább a korlátoltság fiainak bizonyulnak. Mi ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy a pénz, mely a tisztességes munkát jogaihoz segiti, mely a nép gazdasági életét az uzsora jármából kiszabadítja s az anyagi boldogulás útján a lelkeket erény és vallás iránt is fogékonynyá teszi, szentebb, mint bármely kegyes alapítvány, szentebb mint az oltárok kincse, mert tisztességes, erkölcsös életbe van befektetve, melynek gyümölcsét képezik hazafias, vallásos nemzedékek, munkás családok, virágzásnak indult nemzet. Ha ezek nincsenek, csinálhattok alapítványokat közcélokra; bárhogy forgatjátok a dolgot, nézzetek bele alapított iskoláitokba, alapított kórházaitokba: klienseitek mindenütt tönkretett, kiszipolyozott koldusok. Tegyetek már valamit, hogy koldusokká ne legyenek azok, kik még nem azok. — Az autonómiáról. Ismeretes olvasóink előtt, hogy a kormánynak szócsöve a »Pester Lloyd«, nemrég egy autonómiai tervezetet hozott, Isten tudja a hányadikat, a mióta autonómiánk ügye vajúdik, amelyben az autonómia mindössze egy, mindenben a kormány kegyétől függő egyházi bizottsággá zsugorodik össze. Ki legyen a szerzője, azt a német félhivatalos el nem árulta, dehogy ujjából nem szopta, az bizonyos. A kormány tagadja s hogy tagadásának nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, hamarjában összehitta a hármas kisbizottságot s kifejtette előtte álláspontját, amely miként értesülünk, egészen elütő a nevezett lap által javaslatba hozott egyházi bizottságtól. Hogyan juthatott tehát a »P. Lloyd« ez oly nagy visszatetszést szülő javaslathoz ? Bizonyára úgy, hogy mégis csak a kormány köreiből kapta, hogy a katholikusok elvész ebben a tengerben. Pedig ez most keserű és sós! A hol most a sarkokon örökös jégmezők vannak, ott is volt valaha melegség. A föld kihűlt s az élet elköltözött onnan. A lelki élet térképén is vannak jégmezők, pedig azok felett valaha Isten szelleme lengett. A modern élet jégmező Isten szellemével szemben. Ebből a fagyos szellemből ki kell vonni azokat a lelkeket, a kiknek hivatásuk másokat melegíteni. Törekvéseik iránya ne a korszellem felé irányuljon, hanem céljuk Isten mérhetetlen öle legyen. Iskolába kell vezetni, a melyben érvényesül a léleknek vágya, hol a sziv nemes sugallatai nincsenek elfojtva és az Isten gondolatait nem semmisiti meg a test felforralt érzékisége. # * Nehéz munka ez nagyon! Uszó homokparton járunk az életben, a mely apály idején a tengerfenékből kiemelkedik. Vigyázz, ott partra ne szállj! Lábaid alatt a talaj agyagos, de száraz homok borítja felületét és elrejti az örvényt, a melybe besétálsz. Lépteid után nyomod vízzel telik meg, de te nem félsz, nem gondolsz rosszra. Beljebb mész, hisz a part nyugodtan nyúlik el előtted, ártatlan a képe ! De lábaid egyszerre nehezedni kezdenek s te sülyedsz néhány hüvelyknyire. Szemeid izgatottan pillantanak körül s már benne vagy bokáig . . . Lelkeden a megsejtett veszély végigrezeg, s térdeidet sem látod. Leülsz és mászol; könyeid kicsordulnak, de te merülsz mellig. Már csak kezeid vanhangulatát megismerje s midőn látta, mily óriási fölháborodást keltett az idétlen tervezet, leszavazott s egyszerűen a tagadás kényelmes álláspontjára helyezkedett. Vagy pedig lehet, egészen jóhiszemüleg más oldalról szerezte információit, melyeknek sugalmazója talán ily módon akarta az autonómiának a tárgyalások sarába rekedt szekerét ebből kizökkenteni. Bármiként is legyen a dolog, annyit mint bizonyosat Írhatunk, hogy az sem a kormányzók, sem az irányadó katholikus körök tervezete. A püspöki kar az ö nevezetes memorandumában világosan megjelölte álláspontját, a kormány is tudatta az övét a hármas bizottsággal. A hármas bizottság most még a püspöki karral fog egyes pontokra nézve tárgyalni s azután jelentést tesz a 27-es autonómiai bizottságnak, amely a kongresszus elé viszi a tárgyalások eredményét. Hogy mikor kerül ezekre a sor, azt egyelőre senki sem mondhatja meg. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ha az a küszöbön álló országgyűlési választásokig elhúzódnék, akkor aligha lehetne arra a nyugalomra számítani, a minőre ily fontos tárgyalásoknak okvetlenül szükségük van. Inter arma silent musae. — Kín-kamra a városházán. A középkori törvénykezési házakban és várakban voltak kin-kamarák, hol az embereket vallatták, kínpadra húzták, ropogtatták a csontjaikat s ezt mind az akkori műveltség^ s az akkor dívó jog, törvény és igazság nevében. Azóta az idők változtak, de már bölcs Salamon megírta a világforgás recipéjét, hogy semmi új sincs a nap alatt, s hogy minden a régiben van; a mód változik, de a dolog megmarad, s igy megmaradtak a kínkamrák is a modern város- és község-házakban, megmaradtak a kin-padok, meg a vallatok, a kinpad hengereinek és csigáinak forgatói : csak a mód változott, a régi forma nem ijeszt köztünk, vas-ing helyett szalon-kabátba öltözött. Ezek a kin-kamrák a városház adófizető helyiségei, itt húzzák, itt nyúzzák az embereket, de hogy párbaj ne legyen belőle, hozzáteszem: a jog, törvény és igazság nevében. De hát miben áll az a húzás és nyúzás, az a kinzás ? abban-e, hogy kell adót fizetni ? vagy abban, hogy soknak keservesen nehéz az adópengöket előteremteni ? nem; tudjuk mi azt, hogy a törvény szükséges s hogy az is köteles betartani bizonyos kimélö tempót; de tűrhetetlen körülmény az adófizetésben az a határozatlanság, bizonytalanság, melynél fogva senki sem tudja, mit, menynyit fog fizetni Egyszer azt mondják neki, hogy már kvittek, sőt hogy 1 kor. 60 fillért fölülfizetett, később megtudja, hogy még 16 koronával tartozik. Hát rend ez ? A példák e részben bőven rendelkezésünkre állnak s kiállítást rendezhetnénk belőlük. nak kin; azután merev szemeid . . . hajad . . . s te nyom nélkül letűnsz az élet színteréről. Ez a lélek képe! Az életben uszó homokon lépdelünk, s a lelkek fölé borul a bűn. Ki lát akkor küzdést, ellenharcot. Elnyel az ár. De ne félj ! Amint homokban van a gyémánt, ugy ragyognak Isten magasztos gondolatai az ö intézményeiben, müveiben itt a földön. Ezek az élet talaján beszélnek, néma bár, de kifejező hangokon. Az O egyháza, dómjai, szentjei, szűz Máriája örök vágygyal telitik meg a lelket a tisztulás után. És főleg a boldogságos Szűz kedves és örök tiszta alakja olyan, mint az enyhe, üde lég a megnyomorodott testnek. Vágyódunk utána! Vágyódik a tiszta lélek feléje, mert ö a megsejtett ideál; sóvárog a poshadt lélek, mert érzi, hogy nincsen elemében, csak ugy oda szakadt a tönk szélére. És ebben az állapotban kacérkodott Istennel, saját nemesebb érzésével, lelkének felsíró nógatásaival. Mert ha az ember a gyalázat örvényébe jut, mindent megvet. A sziv elkorcsosodása lehúzza az embert a hit magaslatáról. A lelkiismeret nyugtalanságát kiöli az istentagadás elmélete. A mily mértékben gyöngül a hit, olyan mértékben ernyed el a sziv. Ha annyian megtagadják Krisztus hitét, azért van, mert Krisztus magasztos, szigorú alakja nem ismer megalkuvást. Meg kell gyógyítani a sziv sebeit, pótolni az ellenállási erőt és az ész hódol Krisztusnak. Chateaubriand látta, hol rejlik a hitetlenség gyökere; nem az ész, de a romlott szívben. És A katholikus kör közgyűlése. A városunkban és a kath. társadalomban mindinkább előtérbe lépő jeles egyesületünk, az esztergomi »Katholikus kör«, mint jeleztük, folyó hó 6-án tartotta IX. rendes és tisztújító közgyűlését. Az év első vasárnapján tartott közgyűlésre a tagok impozáns számban vonultak fel, s igy együtt látva Esztergom kath. társadalmát, csak újabb bizonyítékát láttuk annak, hogy ezen kör igy megerősödve mily hatalmas tényezőjévé vált a róm. kath. egyház magyar székvárosában a katholikus kultúrának. Megalakulása óta IX. közgyűlése volt ez a minden tekintetben magasan álló egyesületnek, melyen létjogosultságát igazolva ujjá erősödött, és a maga elé tűzött szent és nemes célok eléréséhez újabb frigyet kötött. A közgyűlés mozgalmas kezdetén sűrűn forogtak a szavazó lapok, és nagyban folyt a korteskedés a választmányi tagságra jelöltek érdekében, de elnémult a sok halk érvelésből öszszeverödött zaj azonnal, amint a közgyűlést vezető elnök : Mattyasóvszky Lajos elfoglalta helyét és a csengetyühöz nyúlt. Az ünnepélyes csendben figyelő közönség elé, kellemesen szivet emelőén rezgett az elnöknek igaz, mély vallásosság érzetétől áthatott megnyitó beszédje, melynek költői szerkezetében, egy magasabb eszmékért szálló lélek nyilatkozik meg. Ezen elnöki megnyitó beszédet, mely a közgyűlés egész lefolyására behatással volt, itt adjuk közre, hogy akik nem hallották is olvassák; s azok pedig, kik hallhatták, még egyszer olvasva véssék emlékezetükbe : Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Betelt 19 század, mióta édes Üdvözítőnk lelkünk megmentése végett mennyei dicsőségéből e földre szállott; 10 század, hogy Őseink szeretett hazánkat vitézségük és vérük árán megszerezték ; kilenc század, hogy annak magas ormain, dús virányú völgyein, Isten tiszteletére épült imaházak égbe nyúló tornyai fölött díszeleg, ragyog a szent kereszt, üdvözülésünk dicső jelvénye, és minden üldözések dacára, örök fényben fog ragyogni az idők teljéig. Eltűnt mind, egyik század a másik után, jó és balszerencse közt, minden örömével, boldogsága-, bánata- és fájdalmával, minden ünnepségeivel együtt; és részünkre, kiknek zászlóján e jelszó »Isten, haza és felebaráti szeretet« áll, csak a sivár valót, a fájó emlékezetet hagyta hátra, különösen a most zárult utolsó század, melyben a felvilágosodás, az álhumanismus cége alatt egész erővel ront jelszavunk ellen a sátán; ki az ókorban rémes szörny állatok alakjában, ma azonban emberi alakban, mézédes szavával, hízelgéssel, az anyagi kincsek utáni mohó sovárgásnak a szivekbe való becsempészése által törekszik megrontani minazért meg merte Paris legjelesebb iróit kérdezni: »Uraim ! feleljenek nekem becsületükre és kezüket lelkiismeretükre téve, nem volna-e önöknek bátorságuk katholikusokká lenni, ha volna erejük tiszta életet élni ?« Többen mosolyogtak, de senki sem mondott »nem«-et! Ne az emberiség homlokára, de a szivére tegyük kezünket. Azt gyógyítsuk, annak van szüksége erőre ! * A tiszta sziv és a gyöngéd hit, ez az a két vonás, a mely egy tanitó növendék és tanitó arculatának kedvességet nyújt. E kettő egybe van forrva egymással, kölcsönösen fokozva, ápolva egymást. A tiszta sziv finom szálait a gyengéd hitbe bocsátja; a gyengéd hit pedig a tiszta szívben nyer kedves hajlékot. És ha az ifjú lé_ lekre e két szép vonást rá akarjuk vésni, h

a azt akarjuk, hogy fehér arcán, melyet az ártat lan élet ápol, a hitnek rózsalehellete mint kedves pir verődjék ki, a boldogságos Szűz elé kell öt vezetni. A Mária-kongregáció iskola, mely nevel, erösit, megtanít szeretni az élet tiszta örömeit. Nem vezet ki az életből, sőt bevezet az életbe. Megtanít nemcsak szép elvekre, káprázatos nézetekre, hanem magára az életre. Nem csak a pusztulás bus dalát pengetik ott, hanem a feltámadás, a megújhodás győzelmi énekét is. Nem szomorkodni jön oda az ifjúság, hanem éledezni. Az életbe beleeresztjük annak az erőnek tiszta patakját, a mely fakad a boldogságos Szűz tiszteletéből, szeretetéből. Ha a szent szűz liliom-