ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-08 / 32. szám

Helyesnek tartjuk azonban azt, amit a népiskolák közigazgatásáról, a tanitók. kántorok javadalmazásáról, önképzési, fegyelmi és nyugdíjügyéről mondanak. Továbbá magunk is azt hiszszük, hogy a magán kegyuraság jogi és pénzügyi szempontból általánosan be nem szüntethető, amint másrészt kétségbe nem vonható, hogy ugy e körül, valamint a lelkészi illetmények és a párbér körül sok a rendezni való. A világi katholikusokat csak szorosabb viszonyba hozzuk az egyházhoz, ha számukra az egyházközségi vagyon kezelésénél kellő befolyást biztosítunk s azért a csanádi fölhívásnak e részét is csak helyeselni tudjuk. Nehéz nyilatkozni a fökegijuri jogra, a katholikus alapokra és a kongruára vonatkozó pontokról. Ezek általános kifejezésekben mozognak, semmiféle konkrét javaslatot nem tartalmaznak. Nincs benne semmi kétség, hogy ez szándékosan igy történt. E tekintetben a katholikus közvélemény már meglehetős határozottsággal nyilatkozott, de a csanádi pontok nagy óvatossággal kerülik a színvallást. Sőt egy kis epilógusban meg is mondják, hogy szem előtt tartották egyrészt az egyház életszükségleteit, másrészt pedig a mérsékletet, mely szükségesnek mutatkozik, ha nem akarunk széttépni minden szálat, mely a kath. egyházat az apostoli király fölkent személyéhez, a magyar közjoghoz, a magyar államiság épületéhez, ugy az egyház mint a haza közös javára odafűzi. Véleményünk szerint e szavakban rejlik a pontok homályos, határozatlan részeinek megoldási kulcsa, ük már előre is közvetítőkként akarnak föllépni, az úgynevezett ultramontán és liberális álláspont között. A főkegyúri jog csonkitatlan föntartása mellett, kívánják a királyi adományozástól függő egyházi javadalmak betöltésénél az autonómia számára méltányos befolyás biztosítását. Itt természetesen minden attól függ. mit értünk a főkegyúri jognak csonkitatlan föntartása mellett, s mit tartunk méltányos befolyásnak. Ok maguk a bevezetésben nem tartják e befolyást azon fokig fejleszthetőnek, a hol a főkugyuri jog származásának jellegét vagy korlátait elveszítené. Azt azonban nem mondják, váljon a mai gyakorlat mellett megőrizte-e a főkegyúri jog származásának jellegét és korlátait. Valamint azt sem, mi az a főkegyúri jognak »jellege«, vagy »korlátai «? Minden természetesen attól függ, hogyan értik a Csanádiak ezen homályos, általánosságban tartott, az ókori jósdák mondásaira emlékeztető kifejezéseket. Az alapokkal foglalkozó rész is homályos. Világos csak az, bogy a püspöki kart tartják első sorban illetékesnek arra, hogy az alapoknak mikénti „intézése" tekintetében határozatot hozzon. De hogy mi ez az »intézés«, váljon kezelést kell-e alatta érteni, vagy pedig felügyeletet, avagy ellenőrzést, azt ki nem fejtik. Különben teljes bizalommal környezik és követik föpásztorainkat, eleve jelentvén ki megnyugvásukat a hozandó határozatban. No hát ebben nem állanak egyedül; ezt megteszi Magyarország összes papsága. Ép oly határozatlan a kongruával foglalkozó pont is. Ebben csak az világos, hogy oly »tüzetes megállapodások létesítését fogják sürgetni, a melyek biztosítékot nyújtanak, hogy ezen ügy a legrövidebb idő alatt megoldást nyerjen.« E szerint csak a sürgős elintézést mondják ki s ezt is jól teszik. De ki legyen a rendező, váljon az autonómia, vagy pedig a kormány, avagy mindketten egyetértőleg, arról ismét hallgatnak. Miben rejlik ez óvatos beszédnek indoka, azt természetesen bajos volna megmondani. Mondják, hogy bizonyos személyi összeköttetések révén a pontok homályos részleteiben a kormány nézeteinek viszhangja nyilatkoznék meg. Mi igaz e föltevésből, azt nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, hogy mindezek olyan kérdésekre vonatkoznak, a mikben leginkább keilend majd megegyezésre jutni a kormánynyal és előreláthatólag legnehezebb lesz a megegyezés. S ép azért bizonyos, hogy tapintatra és mérsékletre is lesz szükség, s ebben a Csanádiaknak igazuk van, de másrészt a katholikus álláspontnak határozott hangsúlyozásától sem szabad majd visszariadni. Az autonómia arra van hivatva, hogy uj állapotokat teremtsen sok tekintetben ; ilyen átalakulás pedig bizonyos fokú ellentétek nélkül nem is képzelhető. Minden ujitás némi nehézségekkel jár. Akár igaz egyébkint az a nézet, akár nem, hogy a csanádi pontokba bizonyos tekintetben belejátszik a kormány véleménye és álláspontja, annyi bizonyos, hogy e pontok az autonómiai mozgalmaknak egy figyelemre méltó momentumát képezik, mely ha egyebet nem is, annyit minden esetre bizonyít, hogy a legfontosabb kérdésekben sincs meg a kívánt egyetértés, a mely pedig föltétlenül szükséges, hogy az autonómia létrejöjjön; ha pedig nem létesülhetne, ezért a felelősség ne a püspöki kart és a papságot terhelje. Mert ez is egy igen fontos része az autonómiai mozgalomnak, melyet nem szabad figyelmen kivül hagyni. Külföld. —cs.-— Az apostata Ferdinand országában ép most végződött ama tárgyalás, mely Bulgária erkölcsi és jogi viszonyaira szomorú világosságot Nem felejtette még el Európa azon politikai gyilkosságot, melynek áldozatául esett Stambulow, ki a mily erélyes kézzel, ép oly üdvösen működött hazája jólétének előmozdításán. Az ekkor rendezett törvénykezési komédia csak azt célozta, hogy port hintsenek a felháborodott közvélemény szemébe, de a megsértett közérzületet épen nem voltak képesek megnyugtatni. A jelenleg lezajlott pör Bojtschew kapitány bűnténye ellen még sötétebb színekben mutatja azon erkölcsi szinvonalat, melyen az ottani előkelő körök állanak. Bojtschew kapitány Ferdinand fejedelem szárnysegéde volt. tehát azon alakok közül, kik rendesen hatalmas befolyással birnak. És épen e magas állását használta fel eszközül arra, hogy egy szerencsétlen leányt a legközönségesebb módon elpusztítson. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy a bűntény elkövetéséről a palota több kiváló személyisége előzetes tudomással birt, sőt Bojtschew azt is állította, hogy az egész a fejedelem rendeletére történt. Tényleg pedig Bojtschew a fejedelem oldalán maradt mint szárnysegéd egész addig, mig be nem börtönözték. Már azon körülmény, hogy a bűntényt illetőleg a fejedelemre hivatkozhattak, erősen jellemzi az ottani viszonyokat és mindenki meg van arról győződve, hogy a törvényszéki vizsgálat sem következett volna, ha csak az osztrák-magyar diplomácia erélyesen közbe nem lép a saját alattvalója, Szimon Anna miatt. Bojtschew a tárgyalás alatt a legarcátlanabb módon tagadott és az elnök ugyancsak igyekezett az ő javára vezetni mindent. Avradali, egyik leghatalmasabb hivatalnoka a fejedelmi palotának, szintén minden befolyását érvényesítette a bűnösök javára. De a bizonyítékok súlya alatt mégis kénytelen volt a törvényszék elitélni Bojtschewet és két társát, azonban annyi enyhitö körülményt fedeztek föl számukra, hogy a lehető legrövidebb ideig fogják a szabadságot nélkülözni. Aztán ismét szerepelni fognak, mint ezt teszik Stambulow egykori gyilkosai. Stambulow ismerte jól az ő népét és azért vaskézzel igazgatta őket. Ha olykor tulment is a határon, de céljai tiszták voltak és az ország javára vezettek volna. Mióta azonban a nemtelen gyilkosság áldozatául esett, Bulgária napról-napra mindinkább sülyed az erkölcsi pusztulás felé. Még a liberális lapok is egyhangúlag elitélik az ottani állapotokat és nyiltan kimondják, hogy most már végleg elvesztette azon csekély rokonszenvet is, melylyel eddig birt. Ferdinand pedig ezek dacára állhatatosan vágyódik a királyi korona után. Ezért utazik folytonosan és majdnem szánalomraméltó azon helyzet, melyben az egyes udvarokhoz áll. Az osztrákmagyar diplomácia teljes hidegséget mutat iránta és az uralkodó semmi módon sem akarja fogadni. Stambulow meggyilkoltatása óta teljesen elfordult tőle és azon tény, hogy a vaskapu megnyitása alkalmával nem kapott meghívót, világosan értésére adta az uralkodó iránta való érzelmeit. Most a román királyt akarja meglátogatni, ki tudvalevőleg Stambulow meggyilkoltatása alkalmával rendkívül erős hangon adott kifejezést megütközésének. Azóta e két állam viszonya még rosszabbra fordult és jelenleg a román lapok gúnyolódó hangon cikkeznek a fejedelem látogatásáról. Egyedül az olasz udvar fogadja őt tőle telhető örömmel. De ,hát ez kevés örömet okozhat Ferdinándnak, ki koronája érdekében a befolyásos hatalmakra szorul, kik azonban teljesen elfordultak tőle. Kénytelen érezni azon igazságszolgáltatás súlyát, mely már itt a földön sem marad el soha, ha az erkölcsi törvények tekintélye követeli. Autonómia. Az esztergomi autonómiai választó-kerületben, a hozzánk eddig beérkezett tudósítások szerint, következő statisztikát állítottuk össze: Plébániák Összeirt választók Szavaztak Plébániák Összeirt választók Frey Ferencre Reviczky Győzőre Földváry Istvánra Baj na 813 584 1 Baj ót h 236 97 9 _ Bátorkesz — 78 — — Béla — 72 — Csenke — 46 — Gsolnok 302 56 — Dágh 162 81 — — Dorog — 168 — Dömös — 171 1 — Esztergom-Vár 112 74 — — Esztergom-Belváros 1696 1076 2 . 1 Esztergom-Víziváros 563 341 — Esztergom-Sz.Györgymező — 254 — •j'/rr-i Farnád 271 245 — — Héregh 236 174 — — Kirva 140 120 — Kis-Muzsla — 30 —Köbölkút — 336 — — Kőhidgyarmat és Libád 463 242 — Nagy-Ölved — 91 — — Muzsla — 353 — Süttő 291 88 — — Szomor 352 207 — Tardos —94 — — Tarján 395 188 — —Táth — 239 22 — Visegrád 353 222 — — Összesen 6385 5727 35 1 Esztergommegyében fekvő Kernend és Bény községek katholikusai megtartván a kath. kongresszusi képviselő választását, egyhangúlag Frey Ferenc országgyűlési képviselőre adták szavazataikat. Az esztergomi választó-kerülethez tartozó SüttŐ községben f. hó 1-én vasárnapon ejtetett meg az autonómiai képviselő választás. Az összeirt 291 választásra jogosult közül 88 választó adta be szavazatát és pedig mind Frey Ferencre. Szölgy'énben augusztus 1. és 2-ik napján tartatott meg az autonómiai képviselő választás, szavaztak 386-an, mindnyájan Frey Ferencre. Az esztergomi választókerülethez tartozó Kőhidgyarmat és Libád községekben 463 összeirt választó közül leszavazott 243. Ebből 242 szavazat Frey Ferencre, 1 Kara Mátyásra esett. Szavazás Gtalgócon. A galgóci szt. ferencrendi székház tagjai e hét folyamán fogják az egyházmegyei képviselőket megválasztani gr. Csáky Károly v. püspök s esztergomi apát-kanonok elnöklete alatt, ki e célból a napokban Galgócra utazik. Pozsony városban is meg volt a szavazás. Érdekes, hogy itt a szociáldemokraták is mozgolódtak s jelöltett állítottak, egészen megfeledkezvén jelszavukról: „A vallás magánügy" ! Jelöltjük Zalkái 218 szavazatot kapott, mig Pálffy István grófra 1100 szavazat esett. Legtöbben 760-an Havlicsek Vince plébániáján, Virágvölgyön szavaztak. A pozsonyi I-ső választókerülethez tartozó Detrekeön f. hó 1-én, 2-án és 3-án ejtetett meg az autonómiai képviselőválasztás. Leszavaztak 120-an és pedig valamennyien Erdodi Pálffy Miklós hercegre.