ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-08 / 32. szám

mát, melylyel elpanaszolja előtte baját, az engedelmességet, melylyel szavát megfogadja; a szegénynek reményét, melylyel krajcárait a keresztény szövetkezetekben rakja le; ezek alkotnak a szerény otthonból is palotát, s a faluból egy kis királyságot. Tiszteletreméltó férfiak, a nép, az egyház, a nemzet kér titeket, tartsatok ki küzdelmetekben s adjon az Űr társakat, követöket legalább annyit, amennyi bámulót ébreszt buzgalmatok rnost és ébreszteni fog ezentúl is még sokáig! — Tavalyi gabonaárak. A mult évben szintén volt egy kis őszi hausse, mely azonban összehasonlítható sem volt az ideivel. Ha a mai árakat mégis némileg összeakarjuk vetni a tavaszi árfejlődéssel, érdekes a következő kis gabonaárcsoportosítást a folyamatban lévő árfejlődéssel párhuzamba állítani. A tavalyi gabonaárak ugyanis heti átlagokban (a középminőséget számítva) métermázsák és forintok szerint a következők voltak : buza rozs takarm. maláta zab tengeri repce Auz. 1-8. 6.66 5.31% 3.85 6.00 6.09 3.54 9.86 » 9-15. 6.86% 5.44% 4.07% - 5.45 3.52% fc&?% » 16—22. 6.81 5.79 3.85 6.00 5.71% 3.72 10.06% » 23-29. 7.09% 6.06% 407% 6.20 5.82% 3.80 10.20 » 30—szept. 5. 7.18 6.18% 4.35 6.40 5.71 3.80 10-35 Szept. 6—12. 7.06% 6.11% 4.30 6.40 5.52% 3.80 10.35 » 13-19. 7.24% 6.18% 4.25 6.40 5.60 3.80 10.35 » 20-26. 7.24 6.12% 4.30 6.50 5.71 3.80 10.75 » 27 — okt. 3. 7.31 6.20 4.25 6.00 5.72% 3.80 10.75 Okt. 4—10. 7.37% 6.23% 4.25 6.00 5.72% 3.80 10.75 » 11—17. 7.61 6.38 4.15 6.50 5.72% 3.90 11.50 » 18—24. 8.01 6.79% 4.15 5.90 5.72% 4.22% 11.50 » 25—31. 7.92

1

/

2 6.67% 4.15 5.90 5.72% 4.22% 11.50 Nov. 1- 7. 7.95% 6.67

1

/, 4.15 5.90 6.22% 4.22% 11.50% > 8-14. 8.10 6.68 " 4.27% 5.90 5.82% 422% 11.83% » 15—21. 8.34 6.82% 427% 5.90 5.62% 4.22% 12.00 » 22—28. 8.36% 6.75 427% 5.90 5.87% 422% 12.00 » 29—

de«. 5. 8.32% 6.70 417% 6.90 5.95 422% 12.00 Dec. 6—12. 8.29% 6.68 417% 6.50 5.95 4.16% 12.00 » 13—19. 8.33% 6.65 4.17% 6.50 5.95 3.64 12.00 » 20—26. 8.37% 6.65 417% 6.50 5.95 3.45 12.00 27 1891 jan.2. 8.61 6.65 417% 6.50 5.95 3.40 12.00 — A pénzügyminiszter Ígéretei. Abban a hosszura nyúlt és mind a mellett kétségkívül érdekes vitában, a melyet a képviselőház a cukorprémiumok felett folytatott, s a mely természetesen a javaslat megszavazásával ért véget, sokat panaszkodtak a cukorgyárosoknak a fölött az eljárása fölött, hogy a gazdákat rayonozzák, azaz fölosztják a répa termelőket egymás között és ha az illető nem tud megegyezni a gyárral, a répa árára nézve, egy másik gyárral nem szerződhetik, mert az szóba se áll vele. A szabad versenyt tehát a gyárak kizárják, bizonyára nem azért, hogy a gazdáknak kedvezzenek. Az agráriusok követelték ennek a rendnek a megszüntetését, a többség azonban nem hajlott rá, pedig egy év előtt, mikor ugyanerről volt szó, maga a miniszter igérte meg, hogy gondja lesz arra, hogy ily módon a répa árát a gyárosok le ne nyomhassák. város csodálkozva emlegeti: »nhü nemcsak a Thombackék, hanem a Grünbergerék, Pfundlederék, Flohjagerék stb. Osztendébe nyaralnak. Egész kolónia, egész kis Pest«. Pedig dehogy, Ostendét nem is látták, hanem hát reszkíroztak egy néhány forintot. Mióta sógoromnak, Zuckerkandl Jóslnak, ki Ostendét csak híréből ismerte, sikerült ily reklám utján hat leányát férjhez adni, azóta nálunk Lipótvárosban a reklámcsinálásnak ilyetén módja nem im éretlen többé. Száli, az én feleségem is, mielőtt elvettem volna, csak úgy küldözgette hozzám a sok levelezőlapot : »Gruss aus Venedig«, »Grass aus Aussee« stb. egymásután érkeztek, pedig a dohány-utcán kivül legföljebb a zergehegyre szokott volt kirándulni, vagy pedig a városligetbe. Konstantinápolyban csak legutóbb a millenium alkalmával volt. A nyaralás, ez minálunk elengedhetetlen követelmény, és még a legszegényebb lipótvárosi hitsorsos sem tagadhatja meg magától ezen élvezetet. Zitterschusz Maxi. aki 777-ik hordár, a Schmalfusz-féle kávéház sarkán szokott állani, szintén szokott nyaralni. Két hónapon keresztül nem látni őt sehol és lakásán a függönyök mindig le vannak eresztve. Egyszer soká faggattam őt: »the Maxi, mondám én, hol szaktál the mogodnak nyorolni?« Igy lehet ezt a pénzügyi bizottság akkori jelentésében olvasni. A miniszter azonban hagyta elmúlni az egy évet, hagyta szabadon gazdálkodni a gyárosokat és lévén csak a válsággal küzdő birtokos osztályról szó, nem váltotta be igéretét. Ellenben gondja volt rá, hogy a gyáros uraknak minden kívánsága teljesüljön. Ilyen most az igazság szép Magyarországon. A csanádi pontok. Esztergom, augusztus 6. O Nemrég az a hir járta be a lapokat, hogy a csanádi püspök tanácskozásra hivta össze egyházmegyéjének espereseit az autonómia ügyében. Akkor azt gondoltuk, hogy a tanácskozás jelöltek fölállításával fog foglalkozni s lehet, hogy egyik tárgyát ez is képezte. Akár mi volt azonban az autonómiai tanácskozás tárgya, annyi bizonyosnak látszik, hogy az a tizenkét pont és az azok elé csatolt magyarázat, nemcsak a tanácskozásban résztvett espereseknek, de a megyés püspök urnák is a nyilatkozata. S miután e körülmény különös jelleget kölcsönöz a fölhívásnak, mi az elől ki nem térhetünk, hogy e pontokkal a kellő komolysággal és tárgyilagossággal ne foglalkozzunk. Minthogy pedig e pontok bizonyos tekintetben programmot is képeznek, mert már külső alakjukra is megfelelnek a Polónyi-féle programmnak, ámbár e kérdés most már nagyrészt idejét multa, mégis kijelentjük, hogy az előzetes programmok mellett kezdettől fogva azért nem foglaltunk állást, mert ezt a kérdést a hercegprímásnak ismeretes körlevele, nézetünk szerint, a legeslegjobban elintézte. Mire figyelmeztette ugyanis a hercegprimás a híveket? Arra, hogy jó, buzgó, hitökért lelkesülő, azt az életben is érvényesítő katholikusokat válasszanak. Ha ilyeneket választottak, vagy még fognak választani, akkor programmra nincs szükség, mert a mint igaz francia közmondás, hogy az irány az ember, ugy ez esetben igaz, hogy a programm a jelölt. Az első autonomikus kongresszus előtt még nem lehetett anynyira ismerni az embereket, mint most. Az egyházpolitika azonban elég alkalmat szolgáltatott a katholikusoknak, s különösen a papságnak a buzgó katholikus férfiak megismerésére ; a buzgó katholikus férfiú pedig egymagában elég garancia arra nézve, hogy az egyház érdekeivel ellentétbe nem fog helyezkedni. Nincs tehát szükség arra, hogy katholikus kérdésben adjon programmot olyan ember, a ki egész életében hű katholikusnak bizonyult. Ellenben a névleges katholikusnak programmjára ugy sem adnánk semmit. Mert vagy jó az a programm, s akkor ugy sem érdemelne hitelt, mert nem tartaná meg, amint meg nem tartották a polgári házasság ügyében adott reversálisokat, vagy pedig rossz, egyházellenes s akkor amúgy sem kell. Azt gondoljuk tehát, hogy a. programmal végezhetünk. Nekünk nagyobb biztosíték pl. Zichy Nándor gróf programm nélkül, mint Fenyvessy Ferenc programmal. Amit a csanádi pontokban nem helyeselhetünk, az mindjárt az első pont, mely a választási szabályzatnak olyan módosítását kívánja, hogy a választói jog szűkebb körre szoríttassák és az egyháziak a világiakkal egyenlő számarányban legyenek a kongresszuson képviselve. Igaz, hogy a választási szabályzat sokban módosítandó s nem kételkedünk, hogy ha az autonómia létrejön, ez lesz egyik legelső teendője, de sem a választói jogot nem tartjuk megszoritandónak, sem pedig a világiak és a papság közötti számarányt megváltoztatandónak. Manap, midőn mindenütt a választói jog kiterjesztésén dolgoznak, nagyon helytelen intézkedésnek tartanok, ha éppen a katholikus egyház retrograd irányban haladna ily fontos kérdésben. Többet erről nem szólhatunk, mert arról a csanádi pontok hallgatnak, mily irányban tartják megszoritandónak a választói képességet. Mi e tekintetben a választási szabályzatot helyesnek tartjuk azért, mert az az általános választói jog alapjára helyezkedik. De helyesnek tartjuk amaz intézkedését is, mely szerint a szervező gyűlésben az egyháziak egy harmadát, a világiak két harmadát teszik az összes tagoknak. Mi itt semmiféle majorizálástól nem félünk. Az a buzgó katholikus világi ép ugy jót akar egyházának, mint a pap, sőt lehet itt-ott még jobbat. De nem is volna tanácsos tápot adni annak a balhiedelemnek vagy rágalomnak, hogy a papság az autonómiát is csak a saját hatalmának öregbítésére akarja felhasználni. Azonkívül a papi képviselők számának fölemelése vagy pedig a világiakénak leszállítása könnyen szolgáltathatna okot bizalmatlanságra is a világi elem részéről, ha pedig ez egyszer helyt foglalna, egyszer s mindenkorra megbénítaná a kongresszusnak sikeres működését. E tekintetben tehát nem óhajtunk semmiféle változást. Van azonban a szabályzatnak sok oly intézkedése, mely módosításra szorul, sok hiánya, mely pótlandó, de ezek fölsorolása cikkünk keretébe nem tartozik. »Boráthom, ozt én nem mandhatok neked, mert okkor sokan jünnének oda, én csok a békességet szerethek.« Végre midőn nem hagytam fel a vallatással, kiböffentette, hogy hát otthon a szobában. Hja kérem, ez minálunk divathoz tartozik. Maxinak nincs pénze nyaralásra, de nyaralni muszáj, mit tehet hát egyebet, leereszti a függönyöket, két hónapig ül a szobában és nyaral. A kölcsönkönyvtárből kivesz egy Bädekert és azt olvassa és tanulmányozza. Wolfpelz Számi, a ki van kitűnő hauzirer, vagy a hogy most mondják őszeres, szintén szokott nyaralni. Pesten ilyenkor rosz az üzlet, a jogász urak mind otthon a vakáción vannak, a képviselő urak pedig más esztendőkben szintén odahaza nyaralnak, s ezért nincs semmi eladni való. Wolfpelz Számi tehát szinte nyaralni megy, igy például ez idén beállott Os-Budavárába jegyszedőnek, és ezt egész bátran teheti, mert a mi embereink közül senki se megy ilyenkor Ős-Budavárába, mert mindenki nyaral, különben megszólnák, s igy Számi egész nyugodtan ül a pénztár mellett. Napközben pedig, mivel csak olykor-olykor egy landpomarancs vetődik oda, ki nyugalmában megzavarja, olvassa a Bädekert. Ha ezek tudnak nyaralni, miért nem nyaralhatna Kükürüczbaum Jakab is ? gondoltam én. A gondolatot követte a tett, annál is inkább, mert névnapom alkalmával akartam megmenekülni a sok alkalmatlan vendégtől, a kik olyankor gratulálni szoktak jönni. S hozzá még Jakab nap ez évben vasárnapra esett. No lenne az borravaló osztogatás. Szaladj Jakab, még van pénzed. Csak messze, jó messze Esztergomtól, oda a hol nem ismernek. Még Száli feleségemnek sem kötöttem az orrára, merre veszem utamat, mert különben elárult volna és vége lett volna az inkognitónak és nyugalmamnak, a telhetetlen szerkesztő folyton zaklatott volna. Csinos tourista ruhát csináltattam, illetve vettem, illetőleg megrendeltem és ki nem fizettem. Midőn Száli meglátott tourista ruhában, tourista bottal, elsikitja magát: »Jokobkam! ne menj Olpesekbe, ott mindennap vodjon edj szerencsétlenség !« »Szali te, ne félj, mondám én, odj-e ismersz engemet?« »No hát ledjél egészen nyogodt», és adtam neki egy poszi. Hogy hová és merre vettem külföldi utamat, azt a következő számban leszek bátor megírni. Addig teljes tisztelettel vagyok Kükürüczbaum Jakab tourista és nyaraló vendég külföldön