ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-07 / 15. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. április 7. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Lesz-e nekünk föltámadásunk? Esztergom, április 6. (Dr. P.) Ezt kérdik egyesek, milliók, nemzetek; ezt azok, kik az élet delelő hevében állnak, s azok is, kik felé az esteledésnek s az enyészetnek hosszú árnyékai járnak; ezt kérdik népek, melyek érzik hogy élnek, s nemzetek, melyeket meglegyint a hanyatlás sejtelme ; ezt puhatolják, kik sírköveken ülnek, s azok is, kik dicsőségük diadalivének köveit faragják ; ezt kérdik temetésen éppúgy, mint keresztelőkor : lesz-e nekünk föltámadásunk ? Ez a különös kérdés, melyet félig vágy, az örökélet vágya sugal, félig aggodalom, a pusztulásnak kísértete vet föl, ott ül az élet, a dicsőség, az erő homlokán, s nincs kéz, mely azt onnan letörülje ; nincs derű, mely azt eloszlassa ; a legédesebb mosoly alatt is meglátszik e furcsa gondnak barázdája. S e tenger-vágygyal s ez örvényes aggálylyal szemben áll a dicsőséges Krisztus, a szellem és élet megtestesülése ; siron és sirkövön tul, fizikai léten s az élet mesgyéin túl int felénk ragyogó alakja; ez az elsőszülöttje a teljes, a halhatatlan életnek. Tágra nyilt szemmel függ ez alakon az emberiség, s elragadtatva és megbűvölve az élet e pompájától járnak nyomában a vértanuk, a hősök, az áldozatkész lelkek milliói; mindazok, kik élni, mindig élni, s ha meghalnak is, akkor is föltámadni akarnak. A föltámadás vágyával, az örök élet hitével van telve ég és föld; ez az Isten Z „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fohász. Ha az élet rögös útján Tövis sérti lábam, Ha reményim fellegvárát Romba dőlni láttam : Ha a sátán támadása Megkettőzte mérgét S jól irányzott nyílvesszői Lelkem összevérzék: Könnyes szemem fölemelem A magas keresztre : Én Istenem őrző szemed Én rólam se

f vedd le ! Ozoray István. Az én imakönyvem. Nem tudósok irták, Nem emberész müve; Nincs is arany-bársony Diszkötésbe kötve. Csak amolyan régi, Félredobott munka, Melynek eredetjét A jó Isten tudja. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. lelke, mely átvonul a teremtésen. A föltámadást jelképezi a természet, mely uj életre serken a tavaszban; jelképezi az ember, mely megújítja ifjúságát mint a sas az erkölcsi föléledés kiindulásaiban ; jelképezi a nemzet, mely tespedéséböl uj virágzásra jut, s az emberiség, mely az örök eszméknek folyton Golgotbákat rögtönöz, hogy dicsőséges föltámadásukat is megülhesse. Föltámadás van síron innen, síron túl, mindenütt ott, hol halál és haldoklás jár, hol bűn és szenvedély sírokat ásnak, s a kufár önzés az enyészetből is üzletet csinál s a temetők mellett sír-kö-raktárakat állit föl. De minden föltámadásnak két föltétele van, mely ha nincs meg, a föltámadásnak hajnala nem hasad ránk soha. Akár a síron innen, akár a síron túl végbemenő föltámadásról legyen szó; akár az erkölcsi élet, akár a fizikai világ föltámadásait tartsuk szem előtt: mindig igaz marad, hogy csak az támad töl, ami él. Csodálatos ellentmondásnak látszik ez állítás, de mégis ugy van: föltámadni csak az támadhat föl, ami él. Föltámad a növény, mely elhervadt levelében, de él gyökerében ; föltámad az ember, ki elhervad testében, de él lelkében ; föltámad az erkölcsi halott, ki elhervad érzékiségében, de él a nemesről, jóról vallott meggyőződésében; föltámad a nemzet, melyet elfonyasztott az érzéketlenség, elhervasztott a belső romlás, de a mely még él erkölcsi erejének mélyre eresztett gyökereiben, él nagylelkű s romlatlan fiainak kiválasztottjaiban. Szegény szülőimtől Ez az örökségem, A leggazdagabb vagyok A föld kerekségén. Áldom a szivüket Szivem szerelmével, Áldja meg az Isten Mind a két kezével! Ez az én vagyonom, Egyedüli kincsem. Ilyen hü barátom Nem volt, nem lesz, nincsen. Ha sirok, vigasztal, örömömet osztja. Benne van megírva A boldogság utja. Ez az élet könyve ! Megtanít szeretni, Hitem és reményem Élteti, növeli. Minden vele töltött Pillanatom drága, • Földi életemnek Édes menyországa. Nem adriám e könyvet Semmi földi árért; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Tehát lélek, szellem, hit, romlatlanság, erkölcsi erő kell a föltámadáshoz ; »szellem és éleU, ez a föltámadás titka ; mert halálból csak halál lesz, s az életnek magva az élet. Lesz-e nekünk föltámadásunk? erre a kérdésre már felelhetünk ; lesz, ha izzik bennünk az örök élet szikrája, melynek melegétől kiserken a remény pálmája. A nemzetnek föltámadása is ez úton jár. Föltámadása az örök élet hitéhez s az arkölcsi szeplötelenség életerejéhez van kötve. Száz és ezer sebből vérzik ; lecsapolták vérét ; a szegénység Lázárjává tették bevándorlóit hatalmaskodók ; ráfogják, hogy magának köszönje sorsát, mert a létért való küzdelemben szellemileg alsóbbrendíínek bizonyodott, akire a szolgaság s a szegénység vár, s a gazdasági tönkben egy oly sirkövet hengerítettek rá, mely alatt biztos enyészet lakik. Lesz-e ebből a sírból is föltámadás ? Van-e hatalom, mely ezt a sirkövet is lehengeriteni képes ? Népem, csak erkölcsi megújhodás segíthet rajtad; ha találsz magadban erőt a hitre, szigorú, erkölcsi életre, lemondásra, takarékosságra, áldozatra : akkor föltámadsz, különben hazád csak sírgödör, címered csak függetlenségednek alkotmányos álarca, mely mögött mások élvezik nemzeti létednek örömeit, s nemzeti munkádnak gyümölcseit; zászlód egy átlyukasztott szemfödö, melynek hasadékain át résztvevő lelkek tehetetlenül nézik vonaglásodat. Másodszor a föltámadáshoz Golgotha kell; Nem adnám a világ összes könyvtáráért. El nem rabolhatja Semmi erő tőlem ; Ha kell, érte ontom Utolsó csepp vérem. Vágytok imádkozni Belőle ? Jöjjetek ! Nem irigylem én ezt, Megosztom veletek. Minden szava gyémánt, Megértitek könnyen . . . Ott függ a keresztfán Az én imakönyvem ! Simon M. Péter. Gr i Z i. Szanaszét hányt mindent. Kabátját egy zsölye hátára dobta, kalapját az asztalra, muffja a szőnyegre gurult, mig összegyűrt keztyüje a széken hevert. O maga meg ott zokogott, keserű, lélekből fakadt zokogással a sófán végig terülve, mint akit valami nagy, jóvá nem tehető szenvedés ért. Majd pihent. De pár pillanat múlva újra előfogta a görcsös zokogás, s meg-megrázta testét, hogy megint kissé szüneteljen a keserű bánat e kétségbeesett kitörése. S aki igy zokog, aki igy tartózkodás nélkül engedi át magát a fájdalomnak, az Telepesen