ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-21 / 8. szám

ségök is van az ellenség jóakaratú elnézésére és hallgatására, amelyet nem nélkülözhetnek. Folytassák csak tehát a dolce far niente-t; bírálgassák a néppártot, ha már nem tudják az egyház ellenségeivel a harcot fölvenni, vagy pedig azok eljárásában nem találnak kifogásolni valót. Folytassák csak és nemsokára meglátják, hogy magukra maradnak; mert a néppárt hódítani fog és terjedni, ök pedig annyira megfogynak, hogy végre maguk fogják élvezhetni a néppárttal szemben gyakorolt kritikájukat. Mert régi igazság az, hogy akinek nem lehet tanácsot adni, azon nem lehet segíteni. — A kvóta. Minél inkább közeledik az Ausztriával közös kérdések megoldásának ideje, a közvélemény annál inkább kezd foglalkozni a kvótával. Ez ugyan jobban helyén lett volna a választások idejében, de a Bánffy-uralom terrorizmusa alatt álló nemzet akkor nem is mert szabadon nyilatkozni. Most végre Hevesmegye példáján indulva, kezdenek a törvényhatóságok e nemcsak gazdaságilag, de politikailag is fontos kérdéssel foglalkozni. Jobb későn, mint soha. A kormánypárti lapoknak ugyan nem tetszik a törvényhatóságoknak ez az állásfoglalása s éppen azért kell, hogy annál jobban tessék a független gondolkodású törvényhatóságoknak. Ha a liberális lapoknak tetszett annak idején a felsőbb parancsszóra csinált tüntetés az egyházpolitika mellett, úgy csak tűrjék el ugyanazon hatóságoknak tiltakozását is a kvóta fölemelése ellen. Vagy az már más? Esztergomvármegye holnapi közgyűlésének napirendjére szintén ki van tűzve Hevesvármegyének ismeretes átirata, s mi reméljük, hogy amint lelkesedtek törvényhatósági bizottságunk tagjai a mult nyáron a hevesiek bandériuma iránt, ép oly lelkesedéssel fogják most megéljenezni a hevesieknek kvóta elleni átiratát. — A sajtószabadság védelme. Abból az alkalomból, hogy az uj bűnvádi eljárás életbeléptetése dolgában egy ankét tanácskozott az igazságügyminiszteriumban, s az elkészült törvénytervezet több olyan intézkedést tartalmaz, a mely sérti a sajtószabadságot, az újságírók egyesülete gyűlést tartott, melyen elfogadták a következő határozati javaslatot: »A budapesti újságírók 1897. február 14-én tartott általános gyűlése ragaszkodván az 1848. XVIII. t.-cikkben lerakott alapelvhez, a mely szerint a sajtó vétségek felett nyilvános esküdtszékek Ítélnek, a bűnvádi elj aras életbeléptetéséről szóló javaslat tervezetének azon intézkedéseit, hogy egyes sajtó vétségeket az esküdtek bíráskodása alól ki akar vonni, valamint a bírói gyakorlat azon irányzatában, hogy a sajtó utján elkövetett kihágásokat a közönséges bíráskodás körébe utalja, ?a sajtószabadsággal, a társadalom érdekeivel, a nemzeti hagyománynyal és törvényeink szellemével ellenkezőnek és már azért is időszerűtlennek tartja, mert az uralkodó szabadforgalmi rendszer mellett, a sajtószabadság minden csorbítása okvetetlenül az amúgy is szapora csalárdságok, szédelgések és visszaélések mértéktelen elszaporodására fog vezetni. Felszólítja tehát az értekezlet tagjait, valamint az egész hazai sajtót, hogy a sajtószabadságot korlátozó birói gyakorlat és törvényjavaslati tervezet ellen foglaljanak állást és kövessenek el mindent a sérelmek orvoslására és elhárítására« A javaslatot megfelelő megokolással memorandum alakjában megküldik a kormány és az országgyűlés minden tagjának. — Tanítói nyugdíj-illeték. Barsmegyében most, 5 esztendő múlva gondolnak az 1891. XLIII. tc. 10. §-a értelmében a tankötelesekre kirótt 15 kros .nyugdij-illeték behajtására. Eddig eszükbe sem jutott. A hol behajtották, jő volt, a többivel nem törődtek. Mult év végén szólították fel az iskolaszékeket, hogy a tankötelesekről a hátralékos 15 krokat szedessék be, vagy pedig hozzanak oly értelmű határozatot, hogy a községek költségvetésébe veendő fel az 5 évi átlagban megállapított illetékösszeg. Az iskolaszékek legnagyobb része természetesen egyiket sem tette meg. A tankötelesektől 5 évre visszamenőleg behajtani a 15 krokat, most amúgy is a lehetetlenséggel határos, a községi költségvetésekbe pedig az amúgy is nagy megterheltetés mellett bevenni semmi áron sem akarja a nép. Kíváncsiak vagyunk arra, hogyan fogják a dolgot rendezni? De szeretnénk tudni valamit annak az országos tanítói nyugdíj-alapnak állapotáról is. Az alapra a községek minden egyes tanítójuk után már évek óta 12 frtot, s minden tanitó a maga részéről is évenként 12 frtot fizet. Az 1890-iki mérleg szerint a meglevő tőke kamatja 320,000 frtra rúgott, a mi 5°/

0-al 6.400,000 frt tőkének, felel meg, az évi 150,000 frt államsegély azóta 1,050,000 frt tökét képvisel, a községek azóta legalább 1,680,000 frtot, a tanítók legalább 1 millió frtot fizettek. Ez már magában véve a 10 milliót fölülhaladja. Mit csinálnak a pénzzel ? Senki sem tudja. A miniszter nem számol róla. Csak anynyit tudunk, hogy a kezelés évi 18,292 frtba kerül. A tanítók ? Hűségesen fizetnek az iskolafentartókkal együtt és várják a 40 évi szolgálat után (ha megérik) a 300 frtos nyugdijat. — Vámtarifánk revíziója. Az 1887: XXV. tc.-ben foglalt osztrák-magyar általános vámtarifa június 1-én lesz tiz éve életben. Ennek a tarifának tételei tudvalevőleg távolról sem elégíti ki a gazdasági agrárpolitika igényeit. A most folyó kiegyezési tárgyalásokkal kapcsolatban volna helyén a vámtarifa revíziója, mert tulajdonképpen attól kellene függővé tennünk Ausztriával való gazdasági szövetségünket, vájjon speciális agrárius gazdasági érdekeinket hajlandó-e az iparos Ausztria gondozni. Az agrárius vámvédelem fokozása, amint az Tisza István legújabban megjelent könyvéből kitetszik, azonban a kormánykörökben, melyeket Tisza István képviselni látszik, nem talál ellenzésre. Ezzel szemben jelentik nekünk, hogy a németországi előkelő gazdasági testületek előtanulmányokat végeznek egy új autonom vámtarifa kidolgozására nézve, mely a mostani szerződés lejárta után érvényre emelkedjék, vagy legalább az uj kereskedelem-politikai tárgyalások I alapjául szolgáljon. A németek után indulva az osztrák iparosok köre is ankétet fog tartani a vámtarifa revíziójára vonatkozólag. Az osztrák iparosok a revíziót az ipar érdekében óhajtják. Ezzel szemben a magyar agráriusok körében is megindult a mozgalom egy agrárius irányú autonom vámtarifa érdekében, melyre nézve most teszik az előtanulmányokat. A magyar-osztrák agrárvámoknak a gazdák óhajához képest merev védőfalat kell szolgáltatniok a Balkán termelésével szemben. Az agrárius közvélemény sokkal kevésbbé tartja előnyösnek termelésünk nyugoti térfoglalását, mint a kelet kitiltását piacainkról. Azért a német autonom tarifa vagy szerződós várhatólag magasabb agrárvámjaiért kelet felé akar retorziót gyakorolni. A vámtarifa revíziója és uj agrárius irányú autonom tarifa felállítása érdekében indított mozgalom nemsokára pozitív alakot fog ölteni. — Nógrádvármegye ellenzéke és a kvóta. Mint a »N.-H. E.« irja, Nógrádvármegye ellenzéki érzelmű polgárai, akik mindenkor szivükön viselik hazánk sorsát, Dániel László főispánhoz a következő kérvényt adták be: »A hazánk létkérdését és további boldogulását oly közelről érdeklő kiegyezési tárgyalások törvényhozásunk előtt a legközelebbi jövőben fognak napirendre kerülni. Miután ez idő szerinti kormányunknak ez irányban elfoglalandó álláspontja a nemzet előtt nemcsak hogy teljes homályban lebeg, beigazoltan vagy igazolatlanul — azt ezúttal nem keressük — azon vélemény is el van terjedve, hogy a nemzetnek állásfoglalása a kvóta felemelése ellen nagyon is helyén való és időszerű. Miután Hevesvármegye törvényhatósága ez irányban már megtette a kezdeményező lépést, mely több más törvényhatóságnál is helyeslő visszhangot keltett; s miután tudomásunk szerint megyénk törvényhatóságának rendes tavaszi közgyűlése csak a tavasz végével fog megtartatni: alulírottak az ügy sürgősségére való tekintettel tisztelettel kérjük Méltóságodat, hogy Hevesvármegyének a kvóta kérdésben törvényhatóságunkhoz is intézett átirata tárgyában március hó közepéig rendkívüli közgyűlést összehívni kegyeskedjék.« Szalavszkiosz, a főrendező Klochiosz és Perczelész zsandárkapitányok bízattak meg. Papakoszta és Affendákisz útban vannak Kréta felé, az államkincstár őrizetét reájuk bizzák. Az alkotmány vissza lesz állítva, a szabad választási jog behozva. A magyar kormányhoz táviratokat menesztenek a szabad választási rendszer ügyében. A magyar kormány megígérte, hogy leutaztatja a választási elnököket Krétába, sőt a kormánypárti többség fölösleges tagjait is a krétaiak rendelkezésére bocsátja. A görög foglalásról, hajórajról, Vassos ezredesről •— ez utóbbi hazánk fia, a boldogult Eisenbengel lipótvárosi bőrkereskedő fia ; 50 kros nevét Vasasról Vassosra meggörögösitette, — György nagyhercegről szóló hirek merő valótlanságok. Semmi egyéb nem történt, minthogy mi, magyarországi hirlaptudósitók, egy külön hajóval érkezvén meg, partra szállottunk. Mind válogatott legények voltunk, a mint minket ismerni tetszik, köztünk volt Rosenstingel Salamon, Krachelesz Dávid, Groisz Abris, Kohn Izidor, Mandlbogen Ignác, Blau Adolf, Goldstein Számi, stb. és én. A szerencsétlen törökök minket az orrunk miatt görögöknek néztek, és hajónkra visszakergettek. Ezekből láthatják, hogy a krétaiaknak sem kell a recepció. Rethymo, február 20-án. Megszólalt az első ágyu. Adolf és Móric elájultak; Ignácot és Számit a guta kerülgeti; Dávid és Izidor kólikát kaptak; Salamon és Abris reszketési görcsökbe estek; hazafelé pedig vitorlázik a hős Jakab. r Ásatások a szentkirályi földeken.*) Ama ásatás, melyet 1895. nov. hó 5-től dec hó 13-ig végeztünk, feltárta előttünk a jeruzsálemi 1 szent János lovagoknak szent István király tiszteletére épített három hajós templomának három absisját, az egyik csarnokot egészen és a másik két csarnokot csak részben, mert ezeknek többi része Adorján József gazdának rozszsal bevetett földje alatt terült el, sőt egy része még Bagi János földjébe is terjedt. Előbbivel pedig akkor az egyezkedés létre nem jött, de a szigorú téli idő is gátolta a további munkát. Az ujabb ásatásnak feladata volt a templomnak homlokzat alapfalait és a két csarnoknak még fel nem tárt részeit felkutatni. Miután Adorján József és Bagi János gazdáktól kedvező föltételek mellett az engedélyt megnyertük, a munkát jó munkaerőkkel két irányban foganatosítottuk. Az egyik oldalon nyugatról kelet felé a templom homlokzatának alapjait ástuk ki, a másik oldalon északról déli irányban a templom keleti hoszfalát tártuk fel. E két irányban haladva a templom délkeleti sarkában találkoztunk. *) Fölolvastatott az » Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat« január 00-iki ülésén. Már az első ásatással feltárt alapfalak tanúskodtak amellett, hogy a templom előtt csarnoknak kellett lenni, (lásd Évkönyv 46. 1.) Ezt akkor az arányokból ismertem fel. Most midőn a homlokzatfal alapjait feltártuk, azt észleltük, hogy a vele egyenközüleg futó külső fal sokkal vastagabb, mint amaz. Mert e benső fal volt rendeltetve a templom ormozatát viselni. A külső fal pedig a templomhoz elől hozzáépített csarnok fala volt. A templom keleti hajójának külső hosszfalával párhuzamosan futó belső falat is megtaláltuk. Ez csak az ormozatot viselő főfalig terjed. Ami szintén amellett tanúskodik, hogy a templom előtt csarnok volt. Méretei e csarnoknak szélességben 19 m.. olyan mint a templom szélessége, mélységben 6 m. Mellékelve van szerencsém a rhodusi anyaház lovagcsarnokát rajzban bemutatni, a melyhez hasonlíthatott a szentkirályi lovag csarnok. Az alapokban felismerhetők a pillérek alapfalai és ezek könnyen reávezetnek a rajtok volt ivezetek irányára és alakítására. Az oszlopok és pillérek különfélék lehetnek az épület csoportozatban. Találtunk hengeralakú és nyolcszögű hasáb alakű oszlop töredékeket. Vannak ezek közt vörös márvány, kemény mészkő és homokkőből készültek. Találtunk oszlop talpazatokat és oszlopfőket, kapitéleket. Van szerencsém az egyiknek levéldiszét bemutatni, a másiknak pedig fényképét, Úgyszintén egy darab vörös márvány oszloptöredéket. Az ormot viselő homlokzatfalat nemcsak alapjában találtuk meg,