ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-14 / 7. szám

leszállítani és lenyomni, és a mi fő, hogyan kell legügyesebben hamis csődöt mondani. A korlátlan ipari szabadság és a konkurrencia karöltve haladnak egymással, a gazdagot oly helyzetbe helyezik, hogy a szegényebbek ínségéből nagy hasznot húzhat, ezek az okai, hogy egyik ember a másiknak szájából kirántja a kenyeret, ezek juttatják tönkre a középosztályt, szaporítják a proletariátust és gyarapítják a foglalkozás nélküli éhező munkások seregét. És ezzel szemben mi történik ? Sok mindenféle. Vannak diszes iparkamaráink, fényes ipartestületeink, tartunk anketteket, bizottsági üléseket, melyekre azt mondja a munkás és pusztuló félben levő iparos: ezektől és ezekhez hasonló dolgoktól ments meg Uram minket. Az iparosok nyugdij-intézete. Harminc-negyven évvel ezelőtt a nyugdíjügy j emlegetése hidegen, közönyösen hagyta volna a mestereknek nagy tömegét. Az iparnak akkor még j aranytalaja volt; az iparos nemcsak jó módban í élt, hanem vagyont is tudott magának szerezni ; öregsége, munkaképtelensége elé nyugodt lélekkel i nézett. Ma azonban, midőn a szabad konkurrencia j napról-napra nagyobb pusztítást visz végbe a kisiparosok soraiban, a nyugdíj-intézetnek eszméje is j általános és lelkes felkarolásra talál az iparosoknál. I Iparosaink látják azokat a szánalmas, elag- j gott, munkaképten alakokat, kik egykoron mint tisztes, önálló polgárok virágzó iparágaknak élén . állottak, de most a szegények házában vonják meg magukat avagy többé-kevésbbé leplezett kol- j dulásból tengetik életüket. Látják azt a nagy nyo- j mort, mely az iparos -családba beköszönt, mihelyst annak feje behunyja szemét, mihelyt megszűnik mozogni az a kar, mely a nőnek és a gyermekeknek, ugy a hogy megtudta szerezni a mindennapi betevő falatot. És ez a látvány aggodalommal tölti el lelküket. Nem vár-e reám is hasonló sors? — kérdi magától az iparom. A jövő a bizonytalanság borongós sötétségével fekszik előtte. Ki tudja, nem ragadják-e el a szabad verseny hullámcsapásai tőle is azt a kis vagyont, melyet eddig még megmenthetett, melyet hosszú éveken át folytatott takarékossággal, nagy nehezen rakosgatott félre öreg napjaira? Mi lesz vele, családjával, ha az öregség majd elgyengiti, ha a betegség munkaképtelenné teszi ? Kegyelem kenyéren éljen-e vénségének napjaiban ? E nyomasztó kérdésektől a nyugdíjügynek rendezése van hivatva megszabadítani az iparost. Könnyen érthető ezért az a szokatlan érdeklődés, melylyel városunk iparosainak figyelme a nyugdíjügy felé fordult. Az ipartestületnek még nem volt oly látogatott közgyűlése, mint az, mely január hő 31-ére lett egybebiva; több mint 300 önálló iparos gyűlt össze a városház nagytermében a nyugdíj-intézet létesítésére vonatkozó indítvány megbeszélése végett. Már ez a körülmény is eléggé bizonyítja, hogy az ipartestület ezen eszme felvetése által mélyen érzett szociális szükségletet fejezett ki. Ha nem volnának Bánlfy-féle minisztereink, kik nem restelik az ország színe előtt kijelenteni, hogy a szociális kérdést még nem tanulmányozták, ha kormányaink nem pártérdekeket, hanem az •ország javát tartanák szemük előtt: akkor a törvényhozás is már régen foglalkozott volna a kisiparosok s a munkások nyugdij kérdésének országos, állami rendezésével. Nincs a művelt nyugatnak egy állama sem, melyben ez ügyet érintő törvényhozási intézkedések nem tétettek volna. Egyedül a boldog Magyarországban vagyunk minden szociális s közgazdaság, törvénykezés kezdetének kezdetén. De talán jobb is, ha nem a liberális állam veszi kezébe az iparosok nyugdij ügyének rendezését. Miként minden intézményre, erre is rásütné a liberalizmus bélyegét. Az országos iparos nyugdíjintézet is az állam hatalmát növelné egy ujabb tényezővel és az állami mindenhatóság békéit hurcolná magán. A német centrum a munkások nyugdijáról szóló törvény tárgyalásánál szintén ezen szempontból indult ki s azt kívánta, hogy a munkások nyugdíj-intézete ne legyen egységes, összpontosított, hanem az egyes szaktestületek bízassanak meg a nyugdíj-intézetek szervezésével. Az esztergomi ipartestületet is főleg az a célzat vezette a nyugdíj-intézet létesítésére vonatkozó mozgalom megindításában, hogy ezáltal még idejekorán kivonhassa magát az alakulófélben levő országos és az összes magyar iparosokat magában foglaló nyugdij-intézet hálózatából, iparosaink nagyon jól tudják, milyen rebachot kereső, lelkiismeretlen szellem szokott fészket vetni az eííéle országos intézményekben. Jól tudják iparosaink, hogy az országos nyugdíjintézet nem méltányolhatná kellőképpen a vidéki városok jogosult óhajait. Tapasztalásból tudják, hogy a protekció éppen a központosított országos intézményekben szokott a legnagyobb mértékben érvényesülni. Tisztában vannak azzal is, hogy az ilyen országos intézmények különösen arra alkalmasak, hogy magas fizetéssel egybekötött,. zsiros állások és hivatalok szerveztessenek és töltessenek be. És ezért az országos nyugdij-intézet eszméjéről iparo- | saink — nagyon helyesen — semmit sem akarnak tudni. A nyugdij-intézet tervezetét és alapszabályait részleteiben nem ismerjük s azért ahhoz nem is fűzhetjük megjegyzéseinket. De már előre is íi- i gyelmeztetjük a mozgalom vezető férfiait, hogy a munkaképtelenség fogalmának meghatározásánál i a legnagyobb körültekintéssel járjanak el. Nem oly könnyű e fogalom szabatos körülírása. A munkaképtelenség megállapítását alig lehetne tisz- j tán csak az orvosokra bizni; szükséges volna j ehhez mindig az illető szakiparosokból alakult bizottságok véleményének kikérése is. A mozgalom megindítóinak azon reményét, hogy a heti 10 krnyi illetékekből tíz év alatt az 500 esztergomi önálló iparos 30000 frtnyi nyugdijalapot tudna létesíteni, mely az inas szegődtető és szabaduló illetékek felemelésével 70000 frtnyira növekednék fel, mi is osztjuk. Adja Isten, hogy e korszerű mozgalom sikerre vezessen. Az esztergomi ipartestületnek csak elismerésünket fejezhetjük ki a j szociális bajok orvoslására irányuló mozgalmak megindításához. Városi közgyűlés. Mult csütörtökön f. hó II-én délelőtt 9 órára { egybehívott közgyűlést Maiina Lajos polgármester megnyitván, mindenekelőtt indítványozza, hogy a ! város () cminenciáját a hercegprímást születése | I napja alkalmából küldöttségileg üdvözölje ; az j indítvány általános helyesléssel fogadtatott. A napirend előtt fölszólalt Pach Antal, indítványozván, hogy az egyik helyi lapban a városi mérnök ellen irt alaptalan vádak ellenéI ben, a közgyűlés, mely a mérnök úr szorgalmas munkálkodását ismeri, fejezze ki elismerését és rehabilitálja őt. Elnöklő polgármester kijelenti, hogy a jelzett hírlapi közlemény alkalmából a mérnök úr önmaga ellen fegyelmi vizsgálatot kért, erre azonban a polgármester semmi okot nem talál, mert a mérnök a legszorgalmasabban végzi teendőit. A városi szervezési szabályzatban a minisztérium által eszközölt kisebb javítások, illetőleg változtatásokat, s az ezekre vonatkozó tanácsi javaslatot a közgyűlés tudomásul vette. Beterjeszti a városi ügyész két behajthatlannak bizonyult tartozás törlésére vonatkozó javaslatát, melyet a gyűlés elfogadott. A fölveendő 200,000 frtos kölcsön ügyében, ! minthogy abból a minisztérium 40 ezer forintot kifogásolt, ezen kifogásolt Összegre nézve közgyűlési határozatra van szükség, ezen határozat, inkább jóváhagyás kimondása a két hét múlva tartandó közgyűlésre halasztatott. addig ezen kölcsön-ügyhöz tartozó irományok mind összesítve lévén, együtt fognak a gyűlés elé terjesztetni, hogy az egész ügy teljes világosságban állván a j j képviselő-testület előtt, a hozandó határozat kifogásolható ne legyen. Kimondta egyúttal a köz! gyűlés, hogy addig is, mig az egész kölcsön mij niszteri jóváhagyást nem nyer, a nem kifogásolt i ] kiadások erejéig kölcsön-előleget fog a miniszte- ' í rium beleegyezésével fölvenni. Az újra építendő gymnasium tervének el- | készítésére kért határidő ugyan már letelt; de j rövid halasztást kért irásbelileg, a tervkészítéssél megbízott Eggenhoffer József építész, mit a tanács ajánlatára a gyűlés neki megadott. A reáliskolát illetőleg a pénzügyi bizottság úgy véli, hogy fölkérendő lenne a minisztérium annak föntartására, a város hozzájárulása mel- | let; avagy tartsa fönn a város, de az államsegély 8000 forintban legyen a minisztérium által meg- ! állapítva; ezen ügyben eljárni megbízatott a tanács. A Lőrinc-utcára nézve három vélemény merült fel a pénzügyi bizottságban. Nevezetesen : j építse föl a város s készíttessen erre terveket; I vagy adja el három parcellában; vagy építse föl valamelyik vállalkozó oly föltétellel, hogy 30 év múlva az épület a város tulajdonává lesz. A tatanács megbizatik mind a három irányban lépéseket tenni, azok eredményét majd a közgyűlés elé terjeszteni, s a legelőnyösebbnek látszó vélemény legyen ezután elfogadva. Amennyiben több elkerülhetlen nagyobb kiadás áll a város előtt, a város terhére való felépítést, még ha haszonnal kecsegtetne is, nem tarthatjuk előnyösnek. Ha a reál és elemi iskolák, a gymnázium, a Lőrinc utca. vágóhíd, a kórház mind kölcsön útján lesz felépítve, úgy a városra nehezedő teher a jövőben a város egész erejét leköti, ami esetleg nagyon hátrányos lehetne. A különböző szakbizottságok megválasztása a f. hó 25-én tartandó gyűlésre lett kitűzve. Ezzel a gyűlés 12 órakor véget ért. Jakabunk in. á. a. k. v. bálban. — Eredeti tudósítás. — Nem tudtuk megérteni, hogy mi lehet annak az oka, hogy hivatalos tudósítónk, ki most már »Jakab úr«-nak szólittatja magát, oly könyörgő arccal szaladgál. Hol a főszerkesztő előtt magasztalta Spitz Bernát urat, hol a segédszerkesztőnél, a főmunkatársnál és a segédmunkatársnál könyörgött kérésének hathatós pártfogásáért. A derék Jakab ugyanis nem kívánt egyebet, mint hogy számára egy m. k. állami anyakönyvvezetői vállszalagot rendeljünk meg Spitz Bernát úrtól. »Mondja csak, Jakab úr,« — így szólt hozzá a főszerkesztő — »csak nem szabadkőműves maga? Hisz ez azoknak a jelvénye.« »Oh, Isten ments,« — feleié Jakab úr — »csak bálba akarok menni.« Erre a feleletre összedugták fejeiket a szerkesztőség tagjai és posta fordultával rendeltek Jakab úr részére egy széles nemzeti szinű szalagot, azzal a kikötéssel, hogy Jakab úr hiteles tudósítást küldjön be a m. k. állami anyakönyvvezetők f. év február hó 9-én Budapesten megtartott báljáról, mert erre szeretett volna elmenni. A mulatságról ezeket irja Jakabunk: »A nyugati pályaudvarból egyenesen a redout-ba hajtattam a villamossal. Útközben hallottam, amint az »Esti Újság« és a »Friss Ujság«-ot árusító gyerekek kiabálták: »Budapesten először! Az anyakönyvvezetők bálja! Csak 1 krajcár.* A nagy Vigadó kis terme ekkor már tele volt vendégekkel, a férfiak vagy frakkban, vagy attilában. vagy lájbliban, a hölgyek pedig a divatos »a la Pompadour«, vagy »a la Markos Panni* című divatlap legújabb báli öltönyeiben • feszelegtek. Mindannyian a szokásos vállszalaggal feldíszítve, mert ez volt a jelvény, Hájas Péter m. áll. anyaid könyvvezető és nyugalmazott törvénybiró urat kivéve, kinek fehér gatyája, zöld lájblija és piros pruszlikja volt. Ruhája általános bámulatot keltett i s elhatároztuk, hogy ezentúl ilyen lesz a mi egyenruhánk. En persze beleszólhattam mindenbe, mert volt vállszalagom s azt hitték, hogy én is anyakönyvringos vagyok. Minden belépőt hangos éljenzéssel fogadtunk és kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. Alighogy betettem a lábamat, már felém szalad az egyik kolléga s igy kiált: »Szervosz, bojthárs! Nevem Kükürücbaum Mór, m. á. a. k. v., háromszor bukott vegyeskereskedő és m. kir. regálebérlő vagyok, én képviselem itt Beregmegyét.« Én röviden megmondtam neki nevemet: »Schlojmicher Jakab aus Monkacs.« Többet nem is beszélhettem, mert már akkor sokan körülfogtak és sorra bemutatkoztak. Csupa intelligens ember, a társadalom valódi krémje, miként (íajári úr mondotta volt. Trencsénmegye m. á. a. k. vezetőit képviselte Mrlicsek Janó, kiszolgált honvédkáplár és jegyzői Il-od tollnok Szvrcsinoveczen. Amióta kinevezték m. á. a. k. vezetőnek, azóta Mercsényi Jánosnak hívják. Magyarul beszélni nem igen tud. de mindent megért, derék, jó. hazafias érzelmű