ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-12-25 / 52. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. december 35. 52. szam. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Deák, Tisza és a jogfolytonosság. Budapest, december 24. Tisza Kálmán volt Deák Ferenc leghatalmasabb ellenfele. Azt hirdette, hogy a kiegyezés alapján nem boldogulhat hazánk. Mást akart. En is megint mást akartam az időben. Abban ugyan egyet értettünk TiszaDeákkal és barátim : hogy a jogfolytonosság az alap. E felett nem lehetett transigálni. Ez ma is igaz: nincs Magyarország alkotmányosság nélkül és nem lesz alkotmányosságunknak biztos alapja jogfolytonosság nélkül. Ennek a magyar alkotmányosságnak egyik alapja a törvényesen megállapított öröklési rend és annak válhatlan kikötései; mindannyi politikai követelményei a helyzetnek, melyeket bűntelenül félreismerni nem lehet. Ez a mi a magyar politikában maradandó : az igazság. Hogy Tisza tévedett: első elismerte, és maga elismerte, és ez csak becsületére vált. Hogy Deák Ferenc sem csalhatlan: soha kétségbe nem vontam; ma pedig aligha nem sajnos, de kénytelenek lehetünk kiegyezni más mint a Deák Ferenc által előrelátott feltevések alatt. Szeretnénk, ha mint szabad állam szabad állammal, és a valóságos alkotmányosság teljes gyakorlatában állhatnánk velük szóba. De hát ez talán még sem a fődolog: és nem az ok hogy miért, hanem csak a mód, hogy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. „Békesség a jóakaratú embereknek." A 941-ík év karácsony éjjelén a Frankfurt körül ez időben elterülő őserdőben kó# lovas törtetett előre. A lovasok hosszú útat tehettek már, mert a lovak kimerülten, lihegve emelgették lábaikat a magas hóban, mely az erdőn át vezető útat fedte. Mindaketten köpenyeikbe burkolózva védekeztek a sivitó északi szél hidege ellen. Az egyik lovas viselete és magatartása előkelőbb személyiségre vallott; fejét bársony sapka födte, köpenyének redői alól kilátszott a byzanti szövetből készült tunika, melyet gyöngysorokkal kirakott öv szoritott testéhez. A másik lovas a X. század harcosainak öltözékét viselte; fején érc-sisak csillogott, kezében hatalmas nyereghez erősített lándzsát tartott, melynek hegye minduntalan horzsolta a keskeny út szélét szegélyező óriási tölgyek kinyúló ágait, ha a szél néha-néha felkapta köpenyét, testéhez simuló páncélnak pikkelyein törtek meg a holdnak rezgő sugarai. A hosszú csendet, melybe egészen elmerülve siettek tova, a bársony sapkás lovas szakitá félbe: — Mire a nap felkel, Frankfurt falai alatt leszünk ; boszúvágyam, mely égő tűzként emészt, holnap végre kielégítést nyer. Felelős szerkesztő $ kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hogyan. És ha igy nem lehet, meg kell annak lennie máskép. Ma pedig igy beszélnek sokan : »Mit akartok, a katholikus akció meddő. Nincs mód abban. Már pedig az élet sikert követel, s a koszom a győztesé. Rosszul számítottak akik bele vittek. Ma már csak az a kérdés, hogy szabadulunk tőlük ?« Harmadszor kukorikol a kakas barátom. •Még a megváltó-áldozat végbe se ment: és már megbánta Júdás árulását. Tehát sikerekért és koszorúkért küzdünk ? vagy talán vak, aki a kath. egyházba helyezi bizalmát? vagy talán az egyházpolitika az ut, melyet követve egyházunkat szolgáljuk ? kerestük, bírtuk is az ö országát. Az autonómia nem az egyház. És ha százszor nem lesz autonómia, az egyház és keresztény igazság revindikációja nem fog azért elmúlni, Nec porige inferi praevalebunt contra earn. Azért mi nem leszünk sem bizalmatlanok sem csüggedezök, azért nem válnak el útjaink és nem egyenetlenkedünk. Én ugyan nem vagyok vezérnek való, de azzal vigasztalódom, hogy az egyház soha sem tévedett az igazságban, holott nincs az a vezér, a ki vereséget nem szenvedett volna. Semper victrix. Zichy Nándor gróf. — De Uram, feleié a harcos — üzd el e sötét gondolatokat, nem méltók azok keresztényhez. Nem azért szabadítottunk ki téged Ingelheim várából életünk kockáztatásával, hogy testvérgyilkosságra ragadtasd magad. A frankok seregének élén akartunk téged ismét látni ; azt óhajtottuk, hogy nyilt küzdelemben törd meg bátyádnak, Ottó császárnak uralmát s a szász lovagok gőgjét. — Hagyd abba Szigfrid. — feleié elkedvetlenedve a bársony sapkás lovas — nem érek reá most érzékenykedni. Megbélyegzetten, megalázottan hogyan fogok a sereg élére állhatni ? Azt a gyalázatot, amely az ingelheimi penészes börtönben reám tapadt, csak Ottó vérével moshatom le magamról. Ha majd Ottó szivébe mártottam tőrömet, akkor fogok mint hős ismét a harcosok előtt megjelenhetni. — Valóban Henrik uram, eddig még nem tudtam, jegyzé meg némi haraggal a harcos, kit társa Szigfridnek nevezett, hogy a hősök valaha orgyilkosok szerepére is vállalkoztak. A boszú heve egészen elveszi nyugodt megfontolásodat. Jer, forduljunk vissza, ismerem az erdőkön át vezető utakat. Egy hét alatt Wormson át Metzben lehetünk, hiveid várnak s szavadra mindenkor készek újból sikra szállani. Az ingelheimi megaláztatást a csatatéren fogod legfényesebben s becsülettel megtorolni. — A csatatéren? kérdezé gúnynyal a bársony sipkás, kiben a harcos szavaiból Henrikre, Ottó császár öcscsére ismerünk. Hát nem emlékszel már, mily hitvány gyávasággal ugrott meg a dicső frank sereg egyetlen egy szász kaSzerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcárI Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Bethlehem! Esztergom, december 24. Kigyúlt a nemzetek fénye a szent karácsonyi éjben! Az a fény, mely nem annyira a szemek, mint a szivek gyönyörűsége, az a fény meggyújtja illatos gyertyáinkat karácsonyfáinkon, s mely az öröm pírjában kicsattan azoknak arcán, kik azt éneklik: dicsőség a magasságban Istennek s békesség a földön a jóakaratú embereknek. Az élet pusztító materialis mintában valóban isteni, mennyei az a fény, mely a bethlehemi barlangból sugárzik a világ éjjébe. Mert mi egyéb ez a fény, mint a hit a végtelenben, hit a testté lett örök Igében s a köztünk lakozó végtelen szeretetben. S ez a hit újra az élet hullámait gördíti az elhaló, az elfáradt emberiségre, mely e hit nélkül elfonnyad és lesüllyed. E barlang nyilasához jönnek a szellemi éjnek fáradt vándorai, kik előbb a gyermek öntudatlan őszinteségével, vagy az ifjú rajongó lelkesülésével függtek Istenen, erényen, a bethlehemi kisdeden és Szűz anyján, s kikről rövid pár esztendő letörülte az ideális törekvések hímporát. Elzarándokolnak e barlanghoz azok, kik öntelten, saját erejükben bizakodva, járják az élet pusztaságát, de vezető fényoszlop nélkül s az igéret földjének hite nélkül. Elvetödnek e barlanghoz azok, kik titánkodtak s más alapokon akarták fölépíteni az emberiség boldogságának otthonát; ide jönnek mindnyájan, mert kergeti őket vigasztalan tapasztalatuk, mely lelkes tona ijesztő szavára Birthen mellett? A trónra, mely atyám után egyedül engem illet jogosan, csak saját karom fog felsegíteni. Szikrázó szemmel, szenvedélytől vonagló ajakkal, hangosan kiáltva mondotta ki Henrik az utolsó szavakat. Szigfrid, a harcos, elhallgatott; látta, hogy minden szava csak éleszti a szenvedély égő tüzét. Válasz gyanánt a sivitó szél hozott szelid, lágy, siró hangokat. Egy kis harangnak ezüstös hangjai voltak azok, melyeket a szél valahol a távolban szárnyaira felkapott, és száguldva vitt útjára. Mint mikor a hóhér egy kisdednek nyakát szoritgatja tenyereivel, úgy fojtogatta a szél sivitásával a kis harangnak gyönge hangját; mennél távolabb ragadta magával, annál jobban remegett és sirt. Meglepetve állította meg lovát Henrik herceg s feszült figyelemmel fogta fel a kis harangnak siránkozó hangjait. Es valamint a zúgó tengerre öntött olaj elsimítja a tajtékozó hullámokat, úgy hatottak e szelid hangok a t herceg lelkére, lecsendesítették háborgó indulatait, kioltották szemének szikráit s eloszlatták homlokának redőit. — A bencés atyák telepeihez járunk közel, szólt elmélázva s megindultan! Az éjjeli zsolozsmához hivja bizonyosan a jó atyákat a harangnak szava. Mily régen hallottam már e hangokat. —• Ha tudnák a jó atyák, mi szándék vezérel — feleié szárazon Szigrid — bizonyára éretted is imádkoznának. Henrik arcizmának megindulásán meglátszott, hogy e szavak lelkéig hatottak. Idegesen rántotta meg lovának kantárszá-