ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-16 / 20. szám

a szerződés űrlapjait is készen és ingyen kapják. Nem áll ennélfogva jogukban a feleket zaklatni, vagy őket akaratuk szabad nyilvánításában bármikép korlátozni. S miután népünk sokszor még nagyon gyenge és tehetetlen jogainak érvényesítésében s azt hiszi, hogy a dolognak úgy kell lennie, mint azt neki a tisztviselő mondja, föl kell a népet jogairól világosítani. Résen legyünk ennélfogva és a tapasztalt visszaéléseket ne tűrjük. Elnézésünk, türelmünk, emberi tekintetek, a kellemetlenségektől való félelmünk, úgyis már sok jogtól fosztottak meg minket. Legyen tehát gondunk, hogy az egyházpolitikának ezen egyetlen, amúgyis elég silány vívmányát, az egyház előnyére fordítsuk. — Fölliivás. Hogy azon benső viszonyt, mely köztünk és felebarátaink között, a közös küzdelem folytán kifejlődött, fentartsuk, sőt szorosabbá fűzzük ; nemkülömben, hogy pártank tagjait — a kölcsönös érintkezés utján — terveinkről és működésünk irányáról állandóan tájékozhassunk; s végül, hogy lelkesedésükből mi is lelkesedést meríthessünk: tisztelettel esedezünk, kegyeskednének a velünk rokonszenvezők pártkörünkbe minél számosabban belépni s minket szives megjelenésükkel minél gyakrabban megörvendeztetni. Klubhelyiségünk ez idö szerint az »Angol királynő« szállodában van, de csak ideiglenesen, addig t. i., mig a jelentkezők számarányához mérten, alkalmas és állandó helyiségről fogunk gondoskodni. Jelentkezni a néppárt országos központi irodájánál (Budapest, VIII. Józsefkőrút 31/B.) méltóztassék, a mely iroda azután bővebb fölvilágositással szolgáland mindenről. Budapesten, 1897. május 9-én. Molnár János s. k., a pártkör elnöke. Marsovszky Endre s. k., a pártkör jegyzője. — A mezőgazdasági hitel. Majdnem másfél éve annak, midőn a kormány elnöke a képviselőházban kijelentette, hogy a kormány mielőbb törvényjavaslatot fog bemutatni a mezőgazdasági hitel javítása érdekében. E javaslat, melynek célja lett volna a jelzálogos biztosíték nélkül kibocsátott intézeti kötvények garanciáinak megszabása, el is készült, bemutatását azonban meggátolták egy nagy jelzálog élén álló politikusok, kik a támasztandó versenytől féltették vállalatukat. Ezek szavát nem merték ignorálni, a javaslatot átdolgozták s az valószínűleg még e hó folyamán be fog terjesztetni a képviselőház elé. Nagy érdekek fűződnek hozzá. — Oazdasági Egyesületek Szövetsége. A földmivelésügyi m. kir. miszter 26645. szám alatt kelt leiratával az »Országos Magyar Gazdasági Egyesület« úgyis, mint a »Gazdasági Eegyesületek Országos Szövetségéinek központja, alapszabályait jóváhagyta. Ezen miniszteri jóváhagyás zárókövét képezi azon két évtizedes küzdelemnek, a melyet a gazdaközönség a mezőgazdasági érdekképviselet országos szervezése érdekében folytatott. Igaz, hogy a szervezés csak társadalmi úton sikerült, de annál nagyobb dicsőségére szolgált ez a magyar gazdaközönségnek, mely éppen akkor, a mikor a válság a legnagyobb, mutatja az ő életrevalóságának legkiválóbb jeleit. A »Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségéinek eddig az »0. M. G. E.«-n kivül 35 tagja van s igy a gazdasági egyesületek többsége már csatlakozott a szövetséghez. Nem szenved kétséget, hogy a mint a szövetség működését megkezdi, ugy a gazdasági egyesületek kisebb része is ahhoz csatlakozni fog. A szövetség működését a május hó 29-ére egybehívandó első szövetségi végrehajtó-bizottsági alakuló ülésével kezdi meg, a mely a szövetségi iroda felállítása, a szövetség folyó és jövő évi költségvetésének megállapítása, az »0. M. G. E.« és a szövetség ügyrendje stb. stb. felett fog határozni. Honnan nyerjenek a szövetkezetek olcsó pénzt? Esztergom, május 14. A pénz mindenféle képen olcsóbb lesz, ha az állam támogatást és biztosítékot nyújt a hitelszövetkezeteknek arra nézve, hogy könnyen alakulhassanak, és működhessenek. Az első lépést ez irányban megtehetné azzal, hogy a hitelszövetkezeteket forgalmuk után meg nem adóztatja, a cégjegyzést illetékmentesen eszközli s könyveiket illeték szempontjából ugyanazon szabályok alá fogja, melyek alá a kereskedelmi üzleti könyvek tartoznak. Nem kívánunk ez által valami nem tudom miféle gráciát, hanem csak annak a közmondásnak alapján állunk, hogy egy rókáról két bőrt húzni nem járja. Pedig a dolog csakugyan igy áll, még pedig két okból. Az első ok az, hogy a földadót fizető polgárok úgyis a legnagyobb összeggel járulnak az állam terheihez, méltán elvárhatnák tehát, hogy hitelszövetkezeti forgalmuk után meg ne adóztassanak. A második ok pedig az, hogy a szövetkezeti hitelező a nyert hitel által úgyis az adóalapot, a földet erősiti, fejleszti és fokozza; mert vagy házat és gazdasági épületet emel. tehát uj adóalapot teremt, vagy szőlőt ellett, gyümölcsfát ültet, vagy más belterjesebb gazdasági ágat hoz be ; tehát mindig az adóalapot fokozza, vagy igavonó marhát, lovat vásárol s igy is adófizető képességét erősiti. A szövetkezetek célja az állampolgárokat a koldusbottól megóvni. Nem nyerészkedés, nem osztalékok, nem spekuláció a céljuk, hanem financiális nyelven szólva, céljuk adófizető képesekké tenni az embereket. Tehát az államkincstár, ha látszólag kedvezményeket nyújt is a szövetkezeteknek, ezek a kedvezmények mind produktiv befektetések ; ezekből a kedvezményekből lesz az államnak több jövedelme s igy tulajdonkép a kincstár hasznára szolgálnak. Hogy pedig politikai szempontból mit Ítéljünk e kedvezményekről, az kiviláglik a statisztikából, hiszen Magyarország lakosságának több mint fele földmiveléssel foglalkozik, tehát a többség érdeke megkívánja, sőt meg is követeli, hogy a kormányzás részéről a föntemlitett kedvezmények révén kiváló gondozásban részesüljön. De ezeken a kedvezményeken kivül, melyek által semmit sem vészit a kincstár, van a segítségnek sok más módja, a mely közvetlenül nagyot lendítene a szövetkezeteken s az államnak ugyancsak egy krajcárjába sem kerülne. E sok más mód közül az egyik az, hogy adja meg az országgyűlés a szövetkezeteknek a jogot, hogy a községektől a kötményezett kötvényekben fekvő, két százalékot jövedelmező vagyont hasonló kamatra kellő biztosíték mellett legalább husz esztendőre kölcsönképen fölvehessek. Hisz van erre már törvényünk, az 1888. évi XXXVI. t.-c. 26. §-a. Ezt kellene most már legalább tiz év múlva végrehajtani. • Utasítsa a kormány a gyámhatóságot és más közalapokat kezelő hatóságokat, vármegyéket, egyházakat, hogy azon tökéket, melyeket takarékpénztáriig kezelnek, vagy melyek földbirtokosok árváinak tulajdonát képezik, vagy melyek általános szociális jótékonycélu érdekek előmozdítására vannak szánva, hogy kellő biztosíték mellett mindenkori takarékpénztári kamatlábért a hitelszövetkezeteknek kölcsön adják. Néhol garmadában hever a pénz s a gazdasági bölcsesség takarékpénztárakba tereli az öszszegeket, ahol aztán fői a feje az igazgatóságoknak, hogy hová —- merre vele. De járjon elől a kormány is jó példával és a bevételi, kincstári felesleget ne csak kereskedelmi bankoknak juttassa, de a hitelszövetkezeti pénztárakba is helyezze el azokat s a postatakarékpénztári betétek egyrészével is igy járjon el. Hol késel tehát szövetkezeti törvény az éji homályban? Ha ezekre a pontokra tekintettel lesznek a törvényhozók, meg vagyunk győződve, hogy húsz év múlva konszolidálva volna a magyar gazda helyzete. való dolog a romlott csecsemőkre, akik azt sem nem értik, sem nem érzik, mert elvásott a szivük a századvégi maszlagos örömöktől. Ez igenis komolyan megfontolandó dolog azok számára, kikre az emberré lett Isten tápláló édes tejének kimérését bizta. Ez vigasztaló dolog azokra nézve, akik kezeiket tördelik és kétségbe akarnak esni a világ testi-lelki rothadásán. Tényeket tagadni nem szokás. De ha baj, visszaélés, csúnyaság, botránykozásra méltó dolgok történnek, azt tessék gyógyítani ott, akkor is úgy, a hol, a mikor és a hogy lehet. Mód van rá ezer is, csak tenni kell, nem pedig sopánkodni. Hanem hát a fő mindig az marad, hogy emberek kellenek a gátra, akik méltók legyenek ilyen népet vezetni és tudják annak csendes vágyait kielégíteni, mert igenis a búcsujárásokból is szent majálisok lesznek, de nem a nép, hanem azok hibáiból, akikben az Ür az ő lelkét keresi, de nem találja. Úgy irok, a mint a szivem súgja. Tu autem Domine ! miserere nobis ! Fráter Aloysius. Nyilt levél Jakabunkhoz. Kedves Barátom! Nem tehetem, hogy tudtodra ne adjam azon szomorú következményeket, melyeket az »Esztergom« 17-ik számában rólam való megemlékezésed okozott. Tudom nem vezetett rosszakarat, mert ha tudnám, hogy az adta kezedbe a tollat, sülyedjen el a föld, ha lovagias úton nem kértem volna tőled elégtételt; de ismervén kedves Szálikádat, a lovagias elégtétel kéréséről lemondottam. Inkább igy mondom el neked szomorú sorsomat, hogy okulj s vigyázóbb légy, a mikor másokról szólsz, vagy irsz. Kezdem hát. A lap azon számának megjelenésekor épen felfedező és tanulmányúton voltam. Oda hagytam Pestet, oda az Abbáziát (s nem a »Caffe Abelesz«-t) oda még hűséges társamat is Sárikát, s Gyarmaton időztem. Tudod azon a Gyarmaton, a hol Latkóczy, az államtitkár követ s a hol a hitsorsosok is elég szép számban élnek. Mit kerestem ott? Mondtam már, tanulmányúton voltam. Alakult ott egy egyesület — kath. legényegylet — s az akar a megnyitás napján szinielőadással kedveskedni a közönségnek, igy irta nekem egy odavaló barátom! s e célból már erősen folynak a próbák is. Miért ne mennék el oda néhány napra? — gondoltam magamban, s miért ne adjak útbaigazítást ezen törekvő működőknek, a mikor még nem is oly régen — emlékszel rá ugy-e? — magam is szerepeltem a világot jelentő deszkákon. Nem is haboztam hát, s elhatároztam, hogy néhány napra lemegyek tanulmányozni, no meg egy pár vig cimborával néhány mértékletességi estélyt eltölteni. Pakoltam, de midőn feleségem, a Sárika megtudta hová megyek, minden áron velem akart jönni s valami távoli rokonait akarta meglátogatni. De mi lesz akkor az én tervemből? mi lesz azokból a kellemes mértékletességi estélyekből, melyeknek akkorra, a mikor már ki-ki dolgára láthat, épen vége van ? Hogyan jutok el én azokra a próbákra, ha megtudják, hogy azokkal az izékkel rokonságban állok ? — Nem ! Sárikám, a lelkem nem jöhet velem s azért azt mondva neki, hogy egy fontos távirat fog érkezni, a melyet valakinek utánam kell küldeni s a mely olyan fontos, hogy a feleségemen kivül más nem ismerheti tartalmát, megnyugtattam s rábeszéltem az itthon maradásra. De mert tudom, hogy »az aszszony ingatag« — s szeget ütött fejemben, nem csalfaságból akart-e csak velem jönni, hogy mégis itthon maradva, belőlem minden gyanűt kiirtson s annál inkább szarvakat rakjon fejemre, hozzánk hoztam ellenőrzőnek a kis Jettikét, Sárika húgát, a ki már gyakran szerepelt távollétem ideje alatt ilyen minőségben. Igy mindent elintézve, minden aggodalom