ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-08 / 32. szám

A lévai esperesi kerület dr. Prohászka Ottokárt 11, dr. Csernoch Jánost 11 és Molnár János országgy. képviselőt 10 szavazattal papi képviselőknek megválasztotta. Pozsony-Besztercén is megejtetett a választás. 500 választó közül leszavazott aug. 1-én 483 szavazó és ezek mindnyájan egyhangúlag herceg Pálffy Miklósra szavaztak. Ügy értesültünk, hogy a magyarországi kegyurak, akik négy képviselőt adnak, szintén Pálffy Miklós herceget szemelték ki jelöltnek. Mi azonban reméljük, hogy ezen esetre is, az I-sŐ pozsonyi kerület mandátumát tartaná meg, a melyben 63 ezer lelket képviselne. Lábon, a pozsonyi I. választókerületben egyhangúlag szintén Erdődi Pálífy Miklós herceg választatott meg képviselőnek. A komáromi esperesi kerület papsága papi képviselőkül dr. Prohászka Ottokárt, Palkovits Viktort és Molnár János apátplebánost megválasztotta. A komáromi választókerület központi bizottsága augusztus hó 1-én számlálta össze a beérkezett szavazatokat. Beadatott 6858 szavazat, melyből Pechata Antal 6258-at, Boncz Ferenc liberális jelölt pedig alig 600-at kapott. A nyitrai II. választókerülethez tartozó NagyMácséd plébánia körében a f. hó 1-én és 2-án megtartott autonómiai választás alkalmával az összeirt 391 választó közül leszavazott 309, mindannyian Hortoványi József dr.-ra, a »Magyar Állam« főszerkesztőjére. Lopasson (Nyitramegye) e hó 1-én ejtetett meg az autonómiai választás Beadatott 326 szavazat, melyből Mailáth György gróf 325-öt kapott. Az érsekújvári esperesi kerület július hó 31-én Érsekujvárott rendkívüli gyűlést tartott az egyházmegyei papi képviselők megválasztása tárgyában. Legtöbb szavazatot nyertek ; Csernoch János dr., Prohászka Ottokár dr., Molnár János apát és Horváth Ferenc dr. Selmecbányáin július 26—28. között lefolyt autonómiai képviselőválasztás Zichy Jenő gróf győzelmével végződött. 500 szótöbbséggel választották meg, Timon Ákos dr. ellenében. A hont-selmeci autonómiai választókerülethez tartozó szénavári plébánián élénk érdeklődés mellett e hó 25., 26 és 27-én tartatott meg a választás. Beadtak összesen 170 szavazatot, valamennyit Zichy Jenő grófra. A garam-szent-benedeki plébánián (Barsmegye) folyó hó 1-én fejezték be az autonómiai választásokat. 681 választó közül leszavazott 349, mind Lakner Lászlóra. A morva-szent-jánosi esperesi kerület papsága papi képviselőkül megválasztotta: Dr. Csernoch Jánost, dr. Prohászka Ottokárt és Molnár János apát-plébánost. Árvizes Bánomisénfyk. A kormánypárti padokból sokszor hangzik el az a vád, hogy a magyar gazda egyoldalú, élhetetlen, gyámoltalan; néha ezek a bókok még enyelgőbb szólásokhoz folyamodnak s az jön ki belőlük, hogy a magyar gazda bánomisénfy, nemtörődöm fráter. Mi mindig visszautasítjuk ezeket a vadakat s a derék gazdaosztály nevében visszamenesztjük a bókokat a bókolókhoz. De e napokban volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a haraszt sehol sem zörög hiába, s igy a kormánypárti padok közt sem zörög hiába; mert ime szemeink előtt úszik le a mezőgazdasági keserves munkának sok kincse a Duna árvizének piszkos hullámain, s bár tudjuk, hogy sok nem tehet róla, hogy boglyáját most halak csipkedik s kévéin békák nyaralnak, vannak megint mások, akik ugyancsak tehetnek róla s csakis halogatásuk és gyámoltalanságuknak köszönhetik, hogy kárt szenvednek. Tiz nap óta telegrafálják a veszélyt a folyammérnökségek ; a földmüvelésügyi miniszter már előre figyelmeztette a dunamenti ármentesitő társulatokat megfelelő intézkedések megtételére ; figyelmeztette Pozsony, Mosón, Komárom, Győr, Esztergom, Pest-Pilis-Solt-Kiskún, Fejér, Tolna, Bács-Bodrog és Baranya vármegyék hatóságait a rendkívüli árhullám levonulására, hogy az árterületeken esetleg kint levő termények kellő időben való betakarításáról gondoskodjanak, s mégis mi történt? az, hogy a Körtvélyes sziget szénaboglyáit mégis csak elvitte a viz az Esztergom városi adminisztrációnak még nagyobb dicsőségére, s a koldusváros. — bocsánat a kifejezésért, hiszen csak töméntelen adóságaira vonatkozom vele — néhány ezer forintot döntött bele a Dunába. Váljon csodálkozzunk-e akkor, hogy szájról-szájra jár ilyenkor az ige, hogy e kár okozóit először meg kellene, azután el kellene csapni, s mi még hozzáteszszük, hogy még a megcsapás előtt is le kellene vonni saját vagyonukból a kártérítést. Mert a kár ugyancsak nagy lesz. Először elúszik a széna; másodszor a bérlők nem ettek bolondgombát, hogy fizessék a bérletet, mikor a város az oka, hogy a kompbekötés késleltetésével ők kárt szenvedtek ; harmadszor a tulajdonosok is pert indítanak a város ellen, ugyancsak a kompbekötés késleltetése miatt. No már ezt csak nem mi fizetjük! ? Aki másnak a jószágát bitangnak nézi, arról kell ezt a bőrt lehúzni. Aki könnyelmű dinom-dánomban elvesztegeti sajátját, az ellen nem indíthatunk pert, még akkor sem, ha teli marokkal szórja pénzét a Dunába s önti ki életerejét a szemétdombra : de ha valaki gondatlansága következtében oka lesz a közjó, a keserves közjó megkárosodásának, az ellen, még ha testvérünk is volna, fölemelnők \ kárhoztató szavunkat. 6 mikor ezt tesszük, tudjuk, : hogy hátunk mögött áll az egész város közönsége s mi csak a közvéleménynek adunk e fölháborodott szavainkkal kifejezést. Azonban nemcsak a város siratja a szénáját, de a káptalan is keresztet vethet sok ebedi buza-keresztjére, söt 65 holdnyi, még lábon álló zabjára. 110 hold pusztult el igy Ebeden; 65 hold zab és 45 hold buza. Az ember bámulja ilyenkor azt a ténfergő cselédet, azt a gyámoltalan munkát, mely a kéznél levő béresekkel okvetetlenkedik a veszélyeztetett területen, s nem tudja elgondolni, hogy miért n m fogják be ilyenkor máshonnan is a rendelkezésre álló erőt, kaszátfogható embert, hogy minél többet mentsenek? Azután meg nagy gyönyörűségére szolgáltak a bazilika hegyén sétáló közönségnek azok a boglyák és keresztek, melyek a Párkány alatt elterülő dunamenti, primási majornak a közvetlen közelében álldogálnak s ez idő szerint hűségesen és hűsen karcipolnak az árban. Ugyan kinek a gondjára lehetnek azok bizva? A prímáséi vagy szegény emberéi? Mintha csak ingerkedett volna velük az árhullám: közelebb és közelebb sompolygott feléjük, de az intézők űgy látszik odaszurták sétapálcikájukat az ár elé mondván: eddig, és ne tovább. Szóval most fürdik ott arra minden, azaz hogy az a kevés, amit egy-két szekéren is elvihettek volna. S mindez a komédia nyilvánosan történik s a rosz termés fölött elnótázott lamentációk képezik hozzá a zenei részt. >{ , Jakabunk és az obstrukció. — Eredeti tudósítás. — Vége az obstrukciónak, Bánffy győzött, az ellenzék beadta derekát, még a legharciasabb néppárt is elveinek föntartásával, kapitulált. Denique legjobb hűsitő szer a meleg, mert az lohasztotta le az obstruálók harci kedvét és mindenki vágyik a jó hűs után. Miként Jakabunk hivatalosan jelentette, azon esetben, ha Bánffy a gyűlések idejét meghoszabbitotta volna, az ellenzéknek már volt egy indítványa, mely fölött újra vitatkoztak volna. Kossuth Franci ugyanis azt proponálta volna, hogy az országgyűlési tárgyalásokat Tátra-Füreden folytassák, mert ott hűsebb van. Szerencse, hogy Szilágyi a békéltető szerepére vállalkozott, mert igy legalább vége lett az obstrukciónak, hogyan, miképen és miért ? azt kipuhatolta Jakabunk, a ki különben július hó folyamán szintén obstruált, azaz nem dolgozott semmit. Lapunk szerkesztője soká folytatott tárgyalásokat Jakabbal, hogy őt ismét a lap részére megnyerje. Fáradozását, akár a Szilágyiét, siker koronázta, miként Jakabunk tárcájából és következő eredeti tudósításából kitűnik : »Kedves Szerkesztő ur! Utolsó levelére, melyben fölszólít, hogy becses lapjánál elfoglalt állásomhoz visszatérjek, van szerencsém a következőket teljes tisztelettel válaszolni. Az én helyzetem teljesen azonos az országgyűlési ellenzék helyzetével. Én magam is elállók az obstrukciótól, ha szerkesztő uram a 16. §-t módosítja. Ön, szerkesztő uram, egy 20 paragrafusból I álló szabályzatot állított össze, melyet aláíratni ! akar összes munkatársaival. Nekem az egész szabályzat ellen nincs semmi kifogásom, csupán a 16. paragrafust nem irom alá. Van, tagadhatlanul igen sok jó dolog a szabályzatban, igy például: 3. §. A munkatársak távollétében és akadáljOztatása esetén a szerkesztő végzi az összes teendőket. Ez megjárja. 7. §. Valahányszor a lap munkatársai egybegyűlnek barátságos értekezletre, a szerkesztő viseli a fogyasztási költségeket. Ez sem megvetendő. 9. §. A lap munkatársai évenként többször konferenciát tartanak, mely alkalommal Esztergom város legnépszerűbb és legelegánsabb hotelierje, Schleifer Lajos ur, teljes atitüddel szolgálja fel az illatos enni és habzó innivalókat. Kitűnő gondolat. 13. §. A munkatársak fizetéseiket előleges havi részletekben veszik fel, ha a pénztári állapot ezt megengedi. Sajnos, hogy nem igy van a dolog, mert a pénztár rendesen üres. Ezeket a pontokat mind elfogadtam és aláirtam még az obstrukció előtt, csak a 16. paragrafussal nem tudok megbarátkozni. De ki is látott ilyen kegyetlenséget a 19. század végén? Tessék csak kérem figyelmesen átj olvasni a 16. paragrafust. »Ha a munkatársak valamelyike a lap részére bekivánt cikket kellő j időben nem szolgáltatja be, ugy fizetéséből első izben 5 frtnyi, másodízben 10 frt s igy tovább egész 50 frtig terjedő összeg huzatik le.« Ez kérem kambyzesi kegyetlenség, mint ha mi munkatársak tehetnénk arról, hogy a cikkek el nem készülnek. Az éppen olyan dolog volna, mint ha most Esztergom városában a közönség a városi hatóságot okolná azért, hogy a szigetekről az árviz elhordta a szénát. A városi hatóság megtette a maga kötelességét. Kompot rendelt még a tavaszszal és fát is igért hozzá. Miután pedig a városi fogatok az utcák öntözésével egész nyáron át el voltak foglalva, ugy a fa behordásra nem tellett az időből, és ezért a városi tanács nem oka semminek, mert első sorban az árvizet nem ők rendelték meg, másrészt pedig, ha nem is bocsátottak a réttulajdonosok rendelkezésére kompot, azért a szénagyüjtést nem akadályozták meg s azt hitték, hogy az esztergomiak, mint folyammenti lakosok, kitűnő üszők, s igy a szigetekről a szénát úszva elhordhatják, s ugy látszik, erre számítottak. Sőt az egész Duna mentén szabad széna-halászatot engedélyeztek. Igy vagyok én szerkesztő uram a cikkekkel, illetve a 16. paragrafussal, ezt én nem fogadhatom el, ha csak valami módon szerkesztő ur ki nem békít, akár a kormány az ellenzéket. Pedig miként a legutóbbi parlamenti események mutatják, nem jó ez ügyben csökönyösködni. A magas kormány is a 16. paragrafusnál kötötte az ebet a karóhoz és esküdözött égreföldre, hogy nem tagit és mégis engedett. Az ellenzék pedig megesküdött, hogy obstruál mindvégig, mert olyan kormány, mely képes volt oly gyalázatos választásokat rendezni, a minőket legföljebb Boicsew tudna Bulgáriában inszcenirozni, nem érdemel kíméletet, s azért kiadták a jelszót: Obstrukció mindhalálig! Volt is az ellenzéki pártok között összetartás. Molnár apát Justhtal, Szalay Kossuth Ferenccel, Horánszky Eötvös Károlylyal karonfogva sétáltak a parlament folyosóján. A kormánypárt megszeppent és különféle terveken törte fejét. Pulszky Guszti a klotür mellett kardoskodott, ez náluk családi politika; Fenyvesi Ferkó követelte az éjszakai gyűlések behozatalát, mert éjjel ugy sem szokott aludni. A kormánypárt 300 fiatal ismeretlen nagysága örült az obstrukciónak, mert odahaza legalább elmondhatják választóiknak, hogy azért nem beszélhettek soha, mert az ellenzék mindig obstruált.