ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-14 / 7. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. február 14. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fö-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés , után 30 krajcár. Miért nem boldog a magyar? Esztergom, február 13. A nemzeti kaszinó Széchenyi lakomáján Szemere Miklós a Széchenyi serleggel kezé­ben egy beszédet mondott s e beszéd Magyar­ország közállapotának lesújtó kritikája volt. Nem a beszéd szónoki alkotása, hanem a benne bátran kimondott igazság volt hatásos és megrázó. Mondottak a Széchenyi lakomán sokkal szebb beszédet, de .őszintébbet, meré­szebbet, leplezetlenebbet aligha, mert Magyar­országon már megszokott a hizelgés, dicséret, kivált pohárköszöntökben, szónoklatokban. Mintha Széchenyi szellemétől kérte volna Szemere az inspirációt, azért beszélt oly hév­vel, azért rajzolta meg, ha csak pár vonással is, Magyarország jelen viszonyainak olyan ké­pét, a melytől borzadva riad vissza a magyar. í>Nem boldog a magyar!^ — mondotta — mert »nem jutalmazzuk kellően az erényt s nem büntetjük illően a rosszat. Arról, hogy egy közönséges szegény halandónak a min­dennapi életben alig fizeti ki magát a tisztes­ség, nem is szólok. Büntetőtörvény könyvünk lax (enyhe.) Börtöneink a humanizmus örve alatt ügy vannak berendezve, hogy gyakran kényelmesebben él nálunk egy fegyenc, mint sok becsületes munkaszeretö honpolgár. De a társadalom magasabb rétegeiben is büntet­lenül tehetünk bátran, a mit akarunk, csak mondjuk rá »politika«. E bűvös szócska fed mindent. Ne féljenek, nem térek be ebbe a csár­dába, a hol nálunk néha a szentekből is »demie viergek« lesznek. Hogy pedig gyarló emberek mit müveinek olykor sub titulo po­litika ebben a magas vigadóban, arról hall­gatást parancsol nekem az ildomosság.« Igen, Marie-Jeanne Roland emléke tűnik föl előttem, mikor a Szemere által kimondot­tak fölött elgondolkodom. E nő a vesztőhelyre elérkezve, történetesen a szabadság-szobrával találkozott szemközt, s helyzete iszonyatos­ságáról mintegy elfelejtkezve felkiáltott: »Oh szent szabadság, te égi malaszt, mennyi aljas, mennyi igazságtalan, mennyi embertelen bito­rolja a te nevedet!« Igy kiálthatunk mi is vérző szivvel, látva mint tátong élénkbe a nemzeti önfertöztetés ásta mélység, melyet már régóta feltártan látott köztünk nem egy akkor, mikor sokan a kába álmot aludták. Az a kritika, melyet Szemere oda mon­dott, a liberalizmusra lesújtó. Mióta a liberá­lis eszméket aprópénzre felváltottuk, s a po­litikába, közkormányzatba, társadalomba be­vittük, azóta jött létre a társadalmi nihilizmus, hogy Magyarországon a tisztességes embernek túl nagy handikap teherr ;l kell lefutni az élet­pályát. Ma csak a lelkiismeretlen, tisztesség­telen emberek lépnek előtérbe, mert tisztes­séges eszközökkel nem lehet a politikai hata­lom céljait szolgálni. Hány lenézésre, mennyi méltatlankodásra ad alkalmat, aki a liberális eszmezavar szelle­mének árjától nem hagyja magát elsepertetni? S nem jutottunk-e oda, hogy aki nem libe­rális, az ki nem csinál fából vashidat, aki nem Pulszky Károly, Bokros, Szalavszky, Tar­nóczy imádója, aki nem nézi el a szavazat­irtást, törvénytelen választásokat, aki feljajdul AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Koldusvilág. Mióta a föld hátán emberek laknak, szegé­nyek mindig voltak közöttük, és lesznek ezután is. A fák az erdőben ép kevéssé egyforma nagy­ságúak, mintahogy ujjaink, a kézen nem egyenlők. Hogy az ember rászorul az emberre, és hogy egyik a másik után él, annak sok jó oldala van; csak meg kell hányni az ügyet. Maga a Megváltó utasította a szegényeket szivünkhöz, melynek szeretete találékony. Tudnék megnevezni községeket, hol még a negyvenes években is házsorjában táplálták, a községi vagyonból pedig ruházták a helybeli ügye­fogyottakat. Egyszerűen, de tiszteségesen. És ezt nem a törvény irott malasztja parancsolta, ha­nem a felebaráti szeretet sürgette. A házi sze­gényekre aj ót nyitni. — angyali eljárás! A mai értelemben vett koldulás a szegény ügy elfajulása; üzlet, kenyérkereset, életpálya, melyre sokan éreznek hivatást; egyesek úgy, mint egész népfajok, még olyanok is, kik nincsenek rászorulva. Ott van például az oláh cigány; még a vajda sem állja meg, ha szóba állsz vele, bogy kalapját levéve, tenyerét ne tartsa. A ponyva­sátor lakóinál a koldulás, kivált téli időben, a megélhetésnek majdnem egyedüli eszköze. Kére­get is örege-apraja. Amerikaiasan hangzik, és azért el sem hinné az ember, hogy Newyorkban egy koldus saját hatemeletes háza előtt könyörgött alamizsnáért, ha a napilapok nem erősítenék. Háziasszony: Isten adta csavargói ! párosá­val járnak; már most melyiknek adjak? Öreg koldus: Nem kell haragudni no! en­nek a ferdenyakú vézna barátomnak eladtam az üzletet; most a Kundschafftokat mutatom be neki. Köszönd meg Istók ! Boros Vendel koldus jelenti a céhmesternek, Gyöpös Balázsnak, hogy férjhez adja fogadott leányát, Boriskát. Gyöpös, koldusfőnök : Mit adsz vele ? Boros: Egy tartományt. Erdélyben még nem voltam; vömnek engedem át ott a koldulást. Koldusok nemcsak a magyar Kánaánban találtatnak; megterem e féreg a földkerekség min­den zugában ; kikél a gyom ott is, a hol nem vetik. A francia koldus leleményes, furfangos, szel­lemdús ; könnyen megtréfálja az embert. Koldus: Uram! nem vesztette el ön az imént pénztárcáját ? Bankár: (zsebeit tapogatva) Nem. a katholikusok folytonos bántalmazásán, aki nem pénzért veszi a mandátumot, az gyáva hazafiság, sőt a hazaárulás legémelygöbb pisz­kaival illetik. A liberális boszulatlan egy haj­száit sem enged fején érinteni, ámde üstöké­nél ragadja azt, megölni képes, ki a keresz­tény politika mellett zászlót bont. Ma csak a szólási viszketeg, az öblös beszédek imponálnak a hazafiság oltárán, mint­ha egyedül a nyelv működése által akarna kibuzogni a magyarnak minden energiája, a tettre nem maradván semmi. Már pedig a magyar szó még nem ma­gyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. És mégis hány ilyen külmázos vigéc dolgozik a haza meg­gyilkolásán, kit aztán a vak hév felhőkbe emel? Ez az oka, miért van a magyar haza­fiságnak silány becse, s miért nem képes civilizáló szimpathiát s hódi tó közvéleményt gerjeszteni a legmagasabb polgári erény se. A törvénynek, az alkotmánynak nincs ma semmi tekintélye, mert az őrei játszák ki, azok tiporják le, mint akadályát az absolut kormányhata lomnak. Nem elég törvényeket irni, azok iránt szimpathiát is kell gerjeszteni. És ha valaki olyas törvénynek nem hódol, mely előtte gyű­löletes, melytől természete visszaborzad, sújt­hatja öt a betűnek szigora, de célját veszti. Mig a vallásnak, a társadalmi békének üdvösségét be nem látják azok, akik Magyar­ország sorsát intézik, mig a keresztény talajon álló politikát száműzi a trón- és kormányhata­lom, addig a magyar mindig boldogtalan lesz. Koldus : Hála Isten, csakhogy nem vesztette el, úgy számithatok könyöradományra. A skót koldus őszinte. Sir Walter Scott ismert iró egyik barátjával sétalovaglásra indulván, koldus állta el utjokat. A költő nem talált apró­pénzt. »Bocsánat uram, szóla, itt van egy forint; de ebből, ha még találkozunk, vissza kapok ki­lencven krajcárt.* Koldus: »Én pedig azt kívánom uraságodnak, hogy az Isten addig éltesse erőben és egészségben, mig e restanciát visszafizetem.* Mondják, hogy a portugált kéregető sza­kasztott képmása magyar kollegájának. Ez egész éven át burnófcra kéreget, melylyel a csecsemők orrát is tömik. Ami nálunk a borravaló, azt Portugálban burnótravalónak nevezik. A szép Olaszhon, hol a citromfa virágzik, a koldushad pátriája. Az örök városban, Bőmában, leginkább a templomok vannak ostromállapotban. A mint belépsz, hogy egy-két fohászt röpíts a mindenek urához, azonnal oda görnyed melléd szegényes kinézésű, de tisztes aggastyán; jobbod felől pedig melléd települ hason kinézésű anyóka ; mintha csak házastársak volnának. A mint ima által lelkeden némileg könnyítettél, azonnal érzesz oldalbordáidon holmi karcolásokat. Odatekintve, látsz két üres tenyeret, feléd tartva. Feltéve, hogy a nemzetközi volapük nyelvhez konyítasz, azon­nal kitalálhatod, hogy mi a teendőd ?

Next

/
Thumbnails
Contents