ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-06-27 / 26. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. június 27. 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomi tanitó-képző szervezése.*) Az esztergomi kir. érseki tanitő-képző az 1896—97. iskolai év megnyitásával történetének forduló pontjához ért, a mely hivatva van egy nagy és reménynyel teljes jövőnek alapjául és zálogául szolgálni. Ha intézetünknek a millenáris év számára megirt történelme egy határkőhöz hasonlítható, mely választóvonalat képez a mult és jövő között és a melynek finomra csiszolt márványlapjain a multak dicső eseményei, az elődök kegyelettel áldott emléke művészi vésővel vannak megörökítve, ugy annak még simán maradt lapjai nem várnak másra, mint hű megörökítésére annak az intézetünkre nézve valóban korszakot alkotó eseménynek, a melyet a »szervezés« eszméjéhez fűzve, éveken át vártunk és reméltünk. Az esztergomi kir. érseki tanitó-képzőnek eddigi, félszázadon tul terjedő történelme minden szónál hangosabban és minden dicséretnél ékesebben hirdeti, hogy ez az intézet fényesen megfelelt annak a várakozásnak, a melyet Magyarország hercegprímásai, kegyelmes föntartói hozzáfűztek és a kornak haladó kulturális mozgalmai kívántak; de elvitázhatlanul bizonyítja azt is, *) Mutatvány az esztergomi tanitó-képző intézet ezidei értesitőjéből. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hogy mindazok, kikre a főpásztorok bizalma időről-időre a kath. tanitó-képzés nehéz és fontos feladatát bizta,'feladatuk magaslatán oly szilárdul és kifogástalanul állottak, hogy a kegyelmes főpásztorok elismerését és az esztergomi egyházmegye kath. tanügyének háláját méltán megérdemelték. Azonban a haladó idők kívánalmai olyan igényeket támasztottak minden téren, de különösen a népoktatás terén, a melyek átalakitólag hatottak intézetünkre is és teljesen megváltoztatták annak eddigi szervezetét, kibővítették a régi keretét és uj alapokra fektették annak jövő haladását. Az 1896—97. tanév kezdetével az esztergomi kir. érs. tanitó-képző () Eminenciájának a biboros hercegprímásnak, a tudós főpapnak, a 30 éven át buzgó tanárnak, a ker. nevelés tettekben nagy bajnokának legfenköltebb lelkületre valló magas elhatározásával uj szervezetet nyert, a mennyiben az intézetnek már két évvel előbb elvben kimondott négy évfolyamúvá tétele részben megvalósult, részben véglegesen elhatároztatott. A nagyfontosságú változásnak első nevezetes eredménye a tanári állásoknak uj és az anyagiakban teljesen a kor színvonalán álló szervezése, a második pedig a negyedik évfolyamnak a jövő iskolai évben történő jogszerű és tényleges megnyitása. Mind a két tény: ugy a tanári kar szervezése, valamint az intézetnek négy évfolyamúvá való kibővítése a tanítóképzés fontosságához mért és a haladó idők követelményének teljesen megfelelő bölcs és mélyreható intézkedés volt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fö-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. dás tiz év alatt tehát csaknem 100 percent. E szám, bármily szemkápráztató legyen a magyar közoktatás s nevelésügy állapota a hivatalos lisztákban, megdöbbentő jelenség. Az iskolák szaporodásával ellentétben áll az iskolák erkölcse, és e szám bizonyítja, hogy modern iskola az erkölcsi eröt, a lelki képzést nem tudja megadni, s az ifjú serdülő korában bukik le a becsület útjáról. Mi ezt nem csodáljuk, mert hisz a modern iskola : nem gondol az erkölcsi élet forrásával, a lelkiismerettel A szülök látják gyermekeik lelkiismereti fogyatkozását, panaszkodnak fünek-fának, gáncsolják az iskolát, és mégis sohasem járt annyi gyermek és ifjú az iskolába, mint napjainkban. Mindentélé új iskolákat kell állítani, melyek csakhamar megtelnek tanulókkal, és leány-gymnáziumok emelkednek tanulókkal, kikről a sajtó egy része elég dőre oly reklámot kibocsátani, hogy egy év alatt jutnak el oda, hova a fiúk 7 sanyarú esztendő alatt, s Liviust, Eutropiust csodamódon fordítják, no meg értik is. Megölöje a modern iskolázásnak, hogy csak az értelmet akarja fejleszteni, s azt hiszi, nyomában szükségképpen ott kell teremni az erkölcsi képzésnek. Már pedig ma is igaz az a sarkalatos princípium, hogy a társadalmi haladás alapja nem a tudomány, hanem az erkölcs. Amely paedagogus a lélek és sziv képzésére rá nem teszi kezét, az, ha még oly fényes sikereket arat az ismeretek mezején, csak fél munkát végez az ember-képzés áldásos munkájában. Mit ér a tudás, az értelmesség, ha nem kiséri a becsület és tisztesség. Előttünk becsülésre A tanügynek azon ága, a melynek helyes ápolásától és a kor követelményeinek megfelelő fejlesztésétől függ a népoktatási ügy felvirágzása, nem más, mint a tanitó-képzés. Jó tanitó és jó iskola oly szorosan összefüggnek egymással, hogy egyik a másikat magában foglalja. Ennélfogva megérdemli, sőt megköveteli a tanitó-képzés, mint a nemzeti művelődésnek alaptényezője, hogy olyanok álljanak szolgálatában, a kik idejökkel, értelmi erejökkel és szivüknek egész lelkesedésével csakis neki éljenek és ne szétforgácsolt erővel s ellankadt munkakedvvel működjenek ezen fölötte fontos téren. A régi tantestületet, mely az eddigi szervezet keretén belül mozogva teljesítette nehéz, de áldásos kötelességét, lelkesedés, ügybuzgóság és szakképzettség jellemezte. Azért csak elismeréssel és örömmel konstatálhatom, hogy ugy hivatottságánál, mint kötelességtudásánál fogva kedves és maradandó emléket állított magának intézetünk történetében. Ámde midőn a szervezés ténye már küszöbön volt és az intézetnek négy évfolyamúvá tétele elodázhatatlanná lett. a régi tantestület helyébe is újnak kellett lépnie azon paedagogiai és didaktikai okból, hogy az intézetnek teljesen neki élő és minden más elfoglaltságtól független munkásokra van szüksége. De kívánatos, sőt szükséges volt az intézetnek négy évfolyamúvá való kibővítése is. Ma már alig van az országnak három évfolyammal biró tanitóképezdéje, a mennyiben a régi rendszer gyakorlati éve nem hozta azokat a hasznos és bő gyümölcsöket, a melyeket tőle vártak. Azonkívül Iskolai év végén. Esztergom, június 26. Néhány nap és lezárjuk az 1896—97-ki tanévet, a tanférfiak és tanulók szétszéled- | nek élvezni a boldog vakációt. Az értesítők, s ezek révén a hivatalos jelentések hirdetni fogják a magyar közoktatásügy föllendülését, csodás eredményét és a közönség, a papák és mamák hisznek a misztifikációnak, s csupa tiszteletreméltó tudósnak tartják szerelmetes gyermeküket. Mesterséges ködfátyolt vonnak a szülök maguk elé, és sűrűsége nem lát- | tatja velők, hogy a magyar oktatásügy tulajdonképpen csődöt mond. Nem szólunk arról, | hogy a millenáris év végig dőzsölése mennyire megrontotta és megmérgezte az ifjúság fogékony lelkületét. Erről beszélnek majd a matúrák, a képesitő vizsgálatok, az egyetemi szigorlatok, hol a tanárok a legnagyobb elnézés mellett is legalább 50 százalékát kénytelenek a jelentkezetteknek visszavetni. Ez a jelenség különben is csak folyománya azon \ szellemnek, amelyet a modern oktatásügy menetében a közelebbi erkölcstan magasabb í kultuszának neveznek. Hogy e szellem hogyan növi ki magát kultuszszá, arról megvilágosít bennünket nevelés- és oktatásügyünk közkezelésének szemlélete. A mai nevelési rendszer csak a szoktatás jellegével bír. A külső magatartásra, csinos és ajánló megjelenésre, behízelgő beszédmódra fektetnek a tanárok súlyt, a belső nevelés parlagi föld. Az oktatás pedig lehetőleg keveset kivan felölelni, a társadalmi külsőségekre vonatkozó, a műveltség uralkodó fogalmát kiegészítő tantárgyakat forszírozza, ezekből is csak annyit, amennyit »szokás szerint« egy »müvelt« embertől megkívánhatunk. A siker csekély vagy semmi, mert az oktatás célja a közvetlen haszon, s minél kevesebb fáradsággal eredményt elérni. Annál több azonban a játék, korcsolya, úszás, kirándulás, táncestély, mert hát az ifjúnak nem a családi körben kell a test ápolását s a társadalmi modort elsajátítania, hanem az iskolában, hol ma már az idegesség is megszállja, és ezer gondot okoz neki a nyakkendő csokra, hajának elengedhetlen fürtjei. Minél provokálóbb, minél hencegöbb a modern ifjú, annál jobban tetszik a korlátolt szülőknek. Derék fiúnak tartják, s szórják neki a pénzt a könnyelmű mulatozásra. És hogyan is ne lenne ilyen az ifjú? Hisz az iskolai oktatás in praxi a tudnivalók minimális anyagát keni a gyermekre, tudásvágya szárnyakat nem kap, a nevelés meg chimaera, s csak egy eredménye van: a hím megismertetése. A nevelés és iskola napjainkban úgy viszonylik egymáshoz, mint a Manlicher-puska és a béke. A tanárok közül sokan nagy hűhóval paedagogusoknak kiáltják ki magukat, és mégis azt látjuk, hogy azért csekély a siker, mert nem tudnak tanítani az oktatás tényezői. Elvontan magyaráznak, kiemelik a mellékeseket, elhanyagolják a lényeget. A statisztika azt mondja, hogy Magyarországon az ifjú korban vétkezők száma az utóbbi években rohamosan szaporodott. A büntettek miatt elítélt 16 éven aluli ifjak száma 1885-ben átlag 889 volt, 1895-ben e szám már 166l-re emelkedett. A szaporo-