ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-11 / 28. szám

az erkölcsi törvényekkel jöttek összeütközésbe; és ha büntető törvényekkel jöttek is összeütközésbe, elég okosak és óvatosak voltak arra nézve, hogy pozitiv bizonyítékok ellenük beszerezhetők ne legyenek, de azért tudja a világ, hogy megvetésre méltók, hogy gazok ! A sajtó a társadalom közege, tehát maga a társadalom van hivatva felette biráskodni. Szabadság cégére alatt a közszellemet korrumpálni, a műhelyek trágárságait, a társadalom disszolucióját terjeszteni ne engedjük. El kell ítélni, becsületes házból száműzni kell az oly hitvány lapot, mely nem a .becsületesség, a közéleti jó előmozdítására irányul. Nem kell megtűrni, hogy a társadalomban olyan foglalhasson pozíciót, kinek élete nem mocsoktalan, mert az ilyen megtürésével csak a közbecstelenség arathat diadalt. A mult században a városból való kizárással, pellengére állítással és azzal büntették az ilyeneket, hogy tüzes fogóval a nyelvét tépték ki. Mi pedig vegyük el tőle a nyilvánosságot és rajta legyünk, hogy VÍSSZÍ küldjük és kitiltsuk. -— Q TV^ — Az országgyűlési néppárt minap Zichy Nándor gróf elnöklete alatt értekezletet tartott az 'Angol királynő* szállodában. Az értekezlet a cukorprémiumról szóló javaslatot vette tárgyalás alá, a melyhez a jelenlevők közül az elnökön kivül Molnár János, Major Ferenc dr., Mócsy Antal, Lepsényi Miklós. Pader Rezső dr. ésRakovszky István szólottak. A párt a javaslatot általánosságban sem fogadja el és ezzel szemben Rakovszky István a Ház egyik legközelebbi gyűlésén határozati javaslatot fog benyújtani a párt nevében, melyben azt indítványozza, hogy a javaslat vétessék le a napirendről. Ezután a párt elhatározta, hogy további értekezleteit a nyári hónapok alatt a pártiroda helyiségében (József-körut 81. B.) fogja tartani, az őszre pedig nj klubhelyiséget bérel. — A nemzeti párt és az obstrukció. A párt magatartása felől a cukorprémium vitában a politikai körökben és lapokban különböző kombinációk merülnek fel, melyek a tényleges viszonyoknak nem felelnek meg. Mint illetékes helyről értesülünk, a nemzeti párt perhorreszkál minden obstrukciót ezen vagy egy másik törvényjavaslattal szemben, de épen ellene van a parlamenti szólásszabadság bármiféle megszoritásának is. Szigorúan a házszabályok alapján állva, tárgyilagosan harcolt a párt a cukoradó javaslat ellen és a nemzeti pár elnökének Jíoránszky Nándornak beszédje mutatta meg a legérthetőbben, hogyan fogja fel a párt politikai feladatát. — A cukorkérdés. Sokan nem tudják, vagy nem akarják belátni, mi okból ellenzik az agráriusok a fölemelt cukorprémiumok hatályának meghosszabbítását, holott kétségtelen, hogy a répatermelés ezreknek nyújt jövedelmesebb foglalkozást és legalább helyenként pótolja azt a veszteséget, mely a gabona árának végzetes eséséből reánk hárul. Ezért akarjuk föltárni azokat az okokat, melyek bennünket vezetnek. A cukoripar, ugy a mint ma nálunk van, mesterségesen fejlesztett és föntartott iparág. Egyes gyárak alapításához az állam több százezer forint segítséggel járult; engedélyezett nekik olcsó szállítást a vasutakon, fölemelte az exportálandó cukorra adott jutalmat és még sem tudta megakadályozni a répaárak hanyatlását. A gyárosok mindig panaszkodnak afölött, hogy a helyzet rossz s e cimen akarnak kinyerni vagy megtartani mindenféle kedvezményt. Ezzel okolják meg, hogy föntartják a rayonozást, ez alapon kötnek mindenféle karteleket a termelés megszorítására s az árak emelésére. Lehet-e az olyan ipart, melyet ennyiféle oldalról támogatnak s az mégis csak hogy épen van, életképesnek mondani'? Nem kell-e attól félni, hogy az a saját lábán állni nem birván, előbb-utóbb összeroskad s a munka nélkül maradt munkáscsapatok nem fogják-e szaporítani azokat az elégületlen elemeket, melyekből tulaj donképen ^nár ugy is elég van. Ha a kormány segíteni akar a gazdákon, miért nem adja nekik direkte a kedvezéseket, nem pedig csak per mops, ugy, hogy abból nekik jut is meg nem is? A gyárosok olyan hatalmat vindikálnak maguknak, a mely őket sehogy sem illeti meg. Saját belátásuk szerint akarják megszabni azt az árat, mit a répáért adnak és a mit a cukorért kapnak. Azt állítják, hogy másként exisztálniok lehetetlen. Ha azonban ez igy van, szeretnők látni azt, a ki bebizonyítja, hogy a cukoripar még is életerős és egészséges alapon áll. Ha pedig nem, akkor ugyan kár hiába kidobni a milliókat, mert azok kárba vesznek és cukorgyáraink is odajutnak, a hova üvegiparunk ugy látszik, sajnos, eljutott. Annak sem volt más baja, minthogy hiányoztak vagy nem voltak meg kellő fokban a virágzás föltételei, a min nem segítettek sem megfizetett reklámok, sem parade miniszterekkel rendezett bankettek. A magyar állam milliói talán még sem arra valók, hogy velük a Danaidák hordaját töltögessék. Autonómiai kilátásaink. Esztergom, július <J. O A kormánynak nem is keresztény kezekben lévő félhivatalosa már előre is megfenyegeti a katholikusokat, hogy azon esetre semmi sem lesz az autonómiából, ha az autonómia a legfőbb kegyurasággal egybekapcsolt jogok gyakorlására akarna befolyást szerezni, vagy pedig az alkotandó szabályzatban a katholikus alapok és alapítványoknak és a mi ezzel együtt jár, az iskoláknak kiadatását követelné. Ugyanaz alkalommal rossz néven veszi a püspöki kartól, hogy nem tájékoztatta a katholikus közvéleményt arra nézve, minő hatásköre legyen az autonómiának s melyek azok a határok, a meddig egyrészt az állam, másrészt pedig az egyház elmehetnek. Amit azonban a kormány félhivatalosa, a * Lloyd < szemére vet a püspököknek, hogy meg nem tették, azt egy tűst alatt ő maga teszi meg. midőn elárulván a kormány intencióit, negative már is megjelöli az autonómia határait, kijelentvén, mit nem szabad annak magában foglalnia. Mondotta volna csak a püspöki kar mit akar vagy mit nem akar, ugyancsak megleckéztették volna a kormány lapjai, hogy már előre is korlátozzák a vélemény szabad nyilvánítását és nyomást gyakorolnak a kongresszusra, mielőtt az összeült volna. A kormánynak és az ő lapjainak tudniok ' kellene, hogy ő Felsége maga jelölte meg a konI gresszus feladatát az összehívó legfelsőbb kéziratban, midőn tanácskozásra hozzá utalta az 1871-iki munkálatot. Mit fog a kongresszus mondani, azt csak bizza reá, de már előre is fenyegetődzni, hogy ha ezt vagy azt óhajtják, akkor nem fogják I a szabályzatot jóváhagyni, legalább is nem tisztességes eljárás olyanok részéről, a kik a kongresszus összehívását javaslatba hozták. Hogy a i katholikus kongresszus minő jogokat vagy azok! nak gyakorlására minő befolyást fog a katholiku; sok számára követelni, azt biztosan tudni nem lehet, hanem legfölebb csak gyanítani. Olyan autonómia ugyanis, minőt a katholikusok a maguk számára terveznek és követelnek, \ a külföldön sehol sincs. Ha tehát példát akarnak, a mely után indulniok kell, azt itthon kell ke; resniök, mert ez az autonómia specifikus magyar j intézmény. De itt is csak a protestánsoknál s részben a nem egyesült görögöknél találják meg. Ha tehát, hivatkozva az egyháznak hazánk törvé' nyei által megváltoztatott helyzetére, külön autonómiát akarnak, akkor legalább is azt kell követelniük a magok számára, amit az állam a protestánsoknak már előbb adott; a többiekben pedig tekintettel egyházuk szervezetére, ugy kell megcsmálniok az autonómiát, hogy az az egyház I szervezetével ellentétbe ne jusson. A kérdésnek ! ez utóbbi oldalával különben, azt hisszük, az államhatalom nem fog sokat törődni, mert azt a katholikusok belügyének fogja tekinteni, amint most is annak tekinti. ha ugy a kezeügyébe akadna és büntetlenül tehetné ! Mikor a harmadik sorozásnál is kimondták rám az untauglicht, azt hittem, hogy az ilyen kegyetlen exerciroztatástól örökre megszabadultam. Pedig csalódtam, nagyon megcsalódtam. Nem fogok átvitt értelemben beszélni és nem fogom az életre ráfogni, hogy mennyire lökdös ide-oda, megszalajt, masiroztat, meggyomroz, exerciroz jobbra-balra. Oh nem, a katonáskodáson kivül máshol is megtörténik, hogy az embert a legfurcsább pózokba kényszeritik, dirigálják előre hátra, megfogják a fejét, fölütik az állát, félrecsavarják a karját, előre léptetik, visszatolják, meg félre húzzák, gúzsba csavarják és a végső elkeseredésig kergetik, amit épen ugy le kell gyűrni, mint a bundásnak az ő méltó nagy haragját. Illatos levélben családias ünnepélyre hívtak meg. Ujjaim között forgatva a hosszúkás, szines kis levélkét, amint a belőle kiáradó rezeda-illat bódító szaga idegeimet kábította, a íiatal gyerek idealizmusával kiszíneztem magamnak a rám váró boldogságot. Láttam a tisztes matrőnát, a ki becsülést követelő ősz fürtéivel és jóságos arcvonásaival uralkodik az egész társaságon, leányát, az eleven háziasszonyt, kinek szépségét az anyaság még emeli, a két bakfis leányt, kik még abban a korban vannak, melyben a leányok még a színészetért rajonganak, a bizonyára csinos ós kedves meghívott kisasszonyokat és fürge, szellemes fiatal embereket, kik együttvéve olyan társaságot képeznek, melyet okvetlenül megirigyelnek Helikon örökboldog lakói is. Megvallom, ábrándoztam. Ábrándoztam egy dicső, kedves, feledhetetlen napról, mint ábrándozik a tizenhárom éves leány a színészetről és a tizenkét éves fiu a katonákról. Feledhetlen napom lett is, de hogy mennyire éreztem jól magam, majd elválik. A fogadtatás ellen semmi kifogásom sem lehetett. A kifejlett szépségű háziasszony, a becsülést követő őszfürtű matróna és akit még nem is emiitettem, a magas, pödrött bajszű háziúr, a lehető legfigyelmesebben fogadtak. Mire odaértem, már szép társaságot találtam együtt, a kik a renaissance-stilű villa tornácán kedélyes beszélgetés között fogyasztották a frissítőt. A biciklizésről folyt a szó. —• A mi a férfiakat illeti, nagyon egészségesnek és szépnek is találom ezt a sportot, szólt a matróna, de azt már túlzásnak tartom, hogy a nők is kerékpároznak. Ezt amolyan századvégi fölfogásnak gondolom, mely a nőnek főzőkanál helyett szavazólapot ad a kezébe és ételkóstolás helyett cigarettával kínálja. —• Magam sem engedném meg, hogy a leányaim biciklizzenek — mondja a háziasszony, bár a mama túlzó nézeteit nem mindenben osztom. — Hát miféle sportot engedne meg Nagysád ? — kérdi egy hirtelenszőke monoklis ur. — Ha már eltértünk is némileg a régi egyszerűségtől, legfeljebb néhány műkedvelő foglalkozást engednék meg. Pl. a majolika festést, vagy más ilyesmit. — Hát a műkedvelő fotografáláshoz mit szól Nagysád, veszi át a szót egy két oldalt dusfürtű, nem egészen fiatal ur. — Ah, a fotografálás, az inkább indifferens dolog: bár azt semmiesetre sem helyeslem, hogy a nők ezt túlzásba vigyék. Ez sokra felszabadítja őket az ártatlan ürügy révén. —- Csak azért érdeklődtem, mert magam is műkedvelő fotográfus vagyok. Sejtettem, hogy mi fog következni és sejtelmem nem csalt. Mielőtt sikerült volna másra terelni a beszédet, a kérlelhetlen műkedvelő felajánlotta szolgálatait, hogy lefotografálja a társaságot. A hölgyek elég szívesen fogadták az ajánlatot s az urak voltak olyan udvariasak, hogy nem tettek ellene kifogást.