ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-13 / 3. szám

£azt, mí e földi nyugalmunk, túlvilági boldogságunk, lelkünk üdvét biztosithatja. Erösitsük meg ezen támadások ellen magunkat, szivünket; — és a 20-ik század virradatán, mikor a reménység bölcsőjében a boldogság édes vágyát ringatja képzeletünk, sóhajtsunk fel a zsoltárossal: »Te vagy Istenem az én erősségem*. »En segitöm és szabaditóm vagy Te: Uram! ne késsél.« Igen — legyünk teljes bizalommal Urunk Istenünk iránt; O meg nem feledkezik rólunk, rajtunk van szeme, ne féljünk a megsemmisüléstől, habár kevesen vagyunk is a nagy világáramlattal szemben. Reméljünk : hisz édes Üdvözítőnk megígérte, hogy velünk lesz a világ végéig, — hogy megsegít, megszabadít minket a gonosztól. — És a ki a benne bízó gyenge Dávidnak győzedelmet fog adni ellenségünk és üzelmei felett, ha bizalommal követjük hivó szavát, ha el nem hagyjuk, ha hü gyermekei maradunk. És miként a tél zordonságát, dermesztő fagyát, a tavaszi napsugár megtöri, és a természetet új életre kelti: úgy legyen bennünk e rémes való megsemmisítésére új életre keltő napsugár az Isten és felebaráti szeretet, melynek lángja az egyetértést, összetartást, egymás iránti tiszteletet, becsülést éleszsze, ápolja, és kitörülhetetlenül égesse szivünkbe; hogy megerősödjünk, és megerősödve sikeresen és haszonnal küzdjünk: szt. hitünk, lelkünk üdve, és zászlónkra irt jelszavunk ellensége ellen. Küldjünk egy fohászt az Isten Anyja-, hazánk Patronájához : azt a fohászt, — melyet az 50 évvel ezelőtt küzdött szabadság-harc alatt terjesztett édes hazánk megszomorodott népe: Boldogságos Szűz Mária, Országunk Védasszonya, Szent Fiaddal légy vélünk, Békességet adj nekünk. Ezen szép beszédet a kath. kör tagjai mély megilletődéssel hallgatták végig s elhangzása után kitörő lelkesedéssel üdvözölték és éljenezték az egyesület minden ügyét szivén viselő elnököt, ki szerényen kitérve az elismerés megnyilatkozásának, csengő hangon jelenté be a tárgysorozat második pontját, a titkári jelentést. Dr. Bárdos Rémig, a kör ügybuzgó titkárja nagy gonddal megszerkesztett jelentését adta elő most, melynek nemes irályában páratlan könnyedséggel festette az egyesület beléletét, és a melybe az egyes kimutatások számai oly csínnal helyezkedtek, hogy e beszéd inkább valami kedves, az egyesületet a jövőre biztató felolvasásnak tünt fel a hallgatók előtt. Adjuk amint mondotta: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Keresztény államiságunk kilenc százados fordulóján, midőn az ország ősz prímásának ajkán felcsendült hálatelten az angyalok éneke: Téged Isten dicsérünk, a magyar Sión sok öröm s bú tiszta és örökszép lelkét megszereti az ifjúság, akkor mint kedves eszménykép fog lebegni a fiatal lelkek előtt. És az ü kedves képe ott lesz falusi otthonának szűk falai között, ott lesz az iskolában, ott lesz az életben buzdítva, lelkesítve, nemesítve. Ilyen ifjúságra van szükségünk, az ifjúságnak pedig ily életre. Ezek visznek majd magukkal életet az elrejtett és távolesö helyek zugába is; keresztény életet, az Ur Jézus szellemének friss, üde virágzását. Tartalmasabb, mélyebb életet akarunk mutatni a tanitó ifjúságnak a Mária-kongregációban, hogy ezt az életet folytassa a világban, hivatása kötelességeinek teljesítése között. »Feledhetetlenek lesznek előttem a mig élek azok a félórák, — irja egy fiatal ember — a melyeken mint a Mária-kongregáció tagja részt vettem. Hogy mennyi hasznot merítettem azokból, azt most számtalan esetben van alkalmam tapasztalni, midőn olyan társaságba kerülök, hol vallási dolgokról van szó. Bár az összes esztergommegyei kath. tanítóság beíratná magát e társulatba, hisz ugy is oly lanyha hitéletünk, hogy nem vagyunk méltók a kath. névre; s kinek kell e téren tettel és jó példával elüljárni, ha nem a tanítónak ?« Vajha Isten adná, hogy ama Mária-kongregációból, a mely az esztergomi tanítóképző intézetben újjászervezve megalakult, ilyen ifjúság kerülne ki! Dr. Trikál József. látta hegyéről visszazengett ősi lelkesedéssel egy ország szivébe s magasztos összhangban utána fohászkodó millió ajak: Téged Urunknak vallunk. Meghallotta, — mert szive mélyéből fakasztotta az égi szózatot ifjú és agg, koldus és király —• minden magyar, s megilletődve lelke tiszta harmatának hálaadóját hullatá Ura, a magyarok nagy Istene zsámolyára. Felemelő, fenséges jelenet volt. E percben valóban győzött, teljesen uralkodott Krisztus. Mintha ott lebegett volna a felmagasztosult lélek szeme előtt isteni alakja s újra külön hozzánk intézte volna szózatát: Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. S bizalommal telt el szivünk. Mintha lemosolygott volna a hálásan ünneplő magyarra régi fényében feltűnő zászlónkról biztatóan az Isten anyja képe : ott álltam bölcsödnél. Királyaidnak kétségükben jó tanácsadója, létrenditö veszélyeidben mindnyájatok megoltalmazója voltam. Utaidon Isten ujja vezérelt, de kezét — mint anyja — én tartottam szivemen, s értetek szószóló dobbanásai a kegyelem felé irányiták már-már lesújtó jobbját. Miért hogy nem küldte Isten angyalát, ki a hálalángtól dobogó fellelkesült magyar szivbe eltörölhetetlenül bevéste volna: Éljen Krisztus és uralkodjék szivetekben! Ezen édes iga odaadó elfogadása volna az igaz hála, hogy annyi század véres küzdelmeiben daliás hősöket teremtett Isten e nemzetnek, kik kereszténynyé, megtörhetetlenné, nagygyá tették e hont, kik összetörték a rabigát s kivívták, hogy magyar lehet a magyar. — Ugy érzi szivem s bizonyára mindnyájunk együttérzö lelke úgy van meggyőződve, hogy e nagy ünnep tanulsága nem maradt hatástalan a nemesen érzőkre, nem mireánk, kik a keresztényies nemzeti érzés erősítői óhajtunk lenni. Példánk nagy multunk, hogy mig az isteni sziv érzelmei hevítenek keresztényi tettekre, nemzetünket s benne minket e sz. sziv mindig oltalmába fogadja. Ebből a szívből fakadó élő szeretet s kölcsönös megbecsülés foraszsza össze nagy családként egyletünk tagjainak lelkét. E kötelék által fog kivirulni megvalósítása azon eszménynek, melyért testületté alakultunk 9 év előtt, hogy nem erőszakkal, hanem szilárd összetartással, kölcsönös szellemi támogatással újra visszaterelni törekedjünk társadalmunkat a vallás-erkölcsi alapra, hogy rajta megszilárdulva, lobogjon majd le róla vezető fáklyául a tévedezök felé az igazi krisztusi felvilágosultság. Mi már rokonérzésünktöl vonzatva ezen alapra álltunk. Példaadásunktól függ, rá birunk-e vonni másokat is. Ötszáz kath. kör törekszik e célra több-kevesebb sikerrel. Még csekély e szám, valamint azoknak száma is, kik e becsületes cél munkásaiul szegődtek. Körünk tagjainak száma a megszokott hullámzás közepette némi apadást mutat. A mult évi 287 tag helyett 1900. végén 266 tagból áll körünk. A hiányzó 21 közül egy rész kilépett, nagy részét pedig a kiküldött bizottság törülte a tagok sorából, mivel éveken át nem fizettek tagdijat. A 266 tag közül 206 rendes, 60 vidéki; közöttük 1 tiszteleti, 12 örökös, 56 alapító rendes, 14 alapító nem tag. A választmány havi üléseiben lelkiismeretes gonddal iparkodott a kör szellemi s anyagi szinvonalat emelni. A jelentékeny tagdíj hátralék szabályszerű befizetése nagyban csökkentené az anyagi gondot. Rendes fizetés mellett nagylelkű jótevőink segítségével könnyebben apaszthatnék ránk súlyosodé adósságunkat'. Most sem voltunk jótevők nélkül. Boltizár József püspök úr 400 koronát, dr. Fischer-Colbrie Ágost praelatus úr 150 métermázsa kőszenet adományozott. Könyvtárunknak 36 tag 338 kötettel s 293 koronával alapját vetette meg; ebből maga Maszlaghy Ferenc praelatus úr 201 kötetet adott. A kisorsolt zongora részjegyek értékét is többen a körnek adták. Isten bőséges áldása jutalmazza meg nemesszivü jótevőinket! A kedély kellemes és nemes szórakoztatására, a szellemi élvezetre szolgált 4 böjti s egy húsvéti felolvasó és zeneestünk, melyek sok kedves családnak is felüdülést szereztek. Jubileumi s Vörösmarty-ünnepünkkel multunknak s nagy költőnknek hódoltunk tisztelő megemlékezéssel és elismeréssel. Nem felelnék meg lelkiismerettel feladatomnak, ha közgyűlésünk őszinte köszönetét nem tolmácsolnám a lelkes közreműködőknek. Művészi tehetségű, eszményiért lelkesedő hölgyeink : Táky Gyuláné, Mattyasóvszky Marianna, Szecskay Valika, Kersch Etelka, Fáy Rózsika úrhölgyek, tudós felolvasóink s lelkes szavalóink: Rózsa Vitái, dr. Rott Nándor, dr. Trikál lózsef, Dreisziger Ferenc, Fekete Rezső, ifj. Reitter József, Frey Vilmos urak, s végül dalárdánk tagjai, élén tevékeny s kedves vezetőjével Kersch Ferenc úrral eléggé ki nem fejezhető hálára köteleztek mindnyájunkat. Hit- és közéletünk nagynevű munkásai iránt is lerótta körünk a tisztelet adóját. Őszinte szívvel üdvözölte bíboros fővédöjét újévkor, születése- és nevenapján, Csáky Károly grófot váci püspökké történt kinevezése, — Boltizár Józsefet 25 éves püspöki jubileuma — s boldogult főispánunkat 50 éves közszolgálati jubileuma alkalmával. Az augusztusi kath. nagygyűlésen körünket az elnök, titkár, háznagy és több tag képviselte, s tanúi voltak annak a tüzes lelkesedésnek, mely biztató reménynyel vet világot a jövő homályába. Érezték messzevágó erejét ellenségeink, azért támadtak ellene alacsony gyanúsítással, nemtelen piszkolódással. A kath. körök országos gyűlésén az elnök és titkár volt jelen. Illetékes bírálók elismerésének örvendetes jele, hogy elnökünket az országos bizottság egyik alelnökévé választották. Két halottunk emléke legyen áldott; Isten irgalma adjon lelkűknek örök nyugodalmat. Belső napi életünk — mint ezt már megszoktuk — figyelmetes, barátságosan fesztelen, családias és nemes hangú. Otthonosan érzi magát minden látogató tag helyiségünkbe. Erre törekszik olvasótermünk 24 lapjával. Kellemes otthonul kínálkoznak többi termeink is szórakoztató eszközeikkel azoknak, a kik nem túlzott, hanem méltányos kívánsággal lépnek fel szerény erőinkkel szemben. Nyári időben kedves kis kertünk szolgál tagjaink felüditésére. A leszállított diju tekepályát szép számmal szívesen használták. — Két lapot, mivel katholikus intézményeinkhez szennyes kézzel, gonosz indulattal értek, a választmány kiküszöbölt s helyükbe másokat rendelt. Rajta lesz a választmány s a tisztikar, hogy kívánatos változtatásokkal még inkább fokozza körünk látogatottságát. E főbb mozzanatok közepette szállt el fölöttünk áldásaival a szent év. Multunkra támaszkodva, jövőben bizva, de el nem, bizakodva kértük az uj század áldásos folyására a Szentlélek segítségét. Nemcsak nagy nemzeti ünnepünkön, minden sz. cél kiküzdésénél szállt szivünkből hő fohászkodásunk Nagyasszonyunkhoz : Ne feledkezzél el szegény magyarokról. Sok hazafi lelkéből szállt tömj én füstként imaáldozat Sz. Péter székénél az ég Urához, hogy áldja meg országunkat, mi magyar hazánkat. Szent évünk ünnepein sz. lelkesedés lángolt fel a keresztény szivekben; láttára elfogult a sziv, könny tolult belőle a szembe, az öröm könnye, hogy ime itt a zálog, hogy »jövendö utján messze századoknak Isten vezérli majd édes hazánkat.« Újra fel fog ragyogni a kereszt. Ki meri majd tenni büntetlenül, hogy letörje koronánkról, mely mindenkor összekötő kapcsunk volt földi s égi hazánk között ? Nem lehet csonka a talizmán, mely megvéd a leselkedő haláltól. Tűzzük hát akaratunkat az ég akaratához. A valláserkölcs ellen támasztott viharban sajkánkon lesz Krisztus. De hol nevelődjenek e viharok küzdelmeire a hit bajnokai f Itt -sz. István városában, máshol is, a templom, iskola és család mellett a kath. körökben. Milyen legyen tehát a kör? Példaadó; tagjai jó példával vonzanak göröngyös útjára a keresztnek, mely törekvésünk végpontján áll. — Nem elég vágyódni jobb jövőre s mellőzni, kigúnyolni, kicsinyelni eszközeit. Tettünk e célra, a mennyit tehettünk. Ha keveset tehettünk egyesek véleménye szerint, okai azok, akik nem gyűjtenek, hanem szétszórnak. Ám jöjjenek, itt mutassák meg, mit s hogyan kell tenni, s ne gáncsolják a jó szándékot, mely talán rajtuk törik meg. Nemcsak egyesek feladata, minden komoly gondolkozású keresztényé, hogy erejéhez mérten részt vegyen a törekvésben, hogy társadalmi úton is segítsük megtestesülni az eszmét, a keresztényies gondolkozású és élő erős Magyarországot. Fogadja a M. T. közgyűlés az ez évben is belém helyezett megtisztelő bizalmáért köszönetem őszinte kifejezését. Kitűnik e sok tetszést és éljent aratott jelentésből a kör titkárának féltékeny figyelme, melylyel az egyesületi ügyek sokfelé futó szálait vezeti; és kitűnik az egyesület tényező ereje, melylyel utat tör magának, céljának e város közszellemében, hogy dicsőségre juttassa a testvériesség, a szeretet vallásának egyedül nemes kultuszát. A tárgysorozat harmadik pontja a számvizsgáló bizottság jegyzőkönyvének felolvasása volt.