ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-14 / 7. szám

ember, bőséges előképzettséggel. A katonaságnál tanult irni és olvasni. Nógrádmegyét képviselte Hörpincs Simon, végzett földesúr és m. á. a. k. v. Zalamegyét Rezes Pista bátyám, előbb felfüggesztett, utóbb nyugdíjazott községi jegyző, jelenleg m. á. a. k. v. Igen sok volt a fiatal ember, mindannyian m. á. a. k. vezetők, kik a mellett jegyzői írnokok és polgári iskolai magántanulók is, kik a félbeszakított gimnáziumi tanulmányaikat most a »polgári «-ban magánúton végzik a jegyzői szigorlat letételéhez szükséges bizonyítvány megszerzése végett. Ennyi intelligenciát egy rakáson soha nem láttam, mégis csak igaza volt Gajári úrnak, hogy önök, szerkesztő uram és paptársai, ezekkel a tudomány és műveltség dolgában nem versenyezhetnek. Nyolc óra felé mélységes csend lett egyszerre Jönnek a vendégek; Madarász m. á. a. k. v. főfelügyelő, Csillaghy, stb. urak, képviselők, miniszterek, sőt a fővédnökünk, Gajári Ödön úr is. Amint kinyilik az ajtó, egyszerre csak azt súgom Hájas Péternek, ki mellettem állott: »Vigyázzon keé, mert most gyünnek a püspökeink« és Péter bátyám, amint meglátja Csillaghyt, óriási vállszalaggal, rögvest letérdel. Balra tekintek és Kükürüczbaum kollégám meg reszket és elhalaványul. »Mi baj?« kérdem őt. Ő pedig mutogat egy belépő pap-képviselőre s azt súgja nekem: »Jesszasz, ith von edj ontiszemit!« Azt hittem, ijedtében elájul. És hogy megvigasztaljam, ősi jargonban így szóltam hozzá: »Nhü, wie hájszt ontiszemit? ez von edj nadjságos ór Esztergombúi, jó boráthunk, o ki minket a képviselű házba dicsértbe.« »A Gatt!« feleié Kükürüczbaum és megkönnyebbült, főleg midőn az egybegyűltek az érkezőket hatalmasan éljenezni kezdték. Erre következtek a hivatalos üdvözlő beszédek. Elsőnek beszélt Perczel miniszter, a hires reverzálista, és magasztalta a m. á. a. k. vezetők magas műveltségét, utánna a volt antiszemita képviselő ur, kitől Kükürüczbaum kollégám annyira megijedt, magasztalta a mi tapintatunkat, melylyel az uj törvények végrehajtását eszközöltük. Fölemlítette, hogy tudomása szerint a m. áll. a. k. vezetők összesen csak két káplánt és 20 vőlegényt fölpofoztak, 78-at kidobtak, 443-at kitaszítottak, 1257-nek elhalasztották esküvőjét, de nem vertek agyon egyetlen egyet sem! Kükürüczbaum örvendve hallgatta beszédjét, ennek végeztével és az éljenek elhangzása után felém fordul s igy szól: »Jesszasz wie gebildet und liberal, khivánum neki edj jérszekségh.« Majd Gajári Ödön dicsért minket, megmondta, hogy a kath. papok között is akad egykét művelt ember, (itt rámutatott az előtte szóló volt antiszemita képviselő úrra), de legnagyobbrészt össze sem lehet hasonlítani mi velünk. Rezes, Hörpincs, Mrlicsek, Hájas stbek mind óriási éljenzésbe törtek ki. Miután nem találkozott senki, aki Gajári disz-beszédjére válaszolt volna, hát válaszolt, illetve csak akart válaszolni Kükürüczbaum. Megkezdte a mondókáját: »Nodjsagos ór, khedves rukhon!« Gajári ő nagysága közbe vág neki: »Hogyan? én nem vagyok a maga rokona.« »De igen is khérem — feleli ő — nodjságod popája volt Herr von Bettlheim aus Monkács, az enyém mámilében pedig volt Száli Bettlheim szinte aus Monkács.« Gajári nem tudván tovább parancsolni rokoni érzelmeinek, átkarolja Kükürüczbaumot és megcsókolja őt, mit látván Hörpincs, Rezes, Mrlicsek, Hájas, stb. kollégiáim mind neki indulnak és agyoncsókolják őt és sorban az összes jelenlévő képviselőket és vendégeket. Kükürüczbaumnak virágos jó kedve volt és azt mondta, hogy legjobban izlett neki az »ontiszemita poszi.« Táncközben pedig folyton kiabált: »obcog revízión!« Reggel felé mentünk szét e jelszóval, és bizony ezt kiabálták nemcsak a jelenlevő képviselő urak, hanem a szerkesztő urat mélyen tisztelő, különben pedig a katholicizmus érdekeit szir vén viselő Jakab is. (T íy, i,í . i, 1 Nyilatkozat. A »Pesti Hirlap« pénteki számának »Iskola- ! bajok -Esztergomban* cimü cikke szomorú bizonyíték a Széchenyi-lakoma ünnepi szónokának minapi kijelentésére, mely szerint a társadalmi nihilizmus ! jelen ködös aerájában a szegény halandónak immár nem fizeti ki magát tisztességes embernek lenni, mert nálunk nem büntetik illően a gonoszt. Igy mernek megjelenni eféle hírlapi cikkek, : ! melyek térdig gázolnak mások becsületében s pisz- 1 j kolódásuknál csak börtönszaguk undorítóbb. Azért tudatában annak, hogy engem e hír- 1 lapi közleményben szellőztetett szennyes vádak nem érinthetnek s azok legalább is oly távol állanak tőlem, mint a maszlagos cikkíró a tisztességtől, jogos erkölcsi felháborodásom egész erejével lököm vissza a rám szórt, s nem mindennapi raffineriával csoportosított rágalmakat, mint hitvány müvét a bosszúnak. Nem riadok vissza tőle. Intézetem szellemi életébe, mig annak élén állani szerencsés vagyok, a rothadás csiráit bevinni engedni s ott megtűrni nem fogom soha. Büszke vagyok rá, az egyházmegyét s átalán a tanügyet oly egyéntől szabadítottam meg, aki örökös gyalázata volt a kath. tanügynek nemcsak a megyében, de az egész országban. Képviselek annyi morális értéket, hogy ily orvtámadókkal és vádakkal szemközt védekeznem kell. Lerázom magamról a bosszú rám hányt sarát s haladok megszokott egyenes utamon előre. Az orvoslást és elégtételt pedig az általam nyomban kérelmezett hivatalos vizsgálatban, s mint papi ember a sajtó-biröság előtt a törvény szigorában keresem, — de a catilinaris existentiákat üldözni fogom ezután is : arra való igazgató vagyok. Esztergomban, 1897. febr. 13. Dr. Kováts Kálmán, igazgató. HÍREK. * A hercegprímás születésnapja. Pénteken ünnepelte meg Esztergom biboros-egyházfejedelme 65-ik születési évfordulóját. A város zászlódiszt öltött, a bazilikában ünnepi sz. mise volt, melyen a tanítóképző és vízivárosi nőnevelő-intézet növendékei a tantestület élén, továbbá a primatialis uradalmak helybeli tisztikara is részt vett. Az ország minden részéből számos üdvözlet érkezett a közszeretetben álló Kegyelmes Főpásztorhoz. A palotában kitett iven a papság és közéletünk számos kitűnősége irta be nevét. A papnevelő-intézet az ünnep alkalmából csütörtökön délben fényes díszebédet adott, melyen a következők vettek részt : Boltizár József püspök, Sajánszky Antal nagyprépost, Kruplanicz Kálmán főispán, Vojnovics Emil ezredes, Maszlaghy Ferenc és Hetyey Samu apátkanonokok, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Maiina Lajos polgármester, Schmidt és Hartmann őrnagyok, dr. Kohl Medárd primási titkár, Magos Sándor kir. táblai bíró, lovag Mattyasovszky Lajos nyugalmazott primási jószág-igazgató, Vojnics Döme főgymnáziumi igazgató, Hanny Béla primási jószág-igazgató, Walter Károly posta- és távírda főnök, Niedermann József rendőr-kapitány, Szecskay Kornél ügyvéd és Keményfy Kálmán Dániel. A házigazdák : a rektor és vice-rektor kifogyhatatlan szivélyességgel vették körül a vendégeket. Az első pohárköszöntőt dr. Roszival István apátkanonok s rektor mondotta Ö Eminenciájára. melyet az egész társaság állva hallgatott meg. Az emelkedett szárnyalású beszéd a hűség, a hódolat, a szeretet megnyilatkozása volt, amelyből a papnevelő-intézet, mely legközelebb áll Biboros Atyja szivéhez, az oroszlánrészt követeli magának. Sujánszky Antal nagyprépost, a nála megszokott gazdag szónoki vonásokkal, dr. Roszival rektort, a szemináriumi tantestületet éltette, mint amely testület legméltóbban tölti be azon miszsziót, melyet a Főpásztor reája bizott. Dr. Halmos Ignác igen szellemes toasztban Boltizár püspökre mondott áldomást, Ö Eminenciája jobb kezére, aki az egész egyházmegye örömére teljesiti nehéz, de magasztos feladatát, mire Bolitizár püspök felelt, a szeminárium elöljáróit éltető, magvas beszéddel. A diszebéden jelenvolt társaság félnégykor oszlott szét. * Személyi hirek. Majláth Gusztáv gróf koadjutor-püspök holnap teszi le a bécsi nunciaturán a szokásos esküt. — Görcz Arthur, linczi dandárparancsnok, háziezredünk volt ezredese új állomását a napokban foglalja el. — Lóskay Jeromos, a primási uradalmak kormányzója, Esztergomba érkezett. — Reviczky Győző, központi főszolgabíró tiszteletére a nyergesuj falusi olvasókör diszlakomát rendezett. * A hercegprímás arcképének leleplezése. Keszthely városa február 12-én, a hercegprímás születése napján leplezte le szülötte, az áldott szívű jótevője arcképét. A reggeli órákban nemzeti zászlók hirdették a nap jelentőségét. Reggel 9 órakor fényes hálaadó istentisztelet tartatott, melyet Dunst Ferencz dr. apát-plebános ünnepi ornatusban celebrált fényes segédlettel. A templom színültig megtelt az ünneplő közönséggel. A szentmise után az elöljáróság, a városi képviselők és a város előkelőségei a városház nagy tanácstermébe vonultak, a hol a leleplezési ünnepélylyel egybekapcsolt diszgyülés tartatott Nagy István városbíró elnöklete alatt. A gyűlést az elnöklő városbíró nyitotta meg, utána Stieder Lajos városi ügyész a jelenvoltak által állva hallgatott beszédet mondott, melyben lelkes és hatásos hangon méltatta az egyházfejedelem egyházias s hazaiias lelkületét s erényeit, valamint a város iránt való szeretetét és bőkezűségét. A beszéd alatt lehullott a lepel a képről, melyen 0 Eminenciája sikerülten van eltalálva. Ö Eminenciáját a város távirati uton üdvözölte. Az ünnepély végén osztották ki a primási 100,000 koronás »Terézia alapítvány« félévi kamatait 20 szegény közt. * Primási konzisztorium. Ő Eminenciája a Biboros Hercegprímás f. hó 9-én a főkáptalannal konzisztoriumot tartott. Napirenden volt az egyházi központi pénzkezelés, a bazilika külsejének restaurációja, s az Adalbertinum megüresedett helyének betöltése, mely Szilágyi Jenő ny. imelyi plébánosnak adományoztatott; egyúttal megengedtetett, hogy ezentúl az Adalbertinum összes tagjai piros övet viselhessenek. * Ajándék a párkányi templomnak. Reiner Ödönné, sz. Istvánfy Gabriella úrnő a párkányi r. katholikus templom részére ajándékképen egy sz. Imre herceget ábrázoló oltárképet festett. Mintául a Szepesy-féle imakönyvben előforduló sz.-Imre-kép vétetett. A kép sikerült s a művésznőnek csak dicséretére válik. * A gymnázium renoválása. A gymnázium siralomháznak tetsző épületéhez hosszú létrákat támasztottak s annyiban renoválják, hogy a diszitéseket, melyek a járó-kelőket agyonütéssel s a tűzfalat, mely a Schalkház házat leomlással fenyegeti, — elpusztítják. Az egész épület élénk kifejezése: »Sic transit gloria mundi.« * Gyakornok választás. A szerda délutáni tanácsülés választotta meg a gyakornokokat. A pályázati hirdetményben közzétett három állásból, tekintettel a hely ez időszerinti szűk voltára, kettőt töltöttek be. Az egyik gyakornok Koksa Tivadar joghallgató, a másik Kottra Kálmán oki. gazdász lett. * Pusztuló ős-Esztergom. A hírneves bagolyvár a bazilika oldalán bámulatosan várja végleges lehordásának közeledő perceit. Ö Eminenciája a káptalannal kezet fogva elhatározta, hogy a hely szépségéhez illő házat emel a bagolyvár helyén. Beszélik, hogy éjjelenként hallani a folyósókon nyögéseket, sürgést-forgást, s közbe azt, hogy »költözködjünk.« A patkányok, egerek, facér-macskák, denevérek, baglyok, mennyétek, de kivált a kisértetek megteszik intézkedéseiket a közeledő költözködésre. Bizony egyhamar nem is