ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-11 / 28. szám

Annál többet fog azonban az állam azzal törődni, hogyha a katholikusok azt fogják követelni, amit a protestánsok és a görög keletiek már régóta birnak és gyakorolnak. Es itt világos, hogy az autonómia sem a főpapi kinevezések, sem pedig az alapok kérdése elől ki nem fog térhetni. Mert ez a kérdés nemcsak, hogy nem ellenkezik az egyház szervezetével, hanem annak inkább megfelel az, hogy azok gyakoroljanak befolyást az egyház eme legéletbevágóbb ügyeinek intézésére, a kik egyenesen a a katholikus hivektől birják erre a mandátumot és nem az országgyűlésnek liberális és nem is katholikus, sőt nem is keresztény tagjaitól, mint a kormány tagjai. Hiszen, hogy egy-két példával megvilágítsuk a dolgot, manap már a legtöbb liberális katholikus sem helyesli, de sok helyen maguknak a protestánsoknak sem tetszik, hogy nem katholikusok is választják a katholikus plébánosokat. Már pedig az a miniszteri tanács, a mely a főpapi kinevezések fölött határoz, nemcsak a főkegyúr nevében végzi e funkciót, hanem mint az ország kormánya is s mint ilyen a parlamenti többségnek mandatariusa is, mert e nélkül alkotmányos gyakorlatunk szerint egyik sem lenne miniszter. Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy a parlamentnek nem lehet hivatása a katholikusoknak főpapokat adni. Elismerjük, hogy az államnak is megvannak a maga érdekei a főpapi kinevezéseknél, de ezekről lehet az autonómia keretén belül is gondoskodni, illetve azokat biztositani. Hasonlóképen az alapok és alapítványok kérdése is olyan, a melyben megvan az analógia a protestánsok autonómiájában. Ez oly szembeötlő dolog, hogy feszegetés tárgyát sem volna szabad képeznie. Mert ha a mellett, hogy a protestánsok maguk kezelik alapitványaikat, vezetik iskoláikat, az állam jogai és tekintélye csorbát nem szenvednek, miért kellene annak éppen a katholikusoknál bekövetkeznie ? Vagy a katholikusok kevésbbé hazafiasak mint a protestánsok ? Vagy a katholikusokkal szemben nem biztosithatja az állam legfőbb felügyeleti jogát ? No ezt ugyan a legliberálisabb államférfiú sem fogja állítani ! Kár tehát a kormánynak már előre is fenyegetődzni. Legalább várja be a katholikus kongresszusnak állásfoglalását s akkor neki is elég ideje lesz nyilatkozni ! Vagy talán már előre akarja a gyűlölséget a katholikusokra háritani ? Autonómia. Hány szavazattal birnak a patronusok ? A világi kegyurak, mint tudjuk, szintén küldenek 4 autonómiai képviselőt. Miután számosan több egyházmegyében a. kegyurak sokan annyi szavazatjegyet küldöttek be, ahány egyházmegyében kegyurak voltak, a további nehézségek és tévedések elkerülése végett a hercegprímás} titkári hivatal kijelentette, hogy: az ilyen szavazatok mégis csak egynek számíttattak, miből következtethető, hogy azok is csak egy szavazattal birnak, kik több egyházmegyében kegyurak. Értesítés. Az Esztergom sz. kir. városi szent Péter és Pál apostolokról címzett plébánia területén a kath. autonómiai szervezőgyülésre küldendő világi képviselő választásának vezetésére kiküldött bizottság a választók névjegyzékének egybeállítását befejezte. A választók névjegyzéke az utasitás 20. §-a értelmében 8 napon át, és pedig f. évi július hó 11-től 18-ig d. e. 9—12 óráig, d. u. 3—5 óráig Esztergom szab. kir. város székházának tanácstermében megtekintésre kitétik oly célból, hogy a választók netáni hiányainak pótlása végett felszőllalhassanak. Felhivatnak ennélfogva a választók, hogy a kitett jegyzéket a jelzett idő alatt megtekintsék és felszóltalásaikat a plébánia-hivatalban ugyancsak f. évi július hó 11 —18. napjain d. e. 9—12 óráig, d. u. 3—5-ig akár Írásban, akár élőszóval előterjeszszék. Kelt Esztergomban, 1897. évi július hó 10-én. Dr. Helc Antal, bizottsági elnök. Magurányi József, bizottsági jegyző. Autonómiai gyűlés Balassagyarmaton. A b.-gyarmati autonómiai választó-kerület világi tagjai f. hó 4-én gyűlést tartottak Hottovinszky Károly esperes-plébános elnökete alatt a képviselő-jelölt személyének megállapítása céljából. Négy férfi nevét emlegették a választó-kerületben jelölt gyanánt, u. m. Scitovszky János, gróf Majláth Géza, Bolgár János és Hannos Gáborét, ki azonban a jelöléstől visszalépett. Scitovszky kijelentette, hogy csak az esetben, ha egyhangúlag jelöltetnék, fogadná el a jelölést. Legkomolyabb jelölt gróf Majláth, ki körül az egész választó-kerület polgársága elenyésző csekély kivétellel sorakozik. Nagyon valószínű, hogy egyhangú választás lesz. amit mi is csak helyeselni tudunk. Baintner Ottó felszólalásában hangoztatta, hogy tartózkodjanak jelen esetben a politikától, s kérdezzék meg az esperességeket, kit óhajtanak jelöltül felléptetni. E célból egy szükebbkörü bizottság küldetett ki, mely érintkezésbe lépvén, f. hó 15-én d. e, 10 órakor fog a polg. iskola rajztermében összegyűlni az esperesi kerületek küldöttjeivel, s megállapodnak a jelölésben. Közös értekezlet Szántón. A hont-selmeci autonómiai választó-kerületbe beosztott négy esperesi kerület kiküldött megbízottjai a világi képviselő jelölése s annak megválasztása körül követendő közös eljárás megbeszélése végett július 5-én Szántón értekezletre jöttek össze. Vettük az értekezlet jegyzőkönyvi kivonatát, melyből adjuk a következőket: Jegyzőkönyv, fölvétetett Szántón, f. é. július hó 5-én. Tárgyát képezte a selmeci autonómiai választó kerületekhez beosztott esperesi districtusok kiküldött bizományosainak eszmecseréje s megállapodása, a világi képviselő személyének jelölése s egyöntetű választása ügyében. Megjelentek : Kováts József kisgyarmati esperes-plébános, mint a kemencéi kerület megbízottja, Ferenczy György szálkai plébános, mint a nagymarosi kerület megbízottja, Zlatnyánszky Ernő hont-besenyői plébános, mint a báthi kerület megbízottja, Weisz Zsiga némethi plébános, mint a bozóki kerület megbízottja, továbbá Pokorni István deméndi plébános, Bittner Lázár zsemberi plébános, Renda Ferenc szetei plébános, Kudora János viski plébános, Fellezmajer János kemencéi plébános, Viszolajszky Károly alsó-szemerédi plébános és Urban Pál nádasdi káplán. Viszolajszky Károly, mint az értekezlet összehívója üdvözölvén a megjelent társakat, indítványozza tanácskozásunk formai megalakulását, mi célból elnöknek ft. Kováts József esperes-plébánost ajánlja megválasztani. (Éljen !) Elnök úr elfoglalván helyét, melegen megköszöni a bizalmat, & felkéri az értekezletet, hogy tanácskozásuk menetének jegyzésére jegyzőt válaszszon. Egyhangúlag Viszolajszky Károly választatott meg. Ezután a jegyző beszámol az értekezlet megalakulása körül kifejtett eljárásáról, s jelenti, hogy a selmeci kerülethez beosztott 5 esperesi districtus közül csak 4 képviselteti magát; a selmeci nem jött meg, csak levélben jelenti az autonómiai mozgalmak ottani hullámveréseit. Sajnálattal tudomásul vétetik. Azután a kiküldött bizományosak referálnak kerületeik értekezletén tartott megállapodásukról. Báthi kerület jelenti, miszerint ők br. Billot Eudox mellett foglaltak állást, ki azonban e megtiszteltetést hajlott korára való hivatkozással sajnálattal bár, de megköszönte, s most e kerület Zichy Jenő gróf személye körül sorakozik. Nagymarosi kerületről jelenti Ferenczy György, miszerint a papok egyöntetű elhatározásukat, a mai értekezlet megállapodásától teszik függővé, s ha ma közös, biztos megállapodást sikerül létrehoznunk, ők egyhangúlag magukévá teszik. (Éljen !) Bozóki kerület kiküldöttje jelenti, hogy e hó 23-án Szénavárott tartott esperesi gyűlésük egyhangúlag Timon Ákos mellett nyilatkozott, de kiküldi Szántóra megbízottját, hogy tudomást vévén a választó-kerület túlnyomó hangulatáról, mely ha egy más jelölt személyét tartaná az ügyre nézve célirányosabbnak, a kerületük nevében csatlakozzék a többséghez, mely esetben a kerület hajlandó Timon Ákos személyét elejteni. A kemencéi kerület megbízottja egész kerületével gr. Zichy Jenő mellé áll. Ezután Viszolajszky Károly vázolja az autonómiai világi képviselő személyének jelelése körüli nézeteit. Tekintve speciális honti viszonyainkat, eszélyesség s megyénk A két oldalt dúsfürtü ur szerencsétlenségünkre a szomszéd villában lakott és tizenöt perc múlva megjelent a háromlábú szekrénykéjével. Mig a műkedvelő odajárt, mi élénk diskurzust kezdtünk a hölgyekkel egy legközelebbi kirándulást illetőleg. Én egy koromfekete szépséggel véltem megértetni magamat s azt hiszem, a jelentőségteljes pillantásai a tervezett kirándulást reám nézve fölöttébb érdekessé tették volna, ha épen a kellő, hogy a nem kellő pillanatban meg nem jelen a rettenetes műkedvelő. — Lesznek szívesek mindnyájan lesétálni ide a villa melletti térségre ? Igen ? A dolog kezdett komolylyá válni. A hölgyeken is meglátszott, hogy megbánták előbbi szives előzékenységüket, az urak meg épen kelletlenül cihelődtek fel jól kiválasztott helyeikről. De mit volt mit tenni, engedtünk. A kopasz ur alig törődve a műkedvelési anyaggal, már mint velünk, hosszú lépésekkel méregette a távolságot a fal és a fotografáló készülék között. Bedugta a fejét a fekete kendő alá, előre-hátra húzta a gépet, hosszabbra meg rövidebbre eresztgette a három lábát, mi pedig azalatt bizonytalanságban álldogáltunk, beszédbe se merve fogni, mert hátha mindjárt kezdődik a felvétel. Végre készen volt az igazítással. Azután a legnagyobb tolakodással, melyre csak a mükedvelés jogosít fel, különböző poziturákba parancsolt bennünket. Előbb a hölgyek ültek s az urak állottak, de miután a fekete kendő alul megmustrálta a társaságot, konstatálta, hogy ez igy nem jó lesz. — Majd inkább a hölgyek állanak. Ezzel minden teketória nélkül ránk parancsolt, hogy tegyük félre a székeket és üljünk a földre ; a hölgyeket pedig egyszerűen felráncigálta a helyeikről. — Nagysád ide fog állani, Nagysád pedig emide, a jobb oldalra. Nem mégsem! Csak tessék visszamenni. Újra eltűnt a feje a fekete kendő alatt, mi pedig vártuk türelmesen a történendőket. — Most tessék vigyázni. Mindjárt jön a fotografálás. Mindnyájan fellélekzettünk, mert bizony már senkinek sem volt ínyére az egész dolog. — Most egyszerre újra megszólalt. — Így nagyon egyhangú a kép. Majd újból csoportosítom önöket. Jobb lesz vegyesen; az urak egy része álljon fel. Odajött, engem és még egy fiatalembert felhúzott a földről és helyettünk leültetett két hölgyet. — Csak tessék igy maradni, mindjárt megj nézem, hogy jól van-e. i A kendő alá bujt és újra fixirozott bennünket. — Az az ur ott nagyon a szélén áll. A testtartása sem elég jó, kiáltott rám. Felkelt, előre jött, a derekamat félre görbítette, azután megint visszabujt. — Még mindig nem jó. A balkéz olyan lesz, mint egy lepény. Újra a csoporthoz jött. Egy hölgynek a fejét állánál fogva félig ferde helyzetbe igazította, nekem pedig az ujjaimat nyomkodta és a balkezemet erőszakos pózba helyezte. — Most talán jó lesz. Megnézett bennünket. Megint velem volt baja. — Nem, nem jó. Ön nagyon letartja a fejét ; ugy néz, mintha elvesztett volna valamit. Felkelt és szonika fellökte az államat. Ha a műkedvelésen kivül teszi, olyan csattanós feleletet adok neki, hogy megemlegeti. De egy műkedvelőnek mindent szabad. — A póz most már kitűnő. Kérem most vigyázni. Most, most! Mosolyogni tessék! Jaj, ne nézzen félre, mert nem sikerül a kép. Csak még egyszer próbálják. Kommandó-szóra elkényszeredett mosolyra torzultak arcaink. — Még barátságosabban. Még ... no most! Kinyitotta a gépet és nekünk körülbelül • öt percig mozdulatlanul kellett az általa ránk diktált kényszerhelyzetben megmaradnunk, a megfelelően