ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-07 / 15. szám

gon kényszeriti az életben maradtakat, hogy neki, a halhatatlannak, sziveikben, emlékükben szobrot emeljenek. Azaz, hogy kényszerítené, de ide a publikum nem jön ellesni, mily édeskedves dolgokat regél e felejthetetlen zeneköltő azoknak, kik még földi viszontagságos zarándoklatukat be nem fejezték. Hogy világos legyek : Kersch az, ki talán az ö jövendő sorsára is gondolva, időről-időre ragyogtatja a Bazilikában Seyler nagy szellemét. Nagy kegyelettel nyúl Seyler müvéhez, szinte véteknek tart annak művészi felfogásától csak egy lehelletnyire is eltérni, oda állítja, minden pillanatra figyelő s a nagy gondolatokba beha­tolni tudó karát, s midőn megszólal a jeles kar, az ember elfojtott lélekzettel kiséri Seyler igen jámbor, rendkívül mély érzésű tiszta lelkének feltámadását. A nagypénteki Misererében oly húrokat pengetett ezen áhitatteljes költő, melyek bármely viszonyban levő földi zarándoknak tud­nak olyat elzengeni, mi őt sorsával kibékítette, csüggedéstől megmentette s a jövendő jobb idők édes reményével kecsegtette. Szívig, velőig be­hatott az Istent szive mélyéből szerető Seyler megzenésített, szivreható imája, mi meghatott­ságunkban hallgattunk, csak Seyler gyermekeinek és unokáinak édesen fájó zokogása zavarta meg a csendet. A jó Seyler annak idején beavatott magas ideáiba, s e Misererét illetőleg figyelmeztetett, hogy annak minden akkordja alkalmazkodik a koronás zsoltáros magasröptű felfogásához. Fe­szült figyelemmel hasonlítgatom össze a zenét a szöveggel, s akkor tárul fel előttem a zeneköltő a maga nagyságában. De minek is irjak tovább e tárgyról; könnyeink ékesszólóbban beszélnek; még csak figyelmeztetem az esztergomiakat, hogy igen is vannak nagyságaik, de ök nem tudnak róluk. Ha Seyler nem egyedül az Isten dicsősé­gét, de a maga javát keresi, magas tudását a világi zenében érvényesiti, az operákban. Itt na­gyobb és váiogatottabb a publikum, majd kira­gadták volna Seylert szerénysége homályából, amint egy septettjeért egész Európa dicsérte annak idején. No de biztosra veszem, hogy Sey­ler ma minden tapsnál, minden szobornál többre becsüli azon koszorút, melyet Az helyezett hom­lokára, kinek mindvégig oly önzetlen, oly hü, oly buzgó dicséröje volt. V. R. * Boldog ünnepeket kívánunk szeré­téit dolgozó társainknak és kedves olvasó­inknak. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszte­letét folyó hó 14 én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 óra­kor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyó­nást végezhetik. Az imádási napon pedig '/ 2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Adományozás. Dr. Rajner Lajos praela­tus-kanonok az Ipolysághon épülő kath. leány­iskola költségeire az eddigi 400 korona adomá­nyához ujabban 2000 koronát adott. * Főispáni beiktatás. B. Szabó Mihály me­gyei főjegyző szerdán az uj főispánhoz Budapestre utazott, hogy megbeszélje vele az installátió rész­leteit. F. hó 20-án megy a küldöttség tisztelegni az uj főispánhoz, ki 26-án este érkezik székhe­lyére s másnap 27-én lesz a beiktatása. A tava­szi közgyűlésen már ö fog elnökölni f. hó 29-én. Az uj főispán a megye érdekeit szivén viseli, meglátszik már abból, hogy a bevonuláshoz szük­séges díszruhák elkészítése miatt táviratilag ren­delte magához Pelczmann László jónevü fiatal iparosunkat, a hercegprimás udvari szállítóját. * Jótékony gyűjtés. A helyben állomásozó 76. gyalogezred titszikara az épülő uj közkórház költségeihez 40 koronát gyűjtött és ez összeget rendeltetési helyére juttatta. * Nyilvános köszönet. Az esztergomi ipar­és kereskedelmi bank az esztergomi szent Vince­egyletnek az általa gondozott helybeli szegények részére 60 koronát, a takarékpénztár pedig 40 koronát ajándékozott, mely nemes lelkű adomá­nyokért ez uton is köszönetet mond dr, Csernoch János, a szent Vince-egylet elnöke. * Szt. László bárdja. A mult hetekben fölöttünk dühöngő szélvihar letörte a Bazilika uj sz. László szobrának bárdját. A bárd darabját a vároldalban megtalálták és újból megforrasztot­ták. Ez úttal azonban ugy fordították, hogy a szél nem akadhat bele s igy ki van zárva az eset ismétlődése. * Eljegyzés. Bellovits Ödön, lapunk könyv­nyomdájának törekvő tagja, eljegyezte Krakker Kálmán, a váci siket-néma-intézet gondnokának kedves és művelt leányát, Mariskát. Sok szeren­csét és boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez! * A legutóbbi tanácsülésből kifolyólag a gazdasági tanácsos és a városi mérnök kiküldet­tek, hogy alapos vizsgálat alá vegyék azon gáta­kat, melyek a várost a Duna esetleges áradásá­val szemben hivatvák megvédeni. * Jubileum. Kovács Sándor Theodosius, az esztergomi papság közszeretetben álló tagja f. évi ápril hó 6-án érte meg fölszentelésének 50-ik évfordulóját. Számos tisztelői örömteljesen üdvö­zölték e szép napon, melyet elérni testi és lelki vidám erőben engedett számára az isteni Gond­viselés. Részünkről is a legőszintébb jókivánato­kat fejezzük ki. * Az ipartestület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a központi járás főszolgabírói hivatalának vezetőjét, Kakass László h. főszolga­bírót, mint elsőfokú iparhatóságot üdvözölni fogja és köszönetet mond neki azon nemes buzgalo­mért, melylyel az ipar fellendítésén fáradozik. * A Szentháromság-szobor környékén javá­ban folyik a munka s ha siker koronázza a mun­kások sietségét, ugy talán az ünnepekre legalább a kerítés készen lesz. A sodrony-fonatú kerítést, mely eddig kerítette a szobrot, eltávolították helyéről s kihelyezik abba a körbe, melyet a szobor körül régebben ültetett fák képeztek. A drót-kerités mögé közvetlenül élő sövény is jön, melyen belül parkírozzák már a kis kertet. * Temetés. Fischer Dezső pilismaróthi jegy­zőt vasárnap temették el az esztergomi belvá­rosi temető kápolnájából, hol ravatala állott. A temetés nagy részvét mellett történt, ott láttuk Andrássy János kir. tan. alispánt és Hulényi Győző országgy. képviselőt is. A megyebeli jegyzők küldöttségileg, a pilismaróthi elöljáróság testületi­legjelent meg a temetésen. * Az érckakas. Emiitettük volt, hogy a mi várbeli szélkakasunk egy viharos éjszakán hüte­len lett hozzánk s kibontva szárnyát, a vándorló madarak kultuszát követve imeretlen helyre köl­tözött. Egy ideig árván meredezett az égnek a várfokon a csonka karó és élénk találgatásra adott okot az idegeneknek, hogy hát miért is van ottan azon irgalmatlan lépvessző, ha nem száll reá madár. De végre megvan a kakas. Diszes, ízléses, kék-fehér rúdon ül és vigan kukorékolja a szél irányát, mert alatta a négy égtáj élénk szinü és nagy betűkkel van jelezve. Ismételjük, hogy szép és sikerült munka, mint minden, aminek alapját a primási uradalmak gazdasági tanácsosának izlése vetette meg. * Tartalékosok fegyvergyakorlata. Folyó hó Jl-étöl kezdve egész augusztus hó l-ig állan­dóan 3 tartalékos tiszt és 4 hadapród felváltva fog 28—28 napi fegyvergyakorlatra a helyörség­hez bevonulni, kik a polgárságnál lesznek elszál­lásolva. * Kinevezés. Komárommegye főispánja ifj. Reviczky Gábort, vármegyénk tb. aljegyzőjét az ó-gyallai főszolgabíró mellé közigazgatási gya­kornokká nevezte. * Európába a legnagyobb mennyiségű theát Kínából kapjuk, hol az idén a thea-termelés rendkívül sikerült. Esztergomban Brutsy Gyula üzlete van közvetlen összeköttetésben kinai szál­lítóval, azért ott megbízható áru kapható. * A városi tanács figyelmébe. A vízivá­rosi Uri-utcából a szent-györgymezei városrész­hez vezető és karfákkal ellátott úgynevezett »Török-ut« bástyája kezd omladozni. Igen me­legen ajánljuk a városi tanács figyelmébe ezen bástya mentől rövidebb idő alatti kijavítását, mert mig az egyrészről ma még kevesebb költ­ségbe kerül, másrészt a töltést tartó régi bástya fentartása már az útnak jó karban való megtar­tása is kívánatossá teszi annak kiigazítását. * Általánosan elismerik ugy nálunk, mint külföldön, hogy a Mauthner-féle gazdasági és kerti magvak gyakran háromszor akkora termést ad­nak, mint sok másféle magvak, különösen impreg­nált csillagjegyü répamagjai ritkítják párjukat és össze nem tévesztendők más utánzott hasonló védjegyű, de nem impregnált répamagokkal. A Mauthner-féle magok tehát felülmúlhatatlanok és gazdáink csak helyesen cselekszenek, ha mag­szükségletüket mindig Mauthner-féle magokkal fedezik. * Fásitás Szentgyörgymezőn. A tavasz kö­zeledtével a sz.-györgy-mezei, úgynevezett Hütt partot 500 drb. vadgesztenyefával fogják beültetni és ugyancsak befásitják a bástya alatti tér egy részét és egy-két szélesebb utcáját a városrész­nek. Az utcákat eperfákkal szegélyezik, mivel egyúttal a már egyszer fellendült, de ismét elha­nyagolt selyemhernyó termesztést gondolják életre kelteni. A szt.-györgymezei temető utait és árkait hárs- és rezgőnyárfával fogják kiültetni. A fa­szükségletet az erdöbirtokosság teljesen ingyen szolgáltatja a közcélra. A belváros erdeiből ugy sem kap Sz.-Györgymezö egy faágat sem. * A vámbódé. A Lörinc-utca torkolata előtt egy szürke faházikó áll, ez a kövezetvám szedők bódéja és ezt a bódét most a Mária-Valéria híd­hoz szállítják, mert az ott tervezett vámbódét nem építik fel. Ez 3000 koronába kerülne és ilyen költségbe nem verheti, magát a város, inkább odaviteti a fabódét. * Jegyzőválasztás. Pilismaróul és Süttő községekben a megüresedett állásokra legköze­lebb meg lesznek tartva a pályázatok. Mint leg­illetékesebb helyről értesülünk, mindkét helyen komoly és megbízható pályázók jelöltetnek. * Csempeség a városi erdőben. A városi erdő ez idei termésének leltározása alkalmával Horváth Mihály és latus János, mint kiküldött ellenőrző bizottsági tagok a »Hamvaskö« fölötti vágásban nagy csempeség nyomára jöttek. A szentléleki favágók segítségével ugyanis többféle szálfát találtak elrejtve és ágakkal betakarva, a melyekből lopva már Kesztölcre is szállítottak. Amint a bizottság által megejtett nyomozás kide­rítette, a szálfa esetben a vágásban alkalmazott erdövédek vannak erősen terhelve. Az esetről a városgazda és a bizottsági tagok jegyzökönyvet vettek föl s az elrejtve talált szálfákat fölmérték. A lopott fa elszállítását tanuk igazolják, ezek ott voltak, amikor a fát elszállították, söt annak fel­rakásában segédkeztek is. A polgármester ez ügy­ben szigorú vizsgálatot tart, mely után a dolog a büntető bírósághoz kerül. * Nagyhét Komáromban. Hatalmas ke­resztény " tüntetéssé nőtték ki magukat a nagyhéten az eddigi komáromi »kath. esték.« Egy kis fiók Oberammergau lett e szent napok alatt Komárom, midőn Mhüller Henrik F. fuldai kanonok passiójátékát adták elö virágvasárnap, nagykedden és szerdán Komárom intelligens műkedvelői. Valláskülönbség nélkül tódultak az előadásokra, s a kik talán csak kíváncsiságból mentek oda, a függöny felemelkedése után csak­hamar áhítatos bámulattal élvezték végig a meg­ható oratóriumot. Ime, mily helyes nemcsak szó­val, de valóságban is bemutatni, mit tett értünk Krisztus ! — Az előadott passiójáték, mint em­iitettük, Müller fuldai kanonok remek compo­sitiója, s kiválóságának egyik titka épen az, hogy classicus volta mellett a laikus is élvezet­tel hallgathatja. S ime most Aachen, Berlin, Drezda, Essen, Hága, London, München, Salz­burg, Bécs után édes hazánkban először Komá­romban élveztük. Tán mosolyt csal e hir némely kétkedő ajakra, ámde aki hallott már a komá­romi »rendezösegröl«, a komáromi »kath. ének­karrol«, a komáromi »dilettansokrol«, az öröm­mel sietett oda épülni, sirni és imádkozni. A rendezőség (maradjunk csak az általánosító el­nevezéseknél) áldozatkészsége, fáradtságot nem ismerő tevékenysége, műértő izlése megtalálta e passiójátékban a teret — a Molecz karnagy vezetése alatt álló kath. énekkarnak. E müveit képzettségű karra rá merték bízni az operai tehetségeket igénylő zeneremeket, s nem csak nem csalódtak, de még ók is meglepetve kon­statálták a precíz, s a darab fenségének igazán megfelelő hatalmas előadásban az erők jelessé­gét. Legjobban bizonyítja azonban mindezt a közönség viselkedése. Vegyes publikum ily szent csendben, a mely még a felvonás-közökben is tartott, azt hiszem, leghívebb mértéke annak, hogy a szereplök kezében a fenséges nem vált nevetségessé. — Az élőképekről szólva, újra

Next

/
Thumbnails
Contents