ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-21 / 8. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. február 21. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés . után 30 krajcár. A néppárt elleni támadások. Esztergom, február 20. O A néppártot még mindig támadják. A támadásokat vagy nyíltan intézik ellene, vagy pedig rejtve a sorok között, de békét nem hagynak neki. Nem foglalkozunk azokkal a támadásokkal, amelyeket a liberálisok, továbbá azoknak nyilt vagy bevallott szövetségesei intéznek ellene, mert azokat természeteseknek találjuk. Természeteseknek annyiban, amennyiben a néppárt a liberalizmus uralmának megdöntésére alakult s igy biztos volt, hogy mindaz, ami liberálisnak tartja magát, támadni fogja a néppártot. De hogy azok támadják a néppártot, a kik zászlajukra a katholicizmus védelmét Írták, vagy ami még roszabb, akik állásuknál fogva, annak első sorban hivatott védői, az nemcsak természetellenes, hanem csakugyan visszataszító is. Ha még megmaradtak volna a kezdetben hangoztatott kifogás mellett, hogy a néppárt a 67-iki kiegyezés álláspontjára helyezkedett, akkor legalább a tisztességes politikai kritika némi látszatával birnának támadásaik, de amikor százszor megcáfolt vádakat szórnak a néppárt szemébe, akkor eljárásuk a legkeményebb kritikát is kihívja. A katholikusok zöme, óriási többsége, sohasem űzött 48-as politikát; nem mintha az ország érdekeit el akarta volna árulni Ausztriának, hanem mert tudta, hogy a két államnak sokkal erősebb kötelékre van szüksége, mint egyes egyedül a közös uralkodónak személyére, hogy a nagy európai államok között fönnállhasson. De egyébkint is ez csak olyan mondva csinált ürügy, amely mögött a néppárttal meg nem elégedetteknek egyéb érdekei rejtőznek. Ilyenek között első sorban foglal helyet azon kevés számú egyházi férfiú, akik mohón fölszedik a néppárt ellen elhangzott kifogásokat és az ellenfél nagy örömére azokkal hadonáznak a néppárt ellen. Ilyenek azonban mindig voltak és lesznek is. Mikor Németországban a centrum megalakult, ott is voltak papok, akik minduntalan találtak kifogásolni valót a centrum taktikájában. Mikor pedig a centrum megindította Berlinben a Germániát, akkor még az addigi nagy katholikus lapok, mint a Köln.-Volkszeitung és a Deutsche Reichszeitung is neki estek uj kollégájuknak. Nem mondjuk, hogy kenyéririgységböl tették, de tették, mig később be nem látták ellenkezésüknek, nem a katholikus ügyre, de magukra nézve káros voltát. Csak akkor hagytak föl kicsinyes támadásaikkal. Jobb késő, mint soha. A katholikus közvélemény minálunk, már huszonöt év óta sürgette egy keresztény alapokon álló, konzervativ-pártnak alakulását. De a liberalizmusnak előbb földig meg kellett minket aláznia, mig végre létre jött a néppárt. Az az óriási lelkesedés, mely a választások alatt a néppárt mellett országszerte nyilvánult, legjobb bizonysága annak, mennyire felelt meg e párt keletkezése a nép akaratának. Ez a lelkesedés azonban egyesekre az egyházi rendből, feszélyező volt. Látták és látják, hogy nekik is kellene valamit tenniök, mert különben a nép ujjal mutat rajok. A néppárt ellen nem mertek akcióba lépni, mert féltek a néptől és paptársaiktól; de mellette sem, mert féltek liberális pajtásaiktól s nehéz volt az oly hosszú idő alatt megszokott szövetséget egyszerre fölbontani, lemondani a mindenféle előléptetésről, kitüntetésekről és az anyagi haszonról, amelyekről már évek hosszú során át álmodoztak. Ezeknek tehát kapóra jöttek a néppárt elleni »kifogások.« Azután a néppárt melletti agitáció szakadatlan, pihenést nem türö munkát igényel, sőt itt-ott anyagi áldozatokat is, s mindezektől a kis lelkek visszariadnak. De tenni mégis illenék valamit, azt látják. Mit tesznek tehát'? Sopánkodnak, jajgatnak, hogyha volna egy konzervativ-párt, ha a néppárt meg nem szavazná a kvótát —• pedig még meg sem szavazhatta —, ha nem paktálna a nemzetiségekkel, pedig hogy nem paktált, legjobban bizonyitja az, hogy a nemzetiségek között nincs képviselője, akkor hát hiszen ők is néppártiak volnának. Igy hiszik, hogy kitörlik a katholikusok szemeit, a kormány kegyét pedig el nem vesztik. Mi azonban ismerjük az ily nyögések rugóit, mert nem akarásnak nyögés a vége. Nem akarják elrontani dolgukat sem lent a népnél, melyről tudják, hogy most már az egyedüli, amire támaszkodhatnak, sem fönt, ahol a kegyeket osztogatják. A katholikus közvélemény azonban tisztában van velük. Tudja, hogy kicsinyes birálgatásuk, csak a megszokott »jöakaratu« és kényelmes szemlélésnek kifolyása ; tudja, hogy nem akarnak beleelegyedni a harcba, amely sok kellemetlenséget, sőt bizony, személyes ellenséget is szerez; tudja, hogy sokszor szükAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Jakabunk Krétában. — Eredeti tudósítás. — Tadnak-e önök valami érdekesebbet elképzelni most. mint eredeti krétai tudósítást? Mi nem. Az egész világ legelőkelőbb lapjai kiküldték tudósítóikat Kréta szigetére, hogy onnan eredeti tudósításokat kapjanak. Mi sem akartunk elmaradni. Hétfőn reggel meglehetős álmosan lépett be Jakab ur a szerkesztőségi irodába. Ä jelekből Ítélve, az elmúlt éjjel pompásan mulatott, résztvett a szélutcai szocialista bálban, itt helyben, Esztergomban. Hogy a táncmulatság mennyire sikerült, mutatta már azon körülmény is, hogy reggel fizetés föleme'ést kért, sztrájkot jelentett be, végül pedig egy kis előleg ki utalványozásával megbékült. »Jakab ur! igy szólt a szerkesztő, ön utazni fog.« »Miben kérem?« kérdi Jakab ur. A természet nem tagadja meg magát. »Hat Krétába* feleié a szerkesztő. »Az kérem nem geseft, válaszol Jakab, inkább utazom borban, khonyakban vagy cukorban mint krétában.* Nagy nehezen megértettük vele, hogy nem vigéceskedni megy, hanem Kréta szigetére fog menni s onnan hiteles tudósításokat fog küldeni. Hétfőn délben Jakabunk már útban volt és megkezdte működését, miként az alábbi táviratok mutatják. »Budapest, február 15.« A városban óriási az élénkség. Bánffy hallgatja egész nap a Telefon Hírmondót, Wlassics leveleket ír. Sürü levélváltás Budapest és Athén között. Arról van szó, hogy az Orfeumok, Konstantinápoly és az Ős-Budavár részére Fenyvessy Franci szerződteti a görög, jelenleg foglalkozásnélküli énekesnőket. Az utóbbi két helyen kitört a forradalom. Ős-Budavárában és Konstantinápolyban barrikádokat emelnek, általános a demonstráció a görögök ellen. A részvényesek buknak. Pázmándy és Fenyvessy táviratot menesztettek a török szultánhoz és háború esetére felajánlják neki budapesti Konstantinápolyukat. A szultán az ajánlatot elfogadta és őket bizta meg a hárem berendezésével. A konkurrencia roppant erős és nagy a kínálat. Az uj konstantinápolyi imáni állásra eddig két hírneves, katholikus liberális pap pályázik. Neveik ismeretesek, de a hivatalos lap egyelőre nem közli. Lipótvárosban óriási a pánik. Ma hordták szét a tartalékosoknak szóló »Widmungskarte«-kat. Kükürüczbaum Adolf, Kbakelesz Móric stb. fiai mind Amerikába utaznak ideiglenes tanulmány útra. Amerika passzivitást jelentett be. * Fiume, 17-én.« Óriási szállítmány érkezett ide. Genzefusz et comp, cég szállított ide 900 lovat és 600 ökröt Görögország részére. A szállitmánynyal egyidejűleg érkezett gróf Batthányi Tivadar az uj kormányzó, magával hozta a »Hazank« részvényeit is. A liberális párt erősen korteskedik podeszta jelöltje mellett. Óriási vesztegetés mindenfelé. Az autonomista párt tagjai közül többen hozzájuk csatlakoztak. A szavazatokat a »Hazank« részvényeivel fizetik. Az iskolákban szünetelnek az előadások, mert minden kréta szállítás megszűnt. Félni lehet, hogy e baj az egész országban bekövetkezik. Este a hajóval utazunk tovább. Sokan vagyunk itt mint kiküldött tudósítók. Kanea, 20-án. A szigetet óriási hajóraj veszi körül. A szigeten a legnagyobb rend uralkodik, csak a keresztényeket gyilkolják. A lázadást a néppárt okozta, mely fanatizálta a népet. Antiszemita bujtogatok járnak a szigeten és osztogatják az »Esztergomi Közlöny« 1880—84-i számait, Istóczy és volt képviselő társainak választási proklamációit. A szultán a rend helyreállításával egy benszülött görögöt, Bánfichosz basát bizott meg. A benszülöttek mindjobban hozzája csatlakoznak. A rend fentartásával Tarnócziosz,