ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-17 / 42. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. október 17. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajeár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos : KEMÉNTFT KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóMfatal: Fő-úí, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Legyen világosság! Esztergom, október 16. A liberális uraknak nem tetszik, hogy Esztergom vármegye beavatkozását az isteni tisztelet nyelvébe az ügy meritumához mérten visszautasítottuk, és a vármegye intézöférfiait hatáskörük jogszerű betartására figyelmeztettük. Azt lármázzák, hogy háborút indítottunk a megye hatósága ellen, harci riadót a megye főjegyzője ellen. Tehát ha valaki nevén szólítja a bűnöst, megmagyarázza a megye és a főhatóság között keletkezett konfliktus alapokát, és beigazolja, hogy a megye egynéhány individium elhamarkodott biztatására minden kétségen felül hibázott, az a mai józanságát vesztett liberális felfogás szerint támadó és békerontó. E szerint minden, a katholikus egyház ellen intézett sérelmet zsebre kell dugni, le kell szerelni, hogy a liberálisoknak minden vonalon egérutat engedjünk! Az ilyen politikai magatartás lehet stréber, szemfüles, de semmi esetre sem önérzetes és következetes. Megkövetelhetjük, hogy bármily pártállást kövessen valaki, az a maga politikai krédója ügyében legyen őszinte, azért merjen küzdeni, és nem tűrjük, hogy a katholikus önvédelem önzetlen tisztaságát a velünk ellentétes politikát követök kufárkodás tárgyává tegyék. Mi a vármegye átiratát nem vettük volna bírálat alá, ha azt ismételten el nem küldi. Ha a vármegye az isteni tisztelet nyelvének ügyében akár szelid, akár erélyes hangon egyáltalán át nem ir, mi az egész dologról tudomást se vettünk volna. De mivel tényleg a megye, ha szelídített formában, de mégis csak újból elküldötte megkeresését, hivatásunkhoz híven, mi igen is méltattuk az ügyet, azt elitéltük, mert a vármegyének se szelídített, se erélyes modorban, egyáltalán semmi tekintetben sincs joga az isteni tisztelet nyelvébe beavatkozni, pláne utasításokat küldözgetni. Nem az gördit akadályokat egy konfliktus békés rendezése elé, aki figyelmeztet annak jogtalan és célszerűtlen voltára, hanem az, a ki azt minden intelem dacára forszírozza, a mint tette a tisztelt vármegye az átirat újból való megküldésével, és az abban foglaltak megsürgetésével. Az egész dolog lényege azon fordul meg, jogos-e bármely vármegyének beavatkozása az isteni tisztelet nyelvébe? Mi ezt jogtalan és a megye hatáskörét túllépő rendelkezésnek állítottuk. Ezt nem tudták elhinni a mi tisztelt liberális uraink, azért az egyházmegyei főhatóság fejéhez fordultak, gondolván, hogy az, az ö kedvükért okvetlen dezavuálja az f> Esztergomi által Írottakat. No hát amit kellemetlen volt az » EszterYjroj//«-ból megtudniok, azt meg kellett hallaniok egy püspöktől, és csak gratulálunk, hogy volt bennük annyi önuralom azt ki is nyomatni. Az információ, mondjuk lecke, amit Boltizár püspök ur adott a liberálisoknak az egész ügyről, az csak nekünk szolgáltat elégtételt, a püspök ur nyilatkozata a mi állításainkat igazolja, és éppen ezért teljes tudatában vagyunk annak

; hogy amit az ügyről irtunk, az megegyezik az illetékes egyházi férfiak felfogásával is. Mit mondott P>oltizár püspök úr

4

? Azt, hogy »a vármegye végzése sértette az egyházi hatóság önállóságát, szabad rendelkezési jogát, mert utasítást, meghagyást tartalmazott és azt követelte, hogy a tett intézkedésekről, záros határidő alatt, jelentés tétessék. Ily parancsoló módon csak alárendelt hatóságokkal szokás beszélni, s miután az egyházmegyei főhatóság nem alárendelt hatósága a megyehatóságnak, a sérelmes végzésre érdemleges intézkedés nem történt, s csak éppen annyiban vettem figyelembe, amennyire lehetett : t. i. kijelentettem, hogy utasítást, meghagyást nem fogadok el. Ezzel tartoztam állásomnak, amelyet betöltők ; amíg én ebben az állásban leszek: hasonló utasító, meghagyó végzésekre hasonlóképpen fogok válaszolni, mert igy még a miniszterek se beszélnek velünk.« Aki elolvassa lapunk f. évi 40. és 41-ik számában a ~ Vármegye hatásköre

11 cimü közleményünket, az láthatja, hogy mi ugyanazt fejeztük ki, ha más szavakban is, mint Boltizár püspök úr. Még a magyar nyelv terjesztésére nézve is ugyanazon elveket nyilvánította a püspök úr, amelyeket mi megirtunk, s a megkeresést is azért utasította vissza, mert kötelességének tartotta az »egyház jogait megvédeni.« Nevetséges és együgyüségre vall tehát kétségbe vonni azt, hogy mi az egyházi körök orgánumát nem képviseljük. Mi katholikus, az egyház orthodox felfogása szerint irunk az egyházi ügyekben is, és igy nemcsak az egyházi körök, hanem igenis a katholikus közvélemény orgánuma vagyunk, akár tetszik, akár fáj ez a megyei liberális atyánkfiainak az Úrban. Mi az egyházi ügyekben irott cikkeinket készek vag vünk bármikor, akár a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A természet templomában. Mint szeretlek téged Isten csodás alkotása, Szép szabad természet! Boltived ha nézem, • Mint a templom, Istenháza, Olyan vagy te nékem. Halmaid s a bércek Mind megannyi magas oltár, Föl az égbe néznek. Millió sok szálfa Csupa karos gyertyatartó, Lobogók közt állva. Völgy ölén a pázsit, Húzódik, mint puha szőnyeg Oltár zsámolyáig. És a táj oly csendes, Csupa derű, napsugaras, Hangalattal teljes. Ragyogó nap fénye Süt reá, mint örök mécses Szentségház elébe. S — ez is szentély itten. Titkosan bár, rejtve bár, de Jelen van az Isten. Oh jelen van, látom, Keze műve megismerszik Minden kis parányon. Mind csak Ot kiáltja : Suhogó lomb. dalos madár, Erdők orgonája. Értelek, óh értlek, Hitet gyújtó szónoklása Minden teremtménynek. Sürgetsz, hogy mint ember, Papi tisztet tegyek itt a Szabad természetben. Áldozok hát ime : Hivő lelkem imádását Küldöm fel az égbe. S megdalollak téged Szentegyházam, imakönyvem, Szép szabad természet! ni

4 Pannon. Elázott a szüret. ii. Az »Esztergom« mult vasárnapi számában közlött szüreti malheurök leírásánál úgy hiszem a vacsoráig jutottam. A vacsora elköltése alatt meglehetős nyomott hangulat uralkodott, én ugyan szörnyen iparkodtam a házbelieket fölviditani sületlen tréfáimmal, de az egyszer ezek is csütörtököt mondottak. Csak midőn a vendégeknek szánt sok étel és ital feltálalására került a sor, fakadtunk óriási hahotára, és egyszerre jutott eszünkbe e közmondás »Pincet szerezni könnyű, de vendéget bele, ez már nehezebb.* Vacsora után a háziasszonynak felajánlottam segítségemet a becsomagolásnál, ki el is fogadta, és reám az italokat bizta. Ez nem volt oly könnyű dolog, miután csak a kávé nyolc liter volt. Én tehát iparkodtam lehetőleg vigyázva megbízatásomat elintézni. Elvégeződvén vele, mi is készültünk a hazamenéshez, és neki indultunk a nagy sártengernek. Miután elázva nem voltunk, csakis jól megázva,