ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-16 / 25. szám

pusztításai ellen. Ne gondoskodjanak méregfog kitörésről t. uraim, nem kell ahhoz foghuzó, sem fogó, álljanak keresztény elvi alapra s meglátják, hogy a keresztény elvek zászlajának rúdját le sem tűzhetik a hazai földre anélkül, hogy a liberalizmus kígyójának feje szét ne locscsanjon. A liberalizmus mindenütt egy s ugyanaz, ahol materialista hitetlen korszellem leng, Magyarországon csakúgy mint Német- és Franciaországban s az orvossága is mindenütt egy s ugyanaz : a kereszténység. Első dolgunk tehát tisztába jönni az iránt, hogy a liberalizmus nem egyéb, mint a modern hitetlenségnek átültetése a politikai, társadalmi, erkölcsi, gazdasági rendbe; ha ezt fölértettük, akkor belátjuk azt is, hogy ezt a keresztény ember nem pártolhatja, liberális pártra nem szavazhat; s azoknak a jóhiszemű s magukat liberálisoknak nevező nri embereknek jellemzésére csak azt tartsa mindig szem előtt, hogy az ilyen jó szívnek, mely érzelmei szerint jót akar, de a tényállást rosszul itéli meg, két jókora szamárfüle van. — A liberális krach. Érdekes dolog, hogy a liberalizmus egységet teremteni nem tud, kivéve ha oly ember áll az élén, mint Bánffy. Európa valamennyi államában meghasonlanak a liberális pártok. Igy történt Németországban, igy Ausztriában és Belgiumban s jelenleg a hollandusokon van a bomlás sora. 1897-ben a liberálisok Hollandban több pártra oszoltak s egymást nyomorgatták ; velük szemben álltak a katholikusok s az antirevolucionáriusok, kik szövetséget kötöttek, hogy egymást támogatják. A katholikusok tehát mindenütt, hol jelöltjüknek nem volt kilátása a győzelemre, az antirevolucionárius jelöltre szavaztak a liberálisok ellen. Azóta a szabadelvű párt még több dirib-darabra bomlott s bár a választás a körmükre ég (június 14-én már meg is volt), mégsem tudnak egyesülni s négyféle jelölt-névsort köröztetnek, melyeken szabadelvű demokraták, radikálisok és szociáldemokraták ajánltatnak a választók mulattatására. Igazi egysége csak a katholikus pártnak van ; eddig is ennek elvették már jutalmát, mert Hollandban, hol pedig a katholikus lakosságnak csak harmadát alkotják, eddig 22 képviselőjük volt, mig az antirevolucionáriusoknak 21, s a liberálisoknak 49 ; most a liberálisok még jobban AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Kép az életből. Fehérre meszelt apró falusi házikók mögül büszkén magaslik ki egy zöld erkélyes ház, sötét levelű fák lombjaival koszorúzva. Az első pillantásra észre veszi az ember, hogy e házban csak megelégedés, szeretet, s e kettővel karöltve járó boldogság lakhatik. S úgy is van; Niemcsitz legtehetősebb gazdája lakik a nagy házban, három gyönyörű szép leányával. Édes anyjok ugyan még picike korukban költözött a boldogok hónába, az atyára bizta a három apró, tehetetlen kis férget. Az apa hűen teljesítette nejének tett igéretét, nem hozott mostoha anyát gyermekeinek, ö maga nevelte, tanítgatta leánykáit. Multak az évek, hónapok, napok, a leánykák kinőtték a kis cipöcskéket, s az apró ruhácskákat, az apa észre sem véve az idő múlandóságát, csak mikor a kérők egymás kezébe adták a kilincset, akkor látta, hogy mily nagyok, mily szépek s kedvesek leányai. Csillagos szép nyári estén, mikor még a levegő oly szerelmes mámorító illattal van tele, szokatlan hangon szobájába hivta leányait az apa, olvadnak össze. Hát minálunk is igy lesz az, majd ha Bánffy s Tisza s az őket követő törvényhatóságok léket ütnek a rozoga, liberális egyáégen, melyet nem elv, hanem érdek tart össze. Megjegyzem azonban, hogy a józan Hollandban kezdet óta képtelenség volt, hogy katholikus pap vagy pláne kanonok liberális, parlamenti hallgató legyen; az az egy vigasztal, hogy annyira mi is vagyunk már, hogy beszélő liberális papképviselő nálunk sem lehet; ezek az urak a pusztában hallgatónak szava! — Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület. Megmozdult már az esztergomvidéki gazdasági egyesület is s lendületes fölhívásban tudtul adta a vidéknek, hogy élni akar s életet s jólétet támasztani kíván maga körül. Hogy megmozdult, azon nem csodálkozunk, hiszen megmozdult már a gazda-világ lábai alatt a föld s portékává lett, maga a. földműves nép pedig annyira megmozdult, hogy Amerikáig meg sem áll. A gazdasági egyesület most közzébocsátott fölhívásában igér sok jót, sok előnyt, melyet tagjainak biztosit; mi legszükségesebbnek tartjuk az összetartozandóság érzetének kifejtését, mely nélkül sem nagy, sem kis egyesület nem boldogulhat, s melynek megteremtésére kivált nálunk, a földmivelö népség mélyebb és szélesebb rétegeiben okvetlenül szükségünk van. A szövetkezetek már úgy is ébresztik az osztályérdek öntudatát; ahol azok nincsenek, ott a földművelő népben a gazdasági egyesület sem fog gyökeret verni; ahol azonban szövetkezetek vannak, ott a gazdasági egyesület is már törés-földön jár s bízvást elvetheti törekvésének magvait. Azért az esztergomvidéki gazdasági egyesület is jól teszi, ha legfőbb gondját a szövetkezetek alapítására fekteti s miután Esztergommegye amily kicsiny, oly kevés szövetkezetet számlál, s oly nagy indolenciát mutat e téren, hát lesz a gazdasági egyesületnek dolga elég, mig itt a jeget megtöri. Vájjon a szövetkezeti élőmunka nélkül remélheti-e az egyesület, hogy a földműves gazdák köréből tömegesen csatlakoznak majd tagok zászlaja alá, azt nem vitatjuk, lapunk mindenesetre támogatni fogja azokat a törekvéseket, melyek a mezőgazdaság fölvirágoztatására s ezzel a nép jólétének biztosítására irányulnak. Az egyesület értelmes és lelkes gazdáitól mindenekelőtt a szövetkezetek előmozdítását kérjük. A delegációk után. A delegáció is eljátszotta a maga kis, vagy ha jobban tetszik, szerény játékát. A mit a királyi megnyitó pár szóval mondott el, ugyanazt mondotta Goluchowski kissé feleresztve, s Falk előadói beszéde sem egyéb, mint a külügyminiszteri expozé szép visszhangja s komoly hangon igy szólt hozzájuk: »Kedves gyermekeim ne csodálkozzatok az egybe-hivásom felett, fontos életbe vágó dolgokat akarok nektek mondani. Innen-onnan az eladó sorban vagytok, s én mint szerető atyátok gondoskodtam a jövőtök felöl, mindegyiteknek számára választék férjet, remélem, mint engedelmes gyermekek eleget tesztek akaratomnak. A leánykák midőn meghallották a vőlegények neveit, elszomorodtak, mivel titokban már mindegyiknek volt választva a környék ifjai közül. Némán állták körül édes atyjokat, várták, hogy egyik vagy másik megszólaljon. Végre a legidősebb nővér felszólalt: »Ne neheztelj apám, de nem tehetek eleget akaratodnak. A-t szeretem régóta, ha az övé nem lehetek, inkább a halál legyen jegyesem mint más! .. .« A középső is felbátorodott: »Titkon birja szivemet B., vagy ö vagy senki sem lesz ferjem!« A legkisebb halkan sírdogált, nem merte elárulni szive édes titkát, csak midőn atyja őt is kérdőre vonta, zokogva felelt: »Éd-es ap-ám akarata szerint cselekszem !« Erre lecsillapul az atya haragja, s e szavakkal kiküldé leányait: "Vagy az általam választott ifjak nejei lesztek, vagy pártában maradtok !« Multak a napok, hetek, hónapok, a nagy ház lakói szomorúan járnak, kelnek, mintha nagy megtoldva néhány udvarias, Goluchowskinak hízelgő bókkal. Mindebből pedig hallatszott a régi, ismeretes nóta. Külügyi politikánkban változás nem állott be. A békés hangulat a nagyhatalmakkal szemben nem változott. A hármas szövetség sziklaszilárdan áll. Balkán-politikánkat pedig folytatjuk a megkezdett irányban, marad a status-quo. Nagyhatalmi állásunkat ujabb, nagyobb áldozattal járó katonai vagy pénzügyi teherrel nem kell megfizetnünk. Ez a delegációs urak legnagyobb öröme. Nyugodt lélekkel térnek haza babéraikon pihenni, hogy az ágyúreform, a kinai kérdés kísértete elültek — legalább egyidöre. De hogy ez az »egyidöre« ugyancsak rövid lesz, azt prófétai tehetség nélkül is megmondhatjuk. Ma eltűnt, holnap már újra kisérteni fog. De ki fog a jövő rémével törődni, mikor itt vannak a jelen örömei ? A delegáció tehát derült kedvvel s külügyi politikánk babéraival övezetten, s a jól végzett munkát követő lelki nyugalommal oszlik szét. Pedig a dolgok korántsem olyan rózsásak. Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állása nagyon is ingóban van. Ausztria bomladozik, Magyarország szegényedik. Már pedig széthúzó törekvések s a nyomorúság nem tényezői a nagyságnak, a hatalmi erőnek. Kár tehát oly nagy garral hirdetni külügyi politikánk szerencsés voltát, nagyhatalmi állásunk biztosságát, midőn egyre jobban érezzük mindkét országban a liberális belpolitika sorvasztó erejét. Továbbá tessék jól meggondolni azoknak a nagyhatalmi állásukban szerelmes uraknak, hogy ama áldozatok, melyeket ennek fejében hozunk, előbb-utóbb összes vérünket kiszívják. A katonai és pénzügyi terhek mind elviselhetetlenebben, nyomasztóan nehezednek a nemzet vállaira. A militarizmus nyomasztó igája alatt a szegényedő ország összeroskad. Ha tehát a hármas szövetségből csak annyi a hasznunk, hogy minél több vér- és pénzadót fizessünk, ha az európai békét a magunk nyomoruságával s halálával kell megfizetnünk, akkor az ilyen barátságot szívesen elengedjük. Mi nem akarunk koldusokká válni, hogy szövetséges társainkat gazdaggá tegyük. Már pedig ide jutunk a külügyminiszter álláspontja révén, aki azt hangoztatta, hogy a hármas szövetség pusztán politikai szövetség, melynek magasabb céljai vannak, mint a kereskedelmi s közgazdasági érdekeink. Zichy János gróf volt az, ki legelsőnek vette holtat siratnának, szótlanok, nem hangzik hangos lármájuk, sem énekök, sem hangos kacagások, minden csendes! Az atya e változást hosszabb ideig nem akará észre venni, de midőn leányai az étkezésnél is kisirt szemekkel jelentek meg, türelme fonala elszakadt, elhatározá, hogy teljesiti leányai akaratát! Együtt vannak ismét a kis szobában: »Tudjatok meg, hogy e savanyú arcokat nem akarom látni, legyetek az általatok választott ifjak nejei, adja Isten, hogy meg ne bánjátok. A tied, monda a legidősebbnek, kártyás, dologkerülő, ki nemcsak édes atyja vagyonát, de Dárius kincseit is elkártyázza!« »Nem bánom akár milyen; szeretem, s ez megfejt mindent!« »Lump, iszákos a te vőlegényed, monda a középsőnek, mondhatom gyönyörű vejeim lesznek.« »Elszokja, ha neje leszek« — volt az önhitt válasz. A legkisebbnek arcát cirógatva monda: »Te kis leányom, te vagy Öreg napjaim öröme, derék, munkás férjet választottam számodra, remélem boldog lész! . . . Most tehát végeztünk, ne mondjátok egykor, hogy kényszerítve voltatok, három hét múlva lesz esküvőtök, addigra készüljetek el. *