ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-17 / 42. szám

szentszék vizsgálatának alávetni, oly komolyan tudatában vagyunk annak, hogy elvhü és korrekt orgánuma vagyunk nemcsak a katholikus klérusnak, de a hithű világiaknak is. Mikor mi az egész ügyet birálat és figyelem tárgyává tettük, nem a megye hatóságát támadtuk, csak az alispánt, főjegyzőt és a központi főszolgabírót tettük felelőssé az átirat felszínre való hozataláért. A felelősséget pedig a nyilvánosság közszereplőinél mindég keresheti a nyilvánosság orgánuma, a 'politikai sajtó. Ezen úgy látszik csak Esztergomban szoktak felfortyanni, mert itt a liberális uraknál ismeretlen valami volt, egy keresztény politikai lap joga és hivatása a közügyek elbírálásában. Közel két éves pályafutásunk alatt, senkinek a tetteit nem bíráltuk el politikai pártállása után. Magát a tettet biráltuk és nem a pártállást. Hogy a liberális urak cselekedeteit és működésüket a pártállás sugalmazza, az már aztán nekünk is kötelességünkké tette, hogy egyúttal cselekedeteik rugóira is rámutassunk. »Nyelvében él a nemzet« ez a mottó, mely az újságok hasábjait tarkitja, s a föltűnni vágyók torkait tágitja. A száj magyarosítást sürget, de a sziv, a becsérzet a nemzeti érdekek iránt lethargiában senyved. Azelőtt is nyelvében élt a nemzet, s ha a zsarnoki törekvés többször elnémitá szavát ajkain, annál lelkesebb magyar volt szivében és tetteiben. Adja Isten, mi is azt akarjuk, hogy a magyar nyelve visszhangozzék szerte a hazában, hisz úgyszólván ez örökségünk, a melyet a nemzeti szellem eszközeiből annyi küzdelem után még megtartottunk. Nem maga a magyarosítás, de a mód, a melylyel eszközöltetik és a cél, amelyre sokszor fölhasználtatik, ezek érintenek bennünket kínosan. A tapintatlan s erőszakoskodó magyarosító törekvések, a melyek átlépik a templom küszöbét, éppen elhamarkodásuk miatt veszélyeztetik magát az ügy érdemét és nem egyéb mint merénylet az egyházi hatóságok jogköre és tekintélye ellen. A katholikus egyház mint jó anya gyermekét, oly nyelven szólítja meg

; a melyet ért. Hogy lángoljon a sziv a vallásért, hogy erősödjék az erkölcsi alap az Ur félelmében, ha a szószéken oly nyelven beszélne a pap, amelyet hivei nem értenek? Ha a szószék nyelvét a hallgatók nem értik, mint a tapasztalat bizonyítja, a hivő nép elszokik a templomtól, az idegen nyelvű beszéd nem nyújt neki vallásos alapot

; és meghidegül hite iránt. Mikor látjuk, hogy a »templomkerülö urak« mennyire rajta vannak, hogy a német vagy tót ajkú hívőknek magyar prédikáció tartassék, és ha tekintetbe vesszük, mily erkölcsi kárt és hitbeli elvadulást idézne elő az anyanyelven tartott prédikáció elmaradása vagy elhanyagolása, csak megerősíttetünk azon alapos nézetünkben, hogy a kényszer magyarosítással, a tisztelt liberális urak elveikhez híven, csak a templomtól akarják elvonni, elszoktatni a népet. Csak hivatásos kötelességének tesz eleget az egyház, ha fel nem ül a hazafias törekvések ál-leple alá / rejtőző dekatholizációnak. ,Aj*~* jjááÉgpL) — A fővárosi kath. kör. Kilenc évvel ezelőtt, 1888-ban alapította a budapesti Katolikus Kört Lévai Imre, a kegyesrendi szerzet néhai rendfőnöke. Ennek nyomában és különösen az egyházpolitikai harc folytán keletkezett katolikus mozgalomtól segítve és siettetve kath. körök alakultak az egész országban, ugy hogy ma már minden vidéken van katolikus kör. A budapesti [ kör, hogy külsőleg is megfelelő képét mutassa erejének és jelentőségének, saját háza építéséről i kezdett gondoskodni. Részvénytársaságot alapítottak, a melynek elnöke Wenckheim Frigyes gróf lett. Szép számmal jelentkeztek, a kik jegyezték a Katolikus Kör házának részvényeit, azonban mégsem elegen, hogy a szükséges tőke hamarosan ; összegyűlt volna. Ekkor Wenckheim gróf nagy bőkezűséggel megvette-egymaga a részvények legnagyobb részét, s tavaly már hozzáfoghattak a ház fölépítéséhez a Molnár-utca 11. szám alatt százhetvenezer forinton vásárolt telken. S ma már kész a csinos épület, kényelmesen, Ízlésesen berendezve. Egészben és összesen háromszázhuszezer forintba került. A ház készen áll és kedden szentelte föl nagy ünnepiességgel Ő Eminenciája, Vaszary Kolos biboros hercegprímás, és érsek ur. A felszentelés ünnepén a budapesti Katolikus Kör elnöke, Esterházy Miklós Móric gróf beszédet mondott, mely lelkes viszhangot keltett a gyülekezetben és sok tekintetben illetékes körökre is figyelemre méltó. — Az inség. Az országház kapuján kopogtatott az inség és be nem bocsátották ; azaz nagy nehezen sikerült ugyan Moln ár János néppárti képviI selő pártfogása mellett bejutnia, de csakhamar ismét kidobták. Hihetetlennek látszik a dolog s mégis ugy van. A liberális kormánypárt hallani sem akart az ínségeseknek törvény utján való segélyezéséről s most ráadásul még ízetlen tréfákkal igy szerencsésen ceakhamar haza érkeztünk. Nem igy volt az a kávénál! Oh fátum, a háziasszony ujabb bosszúságára egy pár üveg eltörött a hazautazásnál, és egyenesen a piskóta tésztára ömlött s azt péppé változtatta át. No de most iparkodtam ám kifelé, félve a dorgatóriumtól. Szerencsémre az áldott jó házikisasszony rögtön talált módot a pép értékesítésére, a zajos napi dolgok közepette ugyanis a cselédségről az édesség dolgában teljesen meg felejtkeztek, nekik szánta tehát az uj divatú ételt. Igy a háziasszony boszúsága csakhamar örömmé változott, látván mily jóizüen fogyasztják hivei a piskóta tészta kávé crémöntéssel rögtönzött ételét. Én pedig föllélegzettem, áldván csillagomat és a házikisasszonyt. A sors iróniája néha igazán kimagyarázhatlan. De itt az ideje a pihenésnek e zaklatott napra, monda a háziúr, (ez persze nekem szólt) én megértve, siettem magamat ajánlani, ujabb gikszer kikerülése végett. Igy csakhamar csend lett az egész házban, és lakosai édes szendergésbe merültek. Nem ugy volt ez azonban a meghívott és elmaradt Irma, Olga, Berta, és a többi néniéknél. Mindnyájan korgó gyomorral ide-oda tapogva várták a rögtönzött szerény vacsora elkészültét, melynek elköltése alatt maguk elé képzelték az elmulasztott lukullusi étrendet. A nyolc liter tejsürü kávét, a szorgalmas házikisasszony apró kacsóival dagasztott puha kalácsot, a sok mandula, mogyoró és tüzes csókokat, és végre a sokféle finom sült közt a csábító libacombokat; ezekből talán duplán is élvezhettek volna, de csak akkor, ha az előttük ülő szomszédok mint pl. Jakab ur az orruk elől ki nem vették volna. A szerény vacsora elköltése után az elmaradt vendégek összejöttek és azon törték froufrous fejecskójőket, mikép lehetne e kudarcot vallott mulatságot valamikép pótolni? Egyszerre egyiknek pompás ötlete támadt: Kérjük fel, monda, a házigazda kedvencét, és az ilyen ügyes bajos dolgok elintézésében igazán páratlan Csicsergő urat szerezzen nekünk a mulasztott helyett kárpótlást. Persze a legnagyobb helyeslés moraja volt hallható mindenfelől. Erre még Jakab is azt mondaná : Éljen az elnök úr! Örömében pedig rákezdené kedvenc dalát a »Katyi gyere ki« nótát. Szegény Jakab, ő is csak a liba combokat sajnálja legjobban, mert otthon nagyon ritkán jön liba az asztalra Szálika fösvénysége miatt, ha pedig néha-néha jön is, Szálika, ki (csak köztünk legyen modva,) kisérik lapjaikban a néppárt akcióját. No hát csak nevessenek, tréfáljanak a nép nyomora fölött, majd az a nép is megjegyzi magának, kik az ő barátjai. Ugy bántak el vele, mint a szívtelen emberek, a kik meghallgatás nélkül dobják ki az alamizsnáért könyörgő koldust, önmaguknak pedig ugyanakkor megszavaznak egy sereg vicinális vasutat. A liberális honatyáknak ugy látszik fogalmuk sincs azokról a csapásokról, a melyek a népet a lefolyt nyáron sújtották és a miket Molnár János oly szívhez szólóan ecsetelt, sajnos, eredmény nélkül. A liberális urak röstellették, hogy a néppárt hivta föl a kormány figyelmét a nép nyomorára s nem akarták megengedni, hogy a nép a néppárt révén jusson valami segélyhez. Hiábavaló volt azonban minden erőlködésök, mert a nép szemében csak használtak a néppártnak. A nép ugyanis újra meg fog győződni arról, hogy a néppárt híven fölkarolja a szegény gazda osztály érdekeit, midőn kiadó és ingyen segélyben akarja a sújtott gazdát részesíteni. A liberális kormánypárt csak beszél. A választások alkalmával Ígéreteket tesz a népnek és a mikor be kellene váltani az Ígéreteket, maga siet azokat leszavazni. A nép majd ezt is megjegyzi magának. — A vasárnapi ellenőrzési szemlék. Midőn kiadták a parancsot, hogy a katonák a zsidók ünnepnapján rukkoljanak be, lett országszerte óriási gezéresz, megmozdultak az összes Poel Zadok egyletek, Chevra Kadisák, a fővárosi napilapok javarésze, s megmozdult a nagyhatalmú Alliance Izraelit és kivitték, hogy a zsidók eleget tehessenek vallásos kötelmeiknek, csak másnap kötelesek berukkolni. Hatóságaink a zsidóság egyházi szabályait tiszteletben tartják, és ez a maga rendjén is van, de ne tekintsék ugyanakkor a katholikusok lelkiismeretét csak olyan bitang jószágnak. Országszerte s igy Esztergomban is az ellenőrzési szemlét vasárnap délelőttre tűzték ki. Ha hatóságainknak a kath. vallás parancsolata hekuba, ám legyen, megszoktuk ezt már, de ne sértsék annyi ezer keresztény ember lelkiismeretét, kik vallásukhoz ragaszkodnak. Legalább is annyi tiszteletet elvárunk hatóságainktól a kath. vallás irányában, mint a mennyit a zsidósággal szemben tanúsítanak. Ezen esetek csak igazolják azon régen komportált állítást, hogy bizony zsidó állam vagyunk. Mi fáj a szegény népnek ? y«. Esztergom, október 15. ( *Ha ma valaki a száján csak kiereszti ezt a szót: »szocialista* vagy »anarchista«, megborzong a háta mindenkinek és rögtön csendőrök Jakabot papucs kormány alatt tartja, igy szól, »Jokobkham, ha the szerethöd a chombot, edd meg a cshonthot is.« És miután Jakabnak csontra még egyszer sem fájt a foga, ugy a combot is, bár fájó szivvel, mindég élete párjának hagyja a házi béke kedveért. Igy tehát e kritikus nap végére ért és ami a fő, egy sebesült sem lévén, másnap még kacenjámmer sem volt. Csakis a kávé hozott bajt, ezért igazán nagy kár! De tekintsük annak is a jó oldalát. A mai ideges korban, ha az ember több vendéget összehív elkerülhetlen, hogy közöttük egy-két ideges ne legyen; ezeknek pedig igazán jobb, hogy a kávé kidőlt és nem be, mert az orvosok szigorúan tiltják nekik a kávéivást, ellenben igen ajánlják a citromvizet. De ugyan hol lehetne sok citromvizet inni ? Csakis a katholikus kör Katalin bálján! ! Biztosan reméljük, hogy az jobban fog sikerülni ezer elázott szüretnél. A viszontlátásra ott Izabella. A csutora. Ki ne ismerné ezt az alakjára cseléd-kenyérhez hasonló, belül üres mesterségesen készített fakérget, a szőlöhegyes emberek ezen elválhatatlan barátját ?